Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-24 / 191. szám

1964. szert. 24, es8tSrtt5?e N Ó G E Á D 5 Ayilittziiii Aranybánya HA VALAKI azt tuda­kolja, hogy megyénknek melyik területén legjobb a zöldségellátás, azt felelik rá: a karancslapujtői kör­zetben. S ha azt is meg­kérdezi, hogy miért, a vá­lasz így hangzik: mert az Üj Barázda Termelőszö­vetkezet kertészete látja el zöldségfélével az itteni lakosságot­A kertészetről közelebbit Rozgonyi Sándor elnökhe­lyettestől és Fazekas Már­ton agronömustól tudunk meg. — összesen 50 holdon termelünk konyhakerti nö­vényeket. Bevételi tervünk félmillió forint, ami a je­lek szerint meg is lesz. Az uborka hozott legtöbbet, holdanként 20 ezer forin­tot. — Mennyi ebből a le­szerződött terület? — kér­dezzük. — Negyven hold — veszi át a szót az elnökhelyet­tes. — A többi szabad. En­nek a termését visszük na­ponta a piacra. — Hogyan oldják meg a helyi ellátást? — A földművesszövetke­zet felvásárlója beadja a rendelést és mi eszerint szedjük az árut. Nemcsak Karancsalapujtő, hanem Karancsalja, Karancsbe- rény, Karancskeszi és Etes boltjait is mi látjuk el. A szállítást teherautókkal végzik. — BURGONYÁRA is van szerződése a termelő- szövetkezetnek ? — Szerződéses burgo­nyát 30 holdon vetettünk. Sajnos, az idén a tavaszi aszály miatt nincs remény olyan jó termésre, mint tavaly. Holdanként csak 60—70 mázsára Számítha­tunk. — Ügy tudjuk, most folynak a tárgyalások a tárolással kapcsolatban­— Igen. Mi 14 vagon káposztát, karalábét, kelt, céklát és zöldséget szándé­kozunk készletezni. A sza­badtéri tárolást nem priz­mákban oldjuk meg, ha­nem eke után rakjuk le, földet húzunk rá és kuko­rica szecskával szórjuk le a fagy ellen. Ez a mód­szer annyira bevált, hogy tavaly a káposztát ugyan­olyan hamvasegészségesen szedtük föl, mint amilyen a lerakás volt. Sok mindenről beszél­tünk eddig, csak egyről nem esett szó: Sztojan Ist­vánról, a kertészet vezető­jéről. — Nagyon lelkiismerete­sen végzi a munkáját — dicséri a fáradhatatlan kertészt az agronómus. — De meg is van a látszata, nemcsak a bőséges és első­rendű minőségű termés­ben, hanem az anyagiak­ban is. Sztojan István ta­valy 32 ezer forint prémiu­mot kapott és az év min­den hónapjában 35 mun­A Nógrádi Szénbányá­szati Trösztnél értékel­ték az augusztusi ifjúsági újító hónap eredményeit és jutalmazták a legjobb újítókat. Oláh László az anyag­ellátó vállalat normása 600 forint külön jutalom­ban részesült 175 ezer fo­kaegységet 45,67 forintjá­val. Remélhető, hogy a kereset ebben az évben ezt az összeget is felülmúlja. — Minek köszönhető még ez a kiváló eredmény a kertész hozzáértésén kí­vül? — tesszük fel az utolsó kérdést. — Annak, hogy a tag­ság a múlt évinél is na­gyobb bizalommal van a kertészethez. Az ipari munkások feleségei is szí­vesen dolgoznak nálunk, mert ha akarják, kétheten­ként készpénzzel fizetünk nekik. Akik eddig nem is gondoltak arra, hogy kerti munkát végezzenek, az idén azok is eljöttek, ha csak egy pár szabad órára is. Ha szükség van rá, akár nyolcvan asszony is jön . • . JÓL FIZET a karancsla­pujtői kertészet a termelő- szövetkezetnek és minden­kinek, aki benne dolgozik. Nyíltszíni aranybánya a Karancs-völgy zsíros feke­te földje, a megye leg­szebb, legtöbbet érő zöld­ségféléjével hálálja meg a gondos munkát, amit rá­fordítanak . .. Kemény Erzsébet rint megtakarítást ered­ményező újításáért. Földi József Mátranovákon 2 újítása 43 ezer forint meg­takarítást tesz lehetővé, Kispál Sándor, a Nagy- bátonyi Szolgáltatónál négy elfogadott újítási ja­vaslatot nyújtott be 400- 400 forinttal jutalmazták MEGJUTALMAZTAK az ifjúsági újítóhónap legjobbjait Zagyvarónától Bagiyasaljáig Autóbuszon Néhány forduló szinte esemény nélkül zajlik. Persze, utas mindig akad, de látszik, hogy Tarjánban ma kis piac van. A kocsi terhelése normális. Ha­nem délután két órakor újra kezdődik a csúcsidő. Tizenhárom ötvennyolckor hagyjuk el Baglyast, a Pa­tyolatnál már tele va­gyunk. A Tanácsköztársa­ság térről tizennégy óra húsz perckor indulunk. Két buszra elegendő utas szeretne felszállni. A ve­zetőfülke ablakához inge­rült szóváltás foszlányai ütődnek. Nem vagyunk angyalok — Hallja, hogy marják egymást? Mind el akar in­dulni velünk, egymás lá­bát tapossák, ruháját té­pik. Veszekednek- Nem emberhez illő közlekedés ez, higgyje el nekem. Hát nem elég, hogy az a mun­kás ledolgozta a műsza­kot? Fáradt. Lehet, hogy a munkahelyén kellemetlen­ség is érte. A buszon meg folytatódik ..: És van, mi­kor a kalauznak esnek, a sofőr családfáját emlege­tik. Szó sincs róla, mi sem vagyunk angyalok. Isme­rek helyijáraton kalauzt, akinek a modora, az ide­gei nem ehhez a foglalko­záshoz valók. Majd min­III. den hónapban van valami mulasztása. Két hete sincs, hogy egy iskolás gyerek fejét odacsukta az ajtóval. Mert kapkod. Ismerek vi­szont régi, tapasztalt ka­lauzokat, akik a pesti bu­szokon nem nagyon élné­nek meg- Ök meg azért, mert lassúak. Nem tudnak egyszerre figyelni jegyre, pénzre, felszállókra, ajtó­ra. Apropó: mennyit áll­tunk ennél a megállónál? Egy teljes percet. Hány felszálló volt? Hét. Na, látja! Ismerek sofőr kollé­gát, akire azért panaszkod­nak az utasai, mert rán­gatja a kocsit. Nem tud simán indítani: hirtelen gyorsít, ha elé kerül vala­mi, blokkol, majd megint felgyorsít... Az utasok hol előre lódulnak, hol hátra. Ha még ráadásul zsúfolt is a kocsi... no, magamnak sem kívánok ilyen utazást. Az utas sem... — De nem angyal a ked­ves utas sem! Adódnak anekdotába illő esetek. Hiába van például a me­netrend kifüggesztve a megállónál, azért nagyon sokan megkérdik, mikor indul, érkezik ez, vagy az a járat- A jómúltkoriban itt, a főtéren szólított meg egy bácsi: „Mikor indul ez a ma vart, fiam?” Mon­dom neki, hogy tíz negy­venkor. Biccentett, aztán odább ment. Egy perc múlva visszajön: „Tegye bolonddá az öregapját, annyi óra nincs is!” — Akadnak ennél ke­vésbé szívderítő históriák is. Pár hete, az erőműnél felszállt hat fiatalember. A kalauz látta, hogy csak ketten vettek jegyet, de mikor a többitől is kérte, átcsempészték egymás ke­zébe. Ment ez a játék két megállón keresztül. Akkor a kalauz felszólította őket, hogy mutassák meg a je­gyet egyszerre, mind a ha­tan. Leszálltak. A minap az egyik utasnak nem volt érvényesítve a bérle­te, a kalauz elvette tőle. Mire a kedves utas Közöl­te vele, ha nem adja azon­nal vissza a bérletet, a ka­lauzt a gallérjánál fogva emeli ki az ülésről és le­hajítja a kocsiról. Még szerencse, hogy az én ka­lauzomnak, amellett, hogy szorgalmas, lelkiismeretes, van egy nagyon jó tulaj­donsága: tud nyelni. Mert ez nagyon fontos! — Mindezt azért mesél­tem el, hogy lássa, nem olyan könnyű a mi mun­kánk. Arról nem is beszélve, hogy manapság, mire vala­ki a helyijáraton a mun­kahelyére ér — kifárad, ingerült.. ■ A hazafelé el­szenvedett kellemetlensé­VáUosatosabban• érdekesebben / y / A munkaverseny nyilvánosságának tapasztalatai A dolgozók közül egyre többen akarják tudni saját és munkatársaik, ismerőse­ik, barátaik, termelési és munkaversenyben elért eredményeit. De a jó ver­senynyilvánosság megte­remtése azért is fontos, mert a különféle verseny- formákban résztvevők szá­ma évről-évre nő. Ebben az esztendőben a munká­sok majdnem 90 százaléka tett felajánlást és kapcso­lódott be a versenymozga­lomba. Megyénk ipari üzemei­ben, a mezőgazdaságban, a közlekedési és kereskedel­mi vállalatoknál 2532 munkabrigád, közel 25 ezer fővel tevékenykedik. Ebből 768 brigád tett külön vállalást a szocialista cím elnyeréséért. Emellett 39 üzemegység, műhely, akna közel 2.5 ezer versenyző­vel szintén az előbb emlí­tett megtisztelő cím el­érésén fáradozik. Együtt a munkásokkal Termelő- és szolgáltató üzemeinkben, vállalataink­nál ,az állami gazdaságok­ban, az előző év hasonló időszakához képest mint­egy 10 százalékkal több dolgozó vett részt a terme­lési tanácskozásokon. Fej­lődés van tartalmi vonat­kozásban is. A mátranováki Gáti II. üzemnél többen felvetették az anyagellátás és szállí­tás nehézségeit, ezek elhá­rítására tettek javaslato­kat. A ZIM-ben az önmeó- zás bevezetésére több szo­arugyár salgói kapujáig közlekedett. Az volt a fel­irata is: Salgótarján- Ezt a járatot megszüntették. Nem tudom, miért. Pedig a főtéren néha jócskán le­maradnak zagyvaiak, csak azért, mert nem férnek azoktól, akik csak az acél­árugyári művelődési házig utaznak .. . Tehát a város belterületén közlekedő rendszeres járat — esetleg egy kisebb befogadóképes­cialista brigád tett felaján­lást. A gépállomásoknál az első félévben megnöveke­dett költségek csökkenté­sére tettek javaslatokat, hogy vállalásaikat év vé­géig teljesíthessék. Az előbbieken kívül egyre na­gyobb számban szólalnak fel munkások, akik a ter­melés folyamatosabbá té­telét, a nehézségek kikü­szöbölését javasolják, ezál­tal hozzájárulnak a ver­senyvállalások teljesítésé­hez. Formák, eszközök De ezeken a megbeszélé­seken döntenek arról, hogy kik érdemesek a szo­cialista címre, a kiváló dolog zó kitüntetésére. E nyilvános fórumokon eb­ben az esztendőben 400 fő­vel több dolgozót tüntettek ki, mint az előző év hason­ló időszakában. A termelési tanácskozá­sokat negyedévenként tart­ják, ezért nagy szerepe van a közbeeső időszakban a nyilvánosság más eszközei­nek, formáinak is. Jelenleg és a jövőben is a tanácskozások mellett egyik leghatásosabb eszköz az üzemi újság és a hír­adó. Az Acélárugyárban, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a gépállomásoknál és a föld­művesszövetkezeteknél megjelenő lapok nagymér­tékben hozzájárultak ah­hoz, hogy a dolgozók tájé­koztatása a termelési és versenyeredményekről, az akadályokról megfelelő le­gyen. De vannak olyan üzeme­zamegy. Korán fekszik. A kalauz a bevételt olvasgat­ja, neki még ma el kell számolnia. Este tizenegyig a kollégák róják fáradha­tatlanul az utakat. Másnap hajnalban aztán a gépko­csivezető újra elfoglalja a helyét a volánnál, a ka­lauz a feljáró melletti ülé­sen. S kezdődik minden élőiről... Csizmadia Géza ink, ahol a versenytáblá­kon szinte naprakészen tá­jékoztatják a munkásokat eredményeikről. Az írásos szöveg mellett több fény­képet közölnek az élenjá­rókról, a munkahely ese­ményeiről. E tekintetben példamutató utat jár a Nógrád megyei Építőipa­ri Vállalat, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt és a ZIM Salgótarjáni Gyáregy­sége. A fényképes, rajzos áb­rázolás különösen fontos az újításokat, új módsze­reket ismertető propagan­da eszközök esetében. En­nek elősegítése céljából nemrég az öblösüveggyár­ban és az ÉMÁSZ-nál, va­lamint, a bányatröszt egységeiben kiállítást szer­veztek, melyen részt vet­tek más üzemek képvise­lői is. Ésszerűbben Mindez azonban nem fe­ledtetheti velünk a meglé­vő hiányosságokat. Neve­zetesen azt, hogy a szocia­lista munkaverseny kiszé­lesítésével, új formáinak, a szocialista brigádmozga­lomnak trejedésével nem tartott lépést a verseny­ben élenjárók népszerűsí­tése és a ' nyilvánosság. Nem elég sokoldalú, ötle­tes az egyes brigádok éle­tét, üzemek, műhelyek eredményeit méltató ver­senynyilvánosság. Többhe- lyütt a gazdasági- és moz­galmi vezetők nem szer­vezték meg az értékelő bi­zottságokat. De javítani kell a termelési tanácsko­zások ilyen irányú munká­ját is. Fokozni kell az élen­járók jutalmazásánál a vi­tát, de ezt a fórumot he­lyes felhasználni a jó módszerek elterjesztésére, kiváló újítások ismerteté­sére stb. Mindezek arra utalnak, hogy a jobb munka érde­kében gazdasági és mozgal­mi vezetőiknek az eddigi­nél alaposabban kell be­tartani az MT és a SZOT 1022-es határozatát. De ér­vényt kell szerezni emel­lett a kromány 3080/1963- as számú utasításának is, mely szerint a munkaver­seny értékelését, szervezé­sét a vállalati munkaügyi osztályokról a tervezéssel foglalkozókhoz kell átten­ni. Csak ilyenformán lehet biztosítani a megfelelő hozzáértést, a rendszeres értékelést, mely alapja a nyilvánosság megteremté­sének. Jó lenne, ha az ér­tékelő bizottságokban na­gyobb szerepet kapnának a műszaki vezetők, akik leg­jobban ismerik az elért eredményeket, és a tenni­valókat. Megvan a lehető­sége annak is, hogy több kisebb, lehetőleg azonos jellegű vállalat, együttesen jelentessen meg üzemi új­ságot, vagy stencilezett híradót. A munkaverseny értéke­lése, nyilvánosságának biz­tosítása azért is fontos, mert ennek elhanyagolása elkerülhetetlenül a verseny lendületének fékezéséhez, az eredmények csökkené­séhez vezethet. Solymosi Imre az SZMT munkatársa geknek meg vagy útitár­sai, vagy a kalauz, vagy éppenséggel otthon a fele­sége, gyerekei isszák meg a levét. Mint a pestiek — Mondták már nekem azt is, hogy „mit beszélek, pár évvel ezelőtt nem volt helyijárat. Zagyváról, Pál- falváról gyalog jártak be az emberek. Most arra is lusták, hogy azt az egy-két kilométert gyalog megte­gyék. Egy megállóért is busz kell nekik”. .Azt is a fejemhez vágták már: „Mit szóljanak a pestiek! Ügy lógnak a buszokon, mint a szőlőtőkén a für­tök.” Én erre csak azt szoktam mondani. A köz­lekedés ma már nem luxus igény. A pesti közlekedési problémák megoldása pe- dik a pestiekre tartozik. A salgótarjáni városi közle­kedés problémáit a salgó­tarjániaknak kell megol­dani. — Hogyan? No, látja, ez már fogasabb kérdés. Nem is olyan régen például volt egy járatunk, amely a nagyállomástól az Acél­ségü autóbusz — teher­mentesítené a peremkerü­letek felé tartó autóbuszo­kat, egyben arra is alkal­mas lenne, hogy az „egy- két-három megállós” uta­sokat fuvarozza. Ez termé­szetesen ma már nem old­ja meg a jelenlegi helyi­járatok problémáit a csúcs­forgalmi órákban. Olvas­tam az újságban, hogy szeptemberben nagy befo­gadóképességű, háromajtós faros buszokat kap Tar­ján. Ügy látszik, ezek a buszok valahol, út közben elakadtak. Könnyítene a helyzeten az is, ha csuk­lós, vagy pótkocsis jármű­veket kapnánk. De az is, ha időnként nem kellene a javítóműhelyben állni a járműveknek, mert nincs gumi az üzembehelyezé­sükhöz, hiányzik valami­lyen alkatrész... Minderre valahol valamilyen megol­dás biztos van. De ezt jobb, ha a központi elv­társaktól kérdi- ők ennek a tudói. * Délután félöt. Az autó­busz befejezte utolsó for­dulóját. A sofőr megiszik két pohár sört, aztán ha­

Next

/
Oldalképek
Tartalom