Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-06 / 228. szám
4 WÖGEkB Radnóti Miklós Látta előre sorsát, s nemcsak akkor, amikor a Bor-i rézbányából, ahol raboskodott, elidultak 1944 októberében, hogy ott lelje halálát — társaival együtt — Abda mellett, hanem már 1963-ban, amikor a „Járkálj csak, halálraítélt” minden rosszal számoló, „eldőlt sötét fák sorsát” idéző képeit alkotta. „Tarkói ö vés. így végzed hát te is..Látta s idegeiben is érezte a fasizmus — bár történelmileg átmeneti és ideiglenes, de nem lebecsülhető — győzelmeit. De mert azt is tudta, hogy a fasizmus nem lehet tartós s hogy a nép felkel még és magasra emeli fejét, Radnóti Miklós játékosan kedvesnek indult költészete soha nem vált epe- és ecet ízűvé. A már a huszas évek legvégén verselni kezdő Radnóti egész költészetén ott látható a kivételes tehetség jegye, s az emberekkel, az emberi élettel való egybeforrottság szenvedélye. Mégis, azok az utolsó esztendőkből származó versei a legértékesebbek, amelyeket altkor írt, amikor; már világossá vált előtte, hogy kevésnél is kevesebb az ideje és vallania kell a tájról, ahol élt és született, a parkról, „a régi szerelmek lábnyomá”- val. a csőkok „hol méz, hol áfonya” ízéről, s a csecs- szopókról is, „akikben megnő az értelem”. A fasizmus világa magányosságra, majd halálra ítélte Radnóti Miklóst. Ö az értelemhez és az értelem világához apellált. Azokhoz, akik maid felnőnek és üj életet teremtenek. Radnóti nem volt oly közvetlen, s néptribuni ih- letettje a munkásosztály történelmi hivatásának és a munka, a modern élet képeinek, mint legnagyobb szocialista költőnk, József Attila. De nem véletlenül ízeretle öt és már a harmincas évek elején kiérleltté lett költészetét József Attila és nem véletlen, hogy Radnótit oly mélyen megrázta „Tiszta szívvel”, a „Medvetánc”, és a „Külvárosi éj” alkotójának halála a szárszói síneken. Azt jegyezte fel naplójába akkor, hogy egy igazán nagy költő távozott el és hagyta népére teljes és ragyogó életművét. Radnóti, a polgári értelmiség fia előbb eszével fogta fel a kizsákmányolás világának igazságtalanságát és ingatagságát, majd szívével is a jól megismert szegények — „a dolgozó nehézkes népe” — mellé állott. Tudta jól, hogy nem felejtik, nem felejthetik el őt, aki úgy élt, tisztán és harcosan, önmagéhoz is szigorúan, mint ahogy élnie kell annak, aki nem nyugszik bele a rosszba. ..Oly korban éltem én e földön, — írta egyik gyönyörű versében — mikor az ember úgy elaljasult, — hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...” Nem lett volna igazi költő, ha nem foglalja félreérthetetlen szavakba és képiekbe döbbenetét. De az egyes emberek, vagy akár embersokaságok elal- jasodását nem tartotta valami „természeti törvényinek, megváltoztathatatlan mitosznak. Hitt az emberben, aki új világot tud teremteni, amelyben önmagát is megváltoztatja. Amikör — fiatalon tüdőbajban — meghalt Dési Huber István, a magyar munkásság egyik nagy festője, „Nem bírta hát” című versében Radnóti hitvallást tett nemcsak a festő, hanem a maga ars poeticájáról is. (- 1.) 8. Közben Lisewski sem tétlenkedett. Lázasan szervezte az utolsó transzport kiküldését, s ugyanakkor ő és társai, ahogy tudták, úgy tüntették el a nyomokat. A gyár igazgatási épületében a maguk okozta tűzzel, — különben gyorsan eloltották — „véletlenül” a cementgyárnak csaknem a teljes könyvelése elégett. Az állomáson is elvesztek a szállítólevelek másolatai, és a cementgyár vakvágányára állított vagonok számainak kimutatása. Olyan átgondoltan működtek. hogy a gyárban megfelelően megrongáltak minden mérleget, sőt az állomás vagon-mérlegét is. Nem csoda tehát, ha ezzel az üegyel annyi hónapja gyötrődünk. Tehát csaknem mindent, még a cementgyár erre az időszakra eső napi termelését is a tanuk vallomásainak és a bevont szakértők véleménye alapján kellett megha- tárazni, mert a bizonyítékokat eltüntették vagy úgy elrejtették, hogy eddig nem sikerült megtalálnunk. A nyomozás megkezdése és az első leltározások után Lisewski a banda többi tagjával, akik még szabadon voltak, megpróbálták másképpen kicsavarni ennek az ügynek a