Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-14 / 208. szám
4 NÖGRÄD 19M. ofttSber M. Új évad a Kisterenyei Művelődési Otthonban Színjátszás Jágó, Biberach, Lucifer nélkül A felszabadulási évforduló jegyében Megkezdődött az új művelődési évad; ebben az esztendőben lényegesen jobb feltételek között, mint az előbbi években bármikor. Művelődési munkásaink az előkészítő feladatokhoz, a tervezéshez idejében, még a nyár közepén hozzáláttak. Ma már mindenütt kész a programja az új esztendőnek, itt az ideje a megvalósításnak. — Milyen tervekkel indul az új esztendőnek a salgótarjáni járás népművelési feladataival megbízott kisterenyei művelődési otthon? — erről beszélgettünk most, munkakezdés küszöbén Nagy Gézával, az otthon igazgatójával. — Tulajdonképpen ez lesz az első teljes esztendő, amit a kisterenyei járási művelődési otthon vezetésében töltök. Az előző időszakban csak toldoztuk- íoltoztuk a hiányos tervet. Lényeges előbbre lépést csak most tehetünk. — Mi az, amiben pótolni valót éreznek? — Elsősorban az ismeretterjesztő tevékenységben nagy az elmaradás a lehetőségekhez és a szükségletekhez képest. A művelődési otthon élete na- gyobbára táncrendezvényekben, zenés programban, könnyű szórakoztatásban merült ki eddig, itt, a községen belül is. Járási kihatása pedig szinte a semmivel volt egyenlő. Ezen akarunk döntő módon változtatni. Az ismeretterjesztés négy akadémiai formáját szerveztük meg; a termelőszövetkezeti, az ifjúsági, a nők és a szülők akadémiáját. Ezek szervezésében s az előadók biztosítását tekintve is lényegesen javult a helyzet, mert a központi előadók mellett bekapcsolódnak a feladatokba a helyi nevelők, az állami gazdaság szakemberei. A hat-nyolc előadásra tervezett akadémiai sorozatokat egyedi előadások egészítik ki. Továbbra is rendszeresen, kéthetenként foglalkozunk a cigány lakosság nevelésével, problémáival, három előadásunk lesz az értelmiségiek részére s hat előadásból tevődő sorozatot szervezünk TIT előadókkal a szupataki termelőszövetkezetnek. — Feladatunknak érezzük a dolgozók iskoláiba járók tanulmányainak elősegítését, könnyítését. Ügy gondoljuk hasznosítani magunkat, hogy havonta két vasárnapon a tanulmányi anyaghoz kapcsolódó, azt kiegészítő fizika-kémia kísérleti bemutatókra vállalkozunk. A jobb tanulmányi feltételek megteremtésére járási jelleggel még az év hátralévő részében szeretnénk megszervezni a dolgozók iskoláiban működő nevelők találkozóját. A találkozó célja: tapasztalat- csere. Az idegen nyelv iránt érdeklődőknek német levelező tanfolyamot indítunk s rendszeressé tesz- szük a gyermekek vasárnap délelőtti játékos foglalkoztatását, szórakoztatva nevelését is. — Milyen szakkörök működnek az otthonban? — Elsőként az irodalmi szakkör létrejöttét kell említenünk, amely a gimnázium diákjaiból tevődik össze, és dr. Meggyesi Jánosné tanár irányításával szép feladatok megvalósítását vállalta. Az irodalmi szakkör már október végén hallat magáról, mert a salgótarjáni és a nagybátonyi gimnázium szakköreit vendégül látva szavaló versenyt rendez értékes jutalmaikkal, magyar költők műveiből. Egyébként a művelődési otthon az irodalom népszerűsítésére a könyvtárral karöltve két költő- olvasó találkozót tervez az esztendőben. — Az irodalmi színpaddal párhuzamosan működik a művelődési otthon színjátszó együttese. Ennek tagjai községi fiatalok s már megkezdték felkészülésüket a bemutatóra. A Rómeó, Júlia és a sötétség című igen érdekes, filmen is nagy sikert aratott csehszlovák drámát tanulják három egyfelvonásos mű kíséretében. — Szakmai vezetésben megerősödve kezdte el őszi-téli munkáját két népitánc együttesünk; a gyermekeké és a gimnazista fiataloké. Létszámában megnövekedve folytatja tovább tevékenységét Radies István festőművész vezetésével a képzőművészeti szakkör, amely kiállításával szép elismerést vívott ki. Létrehozzuk a művelődési otthon fotószakkörét, amelynek felszabadulásunk 20. évfordulója előkészítésében szánunk jelentős szerepet. — Általában művészeti szakköreink most az ifjúsági kulturális szemle, illetve a felszabadulási évforduló jegyében látnak munkához. Mi az otthon részéről minden tőlünk telhetőt biztosítunk, hogy a kettős cél érdekében végzett fáradozás jó szolgálatot tegyen a járásnak. (b. t.) Galgagutai megtorpanás Galgaguta neve nem ritkán kerül előkelő helyre a kulturális sikerek krónikájában. A művelődési ház tv-készüléke — például — a nemeztiségi tánccsoport remek szereplésének jutalma. A kultúrház munkája iránt érdeklődő népi ellenőrök már az első napon megállapíthatták,,; hogy a község művelődésének ügye Gyürki Tibor-1 nál jó kezekben van. — Egy ponton, a színjátszásban nem tudtunk eddig előbbre lépni, — említi a fiatal kultúrott- hon-igazgató, aki szívesebben szól a megoldásra váró problémákról, mind a sikerekről. — Jóllehet, igaz, hogy életünkre a derű, a fejlődés a jellemző, de már semmi gondunk sem lenne? Aki a színjátszó szakkör előadásait látogatja, valahogy így képzeli a világot. Sem a közönség, sem a színjátszó gárda nem kedveli a gondokról is beszélő, komoly műveket. Túl ezen: intrikus szerepre egyszerűen képtelenség nálunk vállalkozót találni. Persze, nem szándékunk, hogy tragédiákat játsszunk; de vajon elkép- zelhető-e a drámairodalom Jágó, Lucifer, Biberach figurája nélkül? ... — A hivatásos színészeknél nem tapasztalható eféle húzódozás. Miért mégis az öntevékenyeknél? — Egyedül a még gyomként élő előítéletek miatt. De amint a szántóföldi gyom ellen feltalálták már a Hungazint, úgy mi is alkalmazzuk a „szellemi vegyszert”, a türelmes, előítéletmentes felvilágosítást az — előítéletek ellen ... B. Mindkét kezéver eltakarta az arcát és egyre keservesebben zokogott. De azért észrevettem, hogy közben az újjak résein át az-arcomat figyelte. ■Odaugrottam hozzá, és pofon ütöttem. Mint utólag olyan sok mindent — ezt sem tudnám megmagyarázni, miért tettem. — Mit sivalkodsz, mondom, hogy szeretlek és kész... — kiabáltam. Vera se a pofontól, se a durvaságomtól nem sértődött meg, ellenkezőleg: leengedte a kezét és mosolygott. Azután meggondolta magát és megint rá- kezdte. Ne nyivákolj, mert kapsz még egyet — mondtam az előbbin felháborodva. Inkább mond el, mi bajod. — Nem tudok én semmit csak azt, hogy már hétfőn be sem mehetek. Azonnal beutaltak Kékes- tetőre. — Mikor mégy? — Mondom, hétfőn. — Na jó, szabadnapot veszek ki. Felviszlek. Ismét mosolygott, de láttam, hogy őszintén kételkedik abban, hogy lehet-e beteg lányt szeretni. Többé nem veszekedtem vele, hanem megöleltem és erősen magamhoz szorítottam. — Kitartasz mellettem egy évig is... mondd. .. — mond... lehet azt? — kérdezte türelmetlenül és a kiskabát.om alá fúrta a fejét. Sokáig nem akarta elhinni, hogy várok rá. Később azután megszokta, hogy kéthetenként vasárnap felmegyek hozzá. Addig se henyéltem, de Vera betegsége alatt még jobban beszálltam a munkába. Nagyon kellett a pénz. ö ugyan nem tudott róla, de volt olyan hónap, hogy ezer forintot is adtam a nagyanyjának. Különben miből küldte volna szegény öregasszony a nehéz csomagokat, pulóvert, meleg ruhákat, miegymást? Vera fent volt a hegyen vagy száz kilométerre tőlem, én pedig dolgoztam, mint egy eszeveszett. Néha eljártam moziba, nagyritkán a fiúkkal pár pohár sörre. Ennyi volt az egész életem akkor. Húztak is eleget, amiért olyan marha voltam — ahogy mondták — és nem foglalkoztam senkivel. Azt. egyik se tanácsolta, hogy hagyjam ott Verát, azért közbe jöhet valaki... Kinek van abból baja? Végeredményben nagyon szép a hűség, de az ember azért csak nincs fából. Annyit rágták a fülemet, hogy egyszer elmentem Ózdra Szeder Géza bácsi névnapjára. Nagy felhajtást csináltak a fiúk. Szerettük az öreget, olyan főnök volt, — hogy le a kalappal. A vacsora a vendéglő különtermében volt, Máig sem tudom, hogy került oda Erzsi. Azóta is csak keresztnevét tudom. Ha jól emlékszem. Vizes Sanyi az unokahugaként mutatta be. De azt hiszem, véletlenül igazi unokahug volt. Olyan szép lányt, mint az az Erzsi, ritkán lát az ember. Mire én megérkeztem, már együtt ült a társaság. Ránéztem és melegem lett. Ferdevágású álomszép szürke szemei voltak, hosszúkás arca és olyan válligérő fekete haja, amilyet se azelőtt, se azután nem láttam. Akárhogy igyekeztem kerülni a tekintetét, minduntalan ránéztem. ö pedig várta, hogy találkozzon a pillantásunk. Iszogattunk, beszélgettünk, mindenki a másik feleségének udvarol- gatott. Egyszer csak Erzsi felállt a helyéről és a külső terem felé ment. Mikcjr elhaladt mellettem, kacsintott, hogy menjek utána. Akkorra már mindenki nagyon jól volt... Feltűnés nélkül utána mehettem volna, de valahogy nem akarózott. Gyáva voltam, vagy eszembe jutott egy másik, aki nekem gyógyul és talán most velem álmodik? A helyemen maradtam. (folytatjuk) Az Adria partián Az állandó német és angol beszéd zsivaját az egyik opatijai szállodában kellemesen szakítja meg a magyar nyelvű kérés. — Van húsz dinárja? — — Mire kell? — kérdezem. — A vurliceren szeretnénk egy számot rendelni, s húsz dinárt kell bedobni a zenegépbe. — A vurlicer a bárpult mellett áll. Esténként vacsora előtt egy rövid italra gyűlik ide a vendégek egy része, főleg a fiatalság. Most is néhány nyugatnémet siheder korú fiatalember és leány rángatózik az amerikai sláger dallamára a vurlicer körül. Ez a koraesti játék mindennap megismétlődik az opatijai szállodában, melynek vendégei sorába nehány magyar is tartozik. Opatija Mivel tölti el két heti üdülését az a szerencsés túrista, aki Opatijába a Kvarner-öböl gyöngyébe utazott szabadságra? Elindul egy több kilométer hosszú tengerparti sétányon. Gyönyörködik az Adria gyöngyházragyogá- sú színeiben. Csodálkozik, hogy itt aranylóbb a napsütés, zöldebb a szubtrópi- kus növényzet, kékebb az ég kékje. A szállodák egymást érik, a presszók és kávéházak teraszai összeérnek, csak néhol töri meg üzletsor a vendéglátó üzemek összefüggősségét. Vegyük talán a könyvesboltot, mert itt hanglemezen, fotócikkeken,, képeslapokon kívül unaloműzőt is lehet kapni. Az utóbbi az érdekes és mégis olyan egyszerű ötlet. Két polc van a boltban teletömve használt német és angol könyvekkel, hogy a nyugati vendég ne unatkozzon. A strandon is, az esős időt is könnyű szóra- kozzással töltse el. Kissé távolabb fekszik a csodálatos botanikus kert szűk, kanyargós ösvényeivel, a pálmák babérfák, bambuszcserjék árnyékába rejtett padokkal. Pázsitos, lángoló vörös színű kardvirágok agyasainak szélén igénytelen mellszobor áll. A feliratról megtudjuk, hogy 1896-ban emelték Johann F. Schüller emlékére, aki 1882-ben alapította Abbázia tengeri gyógyfürdőhelyet, melynek szerencsés hőmérséklete az örök tavasz varázsát biztosítja. fRij&ka Igen emlékezetes egy kirándulás Jugoszlávia legjelentősebb tengeri kikötőjébe, mindössze félórás autóbusz utat kell odáig megtenni. Természetesen a tengert csak filmről, szépirodalomból ismerő turistákat a kikötő vonzza elsősorban. Apró motorcsónaktól kezdve hófehér karcsú utasszállító gőzösön keresztül a több mint 10 ezer tonna vízki- szorítású teherhajóig minden féle tengeri jármű ragadja meg a csodálkozó tekintetet. A kikötő széles parti útjáról, az egykori városkapu sötét boltíve vezet a városba. Rijeka városképe olyan, mintegy szigorúan három részre osztott félkör A középkori meredek sikátoraival a hegyre vezető olasz városrész »neorea- lasta" filmekre emlékeztető zsivajával, utca fölé feszített köteleken száradó fehérneműk harmunikaszó az olasz lakosságot jellemzi. Itt vannak a legrégibb is legszebb műemléki templomok. Az olasz negyed mellett áll az első világháború utáni része a városnak. Ezen húzódik keresztül az 1924-ben kijelölt jugoszláv —olasz határt jelentő csatorna. A modem Rijeka toronyházait már inkább felhőkarcolóknak lehetne nevezni, karcsú, könnyed alakjuk miatt. Fehér színük messzire ragyogva hirdeti, az építés új szellemét. Rijeka kikötője felébreszti a vágyat, a tenger közelebbi megismerésére úticélként ebben az esetben a dalmáciai szigetek kínálkoznak. rRah-sziqetp Ez a huszadik századba tévedt középkori „földfoltocska” az amelyet tömegesen keresnek fel az idegenek. A sziget középkori kőépületei román stílusban épült, templomai, harang- tornya, a festői sikátorok közt még ott maradt Velence és a magyar Árpádházi királyok egykori szelleme. Tiziánó, Szent József halálát ábrázoló képe az egyik templomban a sziget legértékesebb műkincse. ^Isztria Opatija az isztriai félszigeten fekszik. Déli irányban, mindig a tenger partján keringő sziklába robbantott úton követik egymást a kisebb fürdőhelyek, a partba élesen, szeszélyesen benyúló fjordok meredek sziklarengeteg lábánál. A félsziget végét Pula kikötője jelzi. Minden egyes napot kelJ lemes élményekkel tölthet el a turista, a kedves vendég, a mélyen tisztelt idegen, akinek minden rendelkezésére áll, mindent szabad, ha — elég pénze van; dollárja, font-sterlingje, nyugatnémet márkája, osztrák schillingje, mert e* a lényeg. És a jólsikerült napi kiJ rándulás, séta után mindig újra ismétlődik a kép. Naponta a kora est? órákban, vacsora előtt égj rövid italra gyűlik össze <? vendégek egy része, főied a fiatalság, a szálloda halk fában. Az állandó német és angol beszéd zsivaját kellemesen szakítja meg a magyar nyelvű kérés. — Van húsz dinárja? — Van. Mosolygok — Tudja a vurliceren szeretnék egy számot rendelni. Bedobja a bronz érmét a zeneszekrénybe, mely körül néhány nyugatnémet siheder korú fiatalember és leány rángatózik az amerikai sláger dallamára. Bokor István
