Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-16 / 210. szám

196«. itóéhar S6. pástat KOGtAD 5 Kányáson, az űj fronton ŐSZ SOMOSKŐÚJFALUBAN Jó ütemben halad a mun­ka a Salgó-Hegyvidéki Tsz I. számú üzemegységében. A szántást már befejezték. Az összes vetésterületük 410 hold, melyből 200 hold búza, 150 rozs és 60 szö- szösbükköny. A mag alig néhány hold kivételevei már a földbe került. A bur­gonyaszedést is csaknem teljesen befejezték. A ter­mésátlag mintegy 80 má­jé ütemben halad a mun­ka a Salgó-Hegyvidék Tsz zsa holdanként, ami talaj- viszonyaikat tekintve szép teljesítménynek számít. Angyal István főagronó- mus elégedett az eredmény­nyel. A kisebb zökkenők ellenére jól halad a mun­ka. Nagy hátrányt jelen­tett, hogy a lánctalpas gépük elromlott, ez néhány napi kiesést okozott az őszi betakarítási munkákból Meg a kukoricatörés van hátra. A kilátások szériát közepes termésre lehet szá­mítani. .. Munkaerőben nincs hiány. A tsz tagságának besegíte­nek a község asszonyai,, nyugdíjas férfiai. Az álta­lános iskola is figyelemre­méltó segítséget nyújt a betakarítási munkákban. Kadlot István traktoros, Szakszinger Sándor TÜZÉP-nyugdíjas és Szabó József Máté tsz-tag fogatosok a 20 holdas táblán a „Fertödi 293”-as vetésben az utolsó fordulót végzik (Kinka László) Próbatétel előtt — a Széchényi Gépállomáson Kellő ütemben határidőre végezhetnek EffiSeS* aeséje v*= en­nek a bányának A szoká­sos csattogást, ahogy a csilléket egymáshoz kap­csolják — a mozdonyok egyenletes morajlása kísé­ri, A tágas fővágatban — ahol alig keD a bányász­lámpa — egyre jobban erősödő dübörgés jelzi, kőzleg egy újabb moz­dony, maga után vonszol­va a szénnel rakott csillék hosszú sorát. Mozdony­szállítás van Kányáson. Ax űj brigád Itt ahol a termelés 85 százaléka a frontokról ke­rül a felszínre nemrég egy újabb 90 méter széles frontot helyeztek üzembe. Űj brigád szerveződött Géczi Lőrinc vezetésével, zömében olyan dolgozók­ból, akik az idén Petőfi- bányáról kerültek Kányás- ra. Hozzájuk igyekszünk Barta Józseffel, az üzemi bizottság titkárával. — Baj van a fával. Nincs egy darab tartalák stm — kiabál a telefon­ba Porkoláb János front­aknász. — A külszínt sürgetem, hogy küldjenek le 180-as és 200-as fát — magya­rázza most már nekünk. Szép a front. A telep­vastagság átlagosan 180 centiméteres. Tiszta, jó minőségű szén. Van miből termelni. A kaparó csiko­rogva vonszolja terhét. Gumiszalagra töli — Baj van ezzel a gu­miszalaggal. Elméretez­ték. Keskeny, csak 60-as, de legalább 80-as kellene erre a frontra. Sokszor akadozik, bosszúságot okoz. A nagyobb darabok lerázódnak róla — ezt vi­szont már a délelőttös frontmester, Kovács Gábor mondja el. A fronton végig támfák állanak. Sűrűn kell biz­tosítani. — Ess a fát Furcsának találják a külszínen, hogy ennyi kell. Meg a pálya­kocsikkal is baj van Ke­vés van belőlük. Főleg ak­kor kevés, ha közben gép- alkatrészeket is száll'" -ú kell — magyarázzák. Ax embereken múlik A töltő állomáson pihe­nünk meg. Közben ideért Kormos Ottó mérnök is. Beszélgetünk. A frontmes­ter panaszkodik. — Kevés a pénz, rossz a hangulat — panaszkodik a frontmester, mi pedig hall­gatjuk egy darabig, azután a mérnök közbeszól. — Kevés a teljesítmény is, pedig anélkül nem megy. Az embereken múlik el­sősorban, mennyit keres­nek — mondja. Azután vita alakul ki kettőjük kö­zé ti — Mennyi volt a mült havi teljesítményük? — kérdez’ Az egy műszakra eső 4,2 csille. A terv meg 4,4 csil­le — válaszol a frontmes­ter. — Na látja, ha nem volt több, akkor mi után le­gyen nagyobb kereset? Azután szó, szót kövei Számolnak, bizonyítanak egymásnak. Mindegyiknek igaza van. A mérnök meg­magyarázza, hogy a bánya múlt havi terméstöbbletét nem a nagyobb teljesítmé­nyekkel, hanem a többlet létszámmal érték el, Vá­ratlan volt a tiribesi gáz­betörés és emiatt embere­ket vettek át, akiket telepí­teni kellett. Először csak a keresetről volt szó. Igaz a végzett munka fokmérője a borí­ték. Furcsa csak az volt az egészben, hogy az okokról alig esett szó. Pedig van. Ott van a faellátás, a gumiszalag, amire hivat­kozni lehetett volna, vagy arra, hogy kevés a fejtő­kalapács. A frontot is acélbiztosításra tervezték, de ma még kénytelenek fá­val biztosítani. Egyszóval, ha a frontmester a műsza­ki feltételek hiányát hozza fel mint okot, hogy nem tudják teljesíteni a telje­sítménytervet, akkor ért­hető a méltatlankodás. Lehetőség és akarat Az okok egyelőre meg vannak. Ezt jól látják a műszakiak is. Sőt intézked­nek is. Nincs acéltám. Úgy szedegetik össze és javít­ják, de ígérik 15-re, lesz elegendő és áttérnek az acéltámos biztosításra. A fából sem lesz hiány ad­dig. Most is csak az oko­zott gondot, hogy az egyik frontot kiszerelték és a rengeteg anyaggal elfoglal­ták a pályakocsikat. A le­vegő ellátása is javul, mert tudják, hogy meleg van a fronton és az nagyon igénybe veszi az embere­ket. A gumiszalag átszere­lését is betervezték már. Munkaszüneti napon a 60- as helyett 80-as szalagot raknak be, így itt sem lesz akadály, de joggal elvár­ják, hogy naponta az a 420 csille felszínre kerül­jön a frontról, amennyit a terv előír. Megvan a lehe­tőség és úgy véljük az akarat is ahhoz, hogy a 6,3 csillés műszak előirányza­tot túlteljesítsék és akkor a kereset is jóval nagyobb lesz az elmúlt hónapinál. Bodő János Nehéz körülmények kö­zött dolgozik a Szécsényi Gépállomás. Körzetében 8550 hold szántóterületen, a termelőszövetkezetek gé­peivel közösen biztosítania kell a vetéselőkészítést és zése. Az első hengerészt szóltja a munka, a köte­lesség és ő indul. A daru óriási acélgyűrűket szállít, amelyeket a Quartó-gépen hengerelnek a kívánt mé­retnek megfelelően. Egy- egy gyűrű általában öt ton­na súlyú. E hónapban a csepeli hengerműnek is „besegítenek” az első hen­gerész szerint. Lamos Pál fiatalember. Felelősségteljes munka az övé és társaié. Felelősség­gel is végzi. A münkatár- sai szeretik. Szerény, okos magyarázatait szívesen meghallgatják. Az üzem­vezető szerint azok közé a munkások közé tartozik, akik munkájukban lelik legnagyobb örömüket. Otthon, Sóshartyánban nemcsak a család, felesé­ge és gyermeke várja. Ki­csit az egész falu. Ugyan­is községi népfront-titkár. üzem. a család, a község gondja a vál­lán, jut-e még ideje másra is? Jut. Az olvasásra. Ez a legfőbb szórakozása. A leg­jobban Jókai Mór regé­nyeit szereti. Rámnéz. A szeme, mint a fekete gyé­mánt. az őszi vetest. Huszonkét termelőszövetkezetben, amely közül nyolc gyenge, a munkák zöme a gépállo­másra vár. A nagy feladat ellenére állandóan géphi­bákkal küzdenek. Jelenleg is alkatrészhiány miatt áll a mozgó javító-műhely ko­csijuk. Hollókőn egy DT, Mihálygergén egy UR 28-as. Gyakoriak a kisebb géphi­bák is, megjavításuk szin­tén nehézségbe ütközik az anyaghiány miatt. A gépállomás vezetősége már az őszi munkák meg­kezdésekor számított az al­katrészhiány miatt bekö­vetkező nehézségekre. A traktorosokkal megbeszélést tartott. Ismertette velük is a várhaó nehézségeket. Részletes terveket dolgoz­tak ki a traktorosoknak, amelyekben meghatározták mennyit kell szántani, vet­ni, ha idejében végezni akarnak. Azt is ismertet­ték, milyen minőségi köve­telményeket tartsanak be az őszi munkák során. A vetés határideje az intéz­kedési terv szerint: októ­ber 20. Október 5-ig elve­tettek 546 holdon. Most az erők zömét a vetésre irá­nyítják. A terv szerint a vetés határidejét is meg akarják rövidíteni. Ezt úgv érik el, hogy amikor a szerződésben vállalt fel­adatukkal végeznek, újabb munkákat vállalnak a ter­melőszövetkezetekben, Ha­gy argécen. Nógrádmegyé­ren mar ennek megfele­lően dolgoznak. A Szécsényi Gépállomás traktorosai az idén dereka­san helytállnak. Turóczi Ferenc, aki a megyeri ter­melőszövetkezetben dolgo­zik és a tavaszi-nyári traktoros verseny győzte­se, az őszi munkákban ts az elsők között jár. Hason­lóan a Magyargécen dol­gozó Závotka József. Ki­tűnt a munkában az Egy- házasgergén dolgozó Főnyi Sándor traktoros is. De nemcsak a traktoro­sok jeleskednek, hanem a szerelő-brigádok is. A ne­hézségek éllenére mindent elkövetnek, hogy a gépek kiesése a legkisebb legyen; Takács Gyula szerelő — akinek miniszteri kitünte­tése is van — Pintér Sán­dor esztergályos, de a töb­biek is, Bajnóczi Jenő mű­helyvezető irányításával maguk készített alkatré­szekkel pótolják a hiányt. A munkában kialakult! jó összhang, a körültekint tő vezetés és a traktoro-j sok szorgalma azt igérij hogy a szécsényi járásban: is határidőre elvégzik az őszi mezőgazdasági mun­kát. Biztatóan halad a Széché­nyi járásban az őszí me­zőgazdasági munka, de az igazi erőpróba ezután kö­vetkezik. Most már az idő­járás is beleszól a felada­tok elvégzésébe. Ha tarta­ni tudják az eddigi ütemet, végezhetnék határidőre. — b. gy. — Munkásarcok C7& eh& hjuiqjutfaz A Quarto-hengerlőgép­nél a Salgótarjáni Acélárugyár hideghenger­műjében egy-egy műszak­ban négyen dolgoznak, az első, a második, a har­madik és a negyedik hen­gerész. Ez nem játék a szavakkal,, a beosztást a munkaszervezés kívánta így. Minden szám viselője valamely meghatározott munkafolyamatot végez, amely folyamat technoló­giáját ő ismeri leginkább Az első hengerész a cso­portvezető. <5t keressük. Akkor találunk rá, ami­kor éppen a hengerelt anyag vastagságát ellen­őrzi. Ellenőrzi és nem mé­ri, Az óriási testű zölden csillogó gépen piros betűs tábla figyelmeztet: rádió­aktív sugárzás. Tulajdon­képpen ez a sugárzás méri az anyag vastagságát. — A sugárzás egyébként nem erős, majdnem telje­sen veszélytelen az ember­re nézve — mondja az el­ső hengerész. — Negyed­évenként alapos orvosi vizsgálaton veszünk részt, melyek során még senki­nél sem mutattak ki rá- d’oaktív fertőzést. Leül a vezérlő aszta! mellé, a kapesciotablan a laikus számára értelmetlen kuszaságban helyezkednek el a különböző színű kap­csolókarok és gombok. A hengerészek velük irányít­ják a termelést. Hogyan? Ezt figyelem, — Ez automata gépsor — mondja az első henge­rész. A gépről igen, magáró! nem szívesen beszél. Azt mondja: — Itt minden munka- folyamatot a gép végez. Mi- csak irányítunk, illetve el­lenőrizzük, hogy jól vég- zi-e? Azért néhány dolgot ma­gáról is elárul. Lamos Pál­nak hívják, 1961-től dol­gozik a hengerműben, 1963- ban végezte el a gépipari technikumot levelező tago­zaton Salgótarjánban, A hengerműben 1961 őszén indult meg a termelés, az első hengerész tehát a cseppet sem öreg üzem törzsgárdájához tar­tozik. Az első hengerész gé­pésztechnikus. A bizonyos fokú műszaki kultúra is­merete a hideghengermű­ben alapvető követelmény. Miért? A nehéz fizikai munka itt szinte ismeret­len fogalom. A munka- folyamatokat a gép végzi. Az automatákat azonban itt is az ember irányítja, s ezt az irányító munkát képtelen ellátni műszaki képzettség nélkül. Ezért végezte el Lamos Pál is levelező tagozaton a gép­ipari technikumot. Pedig — elmondja — számára sem volt könnyű a napi munka után a tanulás. Ezt még az is nehezítette, hogy vidékről. Sóshartyánból jár. munkahelyére, s az utazás sok időt elvesz. — Tanulni azonban ak­kor is érdemes, ha nehéz — mondja. — Sót, akkor méginkább. Még beszélgetnénk, de társalgásunkat gyakran megszakítja egy-egy fel- villanó piros jelzés a gép falán, vagy a daru érke­T. E,

Next

/
Oldalképek
Tartalom