Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-10 / 179. szám

1964. szept. 10. esStürtők. •ÍÖGSÁB 5 Ä gyár visszafogadta őket Milliókat éré feíhosináígtjgrj újitásek A zagyvapálfalvi sík­üveggyár udvarán végig­fúj a szél. Viszi a fehér mészkőport, teleíujja vele a szemet. Be kell hunyni. A gyárudvaron a vasúti sínek mellett egy fiatalem­ber ládákat emelget. Cson­ka Bélának hívják, hu­szonnégy éves. Azt mond­ja: — Elmentem a salgótar­jáni Tűzhelygyárba. Ne­kem a komám mondta, aki tizenhét éve ott dolgozik, hogy több lesz a pénz, va­sárnap sem kell bejárni munkára. Itt ugyanis há­rom váltásban dolgozunk. — Több lett? — Ha sokkal többet dol­goztam, mint itt, akkor igen. Aztán meg nemcsak szokatlan, veszélyes is a melegvas szállítás. Augusztus 19-én vált meg a síküveggyártól, ahová tíz nap múlva tért vissza. Visszavették. Lát­ták, kissé elhamarkodott tettét megbánta. Most is­mét a régi munkakörben dolgozik, a régi munkahe­lyen. Csonka rakodómunkás nem szívesen emlékszik erre az időre. Em rege ti a ládákat, néha megfürdeti arcát az őszies verőben. Vándormadarak ? „Vándormadár” aki munkahelyről munkahely­re vándorol. Ha nem is rosszindúlatú, de kárt okoz a népgazdaságnak, ha közvetlenül nem is, köz­vetve mindenképpen. A vándormadár nem illesz­kedik csavarként a dolgos hétköznapok, vagy egy- egy munkahely gépezeté­be, ezzel gyengíti a kö­zösség erejét. A síküveggyárban az üzemi párttitkár tájékoz­tatása szerint kevés a ván­dormadár, a gyár nem jó talaj a számukra. A mun­kaerővándorlással termé­szetesen itt is számolni kell. A gyárban 1100 mun­kás dolgozik, a fluktuáció, 1,4 százalék. 1964-ben 33 belépés, 53 kilépés volt. Közülül visszajelentkezett hat. Egy kivétellel vissza­vették őket. — Nem vándormadarak ők — tájékoztat a párttit­kár. — Legtöbbjük a na­gyobb kereset reményé­ben próbált szerencsét más munkahelyen. Persze, legtöbbször sikertelenül. Amikor újra kérték felvé­telüket, valamennyien megígérték, hogy jó mun­kájukkal próbálják kiérde­melni újra a bizalmat. Eddig nem is volt baj ve­lük. Valóban jól dolgoz­nak, őszinte volt az ígéret. Akik visszajöttek Visszajött Fiikor Gábor és Mott Béla is. Fiikor be­tanított szakmunkás, láda­szögező. Június 7-től szep­tember 1-ig dolgozott a szorospataki bányaüzem­nél. — Miért ment el? — Nagykereszturról já­rok be a gyárba. Hét ki­lométer. Kerékpárral, rossz földúton. Szorospa­takra atóbusz közlekedik. Azt mundták a kereset is több lesz. Nem lett több. 1600-at adtak, itt 1800 fo­rintot keresek. Fiikor tizenhárom éve dolgozik a gyárban. Ha­vonta 8—900 ládát készít. Szereti a munkáját. — A bányára kíváncsi voltam. Külszíni munkát Megkezdte az idényt ei Selyp! Cukorgyár Három világrészre jut el a nógrádi répából készült cukor A Selypi Cukorgyárban augusztus 29-e óta teljes üzemmel dolgoznak. Majd­nem két héttel előbb kezd­ték a cukorrépa feldolgo­zását, mint az elmúlt évek­ben. Nagy László a Ma­gyar Cukoripar vezérigaz­gatója arról adott az el­múlt napokban tájékozta­tót, hogy a Selypi Cukor­gyár korai indítására azért volt szükség, mert az idén az elmúlt évi 105 mázsás holdankénti cukorrépa át­lagtermés 155-152 mázsára emlekedett. A tőlünk délre eső megyékből pedig két héttel előbb megkezdték a termelők a cukorrépa szál­lítását. A cukorgyár jól felké­szült a megnövekedett cu­korrépa-termés feldolgozá­sára. A határidő előtt be­fejezték a karbantartási és felújítási munkákat. Egyez­séget kötöttek a MAV-al és az AKÖV-el a zökkenő- mentes szállításra, amely már megindult. Naponta 200 vagon cukorrépa érke­zik a gyárba. Az üzemben biztosították az idénymunkára szóló munkaerő szükségletet is. A munkások zömét Nógrád megyéből, a pásztói járás­ból vették fel. Egyébként a gyárban a Nógrádban termelt répáról ügy beszélnek, mint a leg­jobb alapanyagról. A cukorgyár igazgatójá­nak tájékoztatása szerint. Nógrád megyében 3800 ka- tasztrális hold cukorrépa termésére kötöttek szerző­dést. Nagyon jól dolgoztak a nógrádi termelők, mert elérték $z átlag 150 mázsa termést. Különösen a szé- csényi járásban termelt cu­korrépa minőségét dicsérik. Magas a cukortartalma és ebben a járásban nem egy helyen a 200 mázsán felül­re emelkedett az átlagter­més. A cukorgyár a nógrádi répát októberben és no­vember elején szállítja és dolgozza fel. Ugyanis ezt a répát tárolhatják a legto­vább. Ügy nyilatkozott a gyár vezetősége, hogy ettől eltekintve, ha az érési fok megengedi, a termelők kezdjék meg a szedését és a kijelölt helyeken tárol­ják. A gyár garantálja a zavartalan szállítást. A cukorgyárban a tervek szerint halad a munka. A termelésben elért eddigi eredmények azt mutatják, hogy az idén nemcsak a cukorrépa termés átlaga, hanem a cukor minősége is jobb lesz. Vermes Sándor a gyár főmérnöke elmondta, hogy több állam fordult meg­rendeléssel hozzájuk. Töb­bek között Ausztria, Olasz­ország, Görögország, Svájc. Irak, Irán, és nagyon sok aÍEü^ji ország. B Gy. végeztem, csillés voltam. Többet nem próbálkoznék. Ezt tanultam, ehhez értek. Ügy dolgozom, hogy meg legyenek elégedve a mun­kámmal. A bizalomért ez a legkevesebb. Többet sehova... Mott Béla tizennyolc éves. Semmiképpen sem vándormadár-típus. Üveg­vágóként szabadult a gyár­ban. 4,80-as, 5 forintos órabért ígértek kezdetnek. A Képkeretező KTSZ-nél valamivel többet fizettek. S Mott Béla ezért otthagy­ta a gyárat, de hamar megbánta, ezért keresni kezdte a visszautat. Mond­ták neki otthon is, pró­báld meg, talán sikerül új­ra visszakerülnöd. így is lett. Most cserepező segéd­munkás. Néhány nap múl­va azonban már újra a szakmájában dolgozik. — Megbántam. Apám, anyám is itt dolgoznak, üveges család vagyunk. Többet aztán sehova... — fogadkozik. Tologatja a tört üvegcse­repeket. Ezeket újra be­olvasztják, új üveglapok készülnek belőlük. Csonka Béla, Fiikor Gá­bor és Mott Béla is újra beolvadtak a gyárba, annak meghitt közösségébe, amely visszafogadta őket, s féltő gonddal vigyáz rájuk. T. E. KINEK VAN RA IDEJEf Deme Attila címere né­hány héttel ezelőtt levél érkezett az Országos Talál­mányi Hivataltól. Érdek­lődnek benne, mi van az­zal az újítással, amelyről immárom több, mint esz­tendeje az OTH is tud, de az első, kisipari kiérlele- ken a mai napig sem ju­tott tűi. Az újításnak az az előz­ménye, hogy a kct ember szerette volna a padló hé­zagmentes műanyagburko­lásánál kiküszöbölni az es t- rich aljazatot. Sőt, ha le­het a betonaljazatot is. Eljutottak először a para­falemezhez. Dehát a para­fa nem valami olcso mu­latság, az alapanyag is im­portból zármazik, jó lenne hazai anyagokkal helyette­síteni. így jutottak el az ötletig: textilgyári hulla­dékot — amelynek ma az elégetése is gondot okoz, annyi van belőle — mű­gyantával kevernek, nagy nyomással préselnek. De­me otthonról elhozta a mosófazekat, Bárdos a ká­posztaprést. Kevertek, koty­vasztottak, lapokat pré­seltek az anyagból. Mikor megszikkadt, ugráltak raj­ta, melegnek tették ki, vi­zet eresztettek rá. A min­tadarabot elvitték az ÉTI- be. A kutatóknak tetszett a dolog, biztatták őket, II. rendeljék meg az újítás tu­dományos kísérletét. Mi mindent lehetne csi­nálni ebből az újfajta, fé- lig-műanyagból! Például, tetszés szerinti nagyságú paneleket, amelyeket előre­gyártva lehetne szállítani az építkezés helyére, s a szobákban aljazatbeton, estrih aljazat helyett lefek­tetni, illeszteni, a kötések­nél ragasztani, ;,glettelni”. És máris rámehet a par­kettás. Vagy ragaszthatják a PVC szőnyeget. Ha van hozzá berendezés, az új építőanyagból préselhető válaszfal, lakásokhoz. Szi­lárdsági, hőálló, hangszige- teő tulajdonságai jók: száz — és ezerszámra rendel­hetnék belőle vikendházak, garázsok előregyártott ele­meit . . Hiába, ha nincs sem pénz, sem idő a kiserietek­hez. És ezenkívül, még meny­nyi mindenféle újítás, kiki- serletezéséhez nincs pénz és idő. Ezenkívül mennyi újítás nagyüzemi beveze­téséhez nincs bátorság, kez­deményező készség. Még tán érdeklődés sincs . . . Újítóink az úgynevezett celer-cement első hazai al­kalmazói, aljazatkészítés- hez. Negyvennyolc óra alatt köt, szárad. Nem há­rom hétig, mint a hagyo­mányos betonaljazat! Aján­lottak műanyag parketta­ragasztót, amely biztosab­ban köt a bitumennél. Ha­zai anyagokból előállított, megjelenésében az üveg­burkolattal azonos hatást keltő fal burkolóanyagot talált fel a Polymer brigád. Alkalmazása importtól szabadítana meg bennün­ket, sőt, gyártása esetén mi exportálhatnánk. Ha az újítóknak a megfelelő tech­nológia kidolgozására is lehetőségük volna megpró­bálhatnák, ezt a burkoló­anyagot hogyan hordhat­nák fel a külső fale'.emek előregyártása folyamán az elem felszínére. Érdemes volna. Nemcsak esztétikai erényei miatt, hanem a burkolat időállósága egy épület életkorának szinte legvégső határával lenne egyenlő. A korlátlan meny- nyiségben rendelkezésre álló kazánsalak alkalmazá­sának korlátot szab példá­ul az, hogy a vas-armatú­ra a salakbetonban erősen korrodál. A Polymer bri­gád ajánlotta: lássák el akár műanyag, akár ce­mentbevonattal az arma­túrát, mártásos módszer­rel. így akár födémelemek elöregyártására is alkal­massá teheti a salakbetont. Megérné? Ki kellene pró­bálni. Aztán ki lehetne azt is próbálni . . . A TOLATÓBRIGÁD Szabó Sándor forgalmi szolgálattevő irányításával dolgozik a Balassagyarmati Vasútállomáson Kilián La­jos tolatóvezető és brigád­ja. Rájuk hárul a pálya­udvarra érkező személy- és teherszerelvények szét­osztása, majd a kivánal­maknak megfelelő újbóli összeállítása. Tizenkétórás szolgálatuk alatt húsz-huszonkét vonat szétrendezését végzik el. Nem titkolják, hogy né­hányszor nem sikerült a kívánt időre összeállítani a teher- illetve személysze­relvényeket, de ez is csak a téli időben fordult elő. A kollektívához tartozik a képen látható Fonodi István váltóőr is, aki a sorompó leeresztésével ad­ja tudtul brigádtársainak, hogy befutott az újabb sze­relvény, Ez egyúttal azt is jelenti, hogy még néhány percig van lehetőség a szakmai megbeszélésre, az­tán a brigádnak hozzá kell kezdeni a munkához. Foto: Koppány György ., .Kipróbálni? Ugyan ki­nek van erre ideje? Hi­szen négyszáztizenhárom lakást, rajtuk kívül intéz­ményeket, középületeket, ipari létesítményeket kell: befejezni. Mi? Hogy ezek az újítá­sok éppen a befejező mű­veleteket gyorsítanák meg? Mikor? Jövőre? Két év múlva? Kísérletezni! Persze jó volna, szép volna, hasznos volna. . . De kinek van erre ideje...? Kinek...? Mi lenne, ha ebben a nagy-nagy salgótarjani siet­ségben valaki mégis felfi­gyelne a Polymer brigád­ra? Csizmadia Géza Az acélgyári nagyjavításról Érdekes mérleget készí­tettek a Salgótarjáni Acél­árugyárban a nyári nagyja­vítási munkákról. Eredeti­leg 349 téma szerepelt a megvalósítási tervben, ami­ből 308 valósult meg, vi­szont 45 téma terven felül készült el. A munkák nagyságára jellemző, hogy a TMK 615. a termelőüzemek 224 dol­gozója mellett idegen vál lalatoktól 23 dolgozó segi tett. A TMK szerkesztési rész lege 176 alkatrész rajzat ké­szítette el ezidő alatt, Kö­zel 45 tonnányi tartalék alkatrészt építettek be. A villamosrészleg 933 motoron, 771 mágneeteap- csolón és 327 motorvédő­kapcsolón végzett javítást, amellett, hogy egy kilomé­ter földkábelt 2900 méter közónségés vezetéket hasz­nált fei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom