Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-08 / 177. szám

1964. szeptember 8. kedd 8? G G a A D 5 Az időjárás sürget Két műszakot Mai gondok a milliomos tsz-ben AZ IDEI ÖSZÖN csak nem négymillió katasztrá- lis hold kapás és egyéb növény termésének beta­karítása; a kenyérgabona talajelőkészítése és időbeni elvetése a tavalyinál meg­egyező területen, továbbá majdnem négymillió hold mélyszántás vár a mező- gazdaság dolgozóira. Nö­veli az őszi munkacsúcsot a szőlő- és gyümölcsszüret, valamint az e növények telepítéséhez szükséges ta­lajforgatási igény, nem is szólva a kiszállításra váró nagy mennyiségű istálló- és műtrágyáról. A szántási, forgatási, ta- taijelőkészítési, vetési, és műtrágyaszórási munkákat gyakorlatilag teljes egészé­ben, a szállítási munkák­nak pedig igen jelentős hányadát gépekkel kell el­végezni. Az elmúlt év őszé­hez hasonló rendkívül jó időjárásra az idén reáli­san nem számíthatunk, a rendelkezésre álló géppark is adott, számottevő növe­kedésére az ősz folyamán már nincs lehetőség Ez azonban nem azt jelent’ hogy az őszi mezőgazdasá­gi munkák a múlt évinél netán kedvezőtlenebb idő­járás mellett — nem vé- végezhetők el időben és jó minőségben. A mezőgazdasági üzemek túlnyomó többsé­gében van olyan tartalék, amellyel ellensúlyozni le­het az időjárás bizonyta­lanságát. Ez a tartalék nem más, mint a szántó­traktorok többségének — és ahol lehetőség van rá, a szállítást végző trakto­rok egy részének is — két műszakban történő üze­meltetése. Ehhez elsősor­ban a személyi feltétele­ket kell biztosítani. S ép per. ez okozza a legna­gyobb gondot. Bár az elmúlt három év­ben átlagosan évenként ti­zenötezren részesültek traktoros képzésben, még­is igen sok olyan termelő- szövetkezét és gépállomás van, ahol nincs a két mű­szakhoz elegendő trakto­ros. Jelenleg ezen a ne­hézségen csak úgy segít­hetünk, ha az üzemek, mindenekelőtt a termelő- szövetkezetek vezetői trak­torra ültetik azokat a dol­gozóikat, akik értenek e gépekhez, traktorokkal már korábban dolgoztak de jelenleg más munkate­rületen foglalkoztatják őket. Enyhítheti a trakto­roshiányt — főleg a gép­állomásokon —, hogy ha az ipari üzemek dolgozói közül traktorra ülnek az őszi csúcsmunkák idősza­kában olyanok, akik ko­rábban traktorosok voltak. Ha ezekkel az intézke­désekkel sem biztosítható a szükséges arányú kettős műszak, akkor járnak el helyesen a termelőszövet­kezetek, ha képzett trakto­rosok felügyelete és ellen­őrzése mellett — a szüksé­ges elméleti és baleseti oktatás után — traktorra ültetik azokat is, akik majd a tél folyamán ré­szesülnek alapfokú trakto­rosképzésben. A mezőgaz­dasági üzemek vezetői ez ellen gyakran azzal ér­velnek, hogy a kevésbé képzett traktorosok mun­kája keveset ér, mert i legkisebb műszaki hibát sem tudják elhárítani. Emiatt igen gyakran rossz, ’vnemlf enteign. állapotban adják át műszakváltásikor a gépet: amit tehát nyer­tek a vámon, azt elvesz­tették a réven, —mondják. El kell ismernünk, hogy a nem megfelelő kiválasztás és a szükséges anyagi ér­dekeltség létrehozása nél­kül valóban reális ez a veszély. Éppen ezért a gé­pek két műszakos munká­jának jó megszervezése igen körültekintő munkát kíván a vezetőktől. A traktorosok kiválasz­tása akkor a legeredmé­nyesebb, ha lehetővé te­szik, hogy a képzett trak­torosok maguk válasszák meg munkatársukat. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az olyan gépek két műszakos üzemeltetésénél születtek túlnyomórészt jó teljesítmények, ahol két testvér, apa és fiú, két ro­kon, vagy jó barát dolgo­zik egy-egy gépen. Igen fontos, hogy az üzemek vezetői — a lehetőségek­hez mérten — lakóhelyük­höz közel eső területekre osszák be munkára a trak­torosokat. így megoldható mind a hazulról történő rendszer« étkezés, mind a tisztálkodás, és nincs — a haza járás miatt — he­tenként 2—3 félnapi mun­kakiesés. Igen fontos az is, hogy a képzetlenebb traktoroso­kat, különösen éjszakai üzem közben ne hagyják magukra. A jó teljesítmé­nyek eléréséhez feltétlenül szükség van a gépek cso­portos dolgoztatásának megszervezésére. Dolgoz­tassák egymás mellett a képzett és a kevésbé kép­zett traktorosokat, így — szükség esetén — az erő­sebb segíteni tudja a gyen­gét. A csoportos munka- szervezésnek nagy előnye az is, .hogy megkönnyíti a gépek ellátását üzem­anyaggal, alkatrésszel, és a traktorosok munkájának ellenőrzését is. SOKAN hivatkoznak ar­ra, hogy a traktorosok je­lentős része nem szívesen dolgozik két műszakban, mert így kevesebbet keres­het. Valóban, a két mű­szakban dolgozó traktoros pem tud napi 14—15 órát a gépen ülni, 10—11 óra alatt pedig nem lehet olyan teljesítményt elém mint 14—15 óra alatt. A gépállomásokon ezen úgy segítettek, hogy a két mű­szakban dolgozó traktoro­sok viszonylag magasabb bért kapnak, az éjszakai műszakot teljesítők pedig éjszakai pótlékot is kap­nak. Ha a képzett trakto­rosnak olyan személy se­gít, aki önálló munka vég­zésére még nem képes, te­hát állandóan a képzett traktoros felügyelete mel­lett dolgozik, lehetőség van a két traktoros együt­tes teljesítményének 100 Ft-os műszaknorma bérrel való elszámolásra. AHOL AZ ELMON­DOTT elvek alapján szer­vezték meg a két műsza­kot, ott az találkozik a traktorosok egyetértésével, így javul a gépek kihasz­nálása és időben, jó minő­ségben végzik el a szántó­földi munkát. Mészáros István a Gépállomások m.b Főigazgatója Ipoiyvece hangulatos fa­lucska. Amilyen derűs szép a táj, olyan derűsek az emberek. Nyílt sza- vúak, nyílt tekintetűek. Három-négy évvel azelőtt a vajúdás időszakát élték át ők is. Legyen-e nagy­üzemi gazdálkodás, vagy ne legyen? A széles, lomb­sátras utcán tárgyaltak. Megtelt a falu mérhetetlen nyugtalanságukkal. Éppen úgy, mint most, az őszi vetés ideje volt. , Tóth József, az újonnan megválasztott elnök ke­gyetlenül vívódott a köz­hangulat s a kötelességtu­data között. Látta, hogy a beszédnek, vitának nincs sok értelme, a következő évben is kell kenyeret en­ni, összefogott néhány tár­sával és kiment vetni. Két-három fordulót tettek, amikor feltűnt a határban egy kocsi, aztán egy má­sik, harmadik, jöttek gya­log is, végül ott volt min­denki. A gabona a földbe került. Aztán beültek a bo­rospincékbe és beszélget­tek. Hajnalig tartó hosszú viták dúltak itt, amíg meg­érkezett az elhatározás é' beléptek a tsz-be. Hz elnök mosolyog A napokban Ipolyvecén jártunk. Elgyönyörködtünk a szépen megmunkált, ve­tésre váró földeken, meg­csipkedtük jólápolt mézes­fehér csemegeszőlőjüket. Ekkor vettük észre, a majdnem kétszáz holdas burgonyatáblán szorgosko­dó sokaságot. Tíz munka­csapat dolgozott ott. Ott találkoztunk az el­nökkel és felelevenítettük a régi emlékeket. Az elnök mosolyogva legyintett. — Az már régen volt, talán igaz sem volt. A munka végzésével nálunk már nincsen baj. Valóban kevés hely van a megyében, ahol olyan szorgalmasan dolgoznának, ök már augusztus első napjaiban letudták a csép- lés gondját... Az elnök hevenyészve el is sorolta a nyáron végzett munka rendjét. Időben, ahogy an­nak lennie kell, végeztek a szénabetakarítással, a máktöréssel, a takarmány­betakarítással, közbe" napról-napra küldték a piacra a „tsz aranyát”, a szamócát. Egy-egy tag naponta 1200 forint értéket is le­szedett és ennek a fele őt illeti — magyarázza az el­nök. Nem munka nélkül... Hogy összesen mennyit szedtek le? Mázsákat. Ko­csi kocsi után fordult ve­le. És egyszer sem történt meg, hogy várni kellett volna a munkáskézre. Vajon az idei őszi vetést hogyan tervezik? Az elnök kérdezés nél­kül is beszámol a szabá­lyosan elkészített ütem­tervről. A 160 hold szán­tást és vetést, amelyben rozs és őszi árpa lesz, szeptember 10-ig befeje­zik. A termelőszövetkezeti rezidencia brigádvezetői szobájába vonulunk. — Ami van, az nem mannaként hullott ölünk­be — mondja az elnök. Itt van Simkó János — mutat az olajban úszó traktorosra —, parasztem­ber volt. Most traktoros, de olyan, hogy becsületé­A 21964. MŰM. számú rendelet — egyebek mel­lett — előírja, hogy azt a károsodást, amely baleset miatt az üzem területén a munkavállalót éri, az üzemnek kell megtéríte­nie. A rendelet visszame­nőleg 1961. április elsejéig érvényes. A vállalatoknak egy évre visszamenően kell megvizsgálniok, akad-e dol­gozóik között, aki az emlí­tett rendelet szerint kárta­lanításra jogosult. A Salgótarjáni Öblös- üveggyár szakszervezeti bizottsága kötelezettségén túlmenően, önként elhatá­rozta, hogy a rendeletben biztosított egész időre vo­natkozóan hozzásegíti a dolgozókat jogos kárigé­nyük érvényesítéséhez. Az 3ZB sok munkával, fárad­sággal össze is gyűjtötte a szükséges adatokat. Ezek re válik. Itt mondom a szemébe ... Simkót váratlanul éri a dicséret és csak a barnára égett bőre leplezi pirulá­sát. Az elnök aztán épp ilyen őszinte elismeréssel nyilatkozott a többi trak­torosról is: Tóth Ferenc­ről, Szekeres Istvánról, Fió Györgyről, Márton Endré­ről, Vitasz Ferencről. Be­szélgetésünk egyik hallga­tója itt megjegyzi: — Mind a mi nevelé­sünk! Az igazi birtokosok Bekapcsolódik a beszél­getésbe az agronómus is, Kmetty Sándor. Fiatal, 35 éves ember. Jelen van kö­zöttünk a még fiatalabb agronómus leány is, Gon- dá Ilonka. Alig néhány hónapja kerül ki az isko­lából. Büszkén mondja: ő is tsz-tag, az elnök pedig azt kérdezi tőle, hogyan halad a krumpliszedés? — Ezért már ő a felelős — teszi hozzá magyarázat­képpen. A veceiek néhány év birtokában az emberek egymás után jelentkeztek kárigényükkel, a vállalat vezetősége pedig egymás után — utasította el a ké­relmeket. Többnyire azzal az indokolással, hogy a bal­eset nem a dolgozó mun­kájával összefüggésben következett be. Csak a tel­jesség kedvéért említjük meg, hogy a vállalat tíz közül pontosan tíz kérel­mezőt utasított el. A vál­lalati egyeztető bizottság négy kérelmezőnek adott igazat, a Nógrád megyei Területi Egyeztető Bizott­ság azonban kilencnek. Egy kérelmezőnek, — akit mun­kahelyén kívül ért baleset —, azt a tanácsot adta, hogy igényét a 2. sz. AKÖV-vel szemben érvé­nyesítse. Érdemes közelebbről szemügyre venni ezt a „nem munkájával össze­függően” indoklást.. . Sz. Istvánná 1961-ben a május elsejei dekorációs munkában vett részt. Az­nap korábban kelt, lelke­sen rendezgetett. Balszeren­cséjére kezében elpattant egy öntési hibás váza. A szétvágódó üvegdarabok oly súlyosan megsebesítet­ték az asszonyt, hogy egyik keze még ma is bé­na. „Nem munkájával ösz- szefüggően ... ?” M. János asztalos fű­részgépen dolgozott. A fel­dolgozásra váró fa az ud­varon bejegesedett. A munkás figyelmeztette fe­lettesét, hogy ebből előbb- utóbb baj lesz, de a fa megfelelő tisztításáról az üzem vezetősége nem gon­doskodott. A szerencsét­lenség nem váratott soká magára; a fűrész néhány nap múlva levágta a mun­kás egyik ujját. Benn a gyárban, munka közben. S a vállalat nem fizetett. I. Jenő a gyár területén, munka közben jégtől síkos alatt talpra álltak. A tit­ka: hozzáértő vezetés, ma­gát igazi birtokosnak érző. és soha nem csalódott tag­ság. Persze nem élnek gond nélkül. De za ő gond­juk, hogy egyre feljebb jussanak. Kmetty Sándort, az agronómust most az foglalkoztatja, hogy itthon maradjanak a fiatalok. — Fáj a szívem, amikor hétfőn reggelenként 100— 150 embert visz a vonat másfelé dolgozni. Mert itt is volna munka bőven — és jópénzért... Az elnök bólint. — Megteremtjük a mun­kalehetőséget. Jövőre újsfbb 30 hold szamócát telepí­tünk. Meg dohányt, hogy télen is tudjunk mur adni a tagságnak. A körülöttünk álló tsz- tagok helyeselnek. Arcu­kon jogos büszkeség. Eddi­gi eredményeik, amelyek milliomossá tették őket, azt bizonyítják: egykor gondba borultan indultak az ismeretlenbe, de megta­lálták a járható utat. sínen csúszott el, és törte lábát. F. László a gyár te­rületén megfelelően el nem határolt gödörbe esett esti ellenőrzése során. <5 is lá­bát törte. Egyikük sem kapta meg első szóra já­randóságát. Anélkül, hogy személy szerint bárkit kapzsisággal vádolnánk, igyekszünk a fizetéstől vonakodás okát megtalálni. Az üzemnek a balesetet szenvedett dolgozók kárta­lanítására külön pénzügyi alapja nincs. A kártérítést tehát a béralapból kell ki­fizetni. Igen ám, a munka­bérekből viszont nem le­het — köznyelven mondva: — visszaspórolni kártérí­tésre kifizetett összegeket. S ha ezek igen nagyok, két eset lehetséges. Ha sikerül egy kis pótkeretet szerez­ni, nincs semmi gond. De ha nem, máris kész a bér­alaptúllépés, — ami vi­szont többek prémiuma szempontjából kedvezőt­len. Bizonyos, hogy számos esetben a törvényesség tisztelete, a társadalmi tu­lajdon féltése miatt óva­kodnak egyes üzemi veze­tők a nem feltétlenül jo­gosnak látszó kárigények kifizetésétől. Azonban egy­magában az a tény, hogy gyár területén balesetet szenvedett mind a kilenc munkás igényét jogosnak találta a TEB, azt bizo­nyítja, hogy a fizetéstől hú- zódozást elsődlegesen nem a nemesebb meggondolá­sok sugallták. A Salgótarjáni öblös- üveggyár szakszervezett bi­zottságának kezdeményeié se helyes, követésre méltó Ajánljuk, hogy a jó példái kövesse más üzemek SZB je; a. vállalatok vezetősége azonban tanúsítson keve­sebb merevséget, a kifize­tésnél. mint az öblösüveg gyáré Eerváró lolt áj Készül a kenyér (Foto: Koppány György) Bobál Gyula- ------—?-----------------------------------------------------—————— r— K ártérítési tapasztalatok Derekas kezdeményezés — huzavonával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom