Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-24 / 217. szám
4 NÓGRÄD vm. ä Szól a nóta... Látogatás egy étteremben Népművelők körében szinte állandó vitatéma az éttermekben, vendéglátó egységekben rendezett műsorok színvonala. A vitára éppen elég alapot szolgáltatnak a sokszor öszecsapott műsoros rendezvények. Ezenkívül a vitakozók egy része akaratlanul is a művelődési otthonhoz hasonlítja az éttermet. Márpedig — bizonyos azonosság mellett — lényegesen más feladata van egy vendéglátó egységnek mint egy művelődési intézménynek. A mércét tehát nem szabad így felállítanunk. Az étterembe szórakozni mennek az emberek — Dersze a szórakoztatásnak is megfelelő színvonalat kell biztosítani —, míg a nűvelődési otthonban a 'ZÓrakozás mellett első- orban a művelődés, a ta- ulás dominál. Részben a jogos pana- <ok, részben kíváncsiságok késztetett arra, hogy ■llátogattunk a pásztói Mátra étterembe. A teremben minden íely foglalt volt; s a közönség feszült várakozással kísérte Bodor Károly előadóművészt, amint a pódiumra igyekezett. A nagy várakozás okát csak később tudtuk meg: kiderült ugyanis, hogy azon a héten már harmadszor jár Pásztón. Legtöbb hasonló esetben bizonyos közömbösség tapasztalható. Bodor Károly egyénisége, művészete úgy látszik megnyerte a pásztóiak tetszését; ezt summázta az első pillanatban érezhető várakozás is. A VOSZK rendezvények leginkább gyenge pontja a konferanszié. Ez esetben kellemes csalódásban volt részünk. Régen hallottunk konferansziótől ilyen szellemes, sokoldalú, ugyanakkor ízléses műsort. Műsorában helyet kapott a humor, a dal és az aktuális politikai szatíra egyaránt. Az énekesek- Zala Tóth Erzsébet és Molnár Ferenc voltak. Az ő műsorukról is elismeréssel kell szólni. Válogatott, ízléses dalokat és népdalokat adtak elő. Kulturált művészi színvonal jellemezte éneküket. Az ilyen rendezvényekkel kellemes esteket szerezhetünk az éttermek vendégeinek és hozzájárulhatunk az ízléses, igényes szórakozás fejlesztéséhez. Leukó Albert (jimuazisták az építkezésen Körülbelül két hete, hogy délutánonként gimnazisták járnak ki a salgótarjáni új gimnázium építkezésére.E hét hétfőjétől azonban — hacsak az eső ezt meg nem akadályozza — már az „első műszakban” is segítenek a diákok. Naponta mintegy harminc tanuló jár ide azért, hogy nyolc órától egy óráig hozzájáruljon új tanintézetük mielőbbi elkészültéhez. A fiúk leginkább az alapozáshoz, tereprendezéshez szükséges földmunkát végzik. Fáradságukért — egyelőre utólagos teljesítmény felmérés alapján — fizet is az építőipari vállalat. A pénzt a KISZ-szervezet kapja. Idővel, alkalom szerint egyösszegű munkautalványt is adnak nekik. Luda László építésvezetősége — felhasználva a tanulóifjúság segítségét is — szeretné még az idén lealapozni az épületet, elvégezni a szint alatti falazást. Tudják, mennél többet végeznek az idén, annál több lehetőség nyílik az intézmény jövő év szeptemberi átadására. II megye székhelyéhez méltó szellemi életei AMIT MI ADUNK Hozzászólás SALGÓTARJÁN hatalmas ütemben fejlődő ipari központtá válik az elkövetkezendő években. A város vezetői, a tervezők, az építőmunkások csodálatraméltó erőfeszítéssel tevékenykednek azért, hogy a megyeszékhely a szó igazi értelmében várossá nőjön. Felvetődik az emberben, hogy a szellemi átalakulás területén hol á’lunk? tettünk idáig? Milyen feladatokat kell megoldanunk annak érdekében, hogy a szellemi átalakulás területén lépést tudjunk tartani a rohamosan fejlődő igényekkel. Városunk lakosságának egy jelentős része az Acélárugyár lakóterületénél él. Itt van Nógrád megye legnagyobb ipari üzeme és e lakóterületen tevékenykedik Nógrád legnagyobb kultúrintézménye, az Acélárugyári Művelődési Ház. Volt idő, amikor olyan gondolatok fordultak meg agyunkban, ha elkészül a megyei művelődési palota, szükség lesz-e az üzemi kultúrotthonokra? Nem fogja-e elsorvasztani a központi intézmény léte az üzemi kultúrotthonokban folyó kulturális nevelőmunkát? Azóta tisztult a láthatár, világosan látjuk a jövőnket. Érezzük azt a felelősséget, amely az üzemi kultúrotthonokra, a többi között a mienkre is hárul a megye székhelyéhez méltó szellemi élet kialakításáért. Az ismeretterjesztésben elért eredményeink továbbfejlesztésével, széles rétegeket átfogó tematikával, magasabb színvonalú előadások biztosításával kívánunk részt venni a városunk szellemi életét átformáló tevékenységében. A mi ismeretterjesztő tevékenységünk dolgozóink általános műveltségének 16. — Kar, hogy csak most találkoztunk. Én holnap kimegyek innen — szomorúan nézett. — Megy vissza? — Hová? Én itt lakom a városban. — Igen? — Hát... A Csemegében dolgozom. — Értem. Szótlanul mentünk egymás mellett. — Mennem kell, maga is kifáradhatott. — Igen... Á, dehogyis... — Akkor. .. gyógyuljon meg... — félrehajtotta a fejét. Szép volt és bizalmasan nézett rám, mintha nagyon sokat tudnánk egymásról. Elindult. — Viszontlátásra — mondtam. — Igazán viszont akar látni? — Igen... Szeretném. — Tudja, melyik a takarékház? — Tudom — válaszoltam, pedig sejtelmem se volt. melyik. — Nahát. Első emelet kettő. Hat után otthon vagyok. Jó vacsorát főzök magának. Messziről szólt vissza. — Hármat csengessen. Másnap hajnal három felé aludtam el. Nehéz napok következtek. Másképpen is lehet élni. Fogok is. Kellek én a nőknek. Az a fontos. Nincs nekem olyan nagy bajom. Valóban kellek neki vagy csak vissza akarja adni a kölcsönt? Persze, csakis... Mi kellene rajtam? Ha csak á mankóim nem. Vagy talán mégis? Ha kellek neki, akkor nincs baj, • akkor másnak is jó lennék... Ahhoz egy kis tüdőbaj is elég,» növelése mellett szakmai műveltséget biztosit. Ez a cél tükröződik a vasas akadémiák programjában, tematikájában is. A vasas akadémiák viszonylag nagy száma 18 tagozaton 148 előadás, a nők iskolája, lányok iskolája, színjátszók iskolája, zeneesztétikai előadások, foto iskola, nyugdíjas iskola előadássorozatokon mind-mind része annak a tevékenységnek, amivel hozzá akarunk járulni a város szellemi életének javításához. AZ ELŐADÁSSOROZATOK hatékonyságát növelni kívánjuk azzal, hogy a „komplex” rendezési elvet követjük, vagyis vetítésekkel, szemléltetésekkel, bemutatókkal, kiállításokkal teszünk érthetőbbé egy-egy témát. Gyárunk dolgozóinak több mint 40 százaléka a megye különböző községeiből jár be. A bejáró dolgozók műveltségi foka mindig kihatással van az üzemre, ahol dolgoznak. A legutóbb végzett felmérések szerint a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők túlnyomó része a vidékről be iáró dolgozókból tevődik. Ez azt jelenti, hogy kulturális nevelőmunkánkat itt is hatékonyabbá kell tennünk. Éppen ezért nem elégedhettünk meg azzal, hogy a bejáró dolgozók egyrésze hallgatója lesz az akadémiának. Felkeressük őket az ismeretterjesztő előadásokkal lakóhelyükön is, mint például ebben a népművelési évadban Karancsalja, Karancsberény, Karancske- szi, Nógrádmegyer, Var- sány, Nógrádsipek, Rimóc, Nagylóc, Zsunypuszta, Hollókő és Hasznos községekben. Összesen 77 filmvetítéssel egybekötött előadást tartunk. Ahhoz, hogy a szeJiemi élet területén fejlődést érVerának nem őrültem úgy mint eddig. Pedig ő jött kitartóan. Hozta a rengeteg ennivalót és nap- ról-napra jó híreket. A szakszervezeti bizottságon azt mondták, hogy az új házakban lakást kapunk. Hallgattam a kedves szavat türelm- i -riül élatolgattam. — Mi van veled kedves? — Kérdezte aggódva. — Semmi... — Ugyan... — Látom én... — Hagyjál... Vera arcán megmerevedett a szép, sze’-'d mosoly. — Drágám... na .. fáj valami? ‘— Nem... — Akkor? Ránéztem és nem láttam az arcát. — Semmi... semmi... csak elegem van a csivite- lésedből... Elakadt a lélegzete. — Te... — Mindent elinéztek... még a bőrömet is kicserzitek. hogy legyen lábtörlő az új lakás elé... Már hangosan beszéltem. Vera rémülten felállt. — A lakás... a lábamért. .. És még mindent meg is kell köszönni... mert mindenki szeret.. . Vera körülnézett a kórteremben, hová meneküljön. — Csak éppen öt perce nincs senkinek, hogy be- lémnézzen... Vera sírva futott ki a teremből. Mindenki engem nézett. — Korán kezditek — szólt ót Józsa Sándor, most nem tréfából. Hátat fordítottam neki. Megint besötétedett. Mindig féltem a kórházi sötéttől. De akkor este inkább magamtól tartottam. Torkon szorított a ragadós sötétség. Az ágy alá nyúltam. A demizson vidáman kotyogott. A klinika órája tétova, gyáva hangon ütötte a tizet. Az alattomos, gyenge kalimpálás sokáig egyre hangosabban zúgott az agyamban. (folytatjuk) jünk el, a könyvolvasásban is előbbre kell jutnunk. Arra törekszünk, hogy könyvtárunk ez évben elérje az 50 ezer kötetforgalmat és 2100-ra növeljük olvaisóink számát. AZ EDDIGI VITÄBAN különböző kiállítások megrendezése elsőrendű fontossággal vetődött fel. Ezzel mi is teljes mértékben egyetértünk. Azzal azonban nem, hogy a kiállítások rendezése csak a város belső területére korlátozódjék. Szükségesnek tartjuk, hogy kiállításokat egy-egy üzemi kultúrotthonban is rendezzenek. Azt az elképzelésünket kívánjuk végrehajtani, hogy évente 10- 12 kiállítás lebonyolítását vállaljuk magunkra. Régi vita, hogy legyen-e Salgótarjánnak állandó színháza, vagy nem? Alaposan mérlegelve, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy városunk jelenleg nem bír el állandó színházat. Éppen ezért hetenkénti egyszeri színházi előadások megszerettetésével kell megteremteni a későbbi állandó színház tömegbázisát. Minket egyébként közelről érint ez a kérdés, mert idáig művelődési házunk színjátszó szakosztálya színházpótló szerepet töltött be. Felvetődik tehát, mi legyen az olyan nagymúltú színjátszó szakosztállyal, mint az acélárugyári, vagy az üveggyári. Működjenek-e tovább, vagy ne? Ügy gondolom, erre csak igen lehet a helyes válasz. Működjenek tovább, fokozottabb felelősséggel és jobbam. Az említett színjátszó szakosztályok csak akkor tudnak majd helytállni, ha a kultúrotthonok, ahol nem működnek már ilyen csoportok, átadják színjátszóikat. Nemcsak művelődési házunk, de az egész város kulturális programját színesítik a kéthetenként megtartott színháztermi ismeretterjesztő előadásaink. Ügy érezzük, az ilyen előadások szervezésévíi, ae előadások tartáséra felkért országoshírű előadók lehozá- sával már megindultunk aaom az úton, amelyet a vitaindító cikk is megemlít Már az elmúlt évekbe»' is rendeztünk országos jellegű találkozókat, színjátszó és zenei fesztiválokat, Munkánk helyességét a vitaindító cikk is méltatja. Bár a vitaindító az ifjúságnak a város kulturális életébe történő bekapcsolásával nem foglalkozott, mégis az a véleményünk, hogy a tanuló fiatalok kulturális nevelése, összefogása jelentős tényező szellemi életünk szempontjából. A kultúrotthonok vezetőségének az eddiginél szorosabb kapcsolatot kell teremteniük az iskolák vezetőségével. Mi a magunk részéről az 1964/65. évi mujjkatervün- ket is úgy állítottuk össze, mintha már funkcionálna a megyei művelődési palota. Szakosítottunk. Egyes csoportjainkat erősíteni kívánjuk, néhány csoportot megszűntetünk, mert létüket nálunk nem tartjuk indokoltnak. AZ ACÉLARUGTARI Művelődési ház élete az elmúlt években jelentősét fejlődött. Javult a tartalmi munka, a művelődési ház esztétikailag is átformálódott. Még tovább akarjuk szépíteni, korszerűsíteni intézményünket A szakszervezet és a vállalat? ezetőség segítségével 1965-ben filmszínházunkat szélesvásznúvá tesszük, a: világítást korszerűsítjük, bevezetjük a gőzfűtést. Ha szerény munkásai vagyunk is a nagy erőfeszítést kívánó tervek végrehajtásának, amely Salgótarján szellemi életének növeléséért indultj- az acélárugyári művelődési ház kultúrmunkásai azon fáradoznak, hogy segítsék a megye székhelyéhez méltó szellemi élet kialakulását. Kovát* József Ú j szinkronok a Pannóniában A Pannónia Filmstúdióban az év utolsó heteiben közönség elé kerülő filmek szimkronmunkái kezdődtek meg. Elkészül többek között az Egy ember ára című angol film szinkronizálása. Az érdekes produkció egy sport- karrier történetét viszi vászonra Richard Harrissal, aki 1963-ban Canmesban a legjobb férfialakítás díját kapta. A „Preludio” akció című NDK-kubai kop- rodukciós film szintén magyar hanggal kerül bemutatásra filmszínházainkban. Témájában a kubai forradalmi erők és az inváziót előkészítő eHenforradalmárok összecsapását eleveníti meg drámai erővel. Az olasz filmek közül Francesco Rosi Kerek a város felett című produkcióján is dolgoznak a Pannónia szinkronművé- szea. A múlt évi velencei fesztivál nagydíjával jutalmazott alkotás az olasz politikai és üzleti élet dzsungel ebe viszi el nézőit. Megkezdték az Artur Miller elbeszéléséből készült Kallódó ember című film szinkronizálását, amelyben nem kisebb művészek játszanak, mént Clark Gable és a tragikusan elhunyt Manyiin Monroe.
