Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-05 / 227. szám

1964. *KK*9»sfcer 5. csütörtök VÖGB A D 3 Megfontolt, türelmes munkát laáng'er Pál is részt vett as Operatív Bizottság ülésén Nagyjeéentósésű határo­zatokat hozott a megyei mezőgazdasági opemtív bi­zottság legutóbbi ülése, amelyen megjelent és fel­szólalt Izinger Pál, a Föld­művelésügyi Minisztérium Növénytermelési Főigazga­tóságának vezetője is. Ssaksserűtlen. téves nézetek Az ülést Molnár Sándor, a Megyei Tanács mezőgaz­dasági osztályának vezető­je nyitotta meg és beve­zetőképpen elmondotta, hogy az ismét esősre for­dult időjárás fokozott kö- vetelmény-ket támaszt ter­melőszövetkezeteink veze­tőivel és tagságával szem­ben. Szomszéd József, a Gépállomások Nógrád me­gyei Igazgatóságának igaz­gatója hangsúlyozta, hogy a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt a traktorokat nagyob- bára csak a mélyszán­tásban lehet hasznosí­tani és a legutóbbi va­sárnapon is száznál több traktoros végzett mélyszántást. Egyes tsz-ekben türelmet­lenség tapasztalható, eze­ken a helyeken kézi ve­téssel és csoroszlya nél­küli vetéssel próbálkoznak. Tóth Béla, a Megyei Párt- bizottság mezőgazdasági osztályvezetője is felhívta a figyelmet arra a szakszerűtlen és téves nézetre, hogy egyes tsz-ekben a min­den áron való vetést szorgalmazzák, így töb­bi között Karancsságon és Hugyagon is alkal­maztak kézi vetést. Nyújtott és kettős műszak Itt kért szót Izinger Pál elvtárs, hogy felhívja a tsz-ek, állami gazdaságok, gépállomások fisveimét né­hány elkerülhetetlen, fon­tos kérdésre. Elmondotta, hogy bár Nógrád megyé­ben még kétezer hold vető­szántást nem végeztek el, gyakorlatilag ez külön problémát nem okoz, hi­szen a kukorica utáni friss szántásban jobb a vetés, mint a már felszántott és felázott talaj esetében. Be­takarításra még 500 hold répa és 4500 hold kukorica vár. Ha a betakarítást az időjárás adta lehetőségek mértékében végzik, külö­nös veszteséggel itt sem kell számolni. A répa és a kukorica betakarításával egy időben végzendő fel­adat: a vetés és a mély­szántás. Nógrád megyé­ben mimte'— 35 ezer hold mélyszántás elvégzése vár még a tsz-ekre és gép­állomásokra és nagyon he­lyesen teszik, ha amíg vet­ni nem lehet, a mélyszán­tást végzik fokozott ütem­ben nyújtott, vagy két- műszakos üzemeltetéssel. Tsz- és gépállomási gé­peknek ez legyen a fő feladata, mert egyre rövidülnek a munka­napok és a munka­körülmények egyre ne­hezebbek lesznek. A vetéssel kapcsolatos tévés nézetekről szólt ez­után A vetéstervet teljesíteni kell — Egyszer s mindenkorra le kell szögeznünk — mon­dotta —, hogy az ősz fo­lyamán a teljes vetésterü­letet el kell vetnünk, a ve­téstervet maradéktalanul, az utolsó holdig teljesíte­ni kell. A felkötött cso­roszlya és a kézzel, való vetés akalmazása szaksze­rűtlen, helytelen, tehát ká­ros. Gátat kell vetni az ide­gességnek, amely ilyen módszerekben nyilvá­nul meg. A talaj felszínére szórt magnak a fele elpusztul. Igaz, hogy az optimális ve­tési időt a kedvezőtlen idő­járás miatt nem tudtuk kihasználni, most már sok­minden lehetséges, csak az nem, hogy a minőségi elő­írásokból egy szemernyit is engedjünk. — Inikább késsen a ve­tés — hangsúlyozta Izinger elvtáns —, de jó minőség­ben, a megfelelő talajálla­pot kivárásával vessünk. Most már a vetésnek ugyanis újabb követel­ményei vannak: tíz százalékkal több ma­got kell a búzavetéshez alkalmazni holdanként legalább húsz kilóval növelni kell a