Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-06 / 176. szám

N 6 G R A D 1964 szeptember 6. vasárnap A politikai oktatás előkészületei Tűzhelygyári tapasztalatok A tűzhelygyárban párt sere nem fordítottak elég állítanak be az esti egye- végrehajtó bizottsági ülé- gondot s azok, különösen temen és az esti közepis- sen tárgyalták meg mind- a szakszervezetiek, kényei- kólát végzettek közül. A járt az oktatási év befe- mességből elhanyagolták a propagandisták csaknem jeztével a politikai oktatás politikai tanulmányokat, kilencven százalékának tapasztalatait általában Nem fektettek súlyt ta- van pártiskolai végzettsé- jónak Ítélték, mert a dől- valy a műszaki beosztású ge, közülük négyen egye- sozók marxista--leninista dolgozók politikai tovább- temi végzettséggel, hatan ismereteinek gyarapodása képzésére sem, a hat alap- érettségivel rendelkeznek, lemérhető eredményeket szervezetnél mindössze egy Külön-külön beszélget- hozott az időszerű felada- gazdaság-politikai tanfo- tek az alapszervezeti ve­tők megoldásában. Okulni a tavalyiból lyamot indítottak. zetőségi tagokkal, a párt­csoportvezetőkkel és a tö­megszervezeti vezetőkkel s mindegyiket képességé­nek, igényének megfelelő tanulmányok megkezdésé­... , re ösztönözték. Legtöbb­Itt vagyunk a kővetkező jük magasabb {okd poli. Felkészült a^ropagandisták Elemezték a problémá­kat is. Megállapítottak, hogy a hidegüzemi alap­szervezetnél nem mérték készítési időszakában s a az üj évadban. Felvilágo­T! J Jerl 3 Par tuz^ly8yanak most fi- sitó munkávaj beszélgeté­tagok képessegeit es ige- gyelembe veszik az e ozo sekkel elérték azt ig hog oktatási^ év közvetlen elő- ti,kai oktatásban vesz részt nyeit. az egyes oktatási tapasztalatokat. Molnár a műszaki beosztású dol­formakra történő szerve- István e lvtars ,a partbi- gozók főleg gazdaságpoli- zest mechanikusan vegez- zottság titkára arról taje- tikai képzésben vesznek tek. Azok a hallgatok az- koztat hogy külön bízó - részt példaul a hidegüze- tan, akik nem tudtak meg- sagot hoztak letre e cél- mi üzprneEvsésnél a kö- birközm a magas követel- ra. A bizottság első dolga zépkaderek8' 'hatvannyolc menyekkel, évközben abba a propagandisták kivalasz- szazaijka hagyják a tanulást. Ugyan- tása volt. A régiebbiek kó­rsak itt jötték rá. olyan zül öt propagandistát ma­hibákra is, hogy a tömeg- gasabb fokú oktatásra kül- Többen tanulnak szervezeti vezetők képzé- denek s helyettük újakat Elkészült a rOéjLy.tií Színház míuortetoe Az Állami Déryné Szín- „Énekesmadár” című vi- ház művészeinek az or- dám játékát, szág különböző részeiben Az idén eiső ízben mu„ nyolc társulata szerepel, a tat be a színház Arthur a Déryné Színház épüle- Miller darabot: az „Édes tében megkezdődtek az fiaim” című színművet, évad első bemutatóinak Műsorra tűzik Jókai „A próbái is. Az évadot Ba- szerelem bolondjai” című róti-Dallos-Eisemann: regényének színpadi vál­,.Bástyasétány 77', Király- tozatát s a tervek szerint Várady-Vécsei: „Az igazi” Pándy Lajos fordításában és Mikszáth—Bondy: „Ta- pável Kohout „Ilyen nagy vaszi rügyek” című darab- szerelem” című színművét iával kezdik. Az utóbbit a js előadják. Vígopera be- legifjabb színházlátogatók- mutatóval Donizetti „Az nak mutatják be. Tervezik ezred lánya” című művé- Horváth László „Viaszró- vei is közönség elé lép a zsák” című első színpadi társulat, az ifjúsági elő­adások keretében pedig bemutatják Mark Twain — László Anna: „Koldus és királyfi” című színjáté- kát. művének bemutatását. Ily- lyés Gyula is darabot ír a Déryné Színháznak s felújítják Tamási Áron Egy festő elindul... A zsűri befejezte munkáját. Bojtor (Sztrapecz) Károly festőművész. Mátraverebély szülötte, hat esztendei kemény főiskolai tanulással, munkával a hátamögött, első önálló kiállítását Salgótarjánban megrendezheti. Ez az a múló pillanat, amikor mindenki elége­dett. A zsűri elismeréssel nyilatkozott, a festő örül, hogy a szigorú kollégáknak tetszettek a képei. A leg­boldogabb talán az aprótermetü Mama. Mintha a fia lakodalmán lenne, rebegi, és megsimogatja a ,,gyerek’’ fekete, erősszálú üstökét. A festő arcán végigszántó két mély redő kisimul, szemében kisfiús mosolygás csillan.. . A festő, íme elindul a pályán, és most mosolyog.■■ mek felhőtlen öröme a pa­pírosra varázsolt házai táj fölött! Lám, ha a gyermek fát lát, szökkenő ceruzájá­val kört kanyarít: ez a lomb, s az egyenes vonás: a törzs. A gyermek rajza szép, mert azt vetette a lapra, amit, s ahogyan lát. őszintén vall, önmagát ad­ja, gátlások nélkül. És a rajzok frisseségében ott kacag: Hisz minden oly ! egyszerű! nem lesz bonyolultabb számtani Hogy fesse hát meg j A politikai oktatást elő­készítő bizottság alapos munkát végzett, a 283 ok­tatásra jelentkezett dolgo zó közül 239 a párttagok száma, ami az előző év­hez képest növekedést mu­tat és kifejezi a pártta­gok növekvő igényeit is. A szakszervezet és a KISZ külön három-há:om tanfolyamot indít, ezek hallgatóival együtt csak­nem ötszázan vesznek részt a tűzhelygyárban po­litikai oktatásban. De nem hagyható figyelmen kívül az állami oktatásban kap­csolódók száma sem. A múlt évi száznegyvenhá­rommal szemben az idén százhatvan hatan tanulnak általános és középiskolai fokon, vagyis a gyár min­den harmadik dolgozója szervezett oktatásban vesz részt. Az előkészületek jól si­kerültek a tűzhelygyárban s ez egy egész évi ered­ményes munka elindulását jelenti. Pßdifi lvoo _______ k önnyű élete egyenleteknél bonyolultabb vásznain, e világon öröm| Az élet, amely szüntelen belső számítás értékeit es fájdalom mint vegyül? harc, viaskodás gondola- már lejegyezné - és lám- Hogy fesse hat meg nagy- tokkal, eszmékkel, eszmé- palázzal küzd. nagy falakra álmodott, s nyekkel. És az anyaggal, Mert jól esik a kollegák szánt kepein: önnön mun- amelyen oly sokszor e gon- elismerése, de a festő nem kaja, faradalma, masok dolatnak csupán halvány kollégáknak alkot, s nem munkája, faradalma, on- árnyai törnek által. A töb- csupán az elismeréssel non percei, s hosszantartó: hí lenn marad valahol a mindig iparkodó jóbarátok- gondjai, es a másoké lélek mélyén, makacsul el- nak, keveseknek. benne egyesültek. Hogy lenkezve az alkotó ember * fesse azt meg - hiszen ha akaratának meg-megújuló De kinek hót, s miért egyszer legalább megadat- ostromával. Készülnek alkot? Miért a gyötrő hi- na neki , .hogy it-sse meg újabb és újabb vázlatok ányérzet, ha olykor egy a benn® szunnyadó álmo- — lépcsőfokok a műhöz nap elmúlik munka nél- , • el'ot> gondot es derűt,' s mikor a legfelső fok- kül? könnyű nevetést és köny-. hoz érne, a végső, a kitel- Tizennégyéves korában et u8^> "Ogy aki ez jesedett eszme megfogal- egyszerű volt erre a kér- a‘koias előtt megáll, fel- mazásához, s keze mozdul désre válaszolni. Rajzol, az ecsettel a vászon felé, fest, mert kell. Amiért a a kéz megremeg. hal úszik. A madár repül. Vajon sikerül-e? Érett fővel? Ö, érett fő­A festő áll szemben á vei, igen, hisz most is kell figyeljen. lélegzetvissza­fojtva? S észrevétlen bic­centsen fejével: igen, így kell élnem . . . Mert e nélkül, ugyan vászonnal, melyre a ieg- ez. De hol van már a gyér- mit ér az e8ész • J Szuís István: V A vörös agyag Dokumentum regény .r Az azelőtt „gyenge vas érc"-ként eladott „harmad­kori vörös agyag" a hazai bauxit telepeink felfede­zője Balás Jenő volt. Kiváló geológus, akinek küz­delmes életerői, tragikus haláláról méltatanul keve­set tud még mindig a hazai közvélemény. Pedig Ba­lás Jenó a tudomány mártírja volt. és szörnyűséges még elgondolni is: mi mindenen kellett keresztül­mennie, hogy földünk legnagyobb és legértékesebb ércét felkutathassa. Mint az egykori kincstári bányászati kutatások vezető geológusa, tanúja vagyok, hogy amik.cr Balos Jenő a gánti érciagyon árán drágán — fúrásokkal, tárnákkal és aknákkal — felkutatott dunántúli zárt- kutatmányait felajánlotta a kincstárnak, az akkori főnökségnek az volt a véleménye, hogy Balás még nagy lovon ül, ki kell éhéztetni. Pedig tudták, vagy legalábbis sejtették Balás kutatásainak felbecsülhe­tetlen értékét! ÉS a végén sikerült is elárvereztetni — a felgyülemlett zártkutatmány illetékei fejében — Balás Jenő minden ingó és ingatlan vagyonát, jó­formán a rajta lévő ruhát is. És én sem tudtam — bár megpróbáltam — segíteni rajta. Hová juthatott a kapitalizmus körülményei kö­zött egy nagy tudós, egy szerencsés kezű felfedező! Másrészt hová juthatott a felfedezett nagy nemzeti kincs! Ezt mutatja — drámai szemléletességgel — Balás Jenő élete, pályája és erről szól Szüts István alább következő dokumentum regénye is. Most, ami­kor a magyar—szovjet alumínium-szerződés jó pél­dája államok testvéri együttműködésének, amikor a Szovjetunió olcsó villamosenergiát biztosít a bauxit feldolgozásához és évente mintegy 160 ezer tonna mot. tömbalumíniumot gyárt hazánk számára, érdemes és szükséges visszagondolni arra a korszakra, amikor a tőkés profit, az imperialista hódítás — magukat magyaroknak nevező emberek segítségével — elra­bolta a magyar néptől a magyar föld bauxit-kincsét. A kincs, amit Balás Jenő annak idején — oly sok viszontagság árán — feltárt, ma közhasznúan népün­ket szolgálja. Legyen hát — Szüts István írása se­gítségével — közkinccsé Balás Jenő életének tanul­sága is. Dr. Pávai-Vajna Ferenc a földtani tudományok kandidátusa — Igenis uram! — Ha nem lennék már itt, hívjanak, fel a lakáso­mon. Hunkel tudja a szá­I. AZ „ÖNGYILKOSSÁG” 1938. március 6-a. Ezen a geszlenyefák legyezőle­veleit nyitogató, kellemes tavaszi napon már a har­madik figyelmeztetést küldték Seyss Ingquart közbiztonsági miniszteren keresztül Schussnig oszt­rák kancellárnak: ha nem teljesítik háromszor hu­szonnégy órán belül a né­met követeléseket, akkor 200 ezer német katona lépi át a határt. Este 19 óra 30 perckor — Igenis! — Egyébként remélem kifejezte Schrődernek, hogy Reich alumíniumtermelé­sének 1940-re a legna­gyobbnak kell lennie a vi­lágon. A programot talán már idén le kell zárnunk. Négyezer gép anyagának kell addig Magyaroszágról érkeznie. Nyolcszázezer tonna bauxitot várok. Ér­ség" feliratú ajtaján puha- tette? . .. kalapos, fekete ballonka­bátos. ötven év körüli férfi kopogtatott. Azonnal Hugenberg elé vezették. Az idegen megállt a vas­taghúsú szőnyeg szélén, és katonásan vigvázzba vágta magát. — Minden előkészítve még éjjel telefonhívást kell kapnom. Rendben — bólintott — Schröder úr tökélete­sen osztja az ön nézeteit, Herr Hugenberg ... Heil!... A fekete párnával borí­tott ajtó végre becsukó­dott a „vendég" mögött. Ugyanebben az órában nagy vihar dúlt az angol alsóházban. Chamberlain megnyugtatta a kétkedő­Hugenberg. — Nem csa- két: „őfelsége kormányá­lodtarr. Schrőderben. — Heil! — Heil! a berlini Wilheimstrasse Brücke! Ha Budapest je- egyik komor palotájának lentkezik, azonnal kérek nak véleménye szerint az osztrákoknak nincs mitől tartaniuk. Hitler eleget — Egy pillanatra még, tesz a Saint-Germadn-i szer­ződésben vállaltaknak.” „Gazdasági főcsoportfőnök- tájékoztatást. (folytatjuk,) A festő később jutott el az áhított főiskolára, mint szerencsésebb társai. S mi­re végzett, túljutott har­mincadik évén. A főisko­lai évek előtt dolgozott, kemény munkásnak ismer­ték. S az iskolában is ke­ményen dolgozott. Az ün- neoélyes búcsú hangjai még alig csitultak. már úira munkában volt. Siet-1 ni kell. Az idő oly kevés. Harmincon túl az ember már gyakran néz szem­közt önmagával, s teszi föl a kérdést: Mi végre vagy a világon? A falakon, az első kiál­lítás termében, kép kén után. Köztük egy önarc­kép. Egy festő elindult. S a pálya kezdetén ez az arc kíváncsian s egyben kétke­dőn néz vissza ránk. Vajon sikerült — e, va-1 jón sikerül — e? Nem lesz könnyű élete... Jönnek majd Ítészek, ál­okos szavakból szőtt talár­ban: „Miért fest, barátom, sötét színekkel? Ez nyo­masztóan hat a tömegekre. És el kell majd viselnie a keserűséget, hogy lesz­nek emberek, kik semmit sem értenek meg abból, amit elmondani akart. És el kell majd viselnie a fel­törő kétségek rohamait: Vajon nem ezeknek van-e igaza? Jönnek majd. s rajzanak körötte méhekként don­gó hazug barátok: Nagv festő vagy! Ami a kezed­ből kikerül, mind remek-! mű.” El kell viselni ezt is. azt j is. ha mögötte az ellenke- ■ zőjét dongják, örvendezve1 kudarcain. És el fogja viselni. Ha a kiállítás — az első és az utána következő sok kiál­lítás — ajtaján belépő di­ák szeme kerekre nyílik, ha a tanár, a munkás, s a mérnök, megannyi ember lassan, meg-megállva lép­ked képtől képig, s ha lesz majd, ki leül, s kiválaszt-' va egyet a festmények kö­zül. mi legjobban megra­gadta, órákra elmereng. Mert é nélkül ugyan mit ér az egész..? Csizmadia Gém

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom