Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-07 / 229. szám
1964. november 7. szambái. vOGSAD 3 E lhallgat. Néz maga elé. Láthatóan megfeledkezett arról, hogy ott ülök mellette, Egyébként, míg beszélt is, volt egy olyan érzés bennem, hogy nem hozzám intézi a szavait. Időnkén* megrebbennek a pillái és egy sajátságos félfordulatot tesz a fejével. Ez ösztönös mozdulat lehet. Hogy egyszerre láthassa a beszédtárs szá j- mozgásét, s a fülét is a hanghullámok sugarában tartsa. Valószínűleg nem egészen jó a hallása. Egyszer, valóban, rém szólt, ismételjem meg a kérdésemet. Azóta vigyázok erre. De amikor belemelegszik valami történetbe, zavartalanul vizsgáltathatom, mert olyankor mintha csak önmagát figyelné. Befelé valahová. Leginkább nagyon beteg, vagy idősebb, sokat tapaszetalt embereknél vettem észre ezt a jelenséget, Feri bácsinál többé. kevésbé stimmel ez is. az is. A télen nagyon beteg volt, a gyomra kétharmadát kivágták. Februártól májusig szanatóriumban volt. Az orvos még tartotta volna betegállományban. de az-öreg — azt még nem mondtam, hogy most lesz hatvanéves —, szóval az öreg rámordult a doktorra. Mire az kissé meg- ütődve, de kiirta. Nem egészen értette a dolgot. Pedig a doktor sem mai gyerek, még sem értette, mi húzza-vonja az öreget a munkájához. Ismeri a gyárat belülről is. A szűk, lármás műhelyeket, a száll arai hőséget sugárzó kemencéket. Feri bácsi gvom- ráből nem sok maradt és mégiscsak hatvanéves . . . — Még nem vagyok hatvan. Csak leszek. Ne sürgesse ... — dohogott az üzemvezető. A doktor csodálkozott Kezdetben nem értette, hogy az a lárma, zaj, r zúgó kemencék — az élet. Hiszen ebben a látszólag kaotikus forgatagban, az integető üvegfúvó pipákban, a sárgába-vörösbe- kékbe játszó lángokban, a morajló ventillátorokban, a szalagon sikló, csörrenő palackokban — ott, akkor, a műtőasztalon és utána, tehetetlenül fekve az ágyon tudta meg az óreg is — benne van minden. Két világháború, kommün, fehér terror, vándorlás Cseszkó- ból Romániába, majd haza: a tíz-tizenkét órás munkaidő, télen hideg, hitetlen csiszoló műhely, a korong alatt megfagyott víz, amelyet izzóra hevített vasdarabbal olvaszrtot- tak; fasizmus, front, hadifogság. És a felszabadulás. A negyvenötös híg borsólevesek, vasútépítés társadalmi munkában, a durch- marschok... Igen, igen, régi haverokkal beszélgetés közben jól el lehet mulatni a régi keserveken. Csak hát... A bifokális szemüveg előrecsúszik az orrán, mikor rámnéz és hűvös tárgyilagossággal, egy kicsit oktatóan, megállapítja-: — Azért van most any- nyi nyomorék ember. Aztán ezzel a hűvös tárgyilagossággal ellentétes szomorkás mosoly feledkezik a sas.ja szegletén. Érzem, hogy most önmagára gondod, a híres »agyevőre, aki valaha volt, s a keltemért szükségünk van rá.. .** De hátha, mégis... — Bizony, a november hetedike nálam, hármas ünnep — mondja. — A torra - dalom születésnapja, ez egy. Ezen a napon születtem én is, az kettő. S hát — sóhajt — ezen a napon lejár özén mandátumom. — — És? metlen, dühítő nyomásra a gyomra táján, ami az operáció óta még mindig előfogja, s harapóssá teszi a kedvét. Felsóhajt. — Mindig hirtelenharagú ember voltam, ez most mégis más. Pláne> mikor egyszerre hárman is jönnek: ez nincs, az nincs, ez sem jó, az sem jó. Aztán, tudja,- mindenik dolgozni akar, keresni. Szentségeinek. Az én maradék gyomrom meg ficánkolni kezd. mint a csikó. B huh.... ! Felrobbanok mindjárt. Akkor gyorsan otthagyom őket. Elmegyek. Szinte elszököm. Csak öt perc kell. öt perc, amíg lecsillapodik a gyomrom. Azután már úgyis egyenként jönnek. Az jó. Azt elbírom. Rendbe teszem. a szénájukat. Szerencsém, hogy azért általában rendesek hozzám. Ismernek. Mikor észreveszik, hogy még egy szó, és kiborulok, békén hagynak. És látja, pajtást még sincs ellenségem köztük. Nem is volt. Azaz, hogy tudomásom szerint egy azért akadt. Ezzel az egy- gyel valahogy nem egyeztünk. Akármit mondtam neki, nem csinálta úgy, ahogyan akartam. Persze, volt a kezem: rossz munka, kevés órabér, sok selejt, ami belefér. Pajtást én mondom magának, néha épp. hogy ölre nem mentünk. ötvenhatban aztán megtudtam, mi lakozik benne. Bejártam akkor is a gyárba. Dolgozni ugyan nem dolgoztunk, de a magunkfajta ember máshol nem érzi jól magát. Egyszer kilépek a műhelyajtón, pár méterrel odább hárman-négyen állnak. Nézem, hát azok közül, akiknek akkor a legnagyobb hangjuk volt. Neveket nem mondok, minek, itt, dolgoznak. Azóta ...! No. elég az hozzá, hogy köztük van az én „liblingem" is. Vitatkoznak valamin. Engem nem. vettek észret hát figyeltem. Így le kell váltani az öreget, úgy le kell váltani — ezen osztoztak. Aztán hallom az én nevemet. Akkor jöttem rá, hogy ezek az én káderlapomat intézik. Elöntött a meleg, nagyon mérges lettem, de még mielőtt mukkanhattam volna, megszólal az én ellenségem. Aki — azt mondja — az öreghez egy ujjal ér, a pipát töröm ketté a fején. S azzal úgy Az a hosszú botforma, belül lyukas. No, hát én el- ámuliam, ahogyan talán még soha. És tulajdonképpen most sem tudom igazából, miért védett meg engemet ez az ember. Pedig, amikor a rend helyrerázódott, megkérdeztem tőle. Mormogott valamit, hogy az magánügy, hogy mi „téptük” egymást, hogy annak semmi köze ahhoz, hogy... de ne kezdjem elölről a piszkálódást, mert nem áll jót magáért. Nna! — Én azóta kedvezek ennek az embernek. Mindent megadok neki. Hálából, De nem azért, mert megmentett valamitől. Ugyan, kérem'. Nem kellett engem megmenteni. Különben is meg tudom én magamat védeni, ha kell. Szóval, nem azért. Hanem azért, mert megtanultam a példáján: ítéletet mondani egy ember fölött: „ilyen vagy”, „olyan vagy’, azzal elintézni öt egy életre — könnyű! Még valamit tanultam. én. Üzemvezetőnek lenni, nem olyan fene magas méltóság, ugye. De azért hatalom van a kezében, igaz? Na látja, ennek az embernek ötvenhatig azt akartam bebizonyítani, hogy anyag, jó tűz legyen a kemencékben, munka legyen rogyásig. Látja, pajtás, ez volt az én saját külön huszadik kongresszusom. ézem ezt a sovány, nagy-nagy betegségből kilábalt, hatvanéves embert. S most már nem mondom, nem is gondolom, ho|y öreg. Mert voltaképpen nem is az. Csak azt tudnám, azt leshetném ki, honnan vesz ennyi fortyogó, lobogó vitalitást. Itt van a munkája is: Május végén jött ki a kórházból. Az üzemének majd kétmilliós elmaradása volt akkor. Négy hónap alatt az adósság el- koDott, sőt. az üzem azóta előnyre is szert tett. És tudom, hogy ennek az ideges, ugrálós gyomrú beteg embernek ebben fontos szerepe van. Viszont az is igaz, hogy a szanatóriumban felszedett kilókat hamar leadta. Nem kellene mégis nyugdíjba küldeni? Egy pillanatra még a gyanakvás is moccan: nincs-e benne féltékenység a fiatalabbak iránt? Pozició-féltés. Az igazgató ugyan azt mondta, hogy „bizony ráHallgat. Most megint, mintha befelé figyelne, Aztán felemeli a fejét és rámnéz: — Nem megyek nyugdíjba, Kihúzom még valameddig. Ha csak el nem zavarnak. — Miért? — Nehéz lenne nekem csak odahaza — feleli és a saakva ezúttal nem . a megszokott pattogó gyorsával ami turpíságcm rajta- sággal követik egymást. — Megszoktam én a „hajtást”. Reggtl négykor kelek, meghallgatom a híreket, ötkor már benn vagyok a gyárban. Félegykor-egykor hazamegyek, megebédelek, szunditok négyig. Ez kell az egészségi állapotom miatt. Négykor jövök visz- sza az üzembe. Hatig-hétig, néha nyolcig. Utána megiszom egy pohár sört az italboltban. Előfordul, hogy ottfeledkezem. Diskurálunk a régi haverokkal De az asszony odahaza nézi gz\ órát. És értem jön. Megvacsorázom. elolvasom az újságol, kilenckor fekszem. Másnap ötre megint a gyárban vagyok. Mit csinálnék én otthon.,.? — És délután? Legalább délután maradna otthon. Hiszen a művezetők... hogy vágtam, ahol értem. El is terjedt róla, hogy gyenge szakember. Benne elment, mint a hess! A pipa, tudja mi? Az, az! Amivel az üveget fújják. én vagyok a kakas a szemétdombon. Azóta más a gondom. Hogy ' legyen férne a kis öregre már a pihenés, de. ha ő nem sürgeti, mi nem szólunk neki. — Ohó, azt nem lehet! Persze, ők is irányítanak. .. de a. kettes kemencét azt nem tudják, azt nekem kell Tács Miidós vájár otthonában ülök Nagybá- tonyban. A felesége mondja. — Ma? Az uram felkelt reggel hatkor, fél nyolckor reggeliztünk. Az uram szalonnát evett fehér kenyérrel. Most a tanácsra ment, tanácstag. Ha nem a bányában van, a közügyek foglalják el, meg a tanulás, technikumba jár, levelezőn. Én most nem dolgozom. Főzök, takarítok, akad tennivaló itthon. Arcán kicsattanó egészség. — Az uram a legjobban a kocsonyát szereti, meg a rántott csirkét és a töltött káposztát Egyszóval a húst Kell is neki, nehéz munkát végez. Hét éve házasok. Egy nagybátonyi ruhásüzletben ismerkedtek meg, a- hol ő akkor elárusítóként dolgozott. Ruhát vásárolt magának Tács Miklós bányász. Megismerkedésük után hamarosan összeházasodtak. Jól élnek. — Az uram élete felér egy regénnyel. Az apja hajófűtő volt. Amikor meghalt az anyja, az apja a tengeren volt, a rokonok a lelencbe adták. A gyereket egy Tács nevű hentesmester fogadta magához valamelyik közeli faluból. <5 nevelte. Amikor húszéves volt, egyszer sok üdvözlőlapot vett, s egy megmaradt. Kinek írjak? Azt mondták neki, írja az apjának. Tudta a címét, írt Az apja válaszolt. Azóta hát apja van a férjemnek. Mindkettőt szereti. Elnézést kért az asz- szony, a gyerek hívja a konyhába. Oda megyünk. Tács Ferkó „trónörökös’' ül a hokkedlin fehér alsóban. „Anyu, nem kések el?” „Nem, csak légy jó kisfiú, öltözz gyorsan” — mondja az asszony. A gyerek második osztályba jár, iskolába készül. Délu- tános. „Mi leszel, Ferkó?” — kérdem tőle. Villognak a kis egérfogak, mint a tej, úgy mondja: „Tengerész leszek, mint a nagyapa.” „Nem bányász?” „Nem, rámzuhan a bánya.” Az asszony azt mondja: — Kicsit rossz gyerek, nem tudom, mehet-e a tengerre, ha már most sem fogad szót. Közben rámpillant: nézzem csak a megszeppent fiút. Néz, és morog: „Szót fogadok^ A tűzhelyhez szalad az asszony, későn. Birsalma fő cukrozott vízben. A víz forr, kicsorog a tűzhely re. Illata megtölti a lakást. — Nem ismertem én azelőtt a bányát, csak a meséből. Az én apóm erdész volt. Járta az aranyerdőt, meg mi is tizenegyen. Merthogy annyian voltunk testvérek. Barna fények gyulladnak a szemében, amkor visszamegyünk a szobába. Körbepillant kicsit büszkén, háziasszonyi büszkeséggel, csipkét igazít egy széken. Ez a nappali. Ide besüt az őszi verő, beszűrődnek a fények. Táncolnak a gesztenyebarna bútorokon. Puha széken ülök. azon bordó huzat. A vitrinben porcelánkészlet. Innen a másik szobába látni, az a háló, ugyancsak szépen berendezve. A nappali sarkában televízió áll. Az előszobában mosógép, porszívó. Gépesített a háztartás. A következő lépés? — Téved, nem az autó. Családi ház. Ez jó lakás, de kicsit zajos. Az uramnak pedig kell a pihenés nappal is, ha éjjel dolgozott. persze, a ház csak később. jóval később. Női a gyerek, magunktól sem vonjuk meg, ami kell. Megérkezik Tács Miklós a tanácsról. Arca kipirult. Mondom, mi járatban vagyok. — Csak tessék nyugodtan körülnézni — mondja. —így élünk, nem rosszul. Az asszony, hallom, már mondta a családi házat. Hát azt szeretnénk. Nemcsak a zajok matt. A Ferkó miatt is. Farkaskutyát akar, itt nem nevelheti. Már egyszer be akarta hozni a hálóba. Majd az új házban egyszer igen. Mit mond a munkájáról? — Vajár vagyok. Szénfalnál dolgozom. Szeretem a fényes szenet Fényes a szeme is. Erős, fiatal férfi. — Addig kell megfogni a munka végét, míg fiatal az ember. Azért vagy ok szénfalnál. Akad a fiatalabbak közt. akik húzódnak onnan, ahol sok és erős, a munka. Pedig csak ott lehet igazán megmutatni, ki mennyit ér. A kedvenc ételemet is mondta az asszony? Minden, ami hús. A „sittás” kosztot is szeretem: kolbász, szalonna, kenyér. Hát a szórakozásra nemigen jut idő, legfeljebb a televíziót nézzük. Nem könnyű a tanulás, nekem a legnehezebb a kémia, meg a kristálytan. De megbirkózom vele, A szabadság? Idén a Szovjetunióban voltam. Kievben, Moszkvában, és a Do- nyenyec-medencében. Bányákban is. Sokat tanultam. 1 Nézi a fény járását, ki- • beszűrődnek a fények. Boldog. Tácsék boldogok. Tóth Elemér eligazítanom délután is. ■. Muszáj bejönnöm... Egy egészen ici-pictt zavarban van Ránézek. Elneveti magát. Mint akit valami turpisságom rajtacsíptek, Aztán, mintha védekeznie kellene, s most az' eszébe jutott még egy olyan bizonyíték, aminek a hallatára minden vád alól felmentés iár. hirtelen magyarázni kezdi, bőgj- a művezetők iskolába járnak, tanulnak. — Ha csak tehetik, bebújnak az irodába, és elő a könyvet. Veszekszem, velük néha. Persze, csak úgy a forma kedvéért. Hiszen, tudom, hogy mindnek van otthon is munkája, elfoglaltsága elég. S. ha én bent vagyok, hadd tanuljanak. Majd. ha elvégezlek az Iskolát, akkor más. akkor rajtuk a sor... M egkönnyebbülten fel- sóhajtok. Most nagyon szeretném megölelni. . . Voltaképpen nem egészen tudom. miért. Azért-e, mert Feri bácsi még keményen markolja a stafétabotot, vagy azért. mert íme, irigység nélkül, bölcsen felkészült arra. hogy' átadja, ha eljött az idő... És abban sem vagyok egészen bizonyos, miért volt nekem olyan fontos ez a válasz. Vajon nem későbbi önmagamat, faggatom-« öbemme? Csizmadia. Gém, A fények ki-beszűrődnek
