Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-05 / 227. szám

2 NÖGRAD 1964. november 5. csütörtök Bolíviában nem enyhült a feszültség1 ,^/Vépl, nemzeti forradalmi bizottság alakult“ Mondjon le Paz Estenssoro elnök A bolíviai helyzet to­vábbra is zavaros és in­gatag, noha a kormány és a lázadó katonai vezetők kedd este ideiglenes fegy­verszünetet kötöttek. Hur­tado ezredes, aki a zendü- lő Barrientos tábornok, köztársasági alelnök képvi­seletében kötötte meg a fegyverszünetet La Paz-ból Cochabambába a lázadók kezén levő vidéki városba utazott. A kormány bejelentette, hogy Óvandó Candia tá­bornok, a hadsereg főpa­rancsnoka és Hugo Suarez tábornok vezérkari ' főnök a helyzet •.kivizsgálása” céljából Cochabambába utazik. Victor Paz Estenssoro el­nök kiadott közleményé­ben megvádolta Barrien­tos alelnököt, hogy a had­sereg egyes alakulatai által támogatott lázadás élére állt. A közlemény szerint csak Cochabamba van a zendülők kezén, de a Bar- rientosék bejelentéseit is­mertető rádióállomás sze­rint Santa Cruz, Potoris, Camiri és Sucré helyőrsé­gei is a felkeléshez csatla­koztak. Ugyanez a rádió kihir­dette, hogy Barrientos ve­zetésével „népi nemzeti forradalmi bizottság” ala­kult. A bizottság követel­te, hogy Paz Estenssoro el­nök azonnal mondjon le, különben a fegyverszüneti megállapodás érvényét veszti. A bolíviai fővárosban nem enyhült a feszültség; kormánycsapatok fésülik át az utcákat és kordont vontak az elnöki palota, valamint a palota előtti fő­tér, a Plaza Murillo köré. Visszavonni! Visszavonni! A parlamenti rlepravihar“ tartja izgalomban az angol belpolitikai életet Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti; Kedden este az angol al­sóházban megtörtént az, amire a parlamentarizmus 700 éves történetében nem volt példa; az újonnan megválasztott parlament megnyitása napján hat konzervatív képviselő bi­zalmatlansági indítványt nyújtott be személy szerint Harold Wilson miniszterel­nök ellen. A bizalmatlansági indít­vány beterjesztésére — az aláírók tekintélyes konzer­vatív képviselők, vala­mennyien volt miniszterek — azt követően került sor, hogy Harold Wilson minisz­terelnök szüzbeszédé- ben példátlanul cles ki­fejezésekkel élve. meg­bélyegezte a Smeth- wick-i választókerület (Birmingham) konzerT vatív képviselőjének, Peter Griffith-nek „gyalázatos fajvédő propagandáját”, amely végül is kibuktatta az alsóházból Gordon Wal- kert, a munkáspárti kor­mány külügyminiszterét. (Gordon Walker egyébként 19 éven át képviselte Smethwick-et a parlament­ben. A konzervatív bizalmat­lansági indítvány szövege így hangzik: „A ház saj­nálkozását fejezi ki amiatt’ hogy a miniszterelnök par­lamenti bélpoklosnak nevezte a ház egy tisz­teletreméltó tagját, akinek fliég nem volt al­kalma elmondani szüzbe- szédét és akit ezáltal ki- közösítendőnek ítélt, hol­ott Smetwiek népe tör­vényesen megválasztotta őt képviselőjének.” A mun­káspárti képviselők egy csoportja ellenindítványt terjesztett be, amely fel­szólítja Sir Alec Douglas- Home konzervatív vezért, hogy határolja el magát Peter Griffith „fajvédő platformjától”. A bombaként robbanó „lepra” kifejezés valóság­gal „fejtetőre állította” a Házat. A húsz percen át tartó hangorlsánban Wilson hétszer tett kiséletet beszédének folytatá­sára, miközben az ellenzék, „visszavonni! visszavonni!” szavalókórusával dacolva újra és újra kijelentette: nincs mit visszavonni, Douglas Homa feladata, hogy (világosan állást fog­laljon ebben az ügyben, amely •,szégyenbélyeget sü­tött a Konzervatív Pártra”. Valamennyi szerdai lap első oldalas főcím alatt tu­dósít a „lepra-vihar”-ról, s minden más kérdést hát­térbe szorítva erről folyik az izgatott vita a parla­ment folyosóin, a minisz­tériumban és magántársa­ságokban. Az amerikai választásokról Az 1964 november 3-i választásokon, az Amerikai Egyesült Államok választó­polgárai: az USA elnökét, elnökhelyettesét, harmincöt szenátorát és 435 képviselő­jét, valamint 26 tagállam kormányzóját választották meg. összesen tehát mint­egy 498 nagyfontosságú ál­lamigazgatási és államve­zetői hely került betöltés­re. A választási rendszer sa­játossága, hogy az USA el­nökét a lakosság nem köz­vetlenül, hanem közvetett módon un. „elektorok”-at kijelölve választja meg Minden államot annyi elektor képvisel, amennyi szenátort és képviselőt az illető állam együttvéve a kongresszusba küld. (Jelen­leg száz szenátor — álla­monként kettő-kettő — és az egyes államok között a lakosság számának arányá­ban elosztott, számban összesen 435 képviselő al­kotja a kongresszust.) 1964. november harma­dikén tehát összesen 538 elektor kapott megbízást, hogy a lakosság nevében és helyett a jelenlegi, álta­lános választásoktól egy későbbi időpontban —. 1964. december 14-én — formálisan is megválasztja az új elnököt. Mindegyik elektor (választó) ugyanis köteles arra az elnökjelölt­re leadni szavazatát, aki­nek megválasztására az ál­talános választásokon meg­bízást kapott. Az SZKP és OKP képviselőinek megbeszélései MOSZKVA (TASZSZ) Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy októ­ber 30-án és 31-én, továb­bá november 2-án az SZKP Központi Bizottsá­gának találkozójára ke­rült sor a Szovjetunió Kommunista Pártja és az Olasz Kommunista Párt képviselői között. A talál­kozón részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Nyikolaj Podgor- nij, az SZKP elnökségi tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Mihail Szusz- lov, az SZKP elnökségi tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára és Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára. A megbe­széléseken az Olasz KP-t Enrico Berlinguer, az Olasz KP vezetőségi és titkár­sági tagja, valamint Pauló Bufalini és Emilio Sereni, az Olasz KP vezetőségi tagja képviselte. A megbeszélések során: mindkét párt kifejezesré juttatta elhatározását, hogy folytatja a harcot a békéért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért támogatja a népek imperialista-ellenes nemzeti felszabadító moz­galmát és küzd a demok­ráciáért és a szocializmu­sért. Az én Európám (Die Presse karikatúrája) Cedenbal beszámolója A Moncame hírügynök- Központi .Bizottságának el- ség jelentése szerint Ulan- ső titkára és a Mongol Bátorban november 3-án Népköztársaság miniszter­együttes ülést tartott a tanácsának elnöke beszá- Mongol Népi Forradalmi molt a mongol párt- és Párt Központi Bizottsága kormányküldöttségnek a és a Mongol Népköztársa- Német Dehiokratikus Köz- ság minisztertanácsa. Az társaságban, Magyarorszá- ülésen J. Cedenbal, a Moh- gon és Lengyelországban goi Népi Forradalmi Párt tett látogatásáról. Amerika Barna Háza Az American Nazi Party egy-egy látványos, sőt, né­ha bombasztikus megnyi­latkozása világszerte azt az érzést keltheti, mintha valamifajta nagy létszám­mal rendelkező, befolyásos szervezet lenne Hitler mai’ amerikai követőinek társu­lata. A tényleges helyzet azonban egészen más... .. Unatkozó katonatiszt E párt alapításának öt­lete tulajdonképpen egy hivatásos amerikai katona­tiszt, Rockwell kapitány fejében született meg, akit szolgálata a világtól távol­eső izlandi támaszponthoz kötött, s aki kezdetben unalmas esti óráit ütötte agyon Hitler hírhedt köny­vének, a Mein Kampf-nak olvasásával. E könyv ösz­tökélte arra, folytatja a náci méregkeverést, s a Führer prófétája lesz az Egyesült Államokban. A New York-i polgár- mester annyira jelentékte­lennek tartotta, hogy enge­délyt adott számára egy nyilvános gyűlés tartására, — több amerikai szervezet ugyanakkor heves tiltako­zást jelentett be a „gáz­kamra-program” nyilvános hirdetése ellen. Végülis bí­róságnak kellett döntenie: az amerikai alkotmány biz­tosította szólásszabadság értelmében lehet-e fajok elpusztítására, emberek le- gyilkolására programbeszé­det tartani? Ekkor Wag­ner polgármester visszako­zott, s a bíróság Rockwelt 30 napi elzárásra vagy 100 dollár pénzbüntetésre ítél­te- Az amerikai nácik Führerének akkoriban még ’ mindössze hat követője akadt. Rockwell azonban az ítélet ellenére elégedet­ten kijelentette: — Eddig semmibe vett a sajtó. Most arra kény­szerítettem őket, hogy ír­janak rólam. A multimilliomos villája Bár az Egyesült Álla­mok — úgy látszik — te- levény talaja az ultrareak­ciós „eszméknek”, talán a második világháború kö­zelsége miatt, az amerikai Führer nem tudta áttörni a frontot. Pedig Arrow- smith, a többszörös millio­mos, a fajgyűlölők támo­gatója, a bírósági tárgya­lás után rendelkezésére bocsátott egy luxusvillát Washington közelében. Nem fukarkodott az anya­gi eszközökkel sem. Noha Rockwellnek évek során sikerült párszáz ta­got verbuválnia, „szerve­zete” azonban időnként csupán gyűléseket rende­zett. Különösebb érdeklő­dést nem keltett. Dühében röplapokkal 1 árasztotta el az embereket, iratait azon­ban többnyire olvasatlanul dobták a szemétkosárba. Végül — körülbelül egy esztendeje — mécénásai megunták és hátat fordí­tottak neki. Még Arrow- smith is kidobta- Azóta Amerika Führerje a Vir­ginia állambeli Arlington városkában lopja a napot — egy öreg, szélsőségesen reakciós asszony jóvoltá­ból. — Főhadiszállását „Amerika Barna Házá”- nak hívják. Az emeletes épületet sűrű drótháló vé­di, mégpedig a szó szoros értelmében. Többízben előfordult ugyanis, hogy a járókelők kövekkel, rohadt paradi­csommal dobálták meg. Háromszoros őrláncon ke­resztül lehet azután be­jutni a „szentélybe”, Rockwell dolgozószobájá­ba, ahol biztonsági. okok­ból állandóan leeresztve tartják a redőnyöket, s ahol egy vörösre lakkozott kis oltáron áll Hitler bronz­képmása. Nyolc év múlva elnök leszek... Itt adott Rockwell nem­régiben nyilatkozatot a Spiegel című nyugatnémet lap munkatársának. A szo­kott náci recept szerint kijelentette: — Most úgy élünk, mint a patkányok, de 1972-re viszont már én leszek aa Egyesült Államok elnöke. Egyébként célom az árja faj felvirágoztatása, a zsi­dó befolyás megszüntetése és a négerek visszakerge- tése Afrikába. Ezenfelül természetesen harcolok a kommunisták ellen .. ­A veszedelmes program és cél világos. A konku­rencia azonban erősebb. A John Birch társaság, aá amerikai reakciósok tö­megszervezete például, a Barna Ház nélkül is elég — „barna”. Ó. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom