Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-22 / 215. szám
NÖGRÄD 5 Az adott szó kötelez Langyos, sárga verőfény- tiszta dologban, az anyagi adnunk, még akkor is, ha ben fürdik a mátramind- érdekeltség gyakorlati ki- ez nem éppen kedvező a szenti utca. Kívánni sem fejezésében. gazdaságos termelésre! tudnának szebb időt a — Mi van a burgonya- A mezőgazdász elmélete munkához a szántó-vető szedő asszonyok munka- ugyanis a következő: emberek, a kukorica meg egységével? — Bakos Gá- — Ha nem ezt tesszük, a répaföldön serénykedő bor, a szövetkezet elnöke kétszer fizetünk ugyanazért asszonyok. Nem is kérnek mindjárt a lényeggel fo- a munkáért. Egyszer a mást az októbertől, csak gadja az irodába belépő traktorosoknak, most meg legalább még tíz verőié- mezőgazdászt, Kajla Józse- az asszonyoknak. Akkor nyes napot, s a termelőszö- fet. pedig nálunk az a furcsa vetkezetben elvetik a bú- A mezőgazdász kivár egy eset áll elő, hogy a gépesí- zát. A földeken saját trak- kicsit csak azután vála- tés nemhogy olcsóbbá tet- toraik dolgoznak. Mióta a szol: te, hanem megdrágította a négy község, Mátramind- — Nem fizetünk kétszer burgonyatermesztést . . . szent, Dorogháza, Nemti senkinek sem! Ez pedig egyedülálló és Szuha szövetkezett, az A Salgótarjáni járási ta- eset a járásban. De ezért addig néhány száz holdas nács mezőgazdasági osztá- sem a gépeket sem a nyá- gazdaságokból több mint lya annak idején a közös- ron s most az ősszel is ötezer holdas nagyüzem ségnek, a termelőszövetke- szorgalmasan dolgozó asz- lett, megszaporodott a dől- zeti tagoknak egyaránt elő- szonyokat nem lehet okol- guk. De a házasság nem nyös jövedelemelosztási ja- ni. A hibát még a terve- sikerült rosszul. A számok- vaslattal sietett a szövet- zésnél a szövetkezeti veze- kal bíbelődő emberek mu- kezeti vezetők segítségére tők követték el, s ezt most tatós érveket vonultatnak e cseppet sem egyszerű, de nekik kell helyrehozni. Mifel, hogy bizonyítsanak. A rendkívül fontos kérdés- nél előbb teszik ezt, annál termelés szakosításával, a ben. Ott volt ez a javas- jobb a közösségre nézve, beruházások koncentrálásé- lat a mátramindszenti ve- Mert a bizonytalanság — val a gépesítés mértékének zetők kezében is. Alkal- a burgonyaszedést már be- növelésével, a munkaerő- mázzák e ezt, vagy a he- fejezték a termelőszövetke- megtakarítással hasznos lyi adottságokat ismerve zetben de az asszonyok energiák szabadultak fel a — a kapálásért a munka- még nem tudják, miért is gazdaságban. S már a kéz- egységnek csak töredékeit dolgozi k tulajdonképpen deti eredmények is — az keresik az asszonyok —, — mindig kétségeket szül. exportra hizlalt állatok, a módosítsák a javaslatot? A kétkedő ember pedig gépek térhódítása, a kor- Az utóbbi mellett döntött csak félkézzel dolgozik, szerű építkezések — bizo- a tervtárgyaló közgyűlés Ez nemcsak azért baj, mert nyítanak. is. A tavasszal és a nyá- a kukorica betakarítása A tagok hangulata sem ron, mindenképpen helye- még majd most követke- rossz. Munkakedvük szem- sen — s ennek lehetősé- zik a termelőszövetkezet- mel láthatóan növekedett, gét a módosított javaslat ben. Bizonytalanságban lé- A növénytermesztőket, ál- sem zárta ki — részben vő emberekre nem lehet lattenyésztőket, traktoro- gépesítették a burgonya- biztosan alapozni a követsokat egyaránt érdekeltté termesztést. S most köz- kező esztendőket! tették személy szerint is a gyűlési határozat ide, köz- — A gazdaságos terme- termelésben. A munkaegy- gyűlési határozat oda, a lésen egész évben őrködni ség értéke már most is mezőgazdász köti az ebet kell . . . Most már álljuk nagyobbnak látszik a ta- a karóhoz: az asszonyok, szavunkat — kapcsplja valyinál. Ehhez Végh An- bár megígérték nekik, nem még a vitához az elnök, tál a nemti üzemegység ve- kaphatják meg a javaslat- A beismerés nem tarto- zetője még a következőket ban megállapított munka- zik a legkellemesebb érzé- fűzi hozzá: egységet. sek közé, de a mezőgaz— Nem kellett az idén Medve József a párttit- dászt mégis csak sikerül különösebben munkára nó- kár igencsak felháborodik jobb belátásra bírni, gatni a tagokat sem Nem- a hallottakon, s nem is — Számolják a munka- tiben, sem Szuhán. Pedig hagyja annyiban a dolgot: egységeket úgy, hogy an- tavaly még itt is, ott is az — A gépesítéssel, s az nakideién megállapodtunk őszidőben dologtalanul el- ezzel járó költségekkel a — fordul elmenőben Végh fecsérelt napok miatt bú- tervezésnél kellett volna Antalhoz, aztán a határba songtak a jobbérzésű em- számolni . . . Amit pedig indul. A traktorosokkal berek . . . megígértünk egyszer az van ott találkozója. Ez pedig mindenképpen asszonyoknak, meg is kell Vincze Istvánná nagy dolog, kiváltképpen, ha az ember nemcsak felszínesen szemlélődik a szövetkezetben, hanem egy kicsit belülről vizsgálódik, s így azt is látja: a munkaerőhelyzet az egyesülés ellenére sem változott lényegesen. A számok — 460 tagot tartanak nyilván a könyvelésben — nem mutatnak rossz képet. Ez azonban megint csak a felszín. A közös munkában nem számíthatnak háromszáz, háromszázhatvan férfinél asszonynál többre a négy üzemegységben. Különösen kevés az igazán munkabíró férfiak száma. Legtöbbjüket már évtizedekkel azelőtt magához kötötte a biztos kereset reményével valamelyik közeli gyár. bánya. A több mint kétmillió forint értékű géppark, a fontosabb tennivalók gépesítése jelenti az előrehaladást a munkaerő kérdésben meg a hozamok növelésében is Mátramindszenten. Mindezekből következik, hogy gondok azért így is akadnak. Egyszer a szervezetlenség, máskor meg a túlbuzgóság miatt csúszik hiba a munkába. Ezért rója hát a vakítóan sárga verőfény ellenére is gondterhelt ábrázattal a mátra- mindszent utcát Végh Antal, hogy néhány perc múlva az elnökkel a mezőgazdásszal, a párttitkárral közösen keressenek megoldást egy nem egészen A késedelem fő oka Sorsok — emberek Feljegyzések egy szociális otthonból Fáradt öreg nénikék tipegnek a folyosón, kortól rokkant emberek nézik a semmit. Szinte fájdalom egyszerre ennyi öreget látni. S ha nem fogadnák maguk közé őket a százados fehér falak, az utcát rónák napestig, hogy a bütykös, inas kezek elérjenek néhány fillért — alamizsnát. Pedig nem kellene mindnek itt lennie. Többen útban voltak. A meny, vagy a vő nézett ferde szemmel rájuk, és sajnos nem ritkán azok is, akiket ők tápláltak. Itt megvan mindenük, fehér ágy és jó falat, de nem simogathatják a szöszi haját, a kis unokát. Ezzel az örömmel már csak ritkán találkoznak. Néhány igaz történet következik az alábbiakban, története szomorú sorsoknak. Temetésre nem, az örökségért igen Az egyik hetven éves öregeit ágyhoz köti a beAz anyaghiány A magtárakat kivéve, egyetlen ezévre tervezett nagyobb jelentőségű mező- üzembehelyezésére sem kerülhet sor 1964. december végéig — körülbelül így lehetne összefoglalni ma a mezőgazdasági beruházások meglehetősen súlyos mérlegét Nógrád megyében. A megyei tanács beruházási irodájának tájékoztatása szerint a hét épülő százférőhelyes tehéndstálló- ból négy feltehetően elkészült október 31-re, tehát határidőre, s amennyiben a hiányzó anyagok még időben megérkeznek, további kettő megépülhet az esztendő végiéig. A berceli százférőhelyes istálló átadása azonban teljesen reménytelen, hiszen az ide szükséges anyagok szállítását még vissza sem igazolták. Kazáron hatvan férőhelyes bor jú név elő létesül: még bíznak abban, hogy december 31-re befejezik. A beruházási iroda vezetője és főmérnöke szerint a sikertelenséget elsősorban az egész évben mutatkozó nagymérvű anyaghiány okozza. Voltaképpen ez az oka annak is, hogy a Pest megyei Gépjavító Vállalat a létesítmények technológiai szerelését már csak jövőre végezheti el. Nem kedvezőbb a helyzet, a termelő- szövetkezetek közművesítésében sem. Az idén tíz nagyüzemi gazdaságot kellett volna közművesíteni, de több tsz-ben előfordult, hogy a korábban ásott kutak vízhozama kisebbnek bizonyult az előzetes vizsgálatok során megállapított kapacitásnál. tegiség. Ha nyílik az ajtó szeme mindjárt megrebben. Csak az nem nyomja le a kilincset, akit vár. Az intézetvezető levelet ír a fiúnak: Látogassa meg, súlyos beteg. Válasz nem érkezik. A vezető telefonál. A vonal másik végén valaki köszöni az értesítést, nagy elfoglaltságára hivatkozik, de köszöni. A valaki különben orvos az egyik budapesti kórházban, autója is van. Nem jön. Akkor sem, amikor a távirat a nevelő apa halálát adja tudtul. Eltemetik. Valami azonban mégis idehozza ezt a valakit. Hatezer forint. Ennyi maradt takarékban az öreg bácsi után. Hagyatéki tárgyalás még nem volt, amikor a nevelőfiú bekopogtat az intézetbe. E nélkül az otthon vezetője nem adhatja át a pénzt. — Akkor nem is tudom, hogy minek jöttünk ide —szól fitymálva VALAKINEK a felesége. — Talán azért, hogy meglátogassák a sírját — veti oda a vezető. Emberi számítás szerint mindenki erre gondolt volna. Tévedés, nem ez történt. Valakiék ügyvédet fogadtak, úgy látszik nagyon sürgős volt az a hatezer forint. Pedig tárgyalás után simán megkapták volna. Elment egy öreg, hagyatékból még egy szál virágra sem jutott! Csak a pénzéért szerette Fiatal, csinos nő érkezik az intézetbe. Mellette idős ember halad. Férj, feleség. A nő 40 évvel fiatalabb, ők is Pestről. Az öreg beteg és „gondoskodni” kell róla, azért került ide az intézetbe. Valójában ő is terhessé vált. Azt tudja, hogy kórházba jön, rászorult a gyógyításra, s a nej itt felejti. Most naponta kopogtat az öreg a vezető ajtaján. Rimánkodva, könyörögve kéri, engedjék haza. Lakást, berendezést hagyott otthon. Valamikor praktizáló üeyvéd volt, tehát jó Ágnes — munkásőr Jakab Ágnesre, a Balassagyarmati Fémtömegcikkipari Vállalat kis emeleti irodában találtunk rá, amint a kimutatások fölé hajolt. Csak nagynehezen tekintett fel irományaiból. — Sürget a határidő, igyekeznem kell — kezdi a beszélgetést. Azt mondják róla: következetes, célratörő, szorgalmas volt, amikor középiskolai tanulmányait végezte. — Esti tagozatra jártam. Bizony nem volt köny- nyű úgy beosztani szabadidőmet, hogy mindenre jusson. Egy kicsit kevesebbet szórakoztam, egy kicsit kevesebbet olvastam, ritkábban vettem részt a társadalmi munkában is. Érettségizni... Ez volt minden vágyam. És sikerült? — Igen. Egy kicsit elhallgat, aztán újra kezdi. Csak oá tudja, milyen gondot cipel a vállán, aki részese ennek. Még néhány szót váltunk a szabadidő felhasznál lásáról, majd Ágnes munkájára hivatkozva abbahagyja a beszélgetést. Magára marad irataival, kimutatásaival: Távozóban az üzemi pártszervezet titkára szegődik mellém. — Ágnes munkásőr — mondja. — Ott is ugyan úgy megállja a helyét, mint az üzemben. (Szöveg: Venesz Károly, Foto: Koppány György) parti. De hát az idő eljárt felette. Nem tudja pontosan, de érzi, hogy visszaéltek a helyzetével. Egyszer szintén megfeled-' kérik erről és drága svájci óráját odaígéri taxisofőrnek, azért, hogy hazamehessen. A gépkocsi- vezető nem élt vissza a helyzettel. Magától szökik el. Otthon azonban hiába kopogtat, a szépasszony már nem ismeri meg. Süti a nagymamának A nyolcvan éves nagymamához látogatók érkeznek. Eljött a fia és az unokája. Tanúja is van a látogatásnak, a vezető személyében. Az öregek mindig várják az ilyen eseményt. Mint ahogy a gyerekek karácsonykor a fenyőfát, a szünidőt. Nagyon vágyjék az otthoni környezet apró kis történeteit, újságmorzsáit, a mende-mondákat. A nyolcéves fiúcska nyakában drága fényképezőgép, karján karóra és a beszélgetésből az is kiderül, hogy a fiúcskának kerékpárja is van. Természetesen a fényképezőgép is az övé. Erről a nagymama erősíti meg a vezetőt. S ha az érdeklődés tovább tart, az is kiderül talán: a papa már autóra is gyűjt a család szeme- fényének, azért, hogy a technika minden áldása vegye körül. Hogy mit művelnek az ilyen szülőik, arra majd később jönnek rá. — És mit hoztál a nagymamának — kérdezi a vezető. A fiúcska tekintete piciny fehér csomagra siklik. — Süteményt! A csomagolás egészen friss, arra mutat, hogy néhány perccel előbb egy cukrászdában nyújtották át a látogatóknak. És csak ezt kapta. Egy meleg pulóverre, vagy harisnyára már nem tellett. Talán nem is azért, mert nem volt erre pénz. Figyelmetlenségből? Nem tudom ... Nálunk korántsem ilyen' az öregek sorsa. De nem hunyhatjuk be a szemünket. Ilyen történetek is vannak. így is végződnék életsorsok!.. Gulyás Ernő