nyakát. A letartóztatottak családtagjainak fizettek és valamilyen módon szót értettek a bebörtönzöttekkel, rábeszélték őket arra, vállalják magukra az egész bűnt, és ismerjék be, hogy lopták a cementet és — főleg Varsóban — eladták. Sőt ezeknek a vallomásoknak az igazolására előkészítették a bizonyítékokat is. De az ügyet nem sikerült eltussolni. A banda egyre újabb tagjai estek a nyomozás csapdájába. Egyre több ember kezdett „köpni”. Egyesek viszont kezdtek „meglépni”. Csak Lisewski maradt végig az őrhelyén. El kell ismerni, nem tudtunk rábizonyítani semmit, a bebörtönzöttek szolidárisán hallgattak, ha igazgatójuk felől kérdezJön az új autórádió Múzeum — épület nélkül? A Székesfehérvári Finommechanikai és Autójavító Vállalatnál az elmúlt évben újtípusú autórádió sorozatgyártását kezdték meg. A készülék minden gépkocsiba beszerelhe- tőn tranzisztoros, nyomtatott áramkörös, .három hullámsávos, kitűnően bírja az autó rázását. Ez a rádió még csaknem teljesen ismeretlen a hazai autótulajdonosok körében, mert tavaly csak exportra készítették. Az idén azonban már belföldön is forgalomba kerül. Az év végéig mintegy ötezret adnak át a hazai kereskedelemnek. tűk őket. Sőt úgy látszott, Lisewski ártatlan, mert látszólag segített nekünk a nyomozásban és nem is próbált megszökni. De közben, mint később kiderült, Lisewski már mindent előkészített a külföldi utazáshoz. Csak a levélre várt. A „Donau-bank” írására, hogy a konzorcium befizette a cementért járó többi összeget. Egyszerűen egy pillanatra sem tudta elhagyni a cementgyárat, mert a posta minden pillanatban hozhatta a régen várt értesítést. A levél, Lisewski feltételezése szerint, megérkezett, de szerencsére nem jutott a címzett kezébe. Sikerült előbb megszereznünk. Abban a pillanatban leleple„A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottsága és a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság emlékére — annak negyvenedik évfordulója alkalmából — 1959. tavaszán hívták életre, a megye székhelyén, Salgótarjánban a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeumot Az alapítók célkitűzéseit a múzeum neve és az alapítás indítékául szolgáló évforduló igen szabatosan körvonalazta”. Ezt olvashatjuk a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek második szerint Lisewski igazgató azzal a feltétellel, hogy az említett levelet felmutatja. Ez tehát zárolt csekk féle volt és csak Lisewski ajánláséra töltötték ki. — Magad is érted tehát ! — fejezte be elbeszélését az ügyész — milyen fontos számunkra, hogy visz- szeszerezzük ezt a csekket. Ennek alapján a banda bármelyik tagja, ha Bécs- be kijut, beinkasszálhatja a hatalmas összeget, a nyolcvanezer dollárt. — Nos, nem nagyon értem az egészet — jegyezte meg az őrnagy, — mert a levélen kívül szüksége van Lisewski meghatalmazására is, hogy felvehesse a pénzt. számának kezdő soraiban. Ez a célkitűzés a múzeumbarátok körének és a honismereti szakkörök létrehozása mutatja, hogy a múlt történetének, emlékeinek, hagyományainak megbecsülése mélyen él városunkban, megyénkben élők tudatában, vagyis a múzeum léte és fejlesztése időszerű és szükséges. Egy fiatal intézmény helyes irányú, távoli, megvalósítható perspektívákkal rendelkező fejlesztésének biztosítása bonyolult, nehéz feladat, különösen akkor, ha az intézménynek túl népművelési feladatain, tudományos kutatásai, feladatai vannak. A tudományos kutatás eredményeit mindig a publikációk, minősége és száma adja meg. Ennek viszont előfeltételei vannak. Fel kell tenni a kérdést, hogy a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum milyen feldolgozható, kiállítható anyaggal rendelkezik? Bővítsük a gyűjtési profilt Már a múzeum nevében szereplő gyűjtési profilnál mutatkozik olyan nehézség, hogy ezt a feladatát nem tudja minden vonatkozásban betölteni, mert a megye munkásmozgalmának legfontosabb és nem kisszámú dokumentumát a Párttörténeti Intézet, a Munkásmozgalmi Intézet a Hadtörténeti Levéltár, és a Legújabbkori Történeti Múzeum őrzi. Salgótarjánban csak másolatok, alkalmilag kölcsönkért tárgyak szerepelhetnek. önmagában ez a tény is indokolná azt, hogy a múzeum a megyei és a város történetének anyagát is gyűjtse, feldolgozza, bemutassa. Szétszórt kincsek A Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt terveiben szerepel egy bányatörténeti gyűjtemény létrehozása, melynek anyaga a szokványos termelő eszközökön túl dokumentumokat és szállítási felszereléseket tartalmaz a szénmedence egész területéről. Országosan egyedülálló anyagról van szó. Ugyanez a helyzet az ipartörténeti anyaggal az egyes nagyüzemek fejlődését dokumentáló tárgyakkal, gyűjteménnyekkel. Ebben szerepel a Közlekedésügyi Minisztérium által a múzeumnak átengedett 1919- ben szerepet játszott és közismert páncélvonat mozdonya. Mód van arra, bogy a Past megyei levéltárból Nógrád megye egykori levéltári anyaga gazdag történeti. adataival a múzeum birtokába kerüljön. Van tehát bőyen anyag, és olyan, mely valóban méltó egy megyeszékhely múzeumához. Megyénk sorsát, életét, jövőjét, szocialista társadalmunk hatalmas fejlődési lehetőséghez juttatta, ami az épülő szocializmus dokumentációjának, összegyűjtését teszi a múzeum kötelességévé. Nógrád kulturális élete, a képzőművészet területén egyre újabb értékes alkotásokkal gyarapodik, s ha a megyében a múlt és jelen képzőművészetéről képet akarunk magunknak alkotni, indokoltnak látszik, egy megyei képtár megalapítása a múzeum keretein belül. Méltó épületet Minderre pedig szükség van, hiszen Salgótarján rohamos fejlődése fényes bizonyítéka a szocializmus építése eredményeinek. Mivel pedig Salgótarján a megye közigazgatási, ipari, a múltban és jelenleg is ^mozgalmi centruma, fejlődése helyzeti energiájából adódóan, a megye egyre gazdagodó képzőművészeti élete, a Palóc Föld című folyóirat, a megyei könyvtár, s nem utolsó sorban a fejlődő idegenforgalom avatja kulturális központtá. Tehát a múzeumnak is fel kell zárkóznia. Megyénk abban a szerencsés helyzetben van, hogy igen értékes néprajzi hagyományokkal, a palóc- ság hagyományaival rendelkezik. Anyagát emlékeit, a Balassagyarmati Palóc Múzeum őrzi, mely eddig elért eredményei mellett folytatja ezt az értékes munkát. Ebből jóformán magától adódik a tény, hogy a Balassagyarmati Palóc Múzeum, ahogy neve is hangsúlyozza, a palócság emlékanyagának hagyományos gyűjtésével, feldolgozásával, megyénk nép-l rajzi anyagának őrzője kelll legyen. Csak a harmadik ötéves, tervben kerülne sor Salgótarjánban a többi művelő-' dési létesítmény mellett újl múzeumépület emelésére. Szükséges lenne a megye egész történetének, munkásmozgalmának, bánya- és ipartörténetének képzőművészeti anyagának gyűjtése, tudományos feldolgozása, széles alapokon való' bemutatása, a megye székhelyén, az újjáépített — Salgótarjánban. Bokor István Megjeleni a Jelenkor legújabb szánta ződött Lisewski szerepe, mint a banda szervezőjéé és vezetőjéé. Letartóztatása után, amikor megmutattuk neki az írást, elismerte a neki felrótt bűncselekmények nagy részét, és csak az elkövetett sikkasztás nagyságát próbálta kisebbíteni. A „Donau-bank” levelében, amit a cementgyár vezetőségéhez küldött, értesítette a gyárat, hogy a cementgyár rendelkezésére befizetett nyolcvanezer dollárt. Ezzel rendelkezik a szerződés és a konzocium — És honnan tudjuk, hogy Lisewski letartóztatása előtt nem hagyott ilyen meghatalmazást, ha mást nem, egy aláírást „in bianco” egy rendes fehér papíron? Különben is nyolcvanezer dollárról van szó, ez, ha a feketepiaci értéket veszem alapul, csaknem nyolcmillió zloty. Ilyen hatalmas összegnél a börtönfalak nem jelentenek akadályt, hogy megszerezzék a szükséges meghatalmazást tfoliytatjuk) Változatos olvasmányanyagot kínál a Pécsett megjelenő Jelenkor legújabb száma. A lap Lázár Ervin, Sipkay Barna és Thiery Árpád érdekes novelláit közli. Verssel — többek között ( — Sipos Gyula, Takács Tibor és Várkonyi Nagy Béla jelentkezik, de szép számmal szerepelnek a fiatalabbak: Dalos György, Galambosi László, Nyerges András, Peszeki Éva és mások. Veres Péter A szellemi kültelken c. írásában a régóta folyó vidékiség vitához szól hozzá. Pór Bertalan önarcképe mellett Fejes M. Béla, Nagy Árpád Dániel és Simon Béla rajzai színesítik az új számot.
