Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-24 / 191. szám
6 NÖG1ÄD 12S4. sav?*. 24. asWflrtBSc cfottü&l ttejti kelméitek HisUanmien Gondolatok egy KISZ vexetőségválasztó tag’gf^'űlésen AZ EBÉDLŐNEK használt helyiséget szépen feldíszítették a Kisterenyei Gépállomás KISZ fiataljai, A fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták a vezetőség beszámolóját, amit Kaszás József KISZ titkár terjesztett elő, A beszámoló hallgatása közben több gondolat foglalkoztatott. Az egyik mindjárt, hogy egy alapszervezet négy éves munkáját húsz perc alatt aligha lehet megfelelően értékelni. Arról már nem is szólunk, hogy a húsz percből jónéhany a hazai és nemzetközi eseményekkel foglalkozott. Aligha lehet hinni, hogy egy alapszervezet — még akkor is, ha kis létszámmal működik, ne érjen el eredményeket, s a beszámoló miért túlságosan borúlátó. Miről is szólt a beszámoló? Arról, hogy 19G3- ban még 34 tagja volt az alapszervezetnek, ma csak 18 tagot számlálnak, holott több mint 50 fiatal, — a dolgozóknak csaknem fele — tevékenykedik a gépállomáson. Nem tartották meg rendszeresen a vezetőségi üléseket, több taggyűlés is elmaradt, a szervezeti élet egy helyben topogott. így az is érthető, hogy négy év alatt gyakran változott a vezetőség, a különböző reszor- tosok sem váltották be . a hozzájuk fűzött reményeket. A taggyűlésekről azt is fel lehet jegyezni, hogy írásos beszámoló a — vezetőséggel megvitatva — aligha készült,/ a hózott határozatokat sem rögzítették, azok végrehajtását sem lehetett ellenőrizni. AMIKOR ezeket a KISZ fiatalok, a régi vezetők „fejére olvasták”, lesütötték szemüket. Arra már aligha figyeltek, amikor néhány szóban az eredményről beszélt a titkár. Mert dolgoztak is ezek a fiatalok. Politikai oktatásban például tizenketten vettek részt, néhányan pártszemináriumokon tanultak. Arról nem tehettek, hogy a propagandista gyakran nem készült fel, — le kellett váltani. A társadalmi munkában is megálltak helyüket. Legelötisztítást végeztek. Gyűjtötték a rongyot, az ócskavasat. Az ISZM mozgalom más követelményeinek is eleget tettek. Zenekaruk sok vidéki községben szerepelt, javította a kapcsolatot a gépállomás, és a községi fiatalokkal. A közös kirándulás, sport- rendezvény is hasznos volt. A sakk és asztalitenisz háziverseny pedig rendszeres az alapszervezetné!. De mennyi mindent tettek volna még ezek a fiatalok, ha van szervezett élet, ha irányítják a ki- szesek munkáját, tartalommal töltik meg a szabadidőt!? Hosszú. nehéz percek követték a beszámolót. Míg a jelölő bizottság munkáját végezte, hozzászólásók következtek volna. Nagy nehezen akadt négy vállalkozó. Az egyik a sportról, a társadalmi munkáról, a másik a zenekarról, a kultúr-felelős tevékenységéről, a harmadik és a negyedik pedig arról beszélt, hogy nincs helyiségük, még az ebédlőből is ki vannak zárva — nem tudják a szervezeti életet biztosítani. Arról azonban, hogy a beszámoló nem foglalkozott például a gazdasági tevékenységgel — mit, mire használtak fel négy év alatt, vagy h KlSZ-fiatalok hogyan álljak meg helyüket a munkában, fegyelemben, egyetlen szó sem esett. Pedig lett volna miről beszélni. Miért csökkent a KISZ-lagok száma: miért esett vissza a szervezeti élet: miért nem szerveznek több sport és kulturális megmozdulást, amit a gépállomás anyagilag is segítene? Miért... miért. .. Hányszor kérdezte az ember önmagától. Az pedig különösen feltűnt, hogy a fiatalok sem az új vezetőkhöz, sem pedig a járási küldöttekhez egy szót sem szóltak, — elfogadták azokat, akiket a jelölőbizottság javasolt. NÉGY ÉV munkájának mérlegét kellett megvonni ezen a fontos vezetőségválasztó taggyűlésen. De egy újabb távlatot is nyitni a kiszesek számára. Meg határozni: hogyan tovább. Erről nem beszéltek Kisterenyén. Somogyvári László Aki le akarja vetni régi borét Szemtől-szemben egy fiatalkorú betörővel MEGDÖBBENTŐ vádirat. A tettes — aki akkor még tizennyolc éves sem volt — ez év júliusában összetalálkozott egykori rabtársával. Nem nehéz