Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-03 / 199. szám

1964. október 3. szombat. NÓGSÁD 5 Álmakóstoló A tanács szavára (Koppány György felvétele) Akik jeleskednek a társadalmi munkában Karancsberényben nem ritka eset, hogy váratlanul megszólal a „hangosanbe­szélő” és munkába hívja a község lakóit. És a hangszórók sza­vára öt-tíz perc alatt ösz- szeverődnek az otthon tar­tózkodó asszonyok és a pihenő idejüket töltő ipari munkások. A hússzék építésénél is már harmadik vasárnapja dolgoznak, segédkeznek a község lakói. Nagy szerepe volt abban, hogy a köz­ségi húsüzletre idejében felhúzták a tetőt Fodor Jó­zsef Pitrinek, Fodor Balázs Pitrinek, Simon Mátyásnak és Fodor Sándor útőrnek. akik az ács-munkákban jeleskedtek. A kőműves- munkákhoz pedig Simon János, Fodor Tibor Pál. Torok Tibor, Fodor Sán­dor Alsó és Rács József adta a szakértelmet. Most, hogy a hússzék tető alá került, a község lakói vasárnapjaikat az utak rendbehozására fordítják. Tavaly a Sportutat „téli­esítették” 'közös összefogás­sal,most a Tanács utat épí­tik ki. A csatornázáshoz a betongyűrűket már lefek­tették, az egyengetés, sa­lakozás még hátra van. S még a tél víz beállta- előtt szeretnék a járdát kisala- kozni a Felszabadulás úton is. A községben ki­alakult közösségi szellem szép kölcsönhatásban van a helybeli Karancsgyöngye Tsz munkáival is: a kö­zösségi összefogás szép pél­dáit megtalálhatjuk a tsz- ben és a község úgyneve­zett kommunális munkái­nak végzésében egyaránt. Csak meg kell szólalnia a község hangos lelkiisme­retének, a hangszóróknak és ha úgy van rá szükség, megmozdul az egész falu a tanács hívó szavára. Falusi arcképek: A KERTÉSZ A romhányi termelő- szövetkezet kertészetében néhány hete új kertész­technikus irányítja a be­takarítási munkákat: a tizenkilencéves Kis Mag­dolna. A kertészeti mun­kacsapat asszony tagjai szívesen hajlanak a ked­ves lány szakértő szavára és a szövetkezet vezetői is nagy bizakodással fo­gadják a ..próbaidős ker­tész” szorgos igyekezetét. A vidám, mozgékony lány Alsópetényből in­dult el, ahol szülei a tszcs erodált földjein birkóznak a természetadta nehézsé­gekkel. Vácott végezte el a technikumot és a járás irányította Romhányba. Rövid és zökkenőktől mentes életút ez, mégis néhány megfontolandó ta­nulságot rejteget. — Hogyan jutott eszé­be, hogy kertész legyen? — kérdezem, amikor vég­re egy kis szabad időhöz jut torlódó munkái köz­ben. — Az általános iskolá­nak köszönhetem, hogy felébredt az érdeklődés bennem a kertészet iránt. — mondja elfogódottság nélkül —, Tagja voltam a szakkörnek és részt vettem az iskola biológi­ai kertjében a munkák­ban. Körösi Imre iskola­igazgató irányításával pa­radicsomot, paprikát, dinnyét termesztettünk. Annyira megszerettem a kertészkedést, hogy az al­talános iskola elvégzése után mezőgazdasági tech­nikumba jelentkeztem. — Tehát a szakkörnek köszönheti... — Az én példám is azt mutatja, hogy az általá­nos iskola sokat tehet a mezőgazdasági munka, a termelőszövetkezeti élet megkedveltetéséért Sze­rintem érdemes lenne ál­talános iskoláinkban szé­lesebb körben bevezetni a mezőgazdasági jellegű politechnikai oktatást. — A technikum milyen szakágazatra specializál­ta? —A kertészeten belül a gyümölcs, a szőlő, a zöld­ség és a dísznövény ter­mesztését és nevelését ta­nulmányoztam elsősor­ban. Ennek jelenlegi munkahelyemen is nagy hasznát veszem, hiszen húsz hold feketeribizli és ugyanannyi málnája van a tsz-nek. — Hogyan fogadtak a tsz-ben? 4 REKORD U— Derűs mosoly a „fekete szerda44 után Még soha ennyi gáztűz­helyt nem szereltek a mű­helyben, mint ezen a szombaton. A két műszak alatt összesen százti- zennégyet. Hétfőn csak nézték a versenytáb­lát a feliratot és szinte nem hittek a sze­müknek. Ki gondolta vol­na két hónappal ezelőtt. Amikor már annak is örültek volna, ha negyed­év végére feltornásszák magukat kilencvenöt da­rabig. Mégis, már a szep­tember is másként kezdő­dött, mint remélték. Else­jén kilencvenkét darab lett készen, aztán napról-napra közelebb kerültek a száz­hoz. Egy szép napon a két műszak teljesítménye átlendült ezen a bűvös szá­mon is, majd száznégyr, százöt . . . Lét óra — nagy veszteség S tizenhatodikán — mind derült égből a vil­lámcsapás — megint het­venhét! — Hát egy kicsit el­aludtunk mi is, meg a csi­szoló műhelyben is — mondja Angyal Andor, a szerelde főművezetője. — A sütőajtó. Amiatt volt az egész. Ők sem követték figyelemmel a készleteket, s két órával későbben kezdték a csiszolást. Ez a két óra nekünk aznap húsz-harminc tűzhelybe került. No, ez a „fekete szerda” nem folytatódott, nem is­métlődött meg azóta sem. Csak azért nem mondtam hozzá, hogy „szerencsére”, mert ennek semmi köze sincs a szerencséhez. A múlt hét szombati re­kord születését pedig ép­penséggel sematikusnak is nevezhetnék azok, akik manapság kétkedni szok­tak az ilyesmin. Tudniillik a múlt héten taggyűlés volt, s a pártvezetőségi vá­lasztások előkészítéséről, meg a kommunisták fela­datairól tárgyaltak. Ott a kommunisták egyebek kö­zött abban is megállapod­tak egymás között, hogy a negyedik negyedévben a gáztűzhely szerelde napi átlagos termelése 101 da­rab lesz. Mármost, igaz, hogy a szereidében több­ségben pártonkívüliek van­nak, az értekezletet követő napon mégis száztizennégy tűzhely lett készen . . . Gyorsabb kezek Olyan volt ez a százti- zennégv tűzhely, mint egy derűs mosoly . . . Vagy, mintha a szerelde minden egyes dolgozója azt mond­ta volna a kommunisták vállalására: „Rendben van”. Pedig nem mondott sen­ki semmit. Csak éppen gyorsabban járt a keze. A műszakiak persze ugyanezt másként fejezik ki. Javultak a munkafel­tételek. Folyamatosan — no, nagyjából folyamato­san — érkeznek be az al­katrészek. A munkások begyakorlottsága is nőtt. Angyal Éva — akit tu­lajdonképpen már asszony­nevén kéne hívni, de csak a minap volt az esküvője, s a művezető nem tudja az új nevét — kamrasze­relésnél 35-40 darabból 50-55 darabra emelte a tel­jesítményét, s süt$ mellső lap szerelésénél Szabó Gyuláné 50-52 darab he­lyett ma már 60-64 darab szerelésére képes, az oldal­lap szerelésénél Andó Gyuláné a 32-35 helyett a 42-44 darabnál tart. Több a kereset A párttitkár ehhez azi teszi hozzá, hogy nemcsak a műszakiak, de a fizikai dolgozók felelősségérzete is erősebb lett az utóbbi hetekben. Andó Gyuláné meg azt, hogy mióta több az alkatrész, többet dol­goznál? és ez a jó, mert a gyárba nem ácsorogni jön az ember, hanem dolgoz­ni, és hogy szeptemberben legalább 200 forinttal töb­bet keresnek, mint az elő­ző hónapban . . . De hát ez vajon nem egy és ugyanaz? Nincs-e benne a kommunisták vál­lalásának kimondatlan jó­váhagyásában, a szorhbati rekordban? (X G. Zagyvától Felnémetig Az építésvezetőt nagyon nehéz megtalálni, mert ál­landóan úton van. Hol Ti- ribesen intézkedik, máskor Istenmezején, vagy Eger környékén valamelyik munkahelyen. — Egyszerre nyolc he­lyen kellene lenni és mind — Igazán csak a leg­jobbakat mondhatom. A járási tanácsnál ugyan megjegyezték, hogy egyes tsz-ekben előítélettel fo­gadják az agronómus-lá- nyokat. Két helyet aján­lottak fel és én Rom­hányt választottam. Köze­lebb van az otthonhoz. Ezzel a rövid beszélge­tésnek vége szakad. A konzervgyárból érkezett a kertészetbe az ellenőr, vele kell foglalkoznia. Kollár Jánostól, a tsz- elnöktől tudom meg, hogy Kis Magdolnát egyelőre egyévi próbaidőre alkal­mazta a szövetkezet és nagyon szeretnék, ha á készséges, törekvő „kis­lány” megállná a helyét és véglegesíthetnék a szö­vetkezetben. Egyetlen ki­kötésük és senkivel sem lenne másképpen: elvár­ják, hogy a kertész értse és szeresse a munkáját. S ebben nincsen hiba. Lakos György •nappal dolgozik a távol van egymástól. Mű­vezető sincs mindenütt, mert négy hiányzik és egy technikus is — mondja Tegze József építésvezető annak igazolására, hogy hiába kerestük már több ízben. A nógrádi munkáikról érdeklődünk. — Mintegy 14 millió fo­rint értékű beruházást kell megvalósítanunk az idén a Nógrádi Szénbányászati Trösztnek. Ebből a tiribesi bekötő utat már átadtuk a forgalomnak. Jövőre kap még burkolást. Kányáson tűzoltószertárat építettünk. A körbuktató és széntároló bunker átadására most ké­szülünk. Katalin-bányán a transzformátorházat, a fel­vonógépházat az első fél­évben elkészítettük. Ugyan­itt a ventiliátorházat és a gépalapot rohammunká­ban készítettük. Jelenleg Tiribesen teljes gőzzel folyik a ventillátor­ház és a gépalap építése. Ezt a legutóbbi gázbetörés olyan sürgőssé tette, hogy az eredeti november 15-i határidő helyett már egy hónappal előbb átadjuk. Június végén kezdték a zagyvái rakodónál a vasúti pálya építését, ahol egy 50 tonnás vasúti hídmérleget is felszerelnek. Ez átmenő munka lesz. Katalin-bá­nyán viszont november 15 a műhely átadási határide­je. Itt már az utolsó simí­tásokat végzik. A kányási iparvasutat november 30- ra kell átadniuk. Gyula rakodó rekonstrukciója BÉV ugyancsak átmenő munka lesz. — Milyen a tervellátott­ság és a beruházókkal való kapcsolat? — tettük fel a kérdést. — Jónak mondható, bár gyakori a hitelkeret változ­tatás. Sokszor cseppenként kapjuk a pénzt Az eredeti 14 milliós kijelölés sincs teljesen lekötve hitelkeret­tel. Sok az apró szétszórt munkahely és a sok vál­toztatás miatt az emberek átcsoportosítása, ami egyál­talán nem kifizetődő. Nem jó a sok üresjárat, különö­sen akkor, ha hozzávesszük, mintegy 30 emberünk hiányzik a létszámból. A tervet tudják e azért teljesíteni? — Az első negyedévben hétszázezer forint érték­kel elmaradtunk, de ezt letörlesztettük a második negyedben. Ez a negyedévi is meglesz, ha szűkén is — válaszolja. A felvonulás, átcsoportosí­tás nagy távolságokról fe­leslegesen köti le az ener­giát. Ezt csak súlyosbítja az állandó szállítóeszköz hiánya is. Három gépkocsi igényüket például két hó­napja nem tudja kielégíte­ni az AKÖV. Nem véletlen tehát, ha az építésvezetőt csak nagy ritkán találni az irodában. Valahol mindig úton van, mert Felnémet, Egercsehi, Istenmezeje és Kányás, Ti- ribes, Zagyvai-rakodó még­is csak távol esik egymás­tól. B. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom