Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-01 / 224. szám

4 N OG R A D 1964 november 1. vasárnap Fekete-Afrika története I. rész SÍK ENDRE KÖNYVE Színházi évad Salgótarjánban A salgótarjáni József Attila Művelődési Otthon az 1964-65. évadra több érdekes mü bemutatóját illetően tárgyalt a mis­kolci, illetve az egri szín­házzal. Lehetősége mu­tatkozik, hogy a miskol­ciak színrehozázk Salgó­tarjánban a Háború és békét, Lev Tolsztoj világ­hírű regényének dráma­változatát, az egriek pe­dig az Olympia, az Egri csillagok, a Sztambul ró­zsája, a Leányvásár, A nagy család és a Kis­asszonyok a magasban című darabokkal látogas­sanak el hozzánk. A vendégjáték-sorozat november 15-én Jacobi: Leányvásár című nagy­operettjének bemutató­jával már meg is kezdő­dik, a szezon 1965-ös má­sodik felét azonban ve­szély' fenyegeti. Arról van szó, hogy a művelődési otthon képzőművészeti kiállítás céljára veszik igénybe, alakítják át, ami a színház program ketté- törését eredményezné. A megfelelő termek hi­ánya miatt jelenleg igen komoly gond helyet adni Salgótarjánban a képző­művészek felszabadulási tárlatának, a kérdést mé­gis feltétlenül úgy kell megoldani, hogy a döntés semmiképpen ne érintse sziházi életünk egyéb­ként is nehézkes és lassú bontakozását Kevés olyan területe van Földünknek, mely olymér­tékben áll a figyelem kö­zéppontjában, mint a ma már szinte minden pontján forrongó, teljes felszabadu­lásának küszöbére lépett afrikai kontinens. A ren­delkezésre álló munkák azonban többségükben vagy általában a hódítások és a gyarmati uralom történeté­re szorítkoznak, vagy csu­pán egy-egy gyarmat, il­letve gyarmatbirodalom történetét adják, a gyar­matosítók szemszögéből vizsgálják történelmüket, és így szükségszerűen ha­mis következtetésekre jut­nak. Sík Endre munkája a tárgykör első olyan feldol­gozása, mely határozottan szakít ezekkel a korlátok­kal és ezzel a szemlélettel. A város leendő központ­ját keletről határoló négy emeletnyi magas dombon új gimnázium épül Star- jánban. Az összesen tizen­három és félmilliós költsé­get igénylő tizenhattanter­mes intézmény, építésének felvonulási, előkészületi munkái már egy hónapja megkezdődtek. Naponta huszonöt-harminc középis­kolás diák is segített az A mű a kontinens négy­ötöd részére kiterjedő „Fe- kete-Afrika” történetének az ókori történeti kezde­tektől napjainkig terjedő egész hatalmas időszakát felöleli. A szerzőnek az a következetesen alkalmazott szemlélete emeli ki a mű­vet a hasonló tárgyú köny­vek közül, hogy elsősor­ban és mindenekelőtt ma­guknak az afrikai népek­nek — s csak másodsor­ban a hódítóknak — tör­ténetét vizsgálja. E kötet Afrika történetét a kezdetektől a XIX. szá­zad végéig tárgyalja. Min­den egyes kötetet gazdag, dokumentumértékű kép­anyag — az első kötetet 29 fényképtábla és 5 szí­nes térképmelléklet — egé­szíti ki. (A könyv a kö­zeljövőben jelenik meg az Akadémiai Kiadónál.) alapozást megelőző föld­munkáknál. Pénteken is a Madách Imre gimnázium harminc tanulója dolgozott a „hivatásos” építőbrigá­dokban. Ezen a napon lát­tak hozzá a háromszintes gimnázium alapozásához. Az új gimnázium a kor­szerű oktatási intézmények legjobb tulajdonságait egyesíti magában. Teraszos kert megoldással épül, Események a salgótarjáni városi művelődési otthonban Mozgalmasak lesznek a salgótarjáni József At­tila Művelődési Otthon téli hónapjai. November december folyamán érde­kes kiállítások, színházi bemutatók váltják egy­mást termeiben. A program november 9-én az Állami Aruház iparcikk kiállításával kez­dődik. November 15-én az egri Gárdonyi Géza színház vendégszereplé­se jelent eseményt Jaco­bi: Leányvásár című nagyoperettjével, majd november 21-én a Kl- SZÖV rendez nagyszabá­sú termékbemutatót • az otthonban. December eleje a ki­csinyeknek nyújt örömöt: 3-án délelőtt az Állami Bábszínház itt is bemu­tatja a Csipkerózsika cí­mű zenés mesejátékot. sportpályákkal és fenyve­sekkel övezett parkkal ren­delkezik majd, tornaterme, gyakorló műhelyei is lesz­nek az új intézménynek. Korszerűen berendezett ti­zenhattantermében napon­ta hét-nyolcszáz diók el­helyezését biztosítják. Elő­reláthatóan már a jövőév végére elkészül Salgótarján és az északi országrész leg­modernebb oktatási intéz­ménye. Új tizenhattantermes gimnázium alapozását kezdték meg Salgótarjánban Falumúzeum nyílt Hollókőn A fehérre meszelt takaros kis ház, napfényben fürdött, a középkori templom szomszédságában. A házelő, vagyis a tornác frissen mázolva, az udvar gon­dosan felgereblyézve. Lakodalomhoz, vagy más ma­i-adandó emlékű családi eseménylhez készülnek így falun. Ma-már azt várjuk mikor lép ki az ajtón szal- lagos botjával a vőfély, mikor tekint ki lopva a pi­ciny ablakon a menyasszony. De nem. Egészein más történt itt Hollókőn a; Kossuth utca 82 alatt. Salgótarjánból és Balassagyar­matról érkezett vendégek időznek, kis csoportokban. A kicsiny három osztató palóc házban életre kelt egy kor, az 1910-es évekből, ismert használati tárgyaival, a sublóttal, sok párnás színes nyoszolyályával, geren­dára akasztott komótos esi zmájával, a konyhában ra­kott tűzhelyével, a kamráv ail, benne kézi fonószerek­kel, korbeli lekváros köcsögökkel, korsókkal. A gabo­nás hombárral és sok használati eszközzel. Szokatlan hatást tesz ránk az alig fél évszázad-i dal ezelőtti millió. Egzotikumnak tűnik ez a vari4 bútorhoz, tévé-hez, parkettához szokott szemnek. Míg| a látogatók megilletődve nézegetik az apró tárgyakat! óvatosan lépkednek a frissen mázolt szoba-konyha földjén, addig egy fiatal élénk-beszédű lány egyik vendégtől a másikhoz lép és magyaráz. Szívélyesen sorolja a kis palócház születésének történetét. A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa, néprajz-szakos múzeológus a fiatal kala­uz, Flórián Máriának hívják. Nagyrészt az ő munkás­ságához fűződik ez a hagyományaiban életrekelt pa­lócház. Egy évvel ezelőtt végezte az egyetemet s a múzeum számára igazán kedvenc feladattal bízta meg akkor, amikor feladatul kapta, hogy a megvásá­rolt házhoz felkutassa a községben és a környéken a már felsorolt használati tárgyakat, berendezéseket. S amíg mindezt megtudjuk a Nógrád megyei Mú­zeumok Igazgatóságának vezetője Zólyomi József a vendégekkel társalartt. A téma ugyancsak a kis mú­zeum volt, amely úgy született meg, hogy az Orszá­gos Műemlékvédelmi felügyelőség javasolta a Nóg­rád megyei Tanácsnak, hogy Hollókőn a gazdag, szí­nes népihagyományokról ismert helyén népi helytör­téneti rezervátumot alakítsanak ki, megvásárolva mintegy 11-15 házat. A környék kedvenc kiránduló helye a túristáknak. A százados vár romjait nyáron sokan keresik fel. A megnyitóra összegyűlt vendégek előtt méltán jelenthette ki dr Somoskeőy István, a Nógrád megyei Műemléki Albizottság elnöke, hogy a nógrádiak jog­gal lehetnek büszkék a palóc életformát, a színes né­pi hagyományokat őrző első ilyen jellegű múzeum­ra. G, E. 4. Erre a kerdesre az ügyész a Hoza utcai kórházban akart választ kapni, de az orvosok nem engedték a beteghez. Kalinkowszki még mindig eszméletlen volt. Jerzy Kur megtalálta sz orvost, aki a beteget a kórházba szállította. Az orvos emlékezett, hogy a beteg az utcán feküdt, és a feje alatt táska volt, de nem sárga, hanem fekete. Az ügyész gyötrődve tért issza irodájába, ahol a portás közölte vele: a „fő­nök” már néhányszor tele­fonált, sőt a titkárnőjét is e lküldte azzal a kéréssel, mihelyt az ügyész vissza­sír. azonnal menjen hozzá. A „főnök” Kalinkowski bal­esetéről már tudott, mivel a titkárnője vette fel a kagylót, amikor a mentők telefonáltak. Az elveszett dokumentumokról pedig a ..pletyka-posta” már értesí­tette. Ezek után mi sem természetesebb. hogy az ügyészhelyettes félénken lépett be felettesének dol­gozószobájába. A vajdasági ügyész fi­gyelmesen hallgatta Jerzy Kur elbeszélését. A sok­éves együttműködés után nagyon jól ismerte, és tud­ta: milyen lelkiismeretes és jó munkatárs az ügyészhe­lyettes. Jó véleménye volt Zygmunt Kalinkowskiról is, akit mint fiatal, képzett jogász^, tehetségesnek tar­tott. kalinkowski az első vizsgáit letette, és tulajdon­képpen már nem is volt joggyakornok, csak a kine­vezésére várt; a Plocki ügyészségre akart vissza­menni. Ha Kalinkowski ha­zavitte az aktát, akkor — nem vitás — megszegte a hivatali szabályokat, ezt azonban nem rossz szán­dékból tette, hanem azért, hogy befejezze a munkát. Az ügyész beismerte: talán ő maga is hibás. Talán nem. eleget „hajtotta” a hozzá beosztott ügyészeket, hogy minél gyorsabban fe­jezzék be az ügyet? Igaz, a Főügyészség meg őt sürgette; a sajtó viszont a Főügyészséget „támadta”, hogy az utóbbi esztendők egyik legnagyobb és legöt­letesebb manipulációját — a „fehér gengszterek” bűn­ügyét — a mai napig nem sikerült kinyomozni. — Két lehetőség van — mondta az ügyész főnö­ke. — Az egyik: holmi kis alkalmi tolvaj „megfújta” a táskát, akkor biztosan megtaláljuk valahol az ut­cán, vagy... Vagy pedig: a baleset nem volt véletlen, hanem Kalinkowski ellen elkövetett merénylet, hogy megszerezzék tőle a doku­mentumokat. Természete­sen, ez utóbbi esetben sok­kal nehezebb megtalálni a táskát. Ami Kalinkowskit illeti, azt hiszem: még ak­kor sem tud majd sokat mondani, az esetről. ha visszanyeri emlékezőképes­ségét. ‘ Mindenesetre vala­mennyi mozzanatról értesí­teni kell a rendőrséget. Kezdjék el a hivatalos nyo­mozást az átkozott sárga táska felkutatására. — Legjobb lesz, ha az ügyész úr értesíti a rend­őrfőkapitányságot. Van ott egy barátom, még a közös egyetemi évekből: Krzyzew- ski őrnagy. Kérje, hogy ezt az ügyet neki adják. — A rendőrfőparancs- nokságol keressem meg? — Az ügyész kissé tétová­zott. — Nem érdekli azokat ilyen apróság. Különben is a „Mostowski Palotában” nem szeretik, ha megkerü­lik őket. — Ezt majd én elintézem valahogy — mondta az ügyészhelyettes. — Most úgyis szabadságolások van­nak. Sok a munkájuk és kevés az emberük. Szíve­sen lemondanak egy eset­ről. Ha pedig az ügyész úr a rendőrfőparancsnokságon felhívja Wloehowicz ezre­dest, ő szívesen a kezünk­re játszik. Az őrnaggyal meg én magam beszélek, hogy vállalja el az ügyet. Hiszen abban a táskában volt a bécsi levél és az, akinek a levél a birtoká­ban van, a „Donau-bank”- ból 80 ezer dollárt inkasz- szálhat be. A „fehér geng­szterek”, csak ők szervez­hették meg azt a merény­letet, s biztos próbálják felvenni a pénzt. — De hisz a „fehér gengszterek” minden fonto­sabb embere már ül — el­lenkezett még az ügyész. — A főkolomposok ül­nek, de vajon mindet el­fogtuk? Erről nem vagyok meggyőződve. Maciszek fő­könyvelő még nincs a ke­zünkben. A körözőlevél ed­dig nem járt semmiféle eredménnyel. — Nos, rendben van — mondta az ügyész. — Ha a rendőrfőparancsnokság be­leegyezik, hogy foglalkozik az üggyel, akkor semmi ki­fogásom ellene. Wlocho- wicz ezredesnek is telefo­nálhatok. Ami pedig ma­gát illeti, kedves Kur, ’ ne várjon addig, amíg az ak­ták előkerülnek, hanem amit lehet, azonnal re­konstruáljon. A „fehér gengszterek” közül mégegy- szer mindenkit ki kell hall­gatni. És természetesen szi­gorú titoktartást kérek. Titokban tartsuk az ügyet? — ismételte magá­ban az ügyész, amikor visz- szatért a szobájába. — Szép kis titok, amikor már az egész épület szinte har­sog a pletykától. Igaza volt. A Kalinkows­ki elleni merényletről és az aktákkal teli táska eltűné­séről szóló hír végigszágul- dott a vajdasági ügyészség minden szobáján, onnan átvándorolt a fővárosi ügyészségre, hogy később a „kerületieknél” kössön ki. Aztán még eljutott a tit­kárságokra és a Swierczew- ski utcai hatalmas épület­ben lévő bíróság minden szobájába, beleértve a pruszkowi járásbíróságot is. Mielőtt az ügyész beszá­molt volna Wilskának a főnök dolgozószobájában lezajlott beszélgetésről, ki­nyílt az ajtó, és a szobába lépett Zosia Samaszkówna, a fővárosi ügyészség egyik legszebb tisztviselőnője. Az, akiről Halina okkal-mód- dal gyanította, hogy flörtöl a nap eseményeinek hő­sével. — Mi történt nálatok? Miért ültök olyan elkámpi- csorodva? Igaz, hogy Ka­linkowski kórházban van? — Zosia feltette a kérdése­ket, de nem várt rájuk vá­laszt. — Állítólag elveszett a vádirat? Na, akkor jó szórakozás előtt álltok. Nem irigyellek benneteket! — Légy szíves, ne vicce­lődj! — vágott a szavába Wilska —, a vádirat a leg­kevesebb, sokkal rosszabb, hogy Kalinkowski még mindig eszméletlen, és az aktákkal együtt elveszett egy dosszié a dokumentu­mokkal, közöttük egy na­gyon fontos levél az egyik bécsi bankból. Ez a levél az ügy legfontosabb doku­mentuma. De veled mi van? SzLtljáJUzó fesztivál <S(íi(j óta tjóuiha n A Salgótarjáni Acél­árugyár Művelődési Házá­ban novemberben rende­zik meg az észak-ma­gyarországi színjátszó együttesek fesztivál­ját A seregszemlén meg­hívottként első ízben sze­repel majd a szomszédos! Csehszlovákiából a loJ sonci színjátszó együttes) akik Jókai-Földes: Kőszívű ember fiai című darabját- mutatják be. A fesztivál! nyitányaiként az acéláru-) gyári Petőfi Színjátszók előadásában Madách: Ci­vilizátor című és Az em­ber tragédiájának egyip­tomi, konstantinápolyi és prágai színét láthat­juk. Ezt követően a bor- sodnádasdi színjátszók, Kaszó-Hajdű: Füredi ko­médiások című operettjét, az ózdiak Kálmán: Mont- martrei ibolya című ope­rettjét, a gyöngyösiek Dosztojevszkij: Két férfi az ágy alatt című vigjá- tékát, mutatják be. Buda­pestről a Vasas Központi Együttes Strauss estje te­szi változatossá a feszti­vál programját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom