Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-03 / 199. szám
4 NÖGRÄ D 1964. október S. szombat. A ^Ulagfyai® Kultúra*4 a prágai Vencel-téren Aanmag néhány nappal ezelőtt Prágában bekukkantottam a csehszlovák főváros szívében lévő könyvesboltba, a „Magyar Kultúrába”, hogy megvásároljam a legfrissebb budapesti újságokat, nem sejtettem, milyen változások történtek a kis magyar kul- túrközpont tevékenységében. Négy esztendővel ezelőtt is nagy volt a forgalom, azonban aligha hasonlítható a maihoz — akárcsak a két testvéri ország közötti utasforgalom, amely együttesen az idén túlhaladja az egymilliót! Persze, már elöljáróban helyesbítenem kell: a Ven- cel-téri „Magyar Kultúra”, tágas üzletével, s két emeletet betöltő előadótermei- ' el, klubszobáival, irodáival valójában a Magyar N épköztársaság „kultúrkö- ' ete”, ahogyan a budapesti Csehszlovák Kultúra” jóomszédunk kultúrájának magyarországi központja. tudósok, művészek 1AKEMBEREK CSERÉJE A magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatokat természetesen hiba lenne e két intézetre szűkíteni. Amióta a két ország népei a szocializmus útját járják, s érdekeik, céljaik azonosak — évről-évre szélesebb körű tevékenység bontakozik ki kultúránk, haladó hagyományaink feltárására és kölcsönös megismerésére. A kulturális egyezmény nemcsak együttsek, művészek, kiállítások rendszeres cseréjét biztosítja, hanem lerakta a két ország művészei, tudósai állandó szakmai tapasztalatcseréjének alapjait. Emelkedik az ösztöndíjasok, tudományos kutatók és szakemberek cseréjének száma. A tudományos és kulturális kapcsolatokról ezúttal csupán néhány példát, a legutóbbi időkből. A prágai Károly Egyetem a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel, a prágai Közgazdaságtudományi Főiskola a budapesti Marx Károly Közgazda- sági Egyetemmel, a nyit- rai Pedagógiai Intézet a szegedi Pedagógiai Főiskolával kötött együttműködési szerződést. Akadémikusok, tudósok kölcsönös előadássorozatai éppúgy rendszeressé váltak, mint művészeink, zenészeink, zenekarjaink vendégszereplései. A csehszlovák színházakban rendszeresen bemutatnak magyar darabokat (például Darvas: Kormos ég, Mesterházi: Pesti emberek), Budapesten pedig cseh és szlovák színdarabokat (Blazek: Harmadik kívánság, Kohut: Ilyen nagy szerelem). A filmek, könyvek cseréje ugyancsak megsokszorozódott az elmúlt esztendőkben. SOKEZER TÜR1STA A két szocialista ország kulturális együttműködését tehát nem szűkíthetjük a prágai „Magyar Kultúrára”, illetve a budapesti „Csehszlovák Kultúrára”. Mégis, a Vencel-téri magyar ku) túrközpont hétköznapjai nagyszerűen szemléltetik a , megnövekedett érdeklődést és az utazások számának ugrásszerű növekedésével bekövetkezett új szükségleteket, új lehetőségeket. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a „Magyar Kultúrát”, az idén több tízezer csehszlovák túrista kereste fel. útmutatást, segítséget kérve magyarországi utazásához. Nemcsak autótérképeket, útikalauzt kértek, hanem igyekeztek alaposabban előre megismerni az útiprogramjukban szereplő vidéket, városokat. Évente több magyar nyelvtanfolyamot indítanak az érdeklődők számára, — az idén 800 részvevővel — bemutatják az új magyar filmeket, s hetenként többször is rendeznek ismeretterjesztő filmestéket, dokumentumfilmeket vetítenek, művész- és írótalálkozókat szerveznek. Nemcsak a Vencel-tér sarkán emelkedő „Magyar Kultúrában”, hanem Prágában máshelyütt és valamennyi vidéki városban, ipari központban megtalálhatók a magyar kultúrköz- pont kiállításai, baráti találkozói. Különösen a műszaki tapasztalatcserével kapcsolatos előadások, ösz- szejövetelek vonzanak nagy közönséget, amelyek filmvetítéssel kezdődnek és az egymás országába, üzemébe való baráti látogatással végződnek. Egyetemek, iskolák diákjainak kölcsönös utazását is elősegítették, az idén pedig szinte áradatként jöttek az érdeklődők felvilágosításért a balatoni, budapesti nyaralási lehetőségekről. ELŐADÁSOK, KIÁLLÍTÁSOK A prágai és a budapesti kultúrközpont feladata egyre szerteágazóbb. Ma már nem egyszerűen könyveket és hanglemezeket, művészi reprodukciókat kínálnak az érdeklődőknek, hanem a két ország sokoldalú együttműködéséfiek fontos fogaskerekei. Az idén Prágában például magyar szakemberek mező- gazdaságunk különböző kérdéseiről, a legújabb tapasztalatokról, a magyar vegyiparról, távközlésről, hazánknak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában való részvételéről, s más kérdésekről tartanak előadást. Ezek az előadások a „Magyar Kultúra” kiállítási termében bemutatókkal párosulnak. Itt láthatták először a „Shakespeare a magyar színpadokon” című vándorkiállítást is, amely most Csehszlovákia városait járja. így válik a prágai „Magyar Kultúra” népeink testvéri kapcsolatainak egyik központjává, amely segítséget nyújt a magyar kultúra és tudomány megismeréséhez, a két ország testvéri barátságának elmélyítéséhez. Sebes Tibor Weimari levelek I. Ahol hajdan Weimar nagyjai éltek Weimar, a német klasz- szikusok tevékenységének hírneves színhelye. Erdők es parkok széles gyűrűje foglalja zöldszínű keretbe. A sokszínű parkgyűrű szaki felén dúslombú fák között a 65 ezer lakosú város, Ettersberg éli életét. A „zöld város” szélén az egykori buchenwaldi koncentrációs tábor méltóság- teljes, kőbevésett emlékműve látható. Mindössze nyolc kilométer választja el attól a helytől, ahol egykor Goethe, Schiller, Wieland, Herder és Liszt ltek, dolgoztak. Nagybecsű humanista hagyatékukat napjainkban a klasszikus német irodalom nemzeti oltalom alatt álló emlékhelyein őrzik. A város utcáit járva lépten-nyomon meggyőződhetünk arról, hogy itt a múlt és a jelen gyakran találkozik, sőt egybefonódik. Főiskolák és szakiskolák találhatók a történelmi épületekben. A klasszikus épületek tőszomszédságában pedig 22 mociem zem termel, a többi közt kombájn-üzem és a finommechanikai gyár. Az utóbbi termékeit 34 országba exportálják. Az itt készített „Weimar 3” típusú keskenyfilm-vetítőt és a „Werra lux” elnevezésű fényszórót Magyarországon is jól ismerik. A klasszicista és modern stílusú épületekben elhelyezett, 1200 hallgatót befogadó építészeti főiskola, a tanítóképző, mezőgazdasági, egészségügyi és pedagógiai szakiskolák mutatják azt a nagyarányú változást, amely az utóbbi 200 évben átviharzott a városon. Goethe és a „Fehér hattyú“ Az okmányok legelőször 975-ben említik Weimar nevét. Akkor II. Ottó császár uralta. Évezredünk első felében, a hatalomért versenyző dinasztiák vetélkedésének idején, a város fejlődése megrekedt. Később az itt tevékenykedő tekintélyes humanista személyiségek mégis naggyá tették Weimart. Egyik alkalommal a „Fehér hattyú”-hoz címzett vendéglőben ebédeltem. Ez a vendéglő közvetlenül a Goethe-ház mellett áll. Itt, ahol a nagy költő sok ismert kortársa megfordult, ahol egy falba hatolt ágyúgolyó a napóleoni harcok idejére emlékeztet, ma a fiatalok vidáman szórakoznak. Az ökörszem ablakról címer és érdekes figurák tekintenek rájuk. Metszetek és rajzok díszítik a paraszt-szobának berendezett termet, ahol vázák és cinn- korsók állnak az asztalon, a falakon pedig egykorú étlapok láthatók. Az anekdota szerint annakidején Goethe, a titkos tanácsos, jókedvűen ült egy üveg mellett s a bort vízzel keverte. A szomszédos asztalnál ülő fiatalemberek szerfölött mulatságosnak tartották ezt a műveletet. Amikor aztán a költő-fejedelem megelégelte a csípős megjegyzéseket, így kiáltott fel: „A víz önmagában nem kell... / Megnémul tőle az ember./ A vízben élő szegény halak / néma szájjal erről szólnak. / A tiszta bor viszont / józan értelmet ront, / aki hát azt issza, / ostobává süllyed vissza. / Uraim, ha nem is akarják, / élceikkel épp ezt bizonyítják. / S mivel én se néma, se ostoba nem óhajtok lenni / vízzel vegyített bort szeretek inni.” A nemesssívü özvegy Mivel én még fröccsöt sem ittam, városnézésre bátran indulhattam. Legelőször azt a nagyszerű épületet néztem meg, amelyben annakidején Anna Amália hercegnő élt. A fogadó nagy, kerek mahagóni asztala körül ült a hercegi özvegy szűk baráti köre, .amely korának szellemi és kulturális irányzatait képviselte. Az irodalomról, a művészetről és a tudományról folyt a vita, amelynek középpontjában Wieland, Goethe és Herder álltak, és akikhez később Schiller is társult. A kék szalonban, ahol Goethe elhunyt barátja, Wieland fölött a nevezetes halotti beszédet elmondta, ma koncerteket és előadóesteket rendeznek. A vörös szalonban egy mellszobor Karl Ludvig v. Kne- belre emlékeztet, aki a fiatal Goethei a Rajnamenti Frankfurtból a kis elmaradott feudális állam székhelyére hozta. A palota közelében a XIII. században emelt templom áll. Színes, művészi oltárképei alatt nyugszik Anna Amália hercegnő. Közelében a Herder szarkofág látható a családi címerrel és a választási jelszóval: „Fény, szeretet, élet.” Johann Gottfried HerT/ f .. 1 ß? / • W 1 Imi* , , Készülő uj müvek kozott idős Szabó István műtermében Műtermében szinte soha nincs egyedül. Az érdeklődők: kisiskolások, komoly művészbarátok, kíváncsi turisták egymásnak adják a kilincset. Csoda, hogy ekkora vendégj árá&ban jut ideje alkotásokra. A csoda azonban szemlélhető, gyönyörködtető és kézzelfogható valóság, mert a mintázó állványokon, amerre csak tekintünk a tágas műteremben, készülő művek hívják magukra a figyelmet. Idős Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművészünk fáradhatatlan munkakedvének jelei. Az idős mester apadhatat- lan alkotóképzeletének fába, kőbe vetült szép darabjai. Terveiről húszéves fiatalok lendületével, lelkesedésével beszél: — Most kaptam egy gyönyörű követ a. Dunántúlról, nézzétek csak meg. Az udvaron, a műterem előtt hatalmas mészkőtömb vár sorsára, hogy idős Szabó István vésője nyomán gondolattá formálódjék holt anyagából. Igen: ma még holt anyag, de hamar élő, lüktető szoborrá idomul. — A felszabadulás 20. évfordulójára készülök vele, — közli. Tenyerében megférő, finom ívű szobrocskát tart elénk. Kagylószerűen ülő nőalak, térdén fiúcskával. Csupa mosoly és élet ez a kis mű. — Az évfordulóra sokszorosítani akarják, de ugyanezt mintázom a kőbe is. Nagyon szeretem ezt a tervet, azt hiszem, der, a weimari nagyságok egyike, Goethe tanácsára magas egyházi méltóságot vállalt. Irodalmi és filozófiai művei a klasszikus német humanizmus jeles képviselőjeként állítják Európa elé. Határozottan elítélte a despotizmust, az önkényuralmát és a francia forradalom hatása alatt fennen hirdette a szabadság, egyenlőség jelszavait. A herceg nevelője A hercegnő körében Christoph Martin Wieland volt a legidősebb: 1772 óta az ifjú Carl Auguszt. herceg nevelője volt Weimar- ban. Költői és publicisztikai tevékenységének számos alkotása közül a „Német Merkur” címen kiadott műve vonta legjobban magára a kortársak figyelmét. Elismeréssel szólott a francia forradalomról, amely más népeknek is lelkesítő példát adott az abszolutizmus megszületésére. Befolyása igen nagy volt. Amikor Szászországban a parasztok felkeltek elnyomóik ellen, Wieland ellen is elfogató parancsot adtak ki, mert a parasztok az ő folyóiratából merítettek lelkesedést a személyes szabadság kivívásáért folytatott harchoz. Hozzá, a herceg nevelőjéhez csatlakozott 1775-ben a legnagyobb weimari humanista, Johann Wolfgang v. Goethe. A következő weimari levél: Goethe és Schiller tevékenységének színhelyén. (Fordította: Milassin Béla) figyelemkeltő darabja lesz a miskolci felszabadulási kiállításnak. A műteremben jelenleg még gipszbe formált nőalak kelt érdeklődést. Állóhelyzetben magasodik, kezében könyvet tart A művész körbeforgatja a mintázó alapzaton: — Az olvasó lányt — mondja — ugyancsak a miskolci tárlatra szántam, a végső anyaga bronz lesz. A kisebbik helyiségben is akad látnivaló. Sőt talán most ezek állnak legközelebb érzelmileg a mesterhez. Két Madách-fej egymás mellett. Egyiket tiszafából mintázta, másiknak diófa az anyaga. Egyik a nehéz gondolatokba mélyedt költő, a másik a problémátlanabb arcmás. — Melyik tetszik? — késztet állásfoglalásra a szemlélődésből. — Talán a töprengő .., Elégedetten mosolyog, úgy látszik kedvére választottunk. — Makrisz járt nalam a napcrkban, neki is ez volt a véleménye. Makrisz Agamemnonra utal a közléssel, görög származású kiváló szobrászművészünkre, — mint mérvadóra. Sok művészvendeg megfordul idős Szabó István műtermében, otthonában. Tisztelő fiatalok és idősebb kortársak, barátok egyaránt. Örökös vendéglátó hely a valahai Ben- czúr-kastély a község szélén. Ahol egykor nagy történelmi festőnk álmodta vászonra színeiben korok életét, ma jelent, múltat mintáz gazdag változatossággal a szobrászvéső. A szobrász: a fáradhatatlan idős Szabó István vésője. Barna Tibor Tanácskozás az írószövetségben Esztétikai és etikai kő* vetelmények a gyermekirodalomban címmel az írószövetségben tanácskozást rendeztek. A tanácskozáson részt vett a Va- lentyin Katajev vezetésével hazánkban tartózkodó szovjet íróküldöttség is. Tatay Sándornak, az írószövetség ifjúsági szakosztálya elnökének megnyitója után Gergely Márta írónő tartott vitaindító előadást. A vitában felszólalt többek között Valentyin Katajev és a szovjet küldöttség másik két tagja, Marija Prilezsajeva és Alek- szej Pantyelejev is xmiüLdi fJlmkír A Gorkij Filmstúdióban hozzákedtek a KI ÖN SORGE ÜR? (QUI ETES- VOUS MR. SORGET?) című francia-olasz-japán film szinkronizálásához. A film a híres szovjet felderítő, Sorge hősies munkájáról, izgalmas és titokzatos pályafutásáról szóL
