Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-20 / 213. szám

4 NÖGRÁD 1964. október 36. kedd. Ifadáchra emlékeztek Megkezdődött a salgótarjáni hangyersenyévad A Budapesti MÁV Szin- fónikusok Zenekarának hangversenye nyitotta meg a héten a salgótarjáni Jó­zsef Attila Művelődési Ott­honban az 1964/65-ös hang­versenyévadot. Erkel: Ün­nepi nyitánya méltó kez­dése volt a minden tekin­tetben sikeres estnek. Csak­nem teltház előtt, lelkes közönségnek játszott a jó­nevű együttes és ez nagy­ban segítette a produkciót. A nyitány elején a fúvó­sok kezdeti bizonytalansá­gai után bontakozott ki a zenekar teljes fénnyel, de a koncert a második szám­ban teljesedett igazán te­tőfokára. Dvorzsák: h-moll gordonkaversenyét ritkán hallhatjuk ilyen kitűnő megszólaltatásban. A gor­donkairodalom amúgyis elég szűkmarkú, kevés jó versenymű található erre a meleghangú, és ritka hangszerre. A Dvorzsák versenymű ennek a mű­fajnak legkiválóbb alkotá­sai közé tartozik. Ezért kétszeres öröm, hogy a nagyszerű művel ilyen ki­tűnő előadásban hallhat­tuk. Szólistája a fiatal, ro­konszenves Mező László volt, aki külföldön is több ízben bebizonyította egé­szen kivételes tehetségét a különböző nemzetközi ze­nei versenyeken, — ta­valy októberben pedig Bu­dapesten a Pablo Casals nemzetközi gordonkaverse­nyen első dijat nyert. Szünet után a Madách- centenáriumra emlékezve a Tragédia híres Kepler- jelenetét mutatta be Zol- nai Zsuzsa és Básti Lajos Kossuth-díjas színművész. Igen elmélyült és szép elő­adásuk méltó megemléke­zés a nagy költő halálának 100. évfordulójára. Befeje­zésül ismét a zenekar kö­vetkezett, Kodály: Fel szál­lott a páva c. népdalvari­ációjának előadásával. Az ősi magyar népdal hatásá­ra írta meg Ady Endre hí­res versét, a Fölszállott a pávát, melyben a nép sza­badságkövetelő hangja szó­lal meg. Ezt a verset Ko­dály Zoltán férfikara dol­gozta fel az eredeti dallam alapján a művet azonban a Horthy-korszakban be­tiltották. Ezután írta meg a szerző ugyanennek a dalnak zenekari variáció­ját, 1939-ben. A kompozí­ció máig sem halványult el, kitűnő hangszerelése, bő harmóniaszövete a XX. század legjobb és legiát- szottabb magyar művei közé emeli. Előadása a kö­zéprészben észlelt néhány ritmikai megingástól elte­kintve igen jó volt és meg­érdemelt nagy tetszést aratott. Az est sikeréből bőven kivette részét Pécsi István karmester. Virág László Tizenhatezer fiatal az oktatásban A járási KlSZ-bizottsá- gok és a megyei bizottsá­gok az ipari és mezőgazda- sági munkásfiatalok szá­mára változatos politikai és szakmai oktatási prog­ramot készítettek elő Nóg- rádban. A palócföld többmint öt­venezer fiatalja közül az idén tizenhatezernégy szá­zan vesznek részt a hama­rosan meginduló politikai és szakoktatás különböző formáin. A megyében szer­vezett oktatási körök szá­ma 332. Többszáz ipari és mező- gazdasági munkásfiatal ta­nul a politikai alapismere­teket adó oktatási körök­ben, népesek lesznek a tár­sadalmi és nemzetközi is­mereteket adó oktatási kö­rök is. A ipari és mező- gazdasági szakismereti tan­folyamokon mintegy há­romezren gyarapítják tu­dományos ismereteiket. Négy érdeklődést tanúsíta­nak a nógrádi fiatalok a filmszakkörök iránt is. Több mint kétezer fiatal vesz részt ezeken. A KISZ-szervezetek me- gyeszerte előkészítették a KISZ VI. Kongresszus anyagának tanulmányozá­sát. A kongresszus beszá­molóit és határozatait tcg- gyűlésen és külön politikai esteken tanulmányozzák majd a nógrádi gyárak és falvak fiataljai. Űj vonása lesz az idén a KISZ nóg­rádi oktatási programjának a pályázat alapján szervez­hető minta oktatási körök. Színházi esték: 'QyjgjMÜl&íi cl m^qqÉhen Nem ismer szentséget, nem tisztelt politikai nagyságot. Nevetségessé tesz, kigúnyol mindent és mindenkit sárba ránt ne­mesnek hirdetett ideálo­kat, fonákján mutat meg erkölcsi normákat: ez G.B. Shaw. Gátlástalanul tisz­teletlen akár a történe­lem, akár a napi politika személyiségeiről van szó; kritikai realista olyan har­cos értelemben, hogy az egész világirodalomban nehezen található társa. Tekintélyekre bohócsap­kát húz koreszméket csú­fol meg s fennen hirdeti a kapitalizmus csődjét. Egyetlen dolog, amit egész életében igazán komolyan vesz, fürkész és behatóan vizsgál: a szocialista bon- takozás. Hosszú életpályá­ján a szocializmus sokféle variánsát elemzi, eljut a kommunizmus pereméig, de társadalmában: az an­gol társadalmi berendez­kedésben nem válhat szo­cialista-realistává. Am fennen hirdeti, hogy az emberi haladás egyetlen reális, járható útja az, amit korának még egye­düli szocialista közössége, a Szovjetunió vág önma­ga előtt. A polgári társadalom teljes erkölcsi szétbomlá­sának hirdetője egész se­reg színpadi művében. Szellemes és maró sav minden szava, amivel az álszent képmutatásnak ront. A polgári kultúra csillogó mázát kaparja le alakjairól mindmáig szí­vesen játszott művében, a Pygmalionban is. Ho­gyan lesz egy kis virág- árús lányból a maga szel­lemi primitívségében is társasági dáma, ha kul- túrmázzal vonjuk be? — ez­zel mulattat és gondol­kodtat el Shaw, Nem kí­mél senkit és semmit, nem alkuszik semmiféle konvencióval, talán egyet­len, amit tiszteletben tart: az emberi érzelem. Az Állami Déryné Szín­ház most mutatta be ná­lunk a Pygmaliont. Az előadást Csongrádi Mária rendezte becsületes eszkö­zökkel, de kissé monoton módon. Shaw színpadával nem könnyű megbirkóznia a rendezőnek. A cselek­ményt sokszor bölcselet pótolja s ezt az érdeklő­dés szintjén tartani, ren­dezőnek, színésznek egya­ránt erőpróba. A veszély: az elunalmasodás mindun­talan sarkában jár az együttesnek s a teljes be- szűrkülést különösen a második felvonás nem bír­ta elkerülni. A színészek külön-kü­Lázár István: Angliai vakáeió Az Űj termés sorozat legújabb kötetének írója útirajzában közvetlen hangon, a kezdő globetrot­ter szűzi izgalmával szá­mol be egy külföldi uta­zás izgalmas élményéről, az útikészülődés lázáról, a vízumszervezés bosszúsé- ságairól, majd a távoli tá­lön, önmagukban pedán­san követték alakjaik pszichológiai kapaszkodó­it, bukfenceit, de a teljes lényeggel valahol többnyi­re elmaradtak azoktól. A darab főszerepében Vára- di Valira is vonatkozik ez. Gyakran hat mester­kéltnek épp abban a ka­rakterében, amiből Hig­gins tanár kiforgatni szán­dékozik. S maga Higgins sem eléggé fanatikus a feladatnak, amire különös hóborttal vállalkozik. Sajátos, — talán kissé modo­ros egyénitését láthattuk Doolittle alakjának Nyer­ges Ferenctől. Mindeneset­re jelleget adott a figurá­nak s ez dicséretes érdem. Mértéktartó, kiegyensú­lyozott játékot kaptunk a Higgins anyját formáló Bocskay Izabellától, Pe- arcené házvezetőnő mu­latságos kimértségét Gön- czöl Anikó hitelesen ábrá­zolta, tetszett Horváth Fe­renc, Kádár Flóra és Híd­végi Elek játéka is. A da­rabot Sostarics Zsuzsa szép díszleteiben mutatta be a színház. b. t, jak és élmények újszerű­ségének lenyűgöző vará­zsával. Ugyanezzel a mo­hó, kamaszos kíváncsiság­gal szemléli és fedezi fel a csatornán túli brit föld számunkra oly furcsának tűnő újdonságait, a min­dennapi szokások, az étke­zés, az utazás különbsége­it, de elébünk villantja a mai Anglia embereinek egyéniségét, r MEÍÍJELEXT... íi. Az én asszonyom min­den napra tartogatott ne­kem valami meglepetést. Valami ajándékot mindig hozott. Már tele volt az éj­jeliszekrényem szebbnél szebb szipkákkal, levéltár­cákkal, meg hasonló hol­mikkal. De a kisebb na­gyobb ajándékoknál sok­kal értékesebbek voltak számomra a történetei. El nem tudom képzelni, hon­nan szedte össze azokat a históriákat, amelyek kivé­tel nélkül a hűségről szól­tak. A sorsdöntő műtét előtti napon például el­mondta, hogy ismer egy asszonyt — a nevét is megmondta —, aki hozzá­ment egy emberhez, akiről tudta, hogy meg fog vakul­ni. Amint az én Verám mondta, — ez a házaspár boldogan él, három gyere­kük van. Este hatkor ment el tőlem Vera és hétkor expessz levelet hozott a nővér. Pár sor volt az egész: ' ..Drága jó Férjem és Ba­rátom! Holnap megoperálnak. Érzem, hogy sikerülni fog. De bármi is történjen, én téged soha el nem hagy­lak, mindig csak jobban szeretlek. Csak arra kérlek, Te ne unjál rám. Mindig veled van és for­rón csókol: Vera.” Kincset ér egy ilyen asz­szony. Nem szégyellem el­mondani, hogy mikor le­tettem a levelet, könnyes lett a szemem, vigye el az ördög. Gondolkodtam, tör­tem, hogyan lett ilyen em­berré az a kis cofos és mit szeret rajtam annyi­ra. Még aznap este kezembe került az üzemi újságunk, amelyet Fekete párttitkár hagyott nálam, titokzato­san mosolyogva. Akkor va­lahogy megfeledkezem ró­la. Ahogy széthajtom, hát látom: a második oldalon hatalmas cím:'„Bányai Pé­ter hőstette”. Mi az isten? Már több mint egy eszten­deje nem dolgozom, ugyan milyen hőstettet vihettem véghez. Elég az hozzá: a szerencsétlenségem tör­ténetét írták meg. de úgy, hogy én magam is csupán a név miatt sejtettem, hogy rólam szól. Ilyes­mik voltak benne: „Bá­nyai elvtársat mindenki Úgy ismerte, mint a legki­válóbb KISZ-aktivistát. Sohasem kímélte magát, példamutatóan élenjárt a munkában. Ha akkor, azon az estén is nem a brigád becsülete, nem a terv túl­teljesítése lebeg a szeme előtt, nem vá»lal olyan nagy áldozatot. Az ő cse­lekedetéit a brigád, de az egész akna mint lelkesítő hőstettet tartja számon”. — Hált ez meg milyen marhaság? — kérdeztem fennhangon Józsa Sándor­tól, a jobboldali szomszé­domtól. A Kohászati Mű­vekben hengerész, csúnyán összetörte a bokáját. Értetlenül nézett rám. Megmutattam az újságot. Beleolvasott, aztán vissza­dobta az ágyamra. — Na mit akarsz, dicsér­nek, az csak nem baj? Nagyon rossz kedvem lett. Egyszerre rájöttem, miért csak most írnak er­ről az esetről. Annak ide­jén ugyanis a főnökség rám akarta hárítani a fe­lelősséget. Nem a pénz iz­gatta őket, hanem az, hogy ha elismerik: nem én va­gyok az oka a balesetnek, akkor a főnökségtől vala­kit elővesznek. Hosszú hó­napokig húzták-halasztot- ták a döntést. Először az én nyakamba várták az egészet. Én ugyan felleb­beztem, dehát csak úgy a rend kedvéért, mert bosz- szantott az igazságtalan­ság. Mert volt is nekem kedvem ilyesmivel törőd­ni ... Pótvizsgjálatot ren­deltek el. Kiszálltak, ta­nácskoztak, újabb jegyző­könyvet vettek fel. És mi­kor már több, mint egy esztendő ' eltelt, — úgy, hogy a górék felelősségre- vonása rég elavult, akkor úgy határoztak: mégsem én voltam a hibás .. . Szép história ... Most meg agyondicsámek. — Ne törődj sehová. Di­csérnek és kész — mondta Józsa Sándor, az én örök­ké vidám szomszédom. Aki a bokatörését is úgy fogta fel, hogy legalább egyszer jól kipiheni ma­gát. — Nem vagyok én pojá­ca, amikor kedvük támad, elővesznek, és elkezdenek ajnározni. — Neked úgy látszik már az se tetszene, ha tö­rött üveggel vakarnák a hátadat. — Ugyan ne szédítsen már Sanyi bácsi. Ki sze­reti ha hatökörnek nézik Amit én csináltam, az nem volt hőstett. Egyszerűen dolgoztam és összetóriem magamat. — Akkor értenélek, ha szidnának. — Mindegy, a hazugság — hazugság. Az megbosz- szulja magát. — Hagyd a csudába, mit rágod magad? Másnap megoperáltak és a tanár úr azt mondta, hogy sikerült, most már rajtam múlik minden. Ezt arra értette, hogy ha majd leyeszik a gipszet, akkor el kell kezdeni járkálni. Az pedig egy agyonkín ■ zott, össze-vissza vagdalt lábbá! nem is olyan tré­fadolog. Vera boldog vnH, örö­mében körül ugrálta az ágyamat. Én is örültem, de nem annyira mint ő. Mi­ért? Pontosan nem tud­nám megmondani. Talán eddig mindig valamit le­hetett várni, valamiben le­hetett bízni. Most pedig túl voltam minden operá­ción. A lábam még gipsz­ben, lehet, hogy soha se tudom majd mozdítani. «folytatjuk) Új törekvések a KIOSZ kulturális programjában Színjátszás helyett országjárás Előtérben a szakmai továbbképzés Egy kedves színfolttal lett szegényebb megyénk kul- túrális élete: a KIOSZ színjátszó csoportja, zene­kara felhagyott tevékeny­ségével. A miért?-re Ma­gyar Gyulától, a KIOSZ megyei kultúrfelelősétől kaptuk meg a választ: — Kissé részben anyagi okok, nagyobb részt elvi meggondolások miatt tör­tént ez így, — mondotta. — Igaz, hogy a fiatalok­nak öröm volt a színját­szás. de sem szüleik, sem mestereik nem nézték jó szemmel a turnékkal együttjáró éjszakázást. Ezek a tapasztalatok s az OKISZ-ban kapott taná­csok késztettek bennünket arra ,hogy — divatos szó­val élve: — átprofilirozzuk kulturális tevékenységün­ket. Három fő program­pontunk: a turisztika és az ismeretterjesztés népszerű­sítése, a szakmai tovább­képzés fokozása. — Az IBUSZ-szal igen jó a kapcsolatunk, — foly­tatta a kultúrfelelős. — Tagságunkkal az ózdi, a dunaújvárosi kirándulás a hazai, a Magas-Tátrában tett túra pedig a külföldi utazást kedveltette meg. Még ebben az évben sze­retnénk eljutni Gyöngyös­re, a Mátrába. Jövő évi programunkban, egyebek mellett Szeged és a Len- gyel-Tátra szerepel. A KIOSZ ismeretterjesz­tő előadásait a TIT bizto­sítja. Indul egészségügyi, atomfiziKai, csillagásza i>±, műanyag-technológiai és kémiai, geológiai előadás- sorozat. Akár a múlt év­ben, úgy most is a megyei és városi pártbizottság nyújt segítséget városfej­lesztési, kül- és belpoliti­kai előadások megtartásá­hoz. A csöndes szórakozást a könyvtár, a mindig nép­szerű sakk- és biliárdver­seny szolgálja majd. — A minőség versenyé­ben a kisiparosság sem maradhat alul, — így Ma­gyar Gyula. — A salgótar­jáni és környékbeli fod­rászok részére legutóbb helyben tatottunk tovább­képzést. Női fodrászaink egyike jelenleg hathetes budapesti tanfolyamon gyarapítja tudását. A most induló kultúrális évadban továbbképzést szervezünk az építők, szobafestők, sza­bók, cipészek számára. Háztartási gépszerelő tan­folyamunkat a nagy ér­deklődés miatt megismé­teljük. Még korábban hasz­nos kapcsolatot teremtet­tünk a ktsz-ekkel; ezt Sze­retnénk mind szakmai, mind kultúrális vonatko­zásban szilárdítani, szélesí­teni. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom