Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-30 / 222. szám

2 fföGRÄD 1064. október 30 SZÉLJEGYZET 1 A brit külügy­miniszter Washingtonban Az éj angol kormány úgy járt, mint az a bizo­nyos unokaöccs, aki a nagy­bácsi végrendeletét felbont­va gazdag örökség helyett — adóslevelet talált a bo­rítékban. A különbség ta­lán annyi, hogy Harold Wilson és kabinettje már a választási kampány kezde­tén tisztában volt ezzel a várható „meglepetéssel". A hatalomátvételt követően egy héttel a Downing Stre- eten megszületett a gazda­sági étet rendbehozását cél­zó haditerv, amelynek kör­vonalait az új miniszterel­nök hétfő este a nyilvános­ság elé tárta. Ezt megelő­zően érthető módon az új brit kabinet első külpoli­tikai lépései felé fordult a közfigyelem. Egyrészt azért, mert Gor- don-Walker külügyminisz­ter a Nyugat vezető hatal­mának, az Egyesült Álla­moknak a fővárosába uta­zott tájékozódó és tájékoz­tató látogatásra, amelynek során Wilson máris beha­rangozott tvashingtorú út­ját készíti elő és Johnson elnökkel is tárgyal. Másrészt azért, mert a washingtoni tárgyalások alapján bizonyos képet kaphatunk arról, hogy a munkáspárti kormány mennyire veszi komolyan — a munkáspárti árnyék- kormány korábbi ígéreteit. Éppen ezeknek az ígére­teknek, köztük a most Washingtonban tárgyaló külügyminiszternek a te­kintélyes amerikai külpoli­tikai folyóiratban, a Foro- ign Affairsben napvilágot látott elemzése alapján fel­vázolhatjuk • Gordon-Wal- ker tanácskozásainak napi­rendjét. A hírügynökségi jelentésekből is kiviláglik, hogy Washington és Lon­don között bizonyos rész­letkérdésekben nézetkü­lönbségek vannak. Ilyenek: a „multi", a közös NATO- atomflotta; az angol-ameri­kai nassaui egyezmény, a Kubával folytatott keres­kedelem. De a hangsúly a tárgyalásokon is az angol­szász és a NATO szolidari­táson van: a munkáspárti kabinet egyik első teendő­je. az volt, hogy biztosította az érdekelteket szövetségi hűségéről és elkötelezettsé­gének csorbithatatlan fo­lyamatosságáról. A brit külpolitika termé­szetesen nem légüres tér­ben mozog, kölcsönhatás­ban van a nyugati szövet­ségi rendszereken belüli fejleményekkel csakúgy, mint a nemzetközi helyzet alakulásával általában. Ebből a szempontból ked­vező előjel lenne, — vélik sokan nyugaton a békeba­rátok — ha a munkáspárt külügyminisztere Washing­tonban ellen tudna állni az amerikai kísértésnek és ki­tartana a bonni atométvá­gyat növelő sokoldalú NATO-atomerő elutasítá­sa mellett. Ez részben új megvilágításban helyezné a most frissen felállított brit leszerelési minisztériumot, s egyértelműbbé tenné azokat a hivatalos angol megnyilatkozásokat, ame­lyek a kelet-nyugati kap­csolatok — továbbépítését sürgetik. (sp) Rendkívüli intézkedések Johnson biztonsága érdekében >' Az amerikai elnökválasztás hírei Növelni lehetne a barátok számát A szovjet-francia viszony a megemlékezések tükrében Los Angeles (MTI) Választási kampányá­nak szerdai napját az új-mexikói Albuquergue- ben kezdte meg Johnson amerikai elnök. Nagy lel­kesedéssel fogadott beszé­dében itt azt a témát pendítette meg, hogy a most folyó választási kampány fő problémája valóban a politikai szer­telenség és a politikai felelősség kérdése. Uj- Mexikóból felesége társa­ságában Los Angelesbe repült a demokraták' el­nökjelöltje. Űtjának ez az állomása azért keltett kü­lönösebb érdeklődést, mert ismeretes, hogy Kalifor­nia állam déli része erősem A munkásosztály és az ellenzéki pártok által tá­mogatott bolíviai diák- mozgalom országos mére­tűvé terebélyesedett. A hírügynökségek az or­szágnak szinte valameny- nyi nagyobb városából jelentettek megmozdu­lásokat. Szerdán este Oruróban, a hétfői véres incidensek színterén — az AP tájé­koztatási szerint — újabb összecsapásra került sor a demokratikus szabad­ságjogok helyreállításá­ért tüntető diákság és a rendőrség között. Hivata­los kormányközlemény számol be arról, hogy az egyetemisták este megro­hamozták a rádió épüle­Goldwater-párti körzet, s a republikánusok elnökje­löltjének ebben az or­szágrészben még több tá­mogatója van, mint Eszak- Kaliforniában vagy akár szülőföldjén, Arizoná­ban. Los Angelesben a ren­dőrség Jonson megérke­zése előtt rendkívüli óv­intézkedéseket tett. A belváros csaknem min­den házának tetején e- gyenruhas, fegyveres ren­dőröket lehetett látni. Johnson konfettiesőben bevonuló kocsiját is számtalan rendőrautó kí­sérte. A hírügynökségek elmondják, hogy 150 ezer főnyi tömeg üdvözölte Johnson minden utcasar­tét és a városházát, s tűzharcban megöltek négy málieistát. A súlyos fejlemények­re tekintettel Paz Es- tenssoro elnök szerdán tanácskozott a fegyveres erők parancsnokaival, miképpen lehetne meg­fékezni a tömegmegmoz­dulást. A Bolíviai Bányász Szakszervezet, tiltakozá­sul a kormány önkénye ellen, 34 órás általános sztrájkot hirdetett meg valamennyi állami kéz­ben lévő bányában — je­lenti az AFP hírügynök­ség. A tudósítás elmond­ja, hogy a sztrájk 25 000 munkást érint. kon megálló autókara­vánját. A városháza előtti té­ren elhangzott beszédé­ben Johnson a béke, a gazdasági virágzás, a fel­lendülés kérdésével, va­lamint a faji elkülönítés megszüntetésével foglal­kozott. Goldwater, a Republi­kánus Párt elnök jelölt je időközben Iowa, Illinois és Wisconsin államában támadta hevesen a de­mokratákat, mert „elfo­gadják a baloldal támo­gatását”. Folytatja kor- teskörútját Miller repub­likánus alelnökjelölt és Humphrey szenátor, a de­mokraták alelnökjelölt- je is. Csütörtökön elutazott Moszkvából az a szíriai ka­tonai küldöttség, amely Malinovszkij marsall meg­hívására két hetet töltött a Szovjetunióban. Saraf Rasidovnak, az SZKP Központi Bizottsága elnöksége póttagjának ve­zetésével csütörtökön szov­jet párt- és kormánykül­döttség utazott Algériába, az algériai forradalom kez­dete 10. évfordulójának ün­nepségeire. Humberto Castelo Bran­co, Brazila elnöke rendele­tet adott ki annak a köz­ponti vizsgálóbizottságnak a feloszlatásáról, amely tisz­togatásokat végzett az ál­lamhivatalokban és a fegyveres erőknél. Szerda este Rómában si­keres agyműtétet hajtottak végre Borisz Christoff bol­gár operaénekesen. Franciaországnak a nyu­gati táboron belül, vala­mint a kelet és nyugat kö­zötti kapcsolatokban el­foglalt helyzete fokozott jelentőséget kölcsönzött azoknak a szovjet megnyi­latkozásoknak, amelyek a napokban a szovjet—fran­cia diplomáciai viszony fel­vételének 40. évfordulójá­hoz kapcsolódtak. Moszkvában álltaiéban helyeslik a Franciaország nemzetközi politikai önál­lóságának megszilárdításé­ra tett lépéseket. Kedvező visszhangra talált a Dél­kelet Ázsia semlegesítésére tett francia javaslat, jólle­het rámutatnak hogy ezek mögött sajátos érdekek és célkitűzések állnak. Ugyan­csak pozitív megnyilatko­zásnak tartják, hogy Fran­ciaország a másodi k világ­háború eredményeképpen kialakult európai határok megváltoztathatatlanságá- nak híve. A szovjet sajtó utalt ar­ra, 'hogy a Szovjetunió fel Franciaország állásponttal bizonyos nemzetközi kér­désekben megegyezik ugyan, de ezek mögött me­rőben más indítékok Gá­zodnak meg. Sajnálatos dolog, bogjr Franciaország távokartje magáit a Leszerelési tárgya­lásoktól, s hogy a Szovjet­unióval szembenálló ma-1 gatartást tanúsít az atom-1 fegyvenkisér letek kérdésé-* ben. A Szovjetunió úgy véti,! hogy Franciaország ée «I Szovjetunió nemzeti érde­keinek történelmi közössé­ge, az európai béke meg­szilárdításának, az együtt­működés fokozásának szűk-' ségessége megköveteli ai kapcsolatok ésszerű fejlesz­tését Ez persze egyáltalán nem jelenti, hogy Francia- ország vagy a Szovjetuniót elhidegüijön barátaitól, sőt.l amint a Pravda írta, logi-! kus volna azt várni, hogy) ennek az együttműködés-i nek a fejlesztésével Fran-i ciaország növeli barátai-, nak számát keleten, a Szov-' jetunió pedig nyugaton. BUNDESWEHR GYAKORLATOK FRANCIAORSZÁGBAN — Amikor utóljára tot járt am, még ránk lőttek! (Szegő Gizi rajm) Újabb összecsapás Oruróban Országos méretűvé vált a bolíviai diákmozgalom Külföldi hírek Y • » .1 , . 11 szabadkereskedelmi Swe­Latin-Amerika u utakat keres TCtbe?; <AL^ j* r ) szag (150 millió lakos) to­Szívesen, sokhelyütt túl­ságosan is lelkesen fogad­ták De Gaulle-t jenkielle­nes beszédeiért, de a tá­bornok 26 napos utazása, amely alatt 32 ezer kilo­métert tett meg és 40 be­szédet mondott, úgy lát­szik nem jelenti Dél-Ame- rika életében nagyobb vál­tozások kezdetét, mint so­kan hitték. Kapcsolatait csak Chile, Uruguay és Columbia akarja szoro­sabbra fűzni Franciaor­szággal, a kontinens két legnagyobb állama, Argen­tína és Brazília kormány­körei nagyfokú tartózko­dással hallgatták De Gaulle javaslatait. Túl kevésnek mutatkozott az az anyagi erő, amelyet Franciaország Latin-Ameri- ka rendelkezésére tud bocsá­tani az amerikai pénzzel szemben. Az eredeti terv ugyanis, hogy De Gaulle a Közös Piac hat országának képviselőjeként lépjen fel a dél-amerikai államok­ban, — meghiúsult a társországok tartózkodásán, s így az elnök csak a ma­ga nevében és a maga zse­bére beszélhetett. A tábornoknak meg kel­lett elégednie a szónoki sike­rekkel, mert a dil-ameri- kai publikum mindig szí­vesen fogad valakit- aki nem ért egyet az Egyesült Államokkal. Dél-Amerika számára azonban De Gaulle sem tudott ugródeszka len­ni, amelyen a kontinens országai a világpolitika előterébe kerülhetnek. Kennedy halála óta az USA és . Latin-Amerika kapcsolata tovább romlott, ami a Johnson-kormány önző gazdaságpolitikájá­nak következménye. A legutóbbi időkben például 15 százalékkal csökkentet­tek a húsbehozatalt Argen­tínából és Uruguayból, de ennél is sokkal érzéke­nyebben érinti az eladóso­dott latin-amerikai állámo- kat, hogy az USA most a cukor- és kávébehozatalt akarja mérsékelni, ami a kontinens 14 országának kávé-exportját és 11 állam cukorkivitelét érinti. Ez mélyíti a krónikus gazdasági válságot és el­adósodást, amelyből La- tin-Amerika országai évek óta képtelenek kilábalni. A normálisabb gazdasági viszonyok kialakulásához — szakértői felmérések szerint — nem kevesebb, mint 80 milliárd dollár be­ruházásra volna szükség ebben a térségben. Azt a tényt, hogy de Gaulle utazása mennyire nem hoz­hat figyelemre méltó for­dulatot Latin-Amerika gaz­dasági életében, az bizo­nyítja, hogy Franciaország, jelenleg csak néhányszóz millió dollár erejéig képes elkötelezni magát ezen a földrészen. Ma már Latin-Ameriká- ban is látják: a külföldről származó hitelekkel és segélyekkel nem sokra mennek és a megoldást ott kell keresni, hogy egymással szorosabb gazdasági kapcsolatba lép­nek. Az európai gazdasági in­tegrációk nagy hatást gya­koroltak ezekre az orszá­gokra is. Eddig két társu­lás alakult: Közép-Ameri­kában az Isthmen-szoros öt állama (11 millió lakos) létrehozta a ..Közép-ameri­kai Közös Piacot”, délen pedig a „Latin-amerikai mörült. Az övezet belső kereske­delme igen csekély, mivel a tagállamok ma még nagyjából ugyanazokat a cikkeket termelik. Egyéb­ként is az árucsere első­sorban nyersanyagokból és mezőgazdasági termé­kekből állt eddig, az ipar­cikkeket az Egyesült Álla­mokból és Európából szer­zik be. Így jutottak el Latin- Amerika országai a politi­kai unió gondolatához. Ma­napság egyre több szó esik az államok politikai egye­süléséről, a „Dél-Amerikai Egyesült Államok” meg­alakításáról. Ez egyrészt fellendítené a kontinens gazdasági életét és belső kereskedelmét, másrészt a szövetségre lépő államok egységesen, nagyobb erő­vel tudnának ellenállni az Egyesült Államok nyomá­sának, amely évtizedek óta arra irányul, hogy a nyers­anyagok olcsó felvásárlá­sával, s a drága amerikai árucikkek kényszerű el­adásával valósággal ki­fossza ezt a földrészt. A hírek szerint az integ­rációs megbeszélésekben ugyan még ott tartunk, mint N yugat-Európa 1948- ban, de az egyre romló1 gazdasági helyzet valószí­nűleg meggyorsítja a köze­ledést. Emellett szól, hogy Latin-Amerika lakossága 27 éven .belül meg fog két-1 szereződni, a jelenlegi 220 milliós lakosság azonban már 1975-re 300 millió fő­re emelkedik. Az mér bizonyosra vehe­tő, hogy a délamerikaiak az amerikai befolyástól mindenképpen szabadulni igyekeznek és az sem vitás: a francia kisérletet sem fogadták úgy, amint Párizs gondol­ta. A jelenlegi gazdasági bajokból csak gyökeres re­formokkal lehet szabadul­ni, amelyek minden ország­ban felvetik a külföldi és a hazai tőke uralmának korlátozását. A következő években a tőkés világ ha­talmi csoportjai között éles versengés indul meg a La­tin-Amerika feletti gazda­sági befolyás megszerzésé­ért, illetve megtartásáért. Pozsgai József

Next

/
Oldalképek
Tartalom