Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-30 / 222. szám

MÖGEAd

I9©t október 3ft péntek.

Az Országház alkotója

Steindl Imre (1839—1902)

Ebben az esztendőben együtt ünnepelhetjük a mestert és remekművét, Steíndl Imre építőművészt és az Országházat. A mű hatvan esztendővel ezelőtt, s kettővel az építész halála után. 1904-ben készült el teljesen; az alkotó most 125 éve, 1839 október 29- én született.

Az építész nehéz korban alkotott. A művészettörténészek az európai építészet sivár évtizedeiként tartják számon a múlt század utolsó harmadát, a historizmus korát. Ez az ízlés a régi történelmi stílusokat elevenítette föl és másolta szolgai módon. Modern bankokat, tőzsdéket, sőt gyárakat igyekeztek reneszánsz paloták, barokk kastélyok formájába szorítani.

Persze, kiemelkedő tehetségek árnyékos időszakban is születnek. Steindl is a kor gyermek^, teljesen összeforrott a historizmussal, főleg a gótikával, de egyéniségét végig meg tudta őrizni, s a régi, kölcsönvett stílusban is tudott újat, nagyot alkotni.

A gótika iránti vonzalma korán kezdődött. A műegyetemi évei után Bécsben tanul, olyan eredményesen, hogy megkapja a legmagasabb akadémiai kitüntetést, majd vizsga nélkül állítanak ki kitűnő bizonyítványt számára. Tehetségét itthon is megbecsülik; 30 éves korában már helyettes tanár, s 31 éves. amikor kinevezik műegyetemi nyilvános renral, a gótikával foglalkozhat. Diákjaival bejárja az egész országot, feltérképezi a középkori műemlékeket. Aztán évtizedekig dolgozik gótikus műemlékeink restaurálásán.

Közben tervez, épít újat is. Több jelentős középület építője, ö készei az állatorvosi egyetem rajzait. Felépíti a Múzeum körúton a műegyetemet (ma természettudományi kar), a Váci utcai Újvárosházát, az Erzsébetvárosi templomot. Megbízásai elsősorban a fővároshoz kötik, de a kunbajai templom, és a debreceni Aranybika tervei szintén őt dicsérik.

Fő műve azonban az Országház, amelynek megalkotásával 1884-ban bízták meg. Ekkor sem szakad el eredeti forrásától: a Parlament épületén, az apró csipkés tomyocská- kon, a támpillérek gazdag rendszerén, az ablakok kecses csúcsain ott • díszük a gótika szelleme. De Steindl nem történelmi kulisszákat épít nem másolja a régi formákat, mint annyi kortársa. A feladat szolgálatába állítja a stílust, az épületnek külső képén, formáján uralkodik rendeltetése. A két szimmetrikus szárnyat hatalmas kupola fogja rendszerbe, olyan egységbe, amilyet a gótika, sőt a neogótika sem alkotott, amelyhez Steindl tehetsége kellett.

Szimbólum már az Országház kupolája. Arra emlékezünk, aki e szimdes tanárnak. Ettől fogva bólummal gazdagított ben- hivatalosan is, kedvenc niinket.

korszakával, a középkorit. Gy.

NAPIRENDEN

A felnőttoktatás'

Kosos összefogással a lemorzsolódás ellen

A szemléletváltozásnak tudható be, hogy az országban ma már több mint 300 000 dolgozó tanul az általános, közép- és felsőfokú tanintézményekben. Megyénkben négy- és ötezer körül van a szám. Alaposan vizsgálva azonban nem ilyen kedvező ez a kép. Megyei viszonylatban ugyanis a 15 évnél idősebb lakosok több mint 70 százaléka nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Érthető tehát, hogy jelenleg a művelődési intézmények, a tömegszervezetek és a szakszervezeti bizottságok egyik legfőbb gondja, hogy minden lehető eszközzel segítse e probléma mielőbbi felszámolását.

A szocialista társadalom igénye a kiművelt emberfők sokasága. De elég-e, ha csak a társadalom igényes az egyénnel szemben, az egyén pedig elfeledkezik kötelességeiről? A válasz egyértelmű: eredményt csak úgy lehet elérni, ha mindkét fél akarja. Ezért lehet és kell elmarasztaló- lag beszélni arról a harminc hallgatóról, akik a múlt tanév végén a megyeszékhelyen lévő dolgozók általános iskolájában javító vizsgára buktak, és a névszerinti értesítés ellenére csak tizenkilencen jelentek meg a vizsgán. A megjelentek tudása is minimális volt. Kevesebbet tudtak, mint az év végén. Ez arra mutat, hogy nem tanultak a nyár folyamán.

Tehát .még azokra sem lehet mindig számítanunk, akik vállalták a tudás

megszerzésével járó áldozatokat. Nagy százalékuk lemorzsolódik, nem törődve azzal, hogy kárbavész sok száz ember munkája, meghiúsul államunk segíteni akarása. Könnyű persze arra hivatkozni, hogy nehéz és illetlen is egyes emberek magánügyeibe beleavatkozni. Nem lehet valakit, aki becsületesen végzi a munkáját egyszerűen betuszkolni az iskolapadba, és méginkább ott tartani, ha nem akar. De abba sem lehet beletörődni, hogy ezek az emberek további életükben még az ismeretek minimumát se sokszor felesleges szerezzék meg. A nápmű- kát is megkövetel velés aktivistáinak minden jó szándéka ellenére vajon megérti-e az általános iskolával nem rendelkező egyén a középfokú akadémiák előadásainak anyagát, vagy képes-e arra, hogy maga is aktív módon részt vegyen a népművelés különböző ágazataiban? Nyilvánvaló, hogy nem.

Az említett példa csak egy a sok közül, de talán ahhoz elég, hogy bebizonyítsa mennyire helytelen a „kényelmesek” álláspontja. Azt ugyanis senki nem állítja, hogy könnyű nyolc órai munka és legtöbbször még néhány órás utazás után az új ismeretek halmazával megbirkózni. Az is igaz. hogy a tananyag dolgo- Jobb

tankönyvek, más módszerek, korszerű szemléltetési eszközök kellenek. És azt sem tagadhatjuk, hogy némelyeket . az tart vissza a

tanulástól. hogy maguk körül rossz példát látnak. Ismerünk olyan felelős beosztásban lévő vezetőt, aki még jól érvényesül a munkaköre betöltéséhez szükséges képesítés nélkül. Mások egyenesen hátráltatják a beiskolázást, azért* nehogy rájuk is sor kerüljön. Másutt az üzemek egyes vezetőinek magatartása is elítélendő. Nem teszik lehetővé a műszakcserét, zsörtölődnek a tanulmányi szabadság miatt, nem kérik számon a beiratkozott hallgató lemorzsolódását.

Üj tanévet kezdtünk szeptemberben. Telve reményekkel, tervekkel. A tervek megvalósulásához közös összefogásra van szükség. Művelődési intézmények, társadalmi szervek, üzemek, szakszervezetek, iskolák, pedagógusok összefogására van szükség, hogy ne ismétlődjék meg a tavalyi eset, amikor a megyei átlaghoz viszonyítva Salgótarjánban volt a legmagasabb a lemorzsolódás. Isongrády Béla

Színházi életünk helyzetéről

Köszönet az Állami Déryné Színháznak

A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megvitatta megyénk színházi életét, fejlődésének néhány problémáját. Megállapította, hogy az itt játszó együttesek — elsősorban az Állami Déryné Színház — sokéves tevékenysége eredményeként kialakuló színházi kultúra nagy mértékben hozzájárul a látogató közönség művelődéséhez, világnézete formálódásához, a művészeti ismeretek terjedéséhez, az

ízlés fejlődéséhez. Mindezért a végrehajtó bizottság határozatilag köszönetét mond a Déryné

Színház vezetőinek, művészeinek és technikai dolgozóinak.

Jóleső érzéssel hallgatta a határozatot Ascher

Oszkár, a színház igazgatója s a társulat többi vezetője, akiket erre a végrehajtó bizottsági

ülésre vendégül hívtak. A fáradozás eredményeinél? elismerése mindig

2.

Varsóban, a Swierezewski utcai hatalmas bírósági épületben normális, minkocsik, melyek a büntető- be segítségül? Együtt fr- bíróságí tárgyalásokra hoz- ják a vádiratot. Már csak- ták a rabokat. nem készen volt; KalinA negyedik emeleten, a kowskinak csak ki kellett Varsói Vajdaság Ügyész- egészítenie és kijavítania a

reg más

zási” hogy

kornok — ezt Kur még haragos pillanataiban is elismerte — sokat segített a komplikált ügy kibogozásában, de azért most mégis dühös rá! Tudta, hogy neki ma végleges formába kell öntenie a vádiratot, és ezt meg kell beszélnie a vajdasági ügyésszel, a vizsgálat befejezése érdekében. Még sok munka várt rá, Kalinkowski pedig bezárt

„ügyészi nyomo- ta megvigasztalni főnökét,

tevékenység. Igaz, — „nagy szerelmét”, ahogy

Kalinkowski joggya- a rosszmájúak mondták,

márpedig ilyenek egy ügyészségen sem hiányoznak.

— Még egyszer nézd meg a szekrényben, a „fehér gengszterek” aktáit. Talán valamelyik dossziéba tette a vádiratot.

A titkárnő engedelmesen kinyitotta a sarokban álló nagy, vasalt szekrényt, a felső polcról kivett hét vastag, világos rózsaszínű doszdennapi élet zajlott. Né-Ségén, sokkal nyugodtabb vallomások lapszámozását. ^inKowsKi pemg tag világos rózsaszínű doszhijján tíz óra volt a légkör, mint az alan- Reggel telefonált az ügyész- ™“d|gyre S Kuft att “~-**-™“degyik®t S°n"

hány perc nijjan tíz óra volt a légkör, mint az alan- Reggel telefonált az ügyész volt, így hát mindkét be- ti emeleteken. Ezen a na- ség elnöke: Kur tizenkét járati forgóajtóból igazi pon az ügyészségen nem órára vigye el hozzá a emberfolyam ömlött a tá- volt ügyfél-fogadás; a tiszt- vádiratot végső megbeszé- gas hallba. Az ügyvédek a viselők zavartalanul dől- lésre és jóváhagyásra, de a ruhatárból megkapott tó- goztak szobáikban. Az vádirat nincs sehol. Kalin- gájukat az emeletre vezető egyik szobából éppen ki- kowski biztosan bezárta a széles lépcsőn, sietve öl- jött egy tisztviselőnő és fiókjába. Kur persze dü- tötték magukra. A pavilo- megállította a folyosón höng. Na, rohanok is hoz- nokban újságokat, cigaret- menő társnőjét. zá! Kedvesem, gyere hol— Halina, megyek a fő- nap, talán több szerencséd nöködhöz. Szeretném, ha lesz. aláírná a megbízást a túlórái másolásra.------------ — Ma ne menj be hozzá. ..., , ...

A

z ügyfeleket az altisztek ónokéra'6 várt,3 vafóban

tájékoztatták, hol, melyik TOlo nagyon rossz hangulatban

volt. Fáradt és agyonhajSZQlt

sik,

is tudta, hogy a főnök nem szereti, ha beosztottjai a kapott feladatok határidejét nem tartják be, be nem fejezett, vagy kapkodva elkészített munkát tesznek

dósán átnézte — Nincs sehol. Sőt, az ügy utolsó kötete sincs itt. Biztosan azt is elzárta a vádirattal együtt az íróasztalába. Hiába, várni kell. Jerzy Kur valamilyen

Iákat vásároltak, hiszen tudták: a bíróságon mindenkinek a maga ügyére sokszor órák hosszat kell várakoznia.

A 483-as szobában Jerzy Kur helyettes ügyész, aki a

emeleten találják meg az idézésen feltüntetett termet. Az ügyészek gyors léptekkel jártak-keltek a hosszú bírósági folyosókon; siettek a tárgyalásokra. Az ügyfelek ügyvédeiket keresték; az ügyvédek meg nyugtalankodtak, hogy a tanúk pontosan érkezzenek. A mozgalmasságot még csak növelték az újságírók és a tárgyalótermek állandó látogatói. A

téznél el vele, csak magadra haragítanád. . . , ,- Mi történt vele? sz£ '.. A ”feher gengszte- Dühöng, mert a jog- !?°'

gyakornok még nine? itt.

Megparancsolta, hogy

napja megakadályozta abban, hogy késő este előtt

minden szobában keressem. kag^a e} az »r°dajat. Mm- siahoz, az 511-esbe. Mindig de a fiatal úr este biztosan de" szabadságterve felbo- keres valami űrügyet hogy szórakozott valahol és el- rult HonaP°k óta nem volt odamehessen. De Zosia mar

moziban; mar azt is elfe- néhány napja nem latta.

aludt.

— Miért olyan fontos neki Kalinkowski?

— Danka, hát nem tudod, hogy Kur vezeti a „fehér

tágas udvarra megérkeztek gengszterek” ügyét, és Ka- get nem érő kihallgatása, a „szukák” — a rabszállító linkowskit mellé osztották tanúk felderítése és egy selejtette, milyen egy színház, vagy egy kávéház. Szüntelenül csak rendőrtisztekkel tanácskozik, aztán a „gyanúsítottak” véelébe. Nem lehet tehát cső- más munkával próbálta

magát elfoglalni, de állandóan idegesen tekintgetett az órájára. Amikor tíz óra elmúlt, megint a titkárnőjéhez fordult:

— Két óra múlva a főnöknél kell lennem. Nekem szükségem van a vádiratra. Nem várhatunk tovább.

Ebben a pillanatban megcsörrent az ügyész asztalán lévő telefon. Kur gyorsan felkapta a kagylót.

— Igen, én vagyok... Tessék... Tessék... Köszönöm.

Lassan a villára akasztotta a telefonkagylót.

— A főnök titkárságáról telefonáltak. A mentőktől értesítést kaptak, hogy Ka- linkowskit3 baleset érte. összeesett az utcán. A Ho- za utcai kórházba vitték.

(folytatjuk)

dálkozni azon, hogy az ügyészhelyettes hangulata a percek múlásával egyre rosszabbodott.

Az ajtó kinyílt, és a dolgozószobába Halina Wils- ka, a titkárnő lépett be.

— Nos? — kérdezte türelmetlenül az ügyész.

' — Nincs Sehol, senki sem látta. Átmentem a fővárosi bíróságra is, mert azt gondoltam, hogy útközben tálán beugrott ZoÉs a vádirat?

— A szobájában senkinek sem mondott semmit. Talán estig dolgozott, és ő volt az utolsó, aki elment. Biztosan hamarosan megjön. — A titkárnő próbálösztönzője a további munkának s ha időről időre támadnak is véleménykülönbségek közöttünk s a színház között az igényeket és a le- lehetőségeket illetően, abban semmi kétségünk, hogy a színháznak mindenkori igyekezete volt. hogy egy úton tartson óhajainkkal, igényeinkkel.

A megyei tanács végrehajtó bizottsága utasította a művelődésügyi osztályt; vegye számba az előadásra alkalmassá tehető művelődési otthonokat, tegyen lépéseket rendszeres színházi esték körzeti központjainak kialakítására. Ennek érde-l kében színházi autóbuszok indítására tárgyalásokat, kell kezdeni a 2. számú AKÖV igazgatóságával.

Az eredményesség érde-l kében szükséges a kiala-l kított körzeti központok! igazgatóinak megfelelői felkészítése, hogy azok eredményesen alkalmazzák a közönségszervezés új formáit, a közönségnevelés bevált módozatait

A műsorpolitika további tematikai és műfaji ja-i vitása érdekében a megyei művelődésügyi osztályra vár, hogy a .Déryné Színház mellett tárgyalásokat folytasson más együttesek, társulatok igazgatóságával, s ezeknek elsősorban Salgótarjánban és Balassagyarmaton biztosítson időszakos játszási lehetőséget.

Felhívja a megyei végrehajtó bizottság a járási tanácsokat, hogy készítsenek terveket a körzeti művelődési otthonok felújítására, teremtsék meg fokozatosan a színházi) előadásokhoz szükséges színpadtechnikai követelményeket. A megyei és ai salgótarjáni városi művelődési osztály feladatául adja részletes, gondos terv kidolgozását a salgótarjáni új művelődési palota programjára, amelyben a Déryné Színház elsők között kap helyet. A program elkészítésében a határozat értelmében kérni kell a lömegszervezetek javaslatait és segítségét.