Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-20 / 213. szám
4 NÖGRÁD 1964. október 36. kedd. Ifadáchra emlékeztek Megkezdődött a salgótarjáni hangyersenyévad A Budapesti MÁV Szin- fónikusok Zenekarának hangversenye nyitotta meg a héten a salgótarjáni József Attila Művelődési Otthonban az 1964/65-ös hangversenyévadot. Erkel: Ünnepi nyitánya méltó kezdése volt a minden tekintetben sikeres estnek. Csaknem teltház előtt, lelkes közönségnek játszott a jónevű együttes és ez nagyban segítette a produkciót. A nyitány elején a fúvósok kezdeti bizonytalanságai után bontakozott ki a zenekar teljes fénnyel, de a koncert a második számban teljesedett igazán tetőfokára. Dvorzsák: h-moll gordonkaversenyét ritkán hallhatjuk ilyen kitűnő megszólaltatásban. A gordonkairodalom amúgyis elég szűkmarkú, kevés jó versenymű található erre a meleghangú, és ritka hangszerre. A Dvorzsák versenymű ennek a műfajnak legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Ezért kétszeres öröm, hogy a nagyszerű művel ilyen kitűnő előadásban hallhattuk. Szólistája a fiatal, rokonszenves Mező László volt, aki külföldön is több ízben bebizonyította egészen kivételes tehetségét a különböző nemzetközi zenei versenyeken, — tavaly októberben pedig Budapesten a Pablo Casals nemzetközi gordonkaversenyen első dijat nyert. Szünet után a Madách- centenáriumra emlékezve a Tragédia híres Kepler- jelenetét mutatta be Zol- nai Zsuzsa és Básti Lajos Kossuth-díjas színművész. Igen elmélyült és szép előadásuk méltó megemlékezés a nagy költő halálának 100. évfordulójára. Befejezésül ismét a zenekar következett, Kodály: Fel szállott a páva c. népdalvariációjának előadásával. Az ősi magyar népdal hatására írta meg Ady Endre híres versét, a Fölszállott a pávát, melyben a nép szabadságkövetelő hangja szólal meg. Ezt a verset Kodály Zoltán férfikara dolgozta fel az eredeti dallam alapján a művet azonban a Horthy-korszakban betiltották. Ezután írta meg a szerző ugyanennek a dalnak zenekari variációját, 1939-ben. A kompozíció máig sem halványult el, kitűnő hangszerelése, bő harmóniaszövete a XX. század legjobb és legiát- szottabb magyar művei közé emeli. Előadása a középrészben észlelt néhány ritmikai megingástól eltekintve igen jó volt és megérdemelt nagy tetszést aratott. Az est sikeréből bőven kivette részét Pécsi István karmester. Virág László Tizenhatezer fiatal az oktatásban A járási KlSZ-bizottsá- gok és a megyei bizottságok az ipari és mezőgazda- sági munkásfiatalok számára változatos politikai és szakmai oktatási programot készítettek elő Nóg- rádban. A palócföld többmint ötvenezer fiatalja közül az idén tizenhatezernégy százan vesznek részt a hamarosan meginduló politikai és szakoktatás különböző formáin. A megyében szervezett oktatási körök száma 332. Többszáz ipari és mező- gazdasági munkásfiatal tanul a politikai alapismereteket adó oktatási körökben, népesek lesznek a társadalmi és nemzetközi ismereteket adó oktatási körök is. A ipari és mező- gazdasági szakismereti tanfolyamokon mintegy háromezren gyarapítják tudományos ismereteiket. Négy érdeklődést tanúsítanak a nógrádi fiatalok a filmszakkörök iránt is. Több mint kétezer fiatal vesz részt ezeken. A KISZ-szervezetek me- gyeszerte előkészítették a KISZ VI. Kongresszus anyagának tanulmányozását. A kongresszus beszámolóit és határozatait tcg- gyűlésen és külön politikai esteken tanulmányozzák majd a nógrádi gyárak és falvak fiataljai. Űj vonása lesz az idén a KISZ nógrádi oktatási programjának a pályázat alapján szervezhető minta oktatási körök. Színházi esték: 'QyjgjMÜl&íi cl m^qqÉhen Nem ismer szentséget, nem tisztelt politikai nagyságot. Nevetségessé tesz, kigúnyol mindent és mindenkit sárba ránt nemesnek hirdetett ideálokat, fonákján mutat meg erkölcsi normákat: ez G.B. Shaw. Gátlástalanul tiszteletlen akár a történelem, akár a napi politika személyiségeiről van szó; kritikai realista olyan harcos értelemben, hogy az egész világirodalomban nehezen található társa. Tekintélyekre bohócsapkát húz koreszméket csúfol meg s fennen hirdeti a kapitalizmus csődjét. Egyetlen dolog, amit egész életében igazán komolyan vesz, fürkész és behatóan vizsgál: a szocialista bon- takozás. Hosszú életpályáján a szocializmus sokféle variánsát elemzi, eljut a kommunizmus pereméig, de társadalmában: az angol társadalmi berendezkedésben nem válhat szocialista-realistává. Am fennen hirdeti, hogy az emberi haladás egyetlen reális, járható útja az, amit korának még egyedüli szocialista közössége, a Szovjetunió vág önmaga előtt. A polgári társadalom teljes erkölcsi szétbomlásának hirdetője egész sereg színpadi művében. Szellemes és maró sav minden szava, amivel az álszent képmutatásnak ront. A polgári kultúra csillogó mázát kaparja le alakjairól mindmáig szívesen játszott művében, a Pygmalionban is. Hogyan lesz egy kis virág- árús lányból a maga szellemi primitívségében is társasági dáma, ha kul- túrmázzal vonjuk be? — ezzel mulattat és gondolkodtat el Shaw, Nem kímél senkit és semmit, nem alkuszik semmiféle konvencióval, talán egyetlen, amit tiszteletben tart: az emberi érzelem. Az Állami Déryné Színház most mutatta be nálunk a Pygmaliont. Az előadást Csongrádi Mária rendezte becsületes eszközökkel, de kissé monoton módon. Shaw színpadával nem könnyű megbirkóznia a rendezőnek. A cselekményt sokszor bölcselet pótolja s ezt az érdeklődés szintjén tartani, rendezőnek, színésznek egyaránt erőpróba. A veszély: az elunalmasodás minduntalan sarkában jár az együttesnek s a teljes be- szűrkülést különösen a második felvonás nem bírta elkerülni. A színészek külön-küLázár István: Angliai vakáeió Az Űj termés sorozat legújabb kötetének írója útirajzában közvetlen hangon, a kezdő globetrotter szűzi izgalmával számol be egy külföldi utazás izgalmas élményéről, az útikészülődés lázáról, a vízumszervezés bosszúsé- ságairól, majd a távoli tálön, önmagukban pedánsan követték alakjaik pszichológiai kapaszkodóit, bukfenceit, de a teljes lényeggel valahol többnyire elmaradtak azoktól. A darab főszerepében Vára- di Valira is vonatkozik ez. Gyakran hat mesterkéltnek épp abban a karakterében, amiből Higgins tanár kiforgatni szándékozik. S maga Higgins sem eléggé fanatikus a feladatnak, amire különös hóborttal vállalkozik. Sajátos, — talán kissé modoros egyénitését láthattuk Doolittle alakjának Nyerges Ferenctől. Mindenesetre jelleget adott a figurának s ez dicséretes érdem. Mértéktartó, kiegyensúlyozott játékot kaptunk a Higgins anyját formáló Bocskay Izabellától, Pe- arcené házvezetőnő mulatságos kimértségét Gön- czöl Anikó hitelesen ábrázolta, tetszett Horváth Ferenc, Kádár Flóra és Hídvégi Elek játéka is. A darabot Sostarics Zsuzsa szép díszleteiben mutatta be a színház. b. t, jak és élmények újszerűségének lenyűgöző varázsával. Ugyanezzel