Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-05 / 175. szám
BT Ö 6 a A B 5 1964 gaepteeafew 8. sa&mbat Másodszor a csúcsra Ai éjszakai jelentés Mint a bemutatón Most a harmadikban ? Olyan volt az, mint amikor valaki a hegycsúcsra nagy fáradság árán felküzdi magát és mielőtt megkapaszkodna, visszacsúszik. A Forgách-aknaiak is úgy jártak. Már szinte biztos volt, hogy az övék lesz az elsőség, hisz terven felül az első negyedévben 232 vagon szénnel többet adtak és akkor... Egy március végi szombat éjjel jelentették: — összement a lejtősakna! Előnyből adósság Teljesen megbénult a termelés Forgách-aknán hisz a szakadás 30 méteres volt. Ez az akna jelen tette az egyetlen szállító útvonalat. Két oldalról kezdték a szakadást átépíteni. A bányászok nagyrészét átvezényelték a testvér bányákhoz. Egy egész hónapra van szükség, hogy rendbehozzák a lejtősaknát. A negyedéves előnyt felélték és május 1-re már 486 vagon szén volt az adósság Aki a forgáchi, Somlyói bányászokat ismeri, velük tudott érezni. Kevesebbet beszéltek akkor. Nem volt jó kedvük. Mintha gyászoltak volna. Ráadásul még ugrasztották is őket Május elején azután azt mondták: — Behozzuk mi azt év végére, a vállalást is azt a 2500 tonnát. — Olyan kollektíva ez, hogy nagyon nagy dolgokra képes. Sokszor magam is elgondolkozom, hogy vajon mi hajtja őket. Sok emberrel dolgoztam már, de így építeni a bányászokra még sehol nem tudtam — így vélekedik Hadusovszky Jenő az aknavezető, majd így folytatja: — Megcsinálják a 130 százalékot, de utána bejönnek az irodába, hogy mi lesz, nem adunk nekik elég üres csillét? A bányában amerre járunk rend van. A hosszú szállítópályán halk morajjal gördülnek a szénnel megrakott csillék. Velük szemben az üreset vonszolja a kötél. Ez nekünk szól Ifjú Tóth Pál brigádja dolgozik az 54 méteres frontfejtésben. A brigádvezetővel és Máthé Zoltán bányamesterrel járjuk végig. Kritikusan szemléli az omlasztást. Nem talál hibát. Viszont az egyik kalitka mögött nem tetszik valami. — Itt nagyon vigyázzanak. Állandóan figyeljék. Beékelődött a kőzet, nem engedte leszakadni. A következő rablásnál biztos egybe jön le az egész. Nem sok időt töltünk a fronton, de úgy érzem nem is vagyunk olyan szívesen látott vendégek. Bent valaki elkiáltja magát. — Mi lesz? Nem jó a csúszda? Miért nem indítják már? A bányamester rám néz és mosolyog. — Ez nekünk szólt. Dolgozni akarnak és ilyenkor nem szeretik a vendéget — mondja, azután elköszönünk. Amíg a másik munkahelyre ballagunk több mindent megtudok. Azt, hogy a hosszú lejtősaknán a legveszélyesebb szakaszokat, összesen mintegy 120 méter hosszúságban átépítették TH-vaL Folytatják ezt a munkát, amíg az egész vasban nem lesz. A lefogyott front helyett augusztus elején új frontot újítottak. Ez betart év végéig, de helyette novemberben már megkezdik egy újabb front előkészítését. Másik munkahelyre érünk. Ifjú Nemesi Gyula csapata dolgozik itt. Szerelik a csúszdát. — Itt lesz a 10 méter homlokzatú pásztaf ejtés. Már a hónap közepén termel — újságolják. Az ácsolatok úgy állnak, mintha bemutatóra készítették volna őket. Gondos munka volt. Nem is kerül más a naplóba csak any- nyi: a munkahelyet rendben találtam. Híven az ígérethez A fővágatnál várni kell. Egymásután eresztik a csilléket és amíg csille van, ember nem közlekedhet. Azoknak sürgősebb. — Három napunk van bányásznapig és még 15 vagon az adósság — jelenti ki a bányamester. — Ennyi hiányzik az esedékes éves tervből Ledolgoztuk a hátrányt, mert meglesz az addig és nekünk ez jelenti az ünnepet. Kifelé ballagunk, élenjáró csapatokról érdeklődöm. Nincs nálunk olyan, aki ne teljesítette volna túl a tervét. Kollektív munka volt és biztos vagyok abban, hogy az év eleji Ígéretet is valóra váltjuk — válaszol. Az első negyedévben nem lehetett Forgách a legjobb akna. De most a harmadikban? Ki tudja még. Egy biztos; közel áll hozzá. Ami ott folyik valóban férfi munka. megszokta, hogy minden- nap elinduljon hazulról, végigjárja a sötét bányafolyosót, ott legyen, ahol a többi. Jó érzés a napi becsületesen végzett munka után hazafelé ballagni. Nem is mulasztott még életében egyetlen napot semIdős Sípos József több mint harminc évet töltött a bányánál. Eljutott a vájár- ságig, de csapatvezető soha sem lett. Nem azért, mintha felkészültsége nem lett volna hozzá, vagy szorgalmával nem érdemelte ki, csak úgy egyszerűen nem lett. Szorgalmas embernek ismerték mindig. Ezzel talán csak szerénysége vetekszik. Csendes ember, nagyon is kevésbeszé- dű. Amit rábíztak, azt mindig megtette. Amikor napszámosként a bányához került a harmincas évek elején, nem soká dolgozhatott. Nem volt munka, elbocsátották. Máshol keresett napszámot, de csak amíg vissza nem vették. A régi időkről faagaío»A rokkant vájár Keveset tudok meg. Any- nyit, hogy sok gond volt a vállán. Azután a bánya is vizes volt. Akkor még nem érezte, csak később. Fájni kezdtek a forgók. Azután mindig jobban hasogatott. Az orvosok azt mondják rá reuma, a sok hűlésiől van. Volt Hévízen. Hajdúszoboszlón és már Romániában is gyógyfürdőn. Valami keveset mindig használt, de azért teste nem szereti az időváltozást. Rokkant vájár, úgy mondják rá és a beosztása is olyan. Gépet kezel egy idő óta, pedig nemrég még a fenntartásnál dolgozott a fiatalokkal. Az a munka nem könnyű, sok szakértelmet kíván. Tudom róla, hogy felszabadulástól tagja a pártnak és tagja a munkásőrségnek, hogy ott van, ha társadalmi munka kell az üzemnél, vagy a termelőszövetkezetben. Azt is tudom, másoktól persze, soha egy zokszói nem ejtett, hogy esetleg méltánytalanság érte, ahova osztották kevesebb lett a kereset. Vajon mi kölcsönzi ezt a lelki nyugalmat ennek az embernek? ö sem tudná megmagyarázni ezt csupán, talán annyival, hogy ahol született, ahol élt, ott a levegőben is sok volt a bányából. Apja is bányász volt és testvérei is. Most két fia is követte. z idős jelző nemcsak azt jelenti Sípos József neve előtt, hogy van fiatalabb is. Sokkal többet. Érzi ezt ő, mert jobban fárad és nem egyszer gyógyszerre is szükség van. Szereti az erdőt járni. Ott mindig felüdül. És meddig dolgozik még? Mikor szánja rá magát a nyugdíjra, hisz jogosult már. — Nem tudom. Még aZ egészség engedi dolgozni szeretnék — csak ennyit válaszol, amikor elbúcsúzik. Kimért léptekkel indul az akna felé. Közeleg a váltás, és ő nem hiányozhat. Egyenletes A. föld mélyén termeléssel Szecialista aknaüzeni Mizserfán A _______„SZOCIALISTA ü zem” cím megtartásáért versenyeznek már a Pál- hegy-aknaüzemben. Legutóbb ugyanis kiérdemelték ezt a megtisztelő jelzőt. Sikereik közismertek, hisz ebben az évben már két ízben nyerték el a Nógrádi Szénbányászati Tröszt legjobb aknaüzeme címet ,a 20—22 ezer forintos céljutalmat, ami negyedévenként kerül kiosztásra. — Mi a siker titka? — kérdeztük Szabó B'erenc bányamestertől. — Az egyenletes termelés. Év elejétől rendszeresen túlteljesítettük a tervet — Mennyi az előny? — Eddig több mint 14 ezer tonna. — És a havi terv? — Szeptemberben 13 ezer tonna, tehát, egy hónapos előnyünk van már — válaszolja. A BÁNYÁBAN a rendezett, jól karbantartott vágatokon haladunk. Köny- nyű itt a bányajárás. A munkahelyeken is vastagtelepekben dolgoznak. Ná- dasdi István brigádja az acéltámos pásztafejtésből ebben az évben már 193 vagon szenet küldött a felszínre terven felül. Ivádí B. István a brigád egyik tagja robbantáshoz fúrja a lyukat. Öt kaptuk lencsevégre. A Tőzsér brigád kamrafejtésén most lőttek eL Van is akkora készlet, hogy kitart műszak végéig. Mielőtt azonban a rakodáshoz fognának, biztosítani kell a potyogó főtét, nehogy meglepetést, balesetet okozzon. Balogh Pál előretűzést végez. Ez a brigád 258 vagon terven felül adott szénnel járult hr^zá az ai la jó eredményéhez. CSATÁI JÁNOS harmadaknász is elégedetten szemléli a kaparót. Dől a szén és ma is jelentheti: többet termeltünk az előirányzatnál. Balogh Pál gondosan biztosit
