Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-24 / 191. szám

I

NÖGSAD

1964 saept 24, csütörtök

Irodalmi és politikai előadások, élménybeszámolók a balassagyarmati Népfront Klubban

A NÓGRAD megyei pártbizottság júliusi határozata az értelmiség helyzetével is foglalkozott. A többi között célul tűzte ki, hogy olyan, elsősorban kulturális jellegű klubokat szervezzenek Salgótarjánban és a járási székhelyeken, mint amilyen Balassagyarmaton működik.

Erről a témáról beszélgetünk a balassagyarmati Népfront Klub titkárával, rir. Valló Emillel.

— Mikor alakult meg a klub és milyen célból?

— A klub két éve kezdte

meg működését. A klubtagok szervezését nem kampányszerűen csináltuk,

f gvesek igényeltek, kérték, hogy olyan szervezetet hozmunk létre, mely a balassagyarmati otthonülő értelmiséget kissé kimozdítja. Először 40 taggal indult meg klubéletünk. Célul

űztük ki, hogy olyan előadásokat tartsunk, mely mindenkit vonz. Ezt sikerűit is elérnünk, mert csaknem minden klubest után hatan, tízen kérték felvételűket a klubtagok sorába.

— Nyáron a Népfront Klub nem működik, és bizony az „őszi évadot" mar sok ember várja. Mikor nyílik meg újra a klub és milyen természetű előadásokat hallhatunk majd?

— Szeptember utolsó hetében kezdődik az élet a Népfront Klubban. Az elmúlt évhez viszonyítva

klubtaglétszámunk nőtt, jelenleg kétszázon felül van. Programunkban elsősorban irodalmi előadások szerepelnek. A Madách-ünnep- ségekböl is kivesszük részünket: „A Tragédia rendezési problémái” címmel Major Tamás, a Nemzeti Színház főrendezője tart előadást, azonkívül a helyi irodalmi színpad is készül egy Madách-est műsorra, ígéretet kaptunk több országosan ismert órától egy- eg'y előadás tartására. Szeretnénk a nógrádi írókat is vendégül látni egy este.

Programunkban politikai előadásokat is beiktattunk, melyek egyikére Jakab

Sándor elvtársat, az

MSZMP Nógrád megyei

Pártbizottságának első titkárát kértük fel. Más alkalommal Erdei Ferenc, a Népfront országos főtitkára fogja méltatni a Hazafias Népfront-mozgalom tízéves jubileumát. Szeptember végén megyénkbe látogat egy NDK küldöttség, melynek két tagja hozzánk is eljön.

ORVOSI és jogi előadásokat is szervezünk, melyeken elsősorban a közönséget érdeklő orvosi, illetve jogi kérdésekről lesz szó. Egy alkalommal a Művelődésügyi Minisztérium Gyermekvédelmi Osztályának vezetője tart klubunk- an ifjúságvédelmi ankétotG. R.

Emberi lett az élet..

Húsz év múltán a régi harcok színhelyén

Kárpát-Ukrajna városaiban, falvaiban mostanában emlékezetes nagy napokat ünnepel a nép. A húsz évvel ezelőtti hősi harcokat. Azt, . hogy az ottani emberek, akiket halálraítélt a fasizmus, miként léptek az élet útjára és hová jutottak azóta. Ha valahol iszonyú volt a szenvedés és mélységes a nyomor, hát ezen a területen az volt. Ha valahol szomjúhozva várták a szabadságot. itt úgy várta mindenki.

Domonkos Ferenc, az egykori partizán, aki volt parancsnokával, Úszta Gyula altábornaggyal s a Rákóczi partizáncsoport még élő tagjaival, a hősi halottak hozzátartozójvai pár nappal ezelőtt a régi harcok színhelyén járt, így emlékezik:

— Negyvennégy augusztus 8-án éjjel érkeztünk Kievből Úszta parancsnoksága alatt. Mi voltunk a felderítők, később útnak indított csoportok előtt. A Szernyemocsár közelében értünk földet, onnan húzódtunk Csorna-patak környékére, a Buzsora-tetö volt támpontnak jelölve számunkra. Minket követett még három repülőgép, az egyik gép utasai német találat következtében lezuhantak, 'hősi halált haltak. Ekkor pusztult el a salgótarjáni fiatal Schujer Ferenc is.

A népet német és magyar fasiszták sanyargatták, amúgyis kevés vagyonkájukat, állataikat, élelmüket elrabolták. A férfiakat egy szálig katonának, vagy munkaszolgálatra akarták hajtani. Azok a hegyek közé, az erdőkbe menekültek, majd, mikor értesültek ottlétünkről, hozzánk csatlakoztak. Az asz- szonyok, gyerekek a kevés élelmet, amijük maradt, azt is nekünk hordták, de ennél még értékesebb volt, hogy az ellenség minden tervéről, megmozdulásáról híreket hoztak. így a mi partizántevékenységünk eredményesebb volt. Hidakat, vasutakat robbantottunk, hadi felszereléseket, utánpótlási

Partizánemlékmű Csornapatakon

szállítmányokat zsákmányoltunk, csendőröket és katonai járőröket ejtettünk fogságba.

Csornapatak lakóit, mint a partizánok segítőit s a partizántevékenységek résztvevőit a fasiszták ki akarták irtani. Erre minden élő a hegyekbe menekült. Az üresen maradt

KjűtiiHihk az cí(4lgifútrhun

A Salgótarjáni Acélárugyár többek között szocialista szerződésben áll a honvédség aszódi alakulatával.

Ezekben a napokban üj- ra lehet látni az aszódi honvédeket, akik a gyári

vágányhálózat korszerűsítését bővítését végzik odaadó munkával. Ezenkívül segítséget nyújtanak a III. negyedéves szállítási terv határidőre való teljesítéséhez is. Aktívan dolgoznak a szállítási részlegeknél.

A hősi halott partizánok hozzátartozói az emlékmű előtt

183“

Szüts István:

V

A

•• ••

"v

vörös

Dokumentumregény

agyag

r

14.

Hugenberg kihúzta magát, kövér arcán megfeszült a bőr.

— Berlinben nagyon jó néven vennék, ha maga kérné mellé a magyar ba- uxit nyersanyagát is. Akkor lenne teljes a mu. Érti, ugye, Stinesse?...

XIII.

RAJNISS ÜR ELŐLÉP

Az Országház Kupolaterme megtelt érdeklődőkkel. A karzaton is fürtökben lógtak az emberek. Vihar előtti csend volt és ideges remegés a levegőben.

— Meg kell itt fulladni — sóhajtott Széchenyi Pál gróf és szomszédjára nézett.

— Hét végén én is elutazom Baden-Badenbe — válaszolt herceg Festetich.

— A kaszinóban roulette, trente-quarante, baccarat... És nemzetközi lóverseny is lesz .

— Pszt, kezdődik — intett a gróf.

A teremben lassan elült a moraj. Az elnök a szent korona plakettje alatt jelt adott, a jegyző felállt. Éles hangon jelentette be a következő interpellálót: Rajniss Ferenc képviselőt. Majd mielőtt visszaült volna, az első sorokban ülő Imrédi Bélára és Jaross Andorra nézett. Rajniss lassan kelt fel székéből. A nagyobb hatás kedvéért egy ideig csak iratait rendezgette, aztán körbejáratta a szemét a termen. Tíz éve várta a véleménye szerint tehetségéhez képest szürke életet élő képviselő, a Magyar Futár későbbi főszerkesztője ezt a pillanatot.

— Uraim! A legnagyobb magyar kincs, a bauxit

ügyében fordulok a nemzethez, kérve, ítélje el azt a rablógazdálkodást, ami az alumínium alapanyagával folyik. Képviselő urak! Olyan visszaélésről rántom le most Önök előtt a •leplet, amilyen aligha volt hazánkban. A szombati lapok rövid, de fontos jelentést közöltek, mégpedig azt, hogy a Zürichi Bauxit Tröszt AG. rendes közgyűlése jóváhagyta Müller József doktor vezérigazgató által előterjesztett jelentést, mérleget és nyere-ég- részesedési javaslatot, A mérleg egymillió 589 ezer frank tiszta nyereség. Svájcban a Blanchbart Bankház minden részvény után kifizeti a boldog tulajdonosoknak a hat svájci frankot. Ugyanakkor Magyarországon a részvényesek szintén hat nengö 94 fillért kannak. Valójában furcsa egy átszámítás. Hol van a pengő a frank értékéhez? Ám ez még hagy- ján uraim!

A szélsőjobboldali képviselő nyelt egyet, aztán hangosabban fojtatta:

— Bizonyára finom, patinás, előkelő magánbank a Zürichi Blanchart Bankház. Hűvös termek, svájci jóléttől gömbölyödő szolgák fogadják a bauxit részvényekkel érkező ügyfeleket. A pénztárnok úr

aranykeretes pápaszem mögül olvassa le a zizegő bankókat. De kinek?. Ezt kérdezhetik a magyarok! Mint Önök tudják, a Bauxit Tröszt Svájcban állomásozik, de Svájcban — nincs bauxit! A zürichi részvénytársaság munkahelyének elegendő volna egy kisebb méretű fürdőszoba, megmutogatni a kíváncsi részvényeseknek, hogy milyen a bauxit eredeti „franktalan” állapotban. A termelés szempontjából a Bauxit Tröszt persze magyarországi vállalat. A zürichi holding alapja, eltartója és alapítója a magyar nép. A svájci vállalat milliós jövedelmének legalább 80 százaléka Magyarországról származik, a magyar föld kincséből, a magyar bányászok verejtékéből.

— Disznóság! Le velük! Neveket kérünk! — kiabált a képviselők egy része.

Rajniss elégedetten nézett körül.

— Mindjárt szolgálok nevekkel is, 1937-ig Ma gyarországról 60 millió svájci frank érték került külföldre. Már 1928-ban a svájci holding másfélmilliós nyereséget mutatott ki. A részvényeknek csupán a 24 százaléka maradt itthon, a többi' a dőzsölő svájci tőkések zsebébe csúszott. A bauxit tröszt mesekönyvbe való jelentése szerint a bauxittermelés önköltsége rendkívül hátrányosan alakult a szociális terhek és a munkabérek növekedése miatt. Nos, tisztelt Ház! Nem volna tanácsos megkérdezni a magyar bányászokat, hogy az elmúlt gadasági évben mit éreztek a szociális jólét és az emelkedő munkabérek áldásaiból? Nem. Az emelkedő munkabérek áldásaiból jólétet csak a Svájcban lévő tőkések érezhették. Adatokat pedig a svájci tröszt magyarországi urai is adhattak volna.

— Vizsgálatot kérünk! — kiáltották a padsorokból. — A kormány mon- jon le!

— A legszörnyűbb rablógazdálkodás az — folytatta Rajniss —, ami a nagy magyar kinccsel folyik. A Dunántúl bauxitja mindössze néhány vasutasnak és napszámosnak ad kenyeret, külföldön pedig hatalmas ipart lendít fel. A magyar föld adománya, magyar munkával, a nemzeti szocialista Németország segítségével legyen a dolgozó, nélkülöző, verejtékező magyar népé. A következő ülésen újabb adatokkal világítom meg...

(folytatjuk)

szegényes házakra, viskók-' ra támadtak akkor a fel-1 dühödött csendőrök, azzal a szándékkal, hogy felpér- zselik a falut. Csak négy ház esett a tűz martalékául, mert mi felvettük a harcot a gyúj fogatokkal és visszavetettük őket

. .. Most, két évtized méltán Csornapatak vendégül látta Domonkos Ferenc elvtársat és a többieket, akik: a zivataros napokban meg-i mentették a falut és együtt harcoltak, nélkülöztek népével. Az országhatárig elé-, bük mentek fogadásukra. Egy fekete fejkendős néniké lépett elő, kezében a tisztelet hagyományos ajándékai. Úszta Gyulához szólt előbb: „Üdvözlöm önt, parancsnok elvtárs, fogadja á kenyeret és a sót, amit szívből nyújtok át”. Sokáig néztek egymásra, persze, hogy megismerte az osztag parancsnoka egykori összekötőjét Cilja Ha- fiját. „Jó napot Hafija! Nagyon örülök, hogy látlak”. S az: „Én is örü-» lök.” „Mesélj, Hafijka, hogy vagy, hogy vagytok?”

És aztán Csornapatakon a vendégek nem ismertek, volna rá a falura. A vis-' kők eltűntek, új házak tiszta utcasora, új iskola, kultúrház, szülőotthon, villanyoszlopok, tv-ante.-»ák köszöntötték őket. S az oszlop, a hatalmas, egy darabból álló sziklakő, amit a partizánok emlé-, kére a hegyekből hoztak,' új iskolájuk parkjában! állítottak a csomapatakiak.j Alatta vannak elhelyezve! a hősök, magyar, orosz;,; ukrán és szlovák partizánok földi maradványai. Ide helyezett koszorút' Schujer János bácsi és fe-‘ lesége is, fiuk emlékezetére, ide hordanak friss virágot naponta azok a pio-( nírok, akik. a kis park s az emlékmű gondozását vállalták.

— Három napot töltöttünk kint. Elmentünk harcaink, harcállásaink színhelyére, végigjártuk a titkos hegyi utakat, ahol vérünk, verítékünkkel s az ottaniak könnyeivel itatta a földet. Barátaink, ismerőseink, harcostársaink gazdagon megvendégeltek bennünket és határtalanul boldogok voltak, hogy húsz esztendő után megint találkozhattunk. Mint ahogy mi is boldogok voltunk s a szeretet, a hála láttán az ottaniak megváltozott élete láttán, velük együtt azt mondtuk most, hogy megérte- Megérte a rettegést, a szenvedést... Hiszen nyugodt, szép és emberi lett az élet.

Kondorosi János