Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-01 / 171. szám
. 4 NÖGSÄD ■■ Í9©4. szeptember 1 tedd. Uj netelési módszerek otthon és az iskolában in. cSzikjijesztió és nevelés __ szuggesztíót, ezt az emberek egymás közötti kapcsolatának annyira hétköznapi érintkezését, módját sokan még ma is metafizikusnak, titokzatosnak tekintik, holott a szuggesz- tió együtt született az emberrel! S ennek egy egyszerűbb „elitiskolája” a telepátia (gondolatátvitel), vagy ahogyan L. Vasziljev professzor nevezi legújabb könyvének címében: Su- galmazás távolba. Fejlettebb ún. „középiskolája” a már csak orvosi, illetve klinikai feltételek között, — de a nevelésben, főként gyógypedagógiában alkal- [ lazható hipnózis. A szuggesztiot általában — irányát tekintve — leszűkítik ún. massen-szug- gesztióra (tömegszuggesz- tió), módszerét tekintve pedig verbál szuggesztióra (szavakkal történő szug- gesztív befolyásolásra). Valóban. Nem egyéb, mint tömegszuggesztiós jelenség megy végbe egy osztályban, amikor a lanar hangjával, tekintetével, gesztusaival szuggesztív erőt fejtve ki, leköti a tanulók figyelmét, s az ingerek és gátlások folyamatában (tekintsünk el a szuggesztió idegélettani leírásától) közölt új anyag megtanulása ren ..kívül könnyűvé válik. A szuggesztió szerepe, eredményessége a nevelésben és az oktatómunkában egyaránt felmérhetetlen nagy. Hadd jegyezzük meg, hogy a szuggesztió „előis- kol '.jával”, a telepátiával mindenki saját diákkorában már találkozott. Ez az úgynevezett „szemfnelsú- gás”. Felelő osztálytársainkat biztató tekintettel, a kérdezett szót sugározva szemünkkel segítettük és legtöbb esetben eredményesen. Különösen akkor, ha ezt az úgynevezett telepatikus folyamatot, amely az osztály többi tanulója részéről irányult a tanuló felé, az órát vezető tanár is lereagálta és szerető jószán ^..kal maga is „tük- röztette” szemében, a kérdezett szót, fogalmat a felelő felé. Ma már, amikor új didaktikai szellem költözött az iskolákba és a pedagógiai-didaktikai „formabontások” (v. ö. Moszkalenko- módszer, stb.) a tanítás egész hangulatát közvetlenebbé hangszerelték, amikor a tanár-diák viszony is a kölcsönös tisztelet je- gjében közvetlenné moti- válódott, van különös szerepe a szuggesztiónak a pedagógiában. Véleményünk szerint a szuggesztió annyiféle lehet, ahány érzékszervünk van, sőt ezen belül is többféle szuggesztióról beszélhetünk. Így: 1. auditiv szuggesztióról, amely hallás útján jön létre, s ennek csak egyik formája a fent említett úgynevezett verbális szuggesztió. De ki vitatná, hogy muzikális szuggesztióról van szó, amikor egy nagyhatású zenei alkotást hallunk. Beszélhetünk tovább zörejes szuggesztióról is, sőt a természetbarátok körében ismert kifejezés a „csend" szuggesztió ja is. 2. A vizuális szuggesz- tió, amely a látás szervén keresztül jön létre, s az oktatómunkában való felhasználása a szemléltetéssel tulajdonképpen már megkezdődött. A szemléltető táblán, a dia- és filmvetítés tulajdonképpen imago-(képi)-szuggesztió. A színek szuggesztióját alkalmazzuk, amikor a táblai szemléltetésnél küiön- böző krétát használunk. A forma-szuggesztiója például a nyelvtan-tanításban használatos; egy vonal, két vonal, hullámos vonal, szaggatott vonal a mondatrészek jelölésére. Plasztikus képi szuggesztiot alkalmazunk, amikor szobrokkal, kitömött állatokkal szemléltetünk. A családi nevelésben szerepe van az ízek szug- gesztiójának, (édes íz = ünnepi alkalmak) keserű, savanyú, erős és átmeneti ízek alkalmazása. Az illatok szuggesztió ja, a tapintás szuggesztiója, slb. mind-mind segítő kezet nyújthat a nevelésben. Kolozsvári Gyula Következik: Új didaktikai módszerek. Mikes György: L=E=F=U Szatirikus kisregény 14. — Hédiké, ügyelj rám! — Hónapok óta Ígérgeted, hogy elválsz a feleségedtől... „Milyen haragosan néz ram. De ez már nem is harag. Ez gyűlölet. Ilyennek még nem is láttám ezt a lányt.” — Minden szavad hazugság! Te kihasználtál engem! Elvetted az ártatlanságomat! „Ez már azért túlzás!” — futott át a férfi agyán, aztán egy gyors mozdulattal felkapta az asztalon heverő második számú Lefu 156-os palackot, letépte a kupakját és a lány orra alá dugta. A gáz süvítve futott ki a palackból. A Lefu 156 hatására egy laboráns jelentkezett az intézet gondnokságán és bevallotta, hogy nemrégiben másfél liter alkoholt vitt ki az épületből, egy futball-labdában. Ugyancsak az intézetben, egy gépírónő nekilátott a hathónapos restancia feldolgozásának. A szakácsnő visszatette a hűtőszekrénybe azt a három kiló disznóhúst, amelyet el akar vinni a családjának vacsorára. Egy légyottra igyekvő férjes asszony hirtelen megállt az utcán és elindult visszafelé, haza, az otthonába. Az 567'765-ös autóbusz vezetője visszament a megállóba, mert néhány utas nem tudott felszállni. I. A. Á., az ismert költő levelet írt önmagának: „Kedves barátom! Verseid tehetségesek, de még sokat kell tanulnod, sokat kell fejlődnöd. Olvasgassál Petőfit, Aranyt, József Attilát, Radnótit, talán akkor lesz belőled valami. Szeretettel üdvözöl: I. A. A.” Egy minőségi ellenőr megmondta a főnökének, hogy 1500 darab harmad- osztályú árut első osztályúnak minősített. P. L. akinek jó állása és nagyon magas fizetése van, felkei este az édesanyját és megkérdezte: „Nincs szükséged valamire?” Z. B. kritikus, felszólalt egy irodalmi összejövetelen. Töredelmesen bevallotta, hogy Courts-Mahler a kedvenc írója. És mi történt a laboratóriumban? A vegyész — bár jócskán szippantott a gázból — nem érzett semmit. „Úgy látszik, immunis lettem...” Hédikére viszont nagyon is hatott a gáz. Felébredt a lelkiismerete. Zokogva a fejét verdeste: —Ö, én ostoba liba! Elmulasztottam egy nagy lehetőséget! Már rég a feleséged lehettem volna, ha egy kicsit rámenősebb vagyok! Zimányi tátott szájjal hallgatta. — Sokkal rámenősebbnek kellett volna lennem... Most látom csak, hogy milyen hülye voltam... Hülye! Hülye! Hülye! Tekintettel voltam a feleségedre, a családodra... Nem kellett volna... Most már tudom, hogy hibáztam: nem kellett volna... Most már tudom, hogy hibáztam: nem kellett volna... A férfi mondani akart valamit, de csak hápogni tudott. — Ha tudnád. hogy mekkora lelkiismeretfurda- lásom van! Egy ilyen príA reneszánsz-kor művészete Magyarországon mellette.) A másik: a „Ran- sanus-corvina” kitárt lapján a korabeli olasz mini- átor mélytüzű alkotása. Ezen látható amint — a trónján plő Mátyás és Beatrix előtt állva — Ran- sanus átadja a nápolyi király üzenetét. A harmadik egy jóval igénytelenebbnek számító, ám mégis nagyon érdekes darab: színesen festett kályhacsempe, amely a felségjelvényeket kezében tartó nemzeti királyt ábrázolja. A kiállítás termében ott ragyog a falon Mátyás gyölapált és ön tóti, aranyozott ezüst díszkulacsa, egy másik vitrinben pedig az ugyanilyen kiváló ötvösmunkával készült „hólyagos” serlege. A képmások és dísztárgyak méltón mutatják jelentőségét annak a magyar uralkodónak, aki műhelyeket alapítva igyekezett a korabeli humanista műveltség, és a korszerű — a középkori vallásos szellemtől eltávolodó — művészet egyik európai központjává 4melni hazánA BUDAPESTI Szépművészeti Múzeum hatalmas márványtermében megnyílt „A reneszánsz-kor művészete Magyarországon” című, igen jelentős kiállításon Corvin Mátyásnak három arcmásával is találkozunk. Három különböző műfpí: ábrázolásban. Az egyik, a legismertebb, a névtelen „Lombardiai mester”-nek ragyogóan fehér márvány domborműalkotása, jáspis alapon. (Párja: F«iatrix királyné hasonlóan finom kidolgozású domborműve is természetesen ott van nyörű, Firenzében szőtt aranyló trónkárpitja. az egyik vitrinben Mátyás kákát. A kiállítás gazdag anyagával és ennek műfaji sokrétűségével (kőfaragvá- nyok, faszobrok, szárnyasoltár, kódexek, címerlevelek. ötvösművek, textilek, bútorok, kerámia-darabok) egyaránt elragadó. Váloga- tottan szép műalkotásokban mutatja meg az utat, amelyet Magyarországon a művészet a középkori eszményvilágtól és stíluskifejezésektől megtett a reneszánsz humanista szelleméig, a görög-római antikvitás „pogány” újjáélesztéséig és az új formák kibontakoztatásáig. A VÄLTOZÄS természetesen sohasem hirtelen, es a régi formák még jó ideig együttélnek a kifejlődő újakkal. Ezt bizonyítja ez a kiállítás is, amely jó támogatásban sorakoztatja fel a Mátyás-, és az azt követő Jagello-korszak legszebb ránkmaradt képzőművészeti s iparművészeti alkotásait. Újra megállapíthatjuk, hogy a hely és a rendeltetés olykor jóval fontosabb tényező, mint a stílusformáknak az időhöz kapcsolódó alakulása A budavári ásatásoknál elő került vörösmárvány párkány a Duna-frizzel például 1480 és 1490 között teljesen a „pogány” antikvitás igézetében fogant. Viszont a majd egy emberöltővel utóbb készült kisszebeni főoltár táblaképei még szorosan a középkori művészethez kapcsolódnak. (Képünk a kisszebeni főoltár egyik szárnyképét ábrázolja. MTI. foto — Bojár Sándor felvétele.) Igaz, éppen ezek az újonnan restaurált. későbbi ráfestésekből megtisztított oltár-képek meglepetéssel is szolgálnak: friss színei által is elgyönyörködtet például a „Jelenet templommal”, tájképében pedig már meglelhető az új humanista szellem hatása: a természet megjelenítő erővel kibontott ábrázolása. Újra láthatjuk a kiállításon a korszak talán legzseniálisabb magyar művészének, MS mesternek két festményét, amelyekkel azonban — a ragyogó színek káprázatá- ban — szinte vetekszenek más, ugyancsak restaurált, régi alakjukba visszaállított, kevésbé ismert festmények. KINCSEKET láthatunk az új kiállításon, szorgos munkával restaurált értékeket. A csaknem száz bemutatott, válogatott mű elénk vetíti azt a sokoldalúságot, amellyel idegen és hazai mesterek megteremtői voltak a reneszánsz-kor művészetének Magyarországon. Murányi-Kovács Endrc ma alkalmat elszalasztani! Sohasem bocsátom meg magamnak... Ha nem várok ennyi ideig, ma már rég Zimányi Ottóné lehetnék... Lenne pénzem, villám és akkor utazhatnék külföldre, amikor akarok... Megszakad a szivem, ha erre gondolok... — Szivecském, miket beszélsz? ! — Ügyetlen voltam... Rosszul számítottam... Azt hittem, hogy már hálóban az aranyhalacska, de tévedtem... Rettenetes ez a lelkiismeretfurdalás! Egy hang azt mondja a szívemben: Hát szabad ilyesmit csinálni? Hát szabad elmulasztani egy ilyen remek lehetőséket?” Nem, nem szabad... „Fantasztikus! — mondta magában a kutató. — Ügy látszik, a gáznak nem csak pozitív, de negatív hatása is van. Erre nem számítottam, ezen majd változtatnom kell.” Hédiké bőgve rohan ki a laboratóriumból. Zimányi nem szaladt utána. Végre eljött a nagy nap! Zimányi — zárt ajtók mögött — beszámolt a felfedezéséről. Az értekezleten megjelentek a tudományos élet kiválóságai: vegyészek, kutatók, egyetemi tanárok, orvosok, pszichológusok, biológusok, filozófusok. Az előadás körülbelül hár^m óra hosszat tartott. A vegyész ismertette az elért eredményeket, de elmondotta azt is, hogy a gáz még nem tökéletes: nem hat mindenkire, és van, akire negatív módon hat. Előadását így fejezte be: — Remélem, hogy rövid időn belül sikerül majd előállítanom a tökéletes Lefu-gázt!... Udvarias taps. Kisvártatva feláll i egy kövér, holdvilág képű, kopasz tudós: — A felfedezés valóban ... ööö ... figyelemre méltó ... Helytelennek tartom azonban, hogy az igen tisztelt kolléga rögtön embereken próbálta ki a gáz hatását... Ez... ööö... felelőtlenség és meglehetősen tudománytalan módszer ... Előbb egereken, nyulakon, vagy majmokon kellett volna kipróbálni... A következő felszólaló elismerte, hogy a gáz óriási felfedezés, de nagy körültekintésre és óvatosságra intette Zimányit. — A türelem a tudósok legszebb erénye — mondta oktató hangon, mutatóujját a magasba emelve. Egy filozófus is szót kért: — Uraim, véleményem szerint ez a gáz teljesen felesleges. (folytatjuk)