nitrogén- műtrágya mennyiségét. Lehetőleg ne engedjünk már hazai búzafajtákat vetni, mert a jól bokroso­dó hazai fajtáknak már nincsen idejük a bokroso- dásra. Az északi hidegnek kitett hegyoldalakon sem szabad már búzát vetni. Az legyen a vezérfonalunk, hogy „sokkal többet ér egy november közepi jó vetés, mint a novemfoer- eleji elhamarkodott vetés’*. Arvalinnal a pocok ellen Nyomatékosan felhívta a figyelmet Izinger elvtárs a mezei pocok kártétele el­leni fokozott védekezésre, mert már Nógrád megyé­ben is azt látja, tapasztal­ja. hogy a mezei pocok már a kizöldült búzavetést pusztítja. De károsít a csócsárló is. Mindkét káro­sító ellen védekezni kell, de különösen a veszedel­mesen elszaporodott poc­kok ellen, mert a vetéskár kilencven százalékát ezek okozzák. A legalkalmasabb vé­dekezőszer az Arvalin, amelyet nagyon célsze­rű száraz helyre, földre fektetett kukoricaszár alá szórni. Azonkívül Tolna megyei mintára javasolja a tsz-ek- nek „egér-csőszök” alkal­mazását. Ezt a feladatkört idősebb emberek is ellát­hatják és az erősen veszé­lyeztetett területen az ar- valinos védekezést is rájuk lehet bízni. Vannak he­lyek, ahol a pocok a lu­cernát és herét teljesen megette, ezeken a helye­ken fel kell szántani a ta­lajt és a pillangósok he­lyére tavasszal takarmány­növényt kell vetni. Az operatív bizottság az elhangzott javaslatokat ha­tározattá emelte és elren­delte, hogy a megyei és járási szakemberek opera­tíven, a helyszínen segít­sék a tsz-eket a nehéz fel­adatok végzésében, segítse­nek a felkészülésben és a munkák szakszerű meg­szervezésében . A nyugdíjas szakemberek újabb lehetőségei A műszaki dolgozók és szakmunkások legtöbbje alkotó, cselekvő készségük teljében éri el a nyugdíjas korhatárt. Közülük sokan éppen ezért sérelmezik, hogy nyugdíjaztatásuk után nem volt elég lehetőségük több évtizedes szakmai ta­pasztalataik hasznosításá­ra. Pedig ez nemcsak ne­kik lett volna hasznos, ha­nem a népgazdaságnak is. A korábbiakban a nyug­díjasok részére külön ke­resetként engedélyezett 500 forinton felül, korlátozás nélkül csupán az újítási, s találmányi díjat fizették ki. Ha azonban az újítások, vagy találmányok kivitele­zésében vettek részt, az ezért járó munkadíj össze­ge nem haladhatta meg az 500 forintot. Ennek követ­keztében éppen olyan terü­leten nem használhatták fel a nyugdíjas szakembe­rek segítségét, ahol tudá­sukra, tapasztalatukra a legnagyobb szükség lett volna. Az MTESZ tagegye­sületeiben és a különbőz szakszervezeti műszaki bi­zottságokban tevékenyke­dő nyugdíjas újítók már jóideje szorgalmazták a különböző fórumokon a korlátozás feloldását. Most a nyugdíjas szak­emberek sok tízezres tábo­ra örömmel veheti tudo­másul, hogy észrevételeiket és javaslataikat az illeté­kesek is figyelembe vették. A SZOT Társadalombizto­sítási Főosztály nemrég új ügyviteli utasítást adott ki a nyugdíjjogszabályok vég­rehajtására. Az utasítás szerint — az 500 forintos engedélyezett különkereset­nél ezután figyelmen kívül hagyják nemcsak az újítá­si és feltaláló díjakat, ha­nem a tervezői, szerkesztői és kivitelezői munkadíja­kat is. Az új rendelkezés egyértelműen kimondja, — és ez nagyon lényeges az újitómozgalom szempontjából — hogy m közreműködői és tapaszta­latcsere díjat is korlátozás nélkül ki lehet fizetni. Hogy ez mit jelenthet a népgazdaság számára ele­gendő utalni arra: a múlt esztendőben a vállalatok­nál mintegy 44 ezer tapasz­talatcsere-javaslat várt el­bírálásra. A nagyszámú ja­vaslatnak azonban csak 20 százalékát fogadták el kí­sérletre, illetve megvaló­sításra. 65 százalékát el­utasították. 15 százaléka pedig elbírálatlan maradi. A rossz hatásfok főként az­zal magyarázható, hogy a vállalatoknak nem állt ren­delkezésükre elegendő szakember a. javaslatok gyakorlati kivitelezésére Az új rendelkezés lehetővé te­szi. hogy — megfelelő díja­zás mellett — nyugdíjaso­kat is bevonhassanak eb­be a munkába. Termelési tanácskozás Ssékvölgyőn A bányász pénzt akap keresni... — A 96 százalékos terv­teljesítés mögött sok hiba van. Nem tudjuk jól megszervezni a munkát — ezt a véleményt legutóbb a székvölgyi termelési ta­nácskozáson az egyik bá­nyász mondta el. A legfőbb kérdés az volt, hogy törvényszerű-e a 3435 tonnás évi elma­radás? Mit kell tenni a jövőben? Várakozás alkatrészre Az igaz. Székvölgyet bá­nyatűz sújtotta. Össze­sen 2600 műszakot fordí­— Nem vagyok jó ri­portalany — hárítja el ma­gától a közeledést, a köz- tiszteletben álló. szerénysé­géről és segítőkészségéről ismert Almási Géza elek- trómémök, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt beruhá­zási osztályának gépészeti csoportvezetője. Ez az el­ső mondata végleg meg­szabja a beszélgetésünk hangulatát. A sudár termetű, ősz ha­jú, ápolt ember komóto­san, szinte körültapogatva minden szót válogatja gon­dolatait. Megtudom, hogy a papa annak idején itt, Nógrádban volt bányatiszt­viselő, a fia már a brüni Műszaki Egyetemen kiállí­tott diplomát vette kezé­hez. Mint ifjú mérnök másfél éves budapesti tar­tózkodása után jött vissza szülőföldjére, Nógrádija. S azóta eszébe sem jutott, 'hogy itt hagyja ezt a sokak által megcsodált, szépnek tartott hegyes-völgyes vi­déket. Pedig.. í Na, de hagy­juk, hesegeti magától a régmúltat. De nem tudja. Nem is teheti. Nehéz elfe­lejteni azt az embertelen életet, amelyet megalázott munkaszolgálatosként töl­tött el hazájában. Hangja egy pillanatra megcsuklík. Íliyatásszereteí Aztán kisvártatva ismét a jelenre terelődik a szó. Úgy ismeri a bánya vil­lanyhálózatát, mint a sa­ját tenyerét. Fejből sorol­ja, hogy milyen vezeték hol található, milyen álla­potban van, mikor került oda. Meg tudja tenni, mert részvételével történt a há­lózat kiépítése. Mondják is: Géza bácsi munkájának, hivatásának él. Amikor mások az író­asztalfiók bezárásával el­búcsúznak választott pá­lyájuktól, ő újra élni kezd, talán elevenebben, mint sokszor az irodájában, ahol a napi munka ezernyi gondja, a gyakori telefo­nálások igen zavarják az elmélyülésben. Ezért aztán odahaza még megtoldja munkaidejét. Előadódik hogy az éjfél is az íróasz­tala mellett találja. Ceru­zák, rajzok, mellettük né­met és angolnyelvű szak­könyvek. éppen ott, ahol a legnagyobb szükség van egy kis tájékozódásra. Amikor újra megszólal, hangja erőtlenebb. Vesztett erejéből, színéből. Nem tudom mire vélni. Érthe­tetlenül nézek rá. Ő állja tekintetemet, majd fáradt hangon mondja: szüléimét és három testvéremet pusz­títottak el Auschwitzban. A fájdalom szorítja torkát. Mondana még valamit. Aj­ka néhány percre néma marad. Emlékezik. Aztán nagynehezen újrakezdi — Szivem azonban a műsza­ki témáú könyveké, — old­ja fel előbbi elfogódottsá­gát, tereli vissza a gondo­latait, az életet rhegszépítő, értelmet és célt adó mun­kára. Hogy melyik volt a legkedvesebb? — kérdez vissza. — A gyulai körhá­lózat kiépítése. Miért? Mert biztonságosabb lett az élet a bányában. Almási Géza sokat fára­dozik azon, hogy a nógrádi bányászok közül is mind többen és több helyütt mondják: — Nálunk is jól világítanak Iliics lámpócs- csái. Valószínűleg erre gon­dolhatott, amikor kéthetes tanulmányi útján a Donyec medence bányászainak éle­tével ismerkedett. Nem mondja ki, de érezni. lehet minden szavából, amit tesz, azt az emberért teszi. Nem is akármilyen mó­don. Ve nesz Károly tottak a lokalizálására. Nagy kiesés ez, de az ide­gen aki a termelési ta­nácskozást végighallgatta mégis azzal az érzéssel távozott a felolvasóból, hogy mindezek ellenére is teljesíthették volna a térvet. Miről van szó? — Nincs elég szellőző berendezésünk emiatt sza­bálytalanul kellene mun­kahelyeket üzemeltet­nünk ... Volt amikor a leltárban levő hét Kóta- l’éle rakodóból csak egy üzemelt, a többinek rossz volt a motorja, alkatrész­re várt... Régóta 2,20 méteres bányafa kellene, de nem kapunk csak 2.50 métereset. Azt kell elvág- ■ í... Van 2,20-as korlát­lan mennyiségben csak rendelni kell a fatelep­ről ... A deszkát sem oda küldik, ahol várják, ha­nem ötletszerűen, a csa­pat viszont keresheti, ha szüksége van rá .. . A fej­tésben is olyan rönköket építenek be, hogy alig bírják a bányászok, úgy vonszolják mint a rab­szolgák ... Van lajt elég, ennek ellenére gyakori az ivóvízhiány ... Nem töl­tik meg szénnel a csillé­ket rendszeresen, ugyan­akkor nem ritka az üres­csille hiánya... A lemaradás okai... Szó volt arról, hogy 948-al több a kieső beteg­műszak a tervezettnél. Lazult a fegyelem. Van­nak akik egy órával előbb otthagyják a munkahelyet. A vontatási dolgozók fe­gyelmével is baj van. Mű­szak vége előtt, bár még lenne idő, de leállnak a szállítással... Csak tőmondatok ezek, a hozzászólásokból de sű­rítve magyarázatot ad­nak az elmaradás okaira. Arra, hogy az üzem és munka szervezéssel hadi­lábon állnak Székvölgyön. Aprónak látszó minden­napi dolgok, de bizonyít­ják, hogy ha az indokok keresése helyett a munka­szervezésre fordítanak na­gyobb gondot nincs eny- nyi elmaradásuk. A sirán­kozás sosem vezet ered­ményre, csak arra jó, hogy pdllaanatnyilag meg­nyugtasson kedélyeket, A termelési tanácskozáson elhangzott véleményeket nem szabad egyszerűen a jegyzőkönyvvel együtt fiókba tenni. Alapos kri­tikát kapott a bánya ve­zetősége. hisz elsősorban az a felelős a munkasze:- vezésért. Volt aki kerek perec megmondta: elma­radást behozni csak úgy lehet, ha lesz elegendő és megfelelő munkahely, ha biztosítják a műszaka fel­tételeket. A bányász pénzt akar keresni, tehát nem mindegy, hogyan tud dol­gozni. Csak segítséggé A termelési tanácskozá­son elhangzott kritikából jutott a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt illetékesei­nek is. A szellőzőberen­dezések tartalékalkatré­szek biztosítása az akna. és a zagyvái bányaüzem erejét meghaladja. A tröszt intenzívebb segítsé­ge nélkül nem tudnak megoldást találni. Figyel­meztető azonban a Zagy­vái. Bányaüzem vezetői ré­szére is, hogy az üzem­szervezésre, több gondot kellene fordítani. A székvölgyi bányai közvetlen vezetői és a fe­lügyelet is nagyon sokat tehetett volna. Furcsa például, hogy nem tudják milyen méretű fájuk van a fatelepen, holott az el­ső jelzésre intézkedniük kellett volna. Van tehát mát javítani! Székvölgyön, nemcsak a vezetőknek, hanem min­denkinek. Az elmaradás egy heti termelés, de le- törleszthetik még ha meg­szüntetik a hibákat, biz­tosítják a műszak feltéte­leket, és meszilárditják a fegyelmét, amiről tanács­koztak legutóbb. B. X

Next

/
Oldalképek
Tartalom