Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-07 / 229. szám
A közös összefogás gyümölcse az erdőkürti November 7 Tsz-ben «9 Ö ten ülnek az asztal mellett. Öt kérgestenyerű ember. Nagyot hallgatnak. A csendben hallani a novemberi eső dobolását. Alakjukat furcsán-gönyedten vetíti a falra a pisla-fényű lámpa. — Aztán mennyi földünk lenne Összesen? — töri meg a csendet Budai Mihály. Bámai János egy papírlapra felírja, hogy kinek mennyi van. Az egész csak ötven hold. De ez sem az övéké, mert hárman a gépállomáson dolgoznak. Csak Surányi Gábornak, meg Kondella Jánosnak van földje. Azoknak is csak juttatásból. A többit a tanácstól kaoják. — Kevés ez, kevés — hajtogatja Bámai — de valahogyan csak segítünk rajta... Ezen az éjszakán; 1957. november első napjaiban Erdőkürtön, a gépállomás egyik irodájában az öt családfő megalakította a November 7. Termelőszövetkezetet. Nehéz hetek, hónaook következtek az alapítókra. A járási szervek segítették őket, a megye azonban hallani sem akart az új szövetkezeti gazdák vállalkozásáról. De Bámai János, Budai Mihálv, Pn- zsiczki József. Kondella János és Surányi Gábor nem hagyta magát. Elmentek még a Földművelésügyi Minisztériumba is az igazukért. — Kaptunk később több földet is — emlékezik Bámai János. — Az egyik mezőgazdasági vállalat átadta nekünk a Saivölgyi tanyát. Mi meg otthagytuk a génállomást a gazdálkodás kedvéért. Nem volt könnyű dolguk az új vállalkozóknak. Igaz. akkoriban már működött egy termeíőszövet- kezet a községben, de eléggé eredménytelenül. Bár- naiék azért határozták el. hoev új gazdaságot alapítanak — s majd ők megmutatják. Az első időben bizony . kinevették őket, mikor két lóval, mes hat malaccal megalapozták a közöst. De ők fel sem vették. Makacs szorgalommal művelték a földet, gondozták az állatokat. Az első évben ötven forinton felül volt a munkaegység érteke. Égy évvel később már egvesült a két t°rm°lőszö- vetkeret. Az Üi Tavaszban is. meg a November 7-ben is a valamikori sze- gényparasztok tömörültek. — Közös volt a célunk, .-zárt egyesültünk — ma- zvorázzít Párnái János — Ékkor mér harminchat, család dolgoao&t együtt. Egy év múlva meg azok is beiérjtefc, aka*- efcytoöeg próbáltak szerencsét csinál- tervék is papíron maradnak. — Fiatalunk alig van — mondja csendesen a főkönyvelő — pedig nem járnának rosszul. Sokan elmennek itthonról. Már azt is felajánlottuk, hogy húsz forinton felüli előleget fizetünk nekik. Ez a tervünk is meghiúsult, mert a szülők a természetbeni részesedéshez ragaszkodtak. A főkönyvelő olyan féltőén beszél a termelőszövetkezetről, mintha itt élne már évtizedek óta. Alig egy éve került csak ide, de érti a falusi ember gond- ján-baján, és segíteni akar. Az erdőkürti tsz-tagok azonban nem hagyják magukat. Nemcsak az időjárás ellen küzdenek keményen, de vállalják még a tanulást is azért, hogy még eredményesebben gazdálkodhassanak. Pedig idős korban, a napi fárasztó munka után kétszeres megterhelés a tanulás. m. Az erdőkürtieknek még ezután is sok segítségre volt szükségük. Szorgalomért, igyekvésért nem kellett a szomszédba men- niök, de gépekért már igen. Szerencséjükre a gépállomás valóban a szomszédban volt. Gépet kaptak mindig elegendőt, hiszen a gépeken is erdő- kürtiek ültek' A hogyan teltek az évek, úgy gyarapodott a termelőszövetkezet. Gazdasági épületek emelkedtek a falu szélén, gépeket vásároltak, s a traktoristák már tsz-tagok lettek, s mind merészebb elképzelések megvalósításával foglalkoztak. A megvalósítás tükröződött a zárszámadásokon is. — Nono, nem törünk az égig — tréfálkozik az elnök —, de minden évben harminc forinton felül volt a munkaegység értéke. Sokat segített nálunk is, hogy bevezettük a csa-i ládi művelést, és a szór-1 \ galmas tagok szép prémiu- f mot visznek haza. Erdőkürtön a tsz alakulása óta minden év l. végén elégedetten gyűltek ■ t össze a tagok a zárszám-;' Miután beszéltem vele, adó közgyűlésre. A mun-!,úgy tűnt, hogy a forradal- kaegységből származó jö- *már csak meghalni, de vedelem, a prémium, no .^megöregedni nem tud. Te- meg a háztáji termelés — ■ ‘ kintete ma is élénk. Négy szép summára jött ki. Ta-!t évvel született előbb a szá- yaly például csak a háztá--'zadfordulónál. Az emlékek jiban termelt értékeken ki-.(ilyenkor már többnyire vül több mint tizenhét-•* megszépülnek. Fazekas ezer forint jövedelme volt ^Sándor tűzhelygyári nyugVagy tizenöten mégis ráálltak' Elvégzik az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát, s közben magtanulják a szakma elméletét is. Szép, merész vállakózás. A mai élet akarásának nagyszerű pél' dája. Az erdőkürfi November 7. Termelőszövetkezet még korántsem tart ott» ahol a tagság és a vezetők szeretnék. Gép is kellene még, elavultak a gazdasági épületek. A közős akarat és összefogás azonban ezeket is megteremti. inden évben november hetedikén tneg- ünneplik a tsz névnapját. Ezek az ünneplések gyakran munkával telnek el. így szeretnék az idén is — ha az időjárás kedvező lesz. Az erdőkürtieknek akkor lesz kezés, ha földben lesz min- igazi nyugodt a megemlé- den mag és fedél alatt az utolsó cső kukorica is. Pád ár András fBoasayi ZcíSéas gfaflfeftja) ************* ******************************** Ak*A*********kkkA ******** A-A-AuUUA.'A*'A * ■ c ■ t meg- - c Szeteinhn iuéqeíf if szer Látni egy-egy nak. erdőkürti tsz-tag- ■ A z idei év nem kedvezett az erdőkürtieknek sem. Még az öregebb je is azt beszéli, hogy az ideihez hasonló pocok-invázióra nem emlékszik. Félmillió forintjuk veszik a kürtieknek. Az árpa megfagyott, az értékes aprómagot meg a rágcsálók pusztították el. S bizony az Időjárás most is próbára teszi az erejüket. Nagyon nehéz folytatni az esőzések miatt félbeszakadt vetést, betakarítást. Mikor a jövő kerül szóba a gondterhelt elnök megélénkül. — Gazdag jövőt lehetne itt csinálni. A mi föld- „ jeinkben benne van az öt-Jte' ven forintos munkaegység, f S ami fontos, állattenyész- J _ t éssel kell foglalkozni. Ez f áz a jövő útja. Bárnál János szavait Polio László díjas, a vöröshadsereg egykori kapitánya olyan igazán őszinte ember. Ha beszélgetésünket nem hallja felesége, s ő nem hozza szóba, talán nem is említi a kapitányságot, azt, hogy egy század élén nézett farkosszemet a halállal, vonult Kolcsak, Gyenyikin Vrangel és az anarchisták ellen. A csurgós kalapú kiskunsági parasztgyerek, akit később mint kovács inast sokszor ért a segédek durva tréfája, sohasem gondol arra, hogy egyszer parancsnok lehet. Meg kellett alkudnia sorsával, a mesterénél soha névről nem szólították csak így: — Fogd meg te. szaladj Kegyetlen világ volt Nagyon kegyetlen. — Messzire néz, s csak ő tudja igazán, hogy mit lát a múltból, mit illet ezzel a szóval. Feküdhetne ts, de úgy látom, ez napközben nem lehet szokása. Valamilyen foghatatlan erő árad belőle, s ezt csak akkor kezdem megérteni, amikor a délután elszalad, ránk. esteledik, megjön az iskolából az unoka, majd később az asszonylánya. Ekkor áll össze előttem, „dióhéjban” a kép. Fiatalsága a tört reménységek, sorozata, mindig vágyik valami nagy kalandra. Sohsem sejtette azonban, hogy egy újságban közzétett hirdetés juttatja majd ehhez. Pestre utazik a munkanélküli kovács legény, s Galíciában kezd felocsúdni egy katonai erődítményben, ahol mint hadimunkás lövészárkokat ás. Persze nem az ígért napi öt koronáért, hanem csak néhány krajcárért. Hogy is énekeltek erről akkor? ..Lénungot kap a baka. hat krajcárt egy napra. Vásárol a babájának. Képes levelezőlapot rajta.’ főkönyvelő! számokkal bizonyítja, s a ' számok nem csalnak. Lel- f késén magyaráz a két em- -* Most. itt ülök nála. a bér, csak akkor komolyo- £ Fürst Sándor utca. második el, mikor a fiatalokra ídik emeleti lakásában. Az terelődik a szó A fiatalok- * asztalon römikártya. Ő ra, a4ák nélkül a legszebb íotthoniasan, melegítőben. Másra, nem is futotta volna. Fogságba kerül, Távol-Keleten tölt egy évet, majd a Volhov folyó- nál famunkás. Később egy leningrádi bankárnál les? udvaros. Sok rubelt ígér. Végén az lett belőle, hogy cl kellett csípni a kövérebb macskákat, hogy osztrák cimborájával hallgattatni tudja az éhséaet S ekkor már feldübörög a történelem nagy fordulója. 1917 októbere. „A sereg a Teli Palotát rohanja.” Nem tudja, mi az, hogy szocializmus. Csak ösztönében él a lázadás, a Kiskunságon neki és testvéreinek egy ruha jutott, az, ami rajta volt. Valamit vélt a felnőttek komor arcvonásaiból, fenyegetéseiből, de azt, hogy más lenne az élet természetes rendje, azt csak az érzései súgták meg neki. A havat hordta ki a bérházból, amikor egy orosz munkás megállítja, kezében újságot lobogtatva. — Tudsz-e oroszul olvasni ? Ekkor már tudott, sót németül is megtanult. Lenint látta az újságon. Sohsem hallott róla, így hát érthető, ha elképedt. — Na látod, ez az ember váltja meg a világot! Egy kaszárnyába kerül. Kun Béla tart beszédet, aztán többször is találkozik vele szemináriumokon, így lesz vöröskatona. Az első nemzetközi zászlóaljban esketik fel, aztán ke- resztül-kasul járja a lmtal- m-s országot. A harcokban kitünteti magát, így lesz párttag, mad a tisztiiskola után kapitány. — Tudja, azt hittem — emlékezik nevetve vissza hogy a Tőről te sent kell szállni, jövünk Ma- gyarországra. Szerettem volna, ka így történik, dekát ez egészen másként alakult. 1921-ben, amikor a Szov-t jetunióban leverték az ellenforradalmat, válaszút elé került. Maradhatott volna, de a honvágy hazahozta. A tűzhelygyárban találj munkát, s családot is itt! alapít. Kíváncsian hallgatták a munkatársak, de amikor kifelé jöttek a gyárból, mindig elhúzódtak tőle. Az ő barátságával akkor még nem lehetett büszkélkedni. Rövid időre börtönbe is kerül. Ezt szinte természetesnek tartja. A gyárban dolgozik egészen a nyugdíjazásig. Volt személyzeti vezető, párttitkár. S ma sem: tud pihenni. Egyenes tartásából is ezt látom. Járja a falut, mint a népfront aktivistája. Ül velem szemben. Hat-: vannyolc éves már, a hajé gyérebb lett, megöszült. Én mégis olyan fiatalnak látom, olyannak. mini amikor talán a század élén haladt. Van agy kivárná■> ga: — Szeretnem meg látni a leningrádi utcákat, házakat ... Galyas NÉVNAPI EMLÉKEZÉS nóorAd ÜNNEP MELLEI I KLETE
