Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-30 / 222. szám

Előkészületek a téli gépjavításra Bevezetik a tipizált javítást Tehergépkocsik szemléje Önellátás a gépállomásokon 1-964:. október 30. péntek. A közlekedés és az utak Salgótarján álproblémáiról nyilatkozik a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára a magánerőből történő la­íőgsad _ ____________________ 5 A gépállomásokon meg­tették az előkészületeket az 1964—65. évi téli gépjaví­tásra. A tervek kidolgozá­sánál az elmúlt évek ta­pasztalataira támaszkodva a fejlettebb javítási rendszer kialakítására törekedtek. Ennek egyik formája, hogy tipizálnak két javító állo­mást, azonkívül kialakít­ják a javító körzeteket. A tipizált javítást egyelőre két állomáson vezetik be, amely idényszerűen csak a főjavításokra terjed ki. A típusonkénti javítást kezdetben csak az erőgé­peknél vezetik be: a Zetor- családba tartozó gépekre, az RS-69 típusokra, vala­mint a lánctalpas trakto­rokra. A javításra kerülő lánctalpasokat a javító ál­lomásra szállítják. Erre a célra a javítást végző ál­lomásnak egy nagy teher­bírású szállító kocsi áll rendelkezésére. A javításokat a követke­zőképpen osztották meg. Az Érsekvadkerti Gépjaví­tó Állomás a Zetor-család- hoz tartozó gépek javítását végzi a rétsági, a balassa­gyarmati és szécsényi já­Második éve dolgozik szocialista szerződés alap­ján' a Salgótarjáni Acél­árugyár és az Gzdi Kohá­szati Üzemek. A két nagy vállalatot szoros termelési kooperáció kapcsolja egybe. Salgótarján Ózdtól kapja a gyártmányaihoz szükséges alapanyagának nagyobb ré­szét Ózd viszont folyama­tos üzemeléséhez szükséges kész berendezéseket, hen­gereket, kokillákat és más öntvényeket kap Salgótar­jántól. A két éves szocialista szerződés alapján kibonta­kozott együttműködés rend­kívül nagy gazdasági ered­ményekkel járt eddig, s a most már teljesen kiala­kult együttműködési for­mák további biztosítékai a vállalatok gazdaságosságá­nak. Salgótarjánban hosz- szú kísérlet eredményeként sikeresen megoldották az Ózdi Kohászati Üzemek triosori hengereinek gyár­tását. Az új hengerek élet­tartama több mint ötszörö­se a régieknek. így a ré­gebben szokásos gyakori hengercserék megszűntek, ezáltal egyötödére csökkent a hengercseréből adódott termeléskiesés. De króm­mal és nikkellel ötvözött új hengerek alkalmazásá­val a hengerelt áruk felü­leti megmunkálása is tö­kéletesebb lett Ózdon. Salgótarjánban műszaki intézkedés történt az Óz­don gyártott rúdhúzói anyagok 12 méteres szálak­ban történő fogadására is. Noha Salgótarjánban a rö- videbb szálak feldolgozásá­nak technológiája alakult ki évtizedek óta, a tarjáni rások termelőszövetkezetei részére. Az említett járá­sokból a téli gépjavítási idényre a termelőszövetke­zetek 59 főjavításra szoruló gép javítását kérték. A fő­javítások mellett ezen a javító állomáson lesz no­vember 1-től a termelőszö­vetkezetek tehergépkocsi­jainak szemléje is. A pásztói gépállomáson a DT típusok javítását végzik egyelőre a salgótarjáni já­rásból. A gépjavítási idény­ben 22 lánctalpas traktort javítanak. A többi gépállomásokon a javítótér korlátozottsága és az egyéb műszaki, vala­mint személyi feltételek hiánya miatt egyelőre nem vezetik be a tipizált javí­tást. A felmérések szerint a javítás zavartalan lebonyo­lításához 18 traktorjavító kocsi, 12 motorszerelő áll­vány, azonkívül anyagmoz­gató kocsi, hidraulikus be­rendezések, ellenőrző ké­szülék és speciális szerszá­mok szükségesek. Ezeket nagyobb részt a gépállo­mások maguk készítik el. rúdhúzó üzem az Ózd szá­mára kedvezőbb 12 méteres szálakat is fogadja a hu­zalmű áttelepítése és egy daraboló olló beállítása te­szi ezt lehetővé. Ugyanak­kor Ózdról szerszámgépek alkatrészeinek gyártásá­ban, javításában segítenek a salgótarjániaknak. A NÉPEK BARÁTSÁ­GA, mert nemes célok szülték, történelmi kötő­anyag az emberi haladás építményében. Az ilyen barátságok kiállják az idők próbáit. Nem árthat nekik semmiféle történelmi for­dulat. Mind keményebbé és tairtósabbá válnak a múló idő sodrában. Sokan gondoltak erre a szovjet, csehszlovák és magyar nép fiai és leányai közül meg­int, amikor a Barátság Kő- olajvezeték új „jubileumá­nak” hírét meghallották. E nagyszerű baráti és testvéri mű első jubileu­mát akkor ünnepeltük, amikor a Kujbisev környé­kéről öblös csöveken elin­dított szovjet olajból az első egymilliomodik tonna megérkezett hozzánk. Az 5000 kilométeres vezeték pompásan működik. A szovjet, csehszlovák és ma­gyar kezelők testvéri egyet­értésben kooperálva dol­goznak — mindhárom nép hasznára, a népek testvé­riségét és a világbékét egy­aránt szolgálva. MOST PEDIG beköszön­tött a második jubileum i£. — Az AKÖV veze­tői azt mondották, a Rokkant-telepet akár holnap bekapcsolnák a közlekedésbe, ha az utak . . . — Hogyne — vágja rá Berkes József, a salgótar­jáni tanács-vb titkára — el is hiszem. Hiszen ebből él az AKÖV, a közleke­désből. Ami viszont ben­nünket illet: ebben a kör­zetben, közlekedés szem­pontból rövidesen kelle­metlen helyzetbe kerülhe­tünk. Keze ceruza, papiros után kutat. Gyors egymás­utánban számokat jegyez le: — Nézze: a megyed ta­nács mögött megépült, s a most épülő lakóházakban és a Rokkanton korábban épült családiházakban kö­rülbelül hétszáznyolcvan- hétszázkilencven lakás van. Most vegyük például Sám- sonházát, Nagybárkányt, Kisbárkányt. Márkházát. összesen ötszáz-ötszáztíz lakás. Ezeket a helyisége­ket rendszeresen autóbusz- járatok kötik össze Tarral, Pásztóval. Nagybátonnyal. A Rokkant-telepnek nincs közlekedése. Ideje lenne — villan a szeme — megszün­tetni a falu és a város közti különbséget, nem? Persze, ez az összehason­lítás tréfás — tolja félre maga elől a papírt és a ceruzát Berkes József —, de Salgótarján városi köz­lekedése valóban nagyon elmaradott. S ma már mindinkább az utaink miatt. Odakint már leszállt az őszi este, itt bent a tanács­házán a vb-titkár előtt vá­rostérképek, műszaki raj­zok, légifelvételek, tabel­lák, statisztikák, jelentések, felmérések. Még mindig nem fogyott ki a gondok­ból, problémákból. A közelmúltban az AKÖV vezetői mondták el Megérkezett szép hazánk­ba a kétmilliomodik ton­na szovjet olaj. Ez azt je­lenti, hogy az első félév szállítási tervét alaposan túlteljesítették, ömlik hoz­zánk az olaj szakadatlanul, s ez a fekete arany az élet szövetségese nálunk. Ener­giává válik gyárainkban, a földeken dübörgő trak- tcuokban, s aligha lehet felsorolni, mi minden ké­szül még belőle népgazda­ságunk hasznára. A Barátság Kőolajveze­ték ötezer kilométeres út­szakasza puszta létével olyasmit bizonyít, ami se­hol másutt nem létezik és nem is létezhet. A világ más részeiben is vannak olajvezetékek. De azokban a csövekben nemcsak olaj folyik, hanem egy-egy ki­zsákmányolt, kiuzsorázott, becsapott nép könnye és verejtéke is. A tőkés, mo­nopolista nagy olajcápák, amikor elvezetik az arab országok, vagy Venezuela, avagy más területek olaj- kincseit, voltaképpen ra­bolnak. Némi koncot oda­vetnek a saját népüket el­nyomó cinkosaiknak, de ez gondjaikat, terveiket a vá­rosi közlekedés fejlesztésé­vel kapcsolatban. Sok ki­fogás esett eközben a sal­gótarjáni utakról. A kér­dés, amelyet annak idején az AKÖV vezetőinek fel­tettünk, tovább pattant, mint a labda. S bizony nem szívderítő az. amit a vb-titkár Salgótarján útvi­szonyairól, várható javulá­sáról, s ezzel együtt a köz­lekedésfejlesztés kilátásai­ról elmond. — Leszámítva a KFM kezelésében lévő utakat, a városi tanács 69,5 kilomé­ter utat tart számon. Ebből 16,2 kilométer a kőburko­latú, 5,9 az aszfaltozott, 13 a makadám út. A földutak hossza 34,4 kilométer — tehát az egésznek a fele. Ez a helyzet egyben meg is határozza feladatainkat. Sajnos, a megvalósításuk­hoz meglévő eszközeinket — nem. Azok annál lénye­gesen szerényebbek. Nagyon bonyolulttá teszi a helyzetet, hogy intenzí­vebb útépítéssel tulajdon­képpen csupán 1958 óta foglalkozhatunk. Egy jel­lemző példát hadd mond­jak erre: tíz évvel ezelőtt lehetőségünk nyílt a Bá­nyász utca aszfaltozására. Ez egy százhúsz méteres útszakasz — és felemész­tette egész évi erre fordít­ható keretünket. Változást az hozott, hogy 1958-ban saját útfenntartó üzemet létesítettünk: ez végzi meglévő utaink karbantar­tását, ' helyreállítását, fel­újítását. Ugyancsak 1958 után kerülhetett sor az új lakótelepek: a vásártéri, a megyei tanács mögötti, a Béke-telepi, valamint a Rokkant-telepi útviszonyok megjavítására. De még ezekkel nem is végezhet­tünk, az újabb lakótelepek máris tengernyi gondot okoznak. A Kún Béla-tele- pen, a Művész-telepen, a Néphadsereg úton nem­csak a közlekedésnek, de a komisz tényen mit sem változtat. Nem lehet ott szabadság, ahol kizsákmá­nyolás van, egyenlőtlenség a szerződő felek között. Ahol a tőke és a munka egymással szembeszegülő erők — ott a népek sorsa keserű. Az is marad mind­addig, amíg az ilyen vég­zetes ellentmondást az em-. berek akarata fel nem old­ja. KÉTMILLIÓ TONNA olaj a Barátság Kőolajve­zetéken! Ha a krónikás fel- lengős akarna lenni, azt mondhatná: Ilyen egyszerű tények dúsítják a szocia­lista népek barátságát. Csak a politikai vakság tagad­hatja ezt. A tények azon­ban olyan beszédesek, hogy nincs szükségük lelkende­ző dicsérgetésekre. A tény megmarad ténynek, s be­szél önmagáért. A Barát­ság Kőolajvezeték kétmil­liomodik tonna olaja ma­gyar földön — „mérföld­kő”. Jelzi a haladást a szo­cialista testvériség útján — az élet közös szépségei­nek mind örömtelibb tájai felé . . . F. M. kásépítkezesnek is nagyon komoly akadálya esőzések idején a rendes út hiánya. És mindhiába, hogy a vá­rosi tanács útjainak felújí­tására, karbantartására az idén nemcsak kétmillió fo­rintot költött — kevés. Jö­vőre ugyancsak egymillió- kilencszázezer forintot ter­vezünk: rendbetesszük a József Attila és a Damja­nich utcát, a kuhartód la­kótelep utcáját, a zagyva- pálfalvi Táncsics utcát. Aztán marad még valami karbantartásra, s ezzel ki is merültek anyagi erőink. Mindezt, bár látszólag nem függ össze a városi autó­busz közlekedés fejleszté­sével, azért mondom el. hogy a Nógrád olvasói lás­sák: egyáltalán nem. köny- nyű a dolga a város veze­tőinek, mikor a salgótar­jáni utak rossz álapotán akarnak segíteni. — Ugyanilyen ne­héz a helyzet azok­kal az utakkal is, amelyeket az AKÖV vezetői a közlekedés fejlesztése szempont­jából említettek? — Sajnos, bizonyos szempontból még nehe­zebb. Vegyük sorra a ki­fogásokat, észrevételeket. A baglyasi út állapota va­lóban kritikán aluli. A vizsgálatokból és a tervek­ből világosan kitűnik, hogy ennek az útnak a fel­újítása korszerűsítése a Baglyas patak szabályozá­sának a függvénye. A pa­tak esőzések idején meg­duzzadt, vizét a Tarján pa­tak ilyenkor -nem fogadja be. Így a környező házak padkaszintje, sőt az út is a patakszint alá került. Ezért van aztán, hogy a házak pincéjében feltör a talajvíz, továbbá súlyosan megrongálja az amúgy is rosszul, alapozás nélkül megépített utat. A problé­ma nyolc esztendeje állan­dóan napirenden van; az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság, amelynek a pa­takszabályozás a hatáskö­rébe tartozik, elvben nem zárkózik el előle, de a gya­korlatban évről-évre halo­gatja. Nem ismerjük az OVF jövő évi szándékait sem, úgy. hogy megnyug­tató nyilatkozatot a bag­lyasi útviszonyok végleges rendezéséről sajnos, nem adhatok. — És mi történne ha az OVF jövőre realizálná elvi egyet­értését? — Ha ki kellene forgat­ni az összes zsebeinket, ak­kor js előteremtenénk az útépítéshez szükséges pénzt. — Mi a vélemé­nye a külterületi körforgalmi, vala­mint a keresztirányú járatok útfeltételei- ről? — Örömmel üdvözölnénk egy külterületi körforgal­mi járat megteremtését. Azonban szinte valameny- nyi érintett útvonal a KPM kezelésében van. És sajnos még nem tudjuk, a minisz­tériumnak milyen szándé­kai vannak a felújításukra vonatkozóan. Részbe» ugyanezt mondhatom a Karancs-völgyí járat indí­tásáról is. Azzal a szerény észrevétellel kiegészítve, hogy ezt a vonalat nem érdemes a Hidegére« ke­resztül Baglyassal össze­kötni, mert ez „holt” sza­kasz lesz. Utasra itt nem igen számíthatnak. Vi­szont bármelyik; városköz­pontot érintő járatot érde­mes volna meghosszabbí­tani a Király aknáig. Ez összegyűjtené a József-te- lepi, a Károly-aknai és a hidegéri utasokat, Ezt a járatot véleményem szerint már most is meg lehetne indítani, a Károly-áknán meg is tud fordulni az autóbusz. I — És most falán térjünk vissza a Rok­kant-telepre . . . — Igen. egy Rokkant-te­lepi járat létesítése, ha holnap még nem -is. de kö­rülbelül 1966-ra kézzelfog­ható realitás. A Lovász Jó­zsef utca — Schujer Fe­renc utca — a Zója kör­út — Lovász József utcai — Pécskő utca „félköré­ben” olyan sűrűn lakott települések vannak, ame­lyek mindenképpen rászo­rulnak egy rendszeres au­tóbusz járatra. Itt az utak személyforgalmi járműköz­lekedés számárg részben már alkalmasak, de kor­szerűsítésre vár a Zóía körút, építésre a Schujer Ferenc utca, valamint a Lovász József utca egyes szakaszai, végül a Pécskő utca. Ezeknek az utaknak helyreállítására, felújításá­ra az ebben a körzetben történő építkezések befe­jezésével egyidőben kerül sor. '“Nos, ha ezzel elkészül­nek az építők, teljesülhet a Rokkant-telepiek régi és nagyon jogos igénye: meg­indulhat az autóbusz köz­lekedés. — Az elmondottak szerint teliát a köze­li jövőben tulajdon­képpen csak a Rok­kant-telepi közleke­dési úthálózat meg­építése. korszerűsíté­se vehető biztosra? — Bizony így van. A vá­rosi tanács azonban min­dent elkövet, hogy a ren­delkezésére álló saját erő­forrásaihoz megszerezze el­sősorban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a Pénzügyminisztérium. az Országos Tervhivatal, va­lamint útproblémáinkat enyhítem képes más fel­sőbb szervek jelenleginél nagyobb támogatását. Amikor csak módunk volt rá, eddig is megtettük, a jövőben is azt tesszük: igyekszünk minden illeté­kest meggyőzni arról, hogy a város újjáépítéséért rend­kívüli erőfeszítéseket tevő salgótarjániak nemcsak ki­érdemelték azt, hogy a si­ralmas állapotban lévő vá­rosi utak rendbéhozására több támogatást kapjunk. S pnert a rossz utak hal­latlanul sok kárt is okoz­nak, a népgazdaságnak is hasznára válik, ha az elkö­vetkező években meggya- rapodnak az útépítésre for­dítható anyagi eszközeink. Cél ö. Gyümölcsöző szerződés Segíti egymást a Salgótarjáni Acélárugyár és as Ózdi Kohászati Üzemek Kétmillió tonna olaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom