Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-26 / 244. szám
1964. nov. 26. csütörtök. NÓGRAD 5 As idő télen is péns A tsz-tagok téli foglalkoztatásáról f j feladatok előtt A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa A termelőszövetkezeti vezetőségek már ezekben « hetekben sokat töprengenek azon, hogy miképpen oldhatnák meg a tagság jövedelmező téli foglalkoztatását. Több helyen csak üzemszerűen, munkacsoportokban, vagy brigádokban történő munkaként tudják elképzelni, s na erre nincs módjuk, akkor tanácstalanok. A szövetkezetek többségében helyes a téli foglalkoztatottságot a tagok lakásán, illetve a háztáji gazdaságokban megszervezni. Persze ez függ a munka természetétől és lehetőségeitől. Helyes elv, ha a téli foglalkoztatás a tsz-gaz- dák közvetlen érdekein túl az üzemi belterjesség fokozódását is segíti. Erre például olyan állathizla- lási, illetve tenyésztési lehetőségek teremthetők, amellyel a tsz-gazda takarmányhiány, vagy egyéb okok miatt — egyedül nem tudna megbirkózni, de a szövetkezet segítségével hasznothajtóan dolgozhat A lehetőségek Ilyen lehetőségek mindenekelőtt a liba —, kacsa tömés, téli baromfinevelés és házinyúl tenyésztés. E munkák jól megoldhatók a házkörüli üres gazdasági épületekben, a berendezés csekély módosításával és a szövetkezet által biztosított takarmánnyal. Ilyen módon kitűnő mellékkereset biztosítható a tagságnak, és a szövetkezet is több milliós jövedelemhez juthat. Hasonló megoldást kínál a rántanivaló csirke nevelése is, amelyet ugyancsak a szövetkezet szervezhet. Két-háromszáz darabjával lehet kiadni a naposcsibéket s a takarmányjuttatásért a tsz-tag súly és darabszám számoljon el. A nevelésért járó munkadíj magában foglalhatja a felhasznált épület üzembentartásá- nak díjazását is. Minezek- re a különböző intézmények, vállalatok szívesen kötnek szerződést a termelőszövetkezetekkel . Ahol arra lehetőség kínálkozik érdemes őszi, téli gyógynövénygyűjtéssel és feldolgozással is foglalkozni. Ezzel kapcsolatos tájékoztatást szívesen ad a HERBARIA vállalat, amely bérmunkákat is kiad a termelőszövetkezeteknek. Ötletesség Ugyancsak szerződéses módon érdemes foglalkozni a zöldséghajtatással, cserepes páfrány neveléssel. Megoldható otthon a tsz-tag háza körül, vagy éppen a szobájában, de — ha lehetőség van rá — a szövetkezet által biztosított központi helyen is. Alig akad nálunk olyan termelőszövetkezet, amelynek mélyfekvésü, vizesebb földjei ne lennének. Ezek a területek általában mezőgazdaságilag nem hasznosíthatók, Viszont legtöbbször jól díszük rajtuk a nemesfűz. Ahol tehát vessző áll rendelkezésre, hasznos rátérni a háziipari kosárfonás oktatására. Ez nemcsak azért szükséges, hogy a megfont kosarakat és tárolóeszközöket értékesíthessék, hanem mert elsőrendű szükségük van ezekre maguknak a termelőszövetkezeteknek is. Kapcsolat üzemekkel Űj jellegű és mástermé- szetü téli foglalkoztatási lehetőséget jelent a tsz- eknek a környező üzemekkel, ktsz-ekkel történő kapcsolat kialakítása. Számos üzemnek nagy gond a csomagolás. Sok ktsz és helyi ipari vállalat küzd átmeneti munkaerő- hiánnyal. Helyes, ha a termelőszövetkezet vezetőségei együttműködnek velük, akár úgy, hogy a faluban, a tsz által biztosított helyiségben végzik el a vállalt bérmunkát, akár pedig úgy, hogy a tsz mint munkavállaló, munkacsoportokat, illetve brigádokat bocsát az üzem vagy ktsz rendelkezésére. Azért fontos ezt így szervezni, hogy a tél elmúltával a szövetkezet ne kerüljön hátrányos munkaerő helyzetbe. A téli foglalkoztatásra ugyan legjobb tavasszal felkészülni, reális üzemtervet készíteni, de ha ezt annak idején elmulasztották volna a tsz vezetőségek, kellő körültekintéssel még pótolhatják. Megéri a fáradságot, mert jól járnak a közös gazdaságok, meg tsz-gazdák is. Kovács Attila A KISZ vezetőségének újjaválasztását követően októberben a Salgótarjáni Acélárugyárban újjáalakult az üzemi ifjúsági szervezeteken belül működő Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa is. A tanács feladata nagyobb teret biztosítani a fiatal műszakiaknak, foglalkozni velük, figyelemmel kísérni munkájukat, segíteni őket problémáik megoldásában. Több tartalmat Patai József KISZ-titkár elmondotta, hogy amint ez országos viszonylatban is tapasztalható volt a korábbi években, a tanács az Acélárugyárban sem töltötte be maradéktalanul hivatását. Működése leginkább formális volt, esetenként még az eredmények regisztrálását sem végezte el. Mindez természetesen nem jelenti azt, mintha a vállalat ifjú műszaki dolgozói és közgazdászai nem vették volna ki részüket erejükhöz, tehetségükhöz méltóan a gyár előtt álló feladatok megoldásából. Elég ha csupán azon újítások nagy számára gondolunk, amelyeket fiatalok adtak be. A tanács mindeddig nem nyújtott megfelelő segítséget a munkafeltételek biztosításában, a tervfeladatok kidolgozásában a rendszeres szakmai, illetve politikai továbbképzésben. Űjjáválasztását mindenekelőtt ez indokolta. Felkerestük a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának új elnökét, illetve tagjait, s megkérdeztük, hogyan vélekednek a jelenlegi helyzetről, mely feladatok megoldását tartják szükségesnek, mit tettek eddig azok megoldása érdekében? Néhány hét természetesen kis idő ahhoz, hogy működésüket értékeljük, a tervek alapján azonban elmondhatjuk: okos gondokkal küzköd- nek, s ha lelkesedésük nem lankad, illetve a vállalat gazdasági vezetése is megfelelő segítséget ad munkájukhoz, erőfeszítéseik nem lesznek hiábaya- lóak. A műszakiak összefogása A tanács kilenc tagból áll. Adám Róbert elnöktől a következőket tudtuk meg: — Az Acélárugyárban felméréseink szerint most mintegy 14 harminc éven aluli mérnök, négy közgazdász és 200 technikus dolgozik. Feladatunk e fiatalok összefogása, megbízásokkal való ellátása, illetve munkájuk figyelemmel kisérése. Amikor a feladatokról beszélünk természetesen nem különleges dolgokra gondolunk. Hogyan? — Jövő év januárjában ismét beindítjuk a Kiváló ifjú mérnök, közgazdász, illetve technikus mozgalmakat. A feladattervek kidolgozását már megkezdtük. Eddig 12-őt készítettünk el. Következő évben a többi között meg kell oldanunk a vasöntöde homokszárítását, különösen téli időszakban, ugyanis ekkor fokozottabban nedvesedik a homok, s ez kihat a minőségre. Az anyagmozgatás korszerűsítése, illetve gyorsabbá tétele ugyancsak fontos feladatunk. Az exportvillák rugalmasságának megállapítása jelenleg kézzel történik. Ez balesetveszélyes, s nem is minden esetben megbízható. A szocialista brigádokkal együtt Maruzs József közgazdász, a tanács tagja, a fiatal közgazdászok előtt álló következő évi feladatokról tájékoztat. — Jövőre vállalatunknál megkezdődnek a költség csökkentési feladatokkal kapcsolatos közgazdaság! felmérések. E munkából természetesen a fiatal közgazdászok is kiveszik részüket. A fiatal műszakiak és közgazdászok továbbképzésére ugyancsak nagy gondot fordít a tanács. A szakmai továbbképzés különböző formái között például az is szerepel, hogy a fiatalok az eddigieknél fokozottabban segítik előadások megtartásával, a korszerű technológiák ismertetésével a szocialista brigádok munkáját. Fokozottabban részt- vesznek a dolgozók politikai műveltségének emelésére irányuló erőfeszítések megoldásában is. T. E. „Titok"-csere dz. őuilaszté Maradj itt! Jól figyelj! Ha ropog, azonnal szólj. Majd mi bemegyünk. A kalitka mozogni kezdett. Elkapta társa karját. Nagyot rántott rajta, talán ordított is, de az a morajlásba veszett. A leomló kőzet még súrolta a karját, de megmenekültek. Csak egymásra néztek és hosszú idő telt el, mire megszólalt a csapatvezető. Látod? Ezért mondtam, az omlasztás ilyen. Vigyázni kell fiam nagyon. A lámpák és a csákány itt ott maradt az omlásban, de őket még egy karcolás sem érte. Akkor volt ez, amikor széjjeltelepítették a csapatát, új emberek kerültek hozzá az omlasztáshoz. Most itt ülünk egymással szemben Godó Istvánnal, a Forgách-aknai omlasztó brigádvezetővel. Végtelen nyugodtság olvasható le az arcáról, mégis úgy tűnik, minden rezdülést észrevesz- Talán ott szokta meg az omlasztásnál a sok veszély között. — Éjjel dolgozunk mindig. Olyankor, amikor csendesebb a bánya és minden kis zörejt észlel az ember. Feladatunk, hogy a már kitermelt t-erületek- röl lehetőleg minden anyagot kimentsünk. Sokat sikerül kimenteni? — Nem tudnám megmondani pontosan menynyit, de nagyon sokat kiszedtünk négy év alatt, mióta az omlasztásnál vagyok. Előtte a szénfalon dolgoztam. Tizenkét éves koromtól dolgozom, de mindig itt Salgótarján környékén. Jövőre meg már nyugdíjba megyek. Vasanyagot még nem hagytunk bent. Az az első amit mentünk, kiszállítunk. Utána jön a fa. Annak általában S0 százalékát ki tudjuk rabolni. Van közötte, amit újra felhasználhatnának? — Van bizony. Több van, mint amennyit hasznosítanak. Veszekedtem emiatt már. eleget. A fát ugyanis nem sértjük meg, amikor kiraboljuk és kész is, néni kell sarolni a bányásznak, újra beépítheti. Mégis valahogy kevesebb kerül vissza. Egyszer azt mondták vágjam apróra a jó fát. Sajnáltam, nem tettem meg. Megtette más — és ezt úgy mondja, mintha csak saját sérelme lenne, pedig több annál. Eszembejut, hogy legutóbb a Nógrádi Szénbányászati Tröszt mérlegében fa túllépés szerepelt. Mennyien vannak omlasztók, Godó Istvánhoz hasonlóan, akik vigyáznak a rablásnál, hogy meg ne sérüljön a fa, újra hasznosítani lehessen. Bizony ezzel a lehetőséggel jobban kellene élni a bányáknál. Csak egy pillanat, amíg erre gondolok, de ő máris folytatja. Szép munka a mienk, csak veszélyes. Ismerni kell a bányát, a fedőkőzet viselkedését is. Nem lehet kapkodni. Van a csapatunkban egy fiatal, Gregor János, akit sokszor figyelmeztetünk, ne hevesked- jen. Vigyázunk rá, a veszélyes helyekre mi megyünk idősebbek. Teljesítmény van-e? — vetem közbe. Elmosolyodik. Megszabott norma nincs. Feladat, hogy el ne maradjon rabolatlan terület és anyag sem. Ez az, ami hajtja az omlasztót. Es a technológia? Tavaly változott. Azelőtt úgy racsniztunk. Nehéz volt. Azután kaptunk egy raboló vitlát. Nagyon jó dolog. Villamos energiával dolgozik és bármilyen erősen áll az ácsolat kihúzza. Gyorsabb vele a munka válaszolja. Sokáig i elbeszélgettünk még. Epizódokat mesél. Olyant, hogy egyszer már vagy 20 négyzetméteres területet kiraboltak és nem szakadt le a fedőkőzet. Az utolsó ácsolatokat nem merték kivenni, inkább robbantással provokálták az omlást. Baleset előfordult-e, hisz veszélyes a munkájuk? — kérdeztem. — Nem volt a csapaton az elmúlt négy évben horzsoláson kívül nagyobb baj. Arra nagyon vigyázunk — válaszol. Magánéletéről nem sokat tudok meg. ö akko- indul mindig műszakra, amikor más éjszakai pihenőre tér. Bedó János Apáról fiúra szállt valamikor a mesterség, apáról fiúra a mívesség tudománya is. Titokként őrizték sok szakma fogásait, nehogy idegen hozzájusson. Üveghutákban, kis vashámorokban vagy akár a kézművesiparban a családon belül öröklődött legtöbbször a mesterség. A gyáripar kialakulásának idején, s még később is így volt ez, nem egy szakmában. Tudunk cukorgyári „főzőmesterről”, aki idegennek a világért el nem árulta volna a receptet, amit ő még apjától, az meg a nagyapától kapott. A pécsi Zsolnai-gyárban valóságos tudományos nyomozást kellett folytatni a felszabadulás után, hogy a híres eozin-máz titkát kiderítsék. Mindez már a múlté, tudjuk. S ma nemcsak a jó munkás adja át tapasztalatát a járatlanabb dolgozótársának, hanem egyik gyár a másik gyárnak, és — a szocialista táboron belül — egyik ország a másik országnak 'S. Hogy ez így van, jól tudjuk, természetesnek vesszük. Mégis, jóleső érzés, amolyan hétköznapi csöndes öröm — olvasni a hírt, hogy az ózdi kohászok újításai, tehát a legjobb, legújabb módszerei harminc üzembe jutottak el az idén. S kipróbált, hasznos újítás valamennyi; hisz Ózdon ezek révén az idén 1061 millió forinttal sikerült a gyár termelését növelni, s csupán a megtakarítás, amit az újításokkal elértek, huszonnégymillió forint. Az ózdi újítók, mesterek sem egészen önzetlenek. Üjításért újítást, jó1 módszerért másik jó módszert kapnak cserébe:, nekik is csaknem száz leírást küldtek meg testvér- vállalatok az idén. S ez végső soron számukra is igen hasznos, pénzben, fizetésben is. megmutatkozik. Újításokért ebben azi évben, tíz hónap alatt csaknem kétmiüió forintot fizettek ki Ozdon. Nagy pénz ez, s ha a „titokcsere” haszna nem is foglalható még számokba, bizonyos, hogy ez is szépen hoz a konyhára, valamennyi üzem vata- mennjn dolgozójának