kitalálnunk, hogy miről beszélgettek, ha megtudjuk: e kis írás főszereplője még azon az éjjelen behatolt a salgótarjáni Fekete Gyémánt vendéglőbe, ahonnan négyszázhat forinttal távozott. Teljes betörő-felszerelést vitt magával; álkulcsokat, kesztyűt, fűrészlapot, csavar- húzót. A bőrkesztyűből később álarcot fabrikált, nehogy felismerje valaki, ha tettenérik, de sikerül elmenekülnie. Megyénkből a Balaton melé, Siófokra és Tihanyba utazott. Ott trafikba. espressoba es ajándékboltba tört be. A különböző helyekről tízezerforint értékű fényképezőgépet, bizsut, töltőtollat stb. vitt el. Egy narancshéjon csúszott el. Balszerencséjére egy becsületes ember bukkant az elrejtett zsákmányra. Az értesítette a rendőrséget, amely — mondhatni — félkézzel fogta el. — Nehéz nem lebukni, — állapította meg kesernyés tárgyilagossággal, amikor a Nógrád megyei Főügyészség egyik csendes szobájában beszélgetünk. — Sok a rendőr, sok a..., pardon, detektív. Pedig olyan óvatos voltam, ahogy tanultam. — Tanulta? Hol? R. András most néz először a szemünkbe. Két javító intézet nevét említi, hozzátéve: — Ezt ne írja meg, kérem. Cserébe megmondom, mivel lehet kinyitni egy páncélszekrényt. —Kulccsal, Esteleg hegesztőpisztollyal. .. — Á! Néhány, megfelelően alakított kötőtűvel. De nem érdemes. Rendes helyen nem hagynak sok pénzt. Meg aztán könnyű lebukni, — túr bele a hajába. CSUKLÓJA fölött tetoválás sötét betűi rajzolnak ki egy leánynevet. — A nagy szerelem? — Á, csak dísz. Van több is. Valóban. Jónéhány, csekély rajzkészségről tanúskodó más ábra, közöttük toll-f ej díszes indiánus. — Ez is intézeti emlék, — nézegeti. — Hű, de kikaptam miattuk! Némelyik már fakul. Amelyik rosz- szul sikerült, azt kiszedem. — Mivel? — Citrommal. Végig- szurkálom a bőröm, egy éjszaka rákötöm a citrom héját. Nézze, itt már alig látszik. Ügyészi engedélyünk van rá: rágyújthatunk. Tesszük is. — Szereti a cigarettát? — Nagyon. Sajnos, még nem kaptam hozzátartozóimtól. Talán később; meg aztán majd kint. Igaz, az soká lesz... — Mennyire számít? Mond egy számot. Lehet, hogy nem jár messze attól, amely majd a fiatalkorúak büntető tanács elnökének ajkáról hangzik el. — Nem is baj, ha sok, — fűzi András tovább a szót, — legalább tanulok valami mesterséget. Dtsoss safc az egészet, úgy ahogy van. — A szabadságvesztést? — Azt is, meg a betörést, drukkot, őrizetbe vételt, kihallgatást... Olyan rongy életem van. Ott kezdődött, hogy az apám ivott, a mostohám is. Egyedül az anyám törődött velem. — Es a társadalom? — Nem kenem arra, amit tettem; viszem a balhét! — villannak dacosan a barna szemek. — De juszt-sem csinálok többet. A TÁRSADALOMRA alaptalanul haragszik, — érezni, hogy haragszik —, R. András. Az tette lehetővé ,hogy a rossz családi környezetből nevelőszülőkhöz kerüljön; az próbálkozott vele a javítóban; az részesítette tavalyi bűncselekményei után a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében: és a szocialista társadalom az, amely — mint e percben a fiú megtudja — még mindig tartogat meglepetést számára. Azt, hogy... — .. .szabadulása után tiszta erkölcsi bizonyítványt kap. Ha tisztessége- ses viseli magát, soha senki meg nem tudja, hol volt egy ideig. A FIATALEMBER hissa is. nem is, amit hall. Félszemmel kísérőjére pillant, s mintha az helyeslőén bólintana. . . R. András néz, néz, töpreng. Csak nagysokára szólal meg, akkor sem a két felnőttnek, csupán magának szánva: — Kiszedem az össaes tetoválásaimat... — b. z. —Falusi arcképek: A szeszfőzdét \ Kormányhatározat a mérnök továbbképzés és a szakmérnök-képzés továbbfejlesztéséről A Művelődésügyi Köz- a szakmérnöki szakokon. A bankiak nemcsak a híres tóról, hanem a szeszfőzdéjükről is nevezetesek. Azt mondják, oly zamatos, tiszta pálinkát mint náluk, messze környéken nem főznek. Zarándokolnak is hozzájuk, a cefréshordók- kal, mint a kegyhelyre. Kocsi kocsit ér Rértságról, Pusztaszántóról, Tolmácsról. Kétbodonyból, nem is beszélve a helybeliekről. Azt állítják, hogy ha a bánki főzetet módjával fogyasszák, orvosság. Az anekdota szerint Két- bodonyban történt egyszer, hogy az egyik embernek sajgott a vála, háta. Hétrét gömyesztette a fájdalom. Tömték bele az orvosságot, de minden hiába. Valakinek egyszer eszébe jutott, hogy tiszta szesszel kéne dörzsölni. Mivel nálunk nem volt, egy biciklis futárt menesztettek Bánkra, egyenesen Lomeny Jánoshoz, a szeszfőzde vezetőjéhez. Betegekről lévén szó, adott a sajátjából egy félliterre valót. Dörzsölték vele a beteg embert, már majdnem lángot vetett a bőre. amikor mgeszólalt.: — Már kívülről erzem, hogy tüzel, de belülről is elkelne... És a beteg meggyógyult. Persze ez a tréfás, minden reális alapot nélkülöző történet csak arra jó, hogy a pálinkafőzők körében öregbítse a bánki pálinkafőzet hírnevét. Hiszen .jól tudjuk, hogy a „belülről” alkalmazott alkohol nem gyógyszer... Lomeny János azonban azóta is olyan hozzáértéssel fogadja a főzettetőket, hogy a pálinkában sem különben. Beleszagol a hordóba, pálcikájával megkongatja, aztán szemügyre veszi, pontosan mit tartalmaz. Szilva-e, alma-e, kör- te-e vagy valamilyen keverék és tudós ember módjára magyarázza a cefretulajdonosnak: — Tudni kell, mit főzök, mert úgy bánok vele. Azt állítja, gondosabban kell a pálinkának valóval bánni ,mint a szőlővel. A ió pálinka legnagyobb ellensége a vashordó. Oxidálódik, szagot hagy a nyersanyagban. Azt mondják, hogy Lomeny János Bánkon külön-külön is felkeresi a termelőket és oktatja őket, hogyan tárolják a főznivalót. Most' készül, hogy felkeresi azokat a községeket is, amelyekből a tsz-tagok, tsz-ek náluk főzetnek. A szeszfőzdében példás a rend. A rézüstök ragyognak a tisztaságtól, a tűzhelyben vidáman pattog a tűz, amelytől az első üstben bugyóg a cefre, réz- csövön megy a finomítóba. Lemony munkatársai ■ Kohári János és Bálint Pál éberen őrködnek a műszerek jelzései fölött. Kristálytisztán csöpög a pálinka, telnek a demizso- nok. Télre ismét lesz a bánki „orvosságból”. löny legutóbbi számában megjelent a mérnök továbbképzésről és a szakmérnök-képzés továbbfejlesztéséről szóló kormány- határozat. A határozat megjelöli a továbbképzés legfőbb feladatait, s egyebek közt rámutat: alapvető követelmény, hogy a továbbképzés során a mérnökökkel megismertessék a műszaki tudományok eredményeit, felhasználásuk módszereit, a fiatal mérnököknek átadják a gyakorlati tapasztalatokat, a termelés irányításával kapcsolatos ismereteket. A kormányhatározat értelmében a vidéken dolgozó mérnökök továbbképzésének segítségére kialakítják a mérnöki továbbképző intézet vidéki központjait, elsősorban a műszaki egyetemek, majd a trösztök és nagyvállalatok közreműködésével. A szakmérnök-képzés levelező. esti és — egyes területeken. kivételesen, indokolt esetben — nappali oktatási formában szervezhető. A levelező oktatásnál a tanulmányi idő három félévtől öt félévig terjedhet, az esti és nappali oktatásnál ennél rövi- debb i; lehet. a felvételhez — azokon ahol ez indokolt — meghatározott szakon egyetemi oklevél szükséges. Azoktól a mérnököktől, akik nem a megfelelő szakon végeztek, megkövetelhető különbözeti vizsga letétele. A jelentkezés a szakmérnök-képzésre a levelező oktatásnál érvényes előírások szerint történik, az oklevél államvizsga letételével szerezhető meg. A kormányhatározat a mérnök továbbképzés és a szakmérnök-képzés továbbfejlesztésével kapcsolatban a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek tennivalóit is megszabja. Egyebek. közt kimondja, hogy a főhatóságok vezetői a felügyeletük alá tartozó vállalatoknál és intézményeknél határozzák meg azokat a munkaköröket, amelyek betöltéséhez szakmérnöki oklevél szükséges, s a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben állapítsák meg az oklevél megszerzésének határidejét. Gondoskodniuk kell a mérnök továbbképzés és a szakmérnök-képzés tervszerű előkészítéséről, a továbbképzés irányainak és a képzésben reszesítendők szarnának maghatározásáról. Lomeny János minden gramm „gyógyszert" lelkiismeretesen elkönyvel Bobál Gyula