a mohó, kamaszos kíváncsisággal szemléli és fedezi fel a csatornán túli brit föld számunkra oly furcsának tűnő újdonságait, a mindennapi szokások, az étkezés, az utazás különbségeit, de elébünk villantja a mai Anglia embereinek egyéniségét, r MEÍÍJELEXT... íi. Az én asszonyom minden napra tartogatott nekem valami meglepetést. Valami ajándékot mindig hozott. Már tele volt az éjjeliszekrényem szebbnél szebb szipkákkal, levéltárcákkal, meg hasonló holmikkal. De a kisebb nagyobb ajándékoknál sokkal értékesebbek voltak számomra a történetei. El nem tudom képzelni, honnan szedte össze azokat a históriákat, amelyek kivétel nélkül a hűségről szóltak. A sorsdöntő műtét előtti napon például elmondta, hogy ismer egy asszonyt — a nevét is megmondta —, aki hozzáment egy emberhez, akiről tudta, hogy meg fog vakulni. Amint az én Verám mondta, — ez a házaspár boldogan él, három gyerekük van. Este hatkor ment el tőlem Vera és hétkor expessz levelet hozott a nővér. Pár sor volt az egész: ' ..Drága jó Férjem és Barátom! Holnap megoperálnak. Érzem, hogy sikerülni fog. De bármi is történjen, én téged soha el nem hagylak, mindig csak jobban szeretlek. Csak arra kérlek, Te ne unjál rám. Mindig veled van és forrón csókol: Vera.” Kincset ér egy ilyen aszszony. Nem szégyellem elmondani, hogy mikor letettem a levelet, könnyes lett a szemem, vigye el az ördög. Gondolkodtam, törtem, hogyan lett ilyen emberré az a kis cofos és mit szeret rajtam annyira. Még aznap este kezembe került az üzemi újságunk, amelyet Fekete párttitkár hagyott nálam, titokzatosan mosolyogva. Akkor valahogy megfeledkezem róla. Ahogy széthajtom, hát látom: a második oldalon hatalmas cím:'„Bányai Péter hőstette”. Mi az isten? Már több mint egy esztendeje nem dolgozom, ugyan milyen hőstettet vihettem véghez. Elég az hozzá: a szerencsétlenségem történetét írták meg. de úgy, hogy én magam is csupán a név miatt sejtettem, hogy rólam szól. Ilyesmik voltak benne: „Bányai elvtársat mindenki Úgy ismerte, mint a legkiválóbb KISZ-aktivistát. Sohasem kímélte magát, példamutatóan élenjárt a munkában. Ha akkor, azon az estén is nem a brigád becsülete, nem a terv túlteljesítése lebeg a szeme előtt, nem vá»lal olyan nagy áldozatot. Az ő cselekedetéit a brigád, de az egész akna mint lelkesítő hőstettet tartja számon”. — Hált ez meg milyen marhaság? — kérdeztem fennhangon Józsa Sándortól, a jobboldali szomszédomtól. A Kohászati Művekben hengerész, csúnyán összetörte a bokáját. Értetlenül nézett rám. Megmutattam az újságot. Beleolvasott, aztán visszadobta az ágyamra. — Na mit akarsz, dicsérnek, az csak nem baj? Nagyon rossz kedvem lett. Egyszerre rájöttem, miért csak most írnak erről az esetről. Annak idején ugyanis a főnökség rám akarta hárítani a felelősséget. Nem a pénz izgatta őket, hanem az, hogy ha elismerik: nem én vagyok az oka a balesetnek, akkor a főnökségtől valakit elővesznek. Hosszú hónapokig húzták-halasztot- ták a döntést. Először az én nyakamba várták az egészet. Én ugyan fellebbeztem, dehát csak úgy a rend kedvéért, mert bosz- szantott az igazságtalanság. Mert volt is nekem kedvem ilyesmivel törődni ... Pótvizsgjálatot rendeltek el. Kiszálltak, tanácskoztak, újabb jegyzőkönyvet vettek fel. És mikor már több, mint egy esztendő ' eltelt, — úgy, hogy a górék felelősségre- vonása rég elavult, akkor úgy határoztak: mégsem én voltam a hibás .. . Szép história ... Most meg agyondicsámek. — Ne törődj sehová. Dicsérnek és kész — mondta Józsa Sándor, az én örökké vidám szomszédom. Aki a bokatörését is úgy fogta fel, hogy legalább egyszer jól kipiheni magát. — Nem vagyok én pojáca, amikor kedvük támad, elővesznek, és elkezdenek ajnározni. — Neked úgy látszik már az se tetszene, ha törött üveggel vakarnák a hátadat. — Ugyan ne szédítsen már Sanyi bácsi. Ki szereti ha hatökörnek nézik Amit én csináltam, az nem volt hőstett. Egyszerűen dolgoztam és összetóriem magamat. — Akkor értenélek, ha szidnának. — Mindegy, a hazugság — hazugság. Az megbosz- szulja magát. — Hagyd a csudába, mit rágod magad? Másnap megoperáltak és a tanár úr azt mondta, hogy sikerült, most már rajtam múlik minden. Ezt arra értette, hogy ha majd leyeszik a gipszet, akkor el kell kezdeni járkálni. Az pedig egy agyonkín ■ zott, össze-vissza vagdalt lábbá! nem is olyan tréfadolog. Vera boldog vnH, örömében körül ugrálta az ágyamat. Én is örültem, de nem annyira mint ő. Miért? Pontosan nem tudnám megmondani. Talán eddig mindig valamit lehetett várni, valamiben lehetett bízni. Most pedig túl voltam minden operáción. A lábam még gipszben, lehet, hogy soha se tudom majd mozdítani. «folytatjuk) Új törekvések a KIOSZ kulturális programjában Színjátszás helyett országjárás Előtérben a szakmai továbbképzés Egy kedves színfolttal lett szegényebb megyénk kul- túrális élete: a KIOSZ színjátszó csoportja, zenekara felhagyott tevékenységével. A miért?-re Magyar Gyulától, a KIOSZ megyei kultúrfelelősétől kaptuk meg a választ: — Kissé részben anyagi okok, nagyobb részt elvi meggondolások miatt történt ez így, — mondotta. — Igaz, hogy a fiataloknak öröm volt a színjátszás. de sem szüleik, sem mestereik nem nézték jó szemmel a turnékkal együttjáró éjszakázást. Ezek a tapasztalatok s az OKISZ-ban kapott tanácsok késztettek bennünket arra ,hogy — divatos szóval élve: — átprofilirozzuk kulturális tevékenységünket. Három fő programpontunk: a turisztika és az ismeretterjesztés népszerűsítése, a szakmai továbbképzés fokozása. — Az IBUSZ-szal igen jó a kapcsolatunk, — folytatta a kultúrfelelős. — Tagságunkkal az ózdi, a dunaújvárosi kirándulás a hazai, a Magas-Tátrában tett túra pedig a külföldi utazást kedveltette meg. Még ebben az évben szeretnénk eljutni Gyöngyösre, a Mátrába. Jövő évi programunkban, egyebek mellett Szeged és a Len- gyel-Tátra szerepel. A KIOSZ ismeretterjesztő előadásait a TIT biztosítja. Indul egészségügyi, atomfiziKai, csillagásza i>±, műanyag-technológiai és kémiai, geológiai előadás- sorozat. Akár a múlt évben, úgy most is a megyei és városi pártbizottság nyújt segítséget városfejlesztési, kül- és belpolitikai előadások megtartásához. A csöndes szórakozást a könyvtár, a mindig népszerű sakk- és biliárdverseny szolgálja majd. — A minőség versenyében a kisiparosság sem maradhat alul, — így Magyar Gyula. — A salgótarjáni és környékbeli fodrászok részére legutóbb helyben tatottunk továbbképzést. Női fodrászaink egyike jelenleg hathetes budapesti tanfolyamon gyarapítja tudását. A most induló kultúrális évadban továbbképzést szervezünk az építők, szobafestők, szabók, cipészek számára. Háztartási gépszerelő tanfolyamunkat a nagy érdeklődés miatt megismételjük. Még korábban hasznos kapcsolatot teremtettünk a ktsz-ekkel; ezt Szeretnénk mind szakmai, mind kultúrális vonatkozásban szilárdítani, szélesíteni. /
