Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-24 / 191. szám

1964. szept. 24, ssütórtók NÖG5ÄD 5 Jós sót ah meggyőzéssel Burgonyaized§k között Nőgrádsipeken SZEDIK a burgonyát a nógrádsipeki határban, amely ritka jó terméssel fizet az idén. A Merkúr és az Anzelm fajták több mint 120 mázsát adnak holdanként. Matűszka József, a ter­melőszövetkezet elnöke fia­tal, tarka ruhás asszony­nyal dohog az egyik par­cellában: — Mondtam, hogy a vá­gott gumókat ne tegyetek az egészségesek köze. Ke­vesebbet kapunk érte így... A fiatal asszony báborog egy darabig, aztán mégis­csak kiíördtija a földre a zsák tartalmát, hogy újra válogassa a burgonyát. Annak idején, amikor1 Matűszka József megho­zatta Dejtárról a vetőbur­gonyát, intézkedése nem kis vihart kavart ffei a _ termelőszövetkezetben. Rendkívül csapadékos volt a nyár, az ősz, a szokott­nál több volt a fertőzött, beteg gumó a vetőburgo­nyában. A közgyűlésén sé­rült, beteg, hasznavehetet­len burgonyával megrakott papírzacskók sorát rakták az elnök elé a tagok, hogy íme itt a vetőburgonya, milyen termést várhatnak ebből. Látta azt maga az el­nök is, nem a legjobb a vetöburgonya minősége. Jobbat azonban nem ta­lált. Azt magyarázta hát a szövetkezeti tagoknak, semmiképpen sem fizethet rá a szövetkezet a vásár­ra. A dejtáriaknak csak az egészséges, továbbszaporí- tásra alkalmas vetőgumó­ért fizettek. Ami meg a fajtfct illeti nagyszerűen te­rem. S az ősz lám bizo­nyított. A Merkur meg az Anzelm burgonyafajtát most azok dicsérik a leg­jobban, akik annak ide­jén a leghangosabban ki­áltották: „Vessünk csak továbbra is a nálunk meg­szokott Ella-fajtából.” Matűszka József 1960- ban lépett a termelőszövet­kezetbe és még abban az évben elnöknek választot­ták. Kezdetitől fogva azt tartja: jó szóval, meg­győzéssel, sokkal többre haladhat, mintha azonnal az adminisztratív intézke­désekhez nyúlna. így szer­vezi, irányítja a munkát már negyedik éve és az eredmények ha lassan is, de érnek. A NÓGRÁDSIPEKI ter­melőszövetkezetben tavaly sem volt rosszabb a mun­kaegység értéke 32 fo­rintnál, a prémium meg 11 forintot emelt rajta. A Nemzeti Banktól a közel­múltban mérték, fel az idei év eredményeit. A terve­zett 33 forintos munka­egységet fizetni tudják, s ezt az összeget tovább nö­veli a szövetkezetben al­kalmazott prémiumrend­szer. Pedig nem volt gond­talan ez az esztendő sem. A gabonafélékre nagyon rossz idő járta. Ahogy Matűszka József, az el­nök mondja két és fél va­gonnal kevesebb árpa, bú­za termett a tervezettnél. S hogy ez a kiesés a ter­melőszövetkezet, a szövet­kezeti tagok jövedelmén mégsem érzeleti károsan hatását azzal magyázható, hogy sokat pótolt az ál­lattenyésztés. Különösen az állathízlalás eredményei biztatóak. A sertéseket már hét és fél hónap alatt hizlalják 105—106 kilóra, és sertésekből 230-at érté­kesítenek az idén. A szarvasmarha meg meg mind exportra ment ed­dig, s ez természetesen to­vább növelte az állatte­nyésztés jövedelmét. A termelőszövetkezetben sikerült az idén olyan jö­vedelemelosztási rendszert kialakítani, amely a tago­kat, a családtagokt egy­formán érdekeltté tette a közös munkában. Az el­múlt évekhez viszonyítva sokat javult a munkakedv, s mintegy 100—110 szö­vetkezeti tag munkájára minden időben számítani lehet. Persze előkészítés, szervezés nélkül így sem megy a munka. S Matúsz- ka József a termelőszövet­kezet elnöke a szakmai ta­pasztalatok, hozzáértése mellett nagyszerű szerve­zőkészséggel is rendelkezik, Azért ez a mostani ősz próbára teszi őt is. A me­zőgazdász pártiskolán ta­núi, s így a gazdaság irá­nyításának gondja teljesen az ő vállait nyomja. Nem panasz ez, de megérzi a mezőgazdász távollétét. Va­lamivel korábban kel, mint szokott, s este is későbben kerül ágyba mint eddig. De ami a legfontosabb, a talajelőkészítéssel, az őszi­ek vetésével nem marad­tak el. Oláh Balázs és Gal- csik György, a két növény- termesztési brigádvezető igyekszik könnyíteni az el­nök gondjain. MOZGALMAS, tarka ké­pet nyújt ezekben a na­pokban a nógrádsipeki ha­tár. S Matűszka József, a termelőszövetkezet elnö­ke a jó gazda módjára, hol a burgonyát szedő asz- szonyok között, hol meg a traktorosoknál tűnik fel. Szervezi, irányítja, ellen­őrzi a munkát, hogy a későbbiek 'Során sem csa­lódjanak a nagyüzemben a szövetkezet tagjai. V. I-nc javaslatai A zagyvapálfalvi Sík­üveggyár szakszervezeti bizottságának titkára ké­résünkre a júliusi terme­lési tanácskozásokon ké­szült jegyzőkönvveket ve­szi elő. Arra vagyunk kí­váncsiak, hogy az ott el­hangzott szavakból, javas­latokból mi valósult meg, illetve, ha nem, mik an­nak okai? Az üzemi termelési ta­nácskozások hosszú idő óta rendszeres fórumai a dol­gozóknak, így semmikép­pen sem közömbös, hogy az üzemrészek, illetve az üzem vezetősége mennyire veszi komolyan e tanács­kozásokat. A nyílt, őszinte légkör, a kölcsönös biza­lom kihat a munkára, a termelékenységre, a mun­kás ezáltal is érzi. hogy sajátja a gyár, felelősséget érez érte. Mennyit ér a szó ? Ám nézzük, milyen problémákat vetnek fel egy-egy tanácskozáson a dolgozók, lapozgassuk a jegyzőkönyveket. A Zagy­va I. üzem július 10-én megtartott termelési ta­nácskozásán készült jegy­zőkönyvből három kifogast jegyeztünk fel. Gyepesi János kifogásolta az eme­leti közlekedési utak rossz állapotát.' Juhász József a nem megfelelő termelést tette szóvá. Kérdezte, mi az oka, hogy a hőfüggöny leeresztése késik, s nincs üvegtetőre utánpótlás? Dombóvári Antal megje­gyezte. hogy éjjel nincs üvegleadás az emeletről és reggelre sok a teli állvány. E javaslatok az üzemi párttitkár, az üzemvezető, a szakszervezeti főbizalmi, az üzem vezetői és a cso­portvezetők előtt hangzot­tak el. Nézzük, mi való­Munkások nyomában sült meg belőlük, mondják el maguk a javasláttevők, mennyit ér munkahelyü­kön a szavuk. Gyepesi János és munkatársai pa­naszkodnak. —Az emeleti utakkal évek óta problémánk van, rosszak, elkopottak — mondják. — Igaz ugyan, hogy gyakran javíják, tol- dozzák-foldozzák őket, de a beton hamar feltörik. Szerintünk egy teljesen új utat kellene készíteni akkor, amikor a gép áll, természetesen nem beton­ból, hanem lemezekből. Ez tartósabb lenne. Tudjuk, hogy a gép karbantartása igénybe veszi a munkaerőt, úgy véljük azonban, hogy néhány embert érdemes lenne mégis az út elkészí­téséhez is adni. Mi a helyzet a Juhász József által említett hő­függönnyel? Megtudjuk, hogy a hőfüggönyt még júliusban leengedték, a ter­melés javult. A megfelelő letörő utánpótlás biztosí­tása az üzemvezetők sze­rint létszámprobléma, meg­oldása még hosszabb időt vesz igénybe. Az éjjeli üvegleadás problémája szintén nem oldódott meg, itt is elsősorban a lét­számhiányra hivatkozha­tunk. A munkafegyelem érdekében A Zagyva II. gepüzem termelési tanácskozását július 3-án tartották. Itt kizárólag műszaki problé­mákat vetettek fel a dol­gozók; Angy al László, Ora- vecz István, Kovács István és a többiek. E problémák egy része azóta megoldó­dott, másik részük megol­dása folyamatban van. A Zagyva I. vágóműhely termelési tanácskozásán amit ropalositQflak és amit nem készült jegyzőkönyvből két megjegyzést jegy futunk fel. Cserháti István a mun­kafegyelem megjavítása ér­dekében emelt szót, java­solta, hogy mind a dolgo­zok maguk, mind a műve­zetők tegyenek többet en­nek érdekében, hiszen egy­két fegyelmezetlen ember miatt a becsületes, szor­galmas dolgozók is szen­vednek. Cserháti István szerint azóta a helyzet sajnos’ nem sokat változott. A fe­gyelmezetlenség többi kö­zött itt abban is megnyil­vánul, hogy a munkaidő befejezése előtt „lelépnek" gyes dolgozók. Nekik álta­lában a munkainlenzintá- suk sem megfelelő. Azt persze Cserháti is hangsú­lyozza, hogy e kérdésben társadalmi Összefogásra van szükség, e probléma- nemcsak a művezetőnek, elsősorban a becsületes» dolgozóknak is a problé­mája. Esetenként nem sza­badna visszariadni az ad­minisztratív intézkedések­től sem. Juhász István ezen a júniusi tanácskozáson a ládahiányt tette szóvá. A hiány azóta megszűnt, bár e problémát a ládagyári részleg még nem tudta megoldani maradéktala­nul. Nem hiábavaló A javaslatok nyomában} járva tehát meggyőződhet-! tünk, hogy a Síküveggyár-) ban komolyan veszik aj munkások szavát, í gyek ez-1 nek problémáikat megöl-; dani, javaslataikat megva­lósítani. Ez közös erővel legtöbbször sikerül is. Ki-| sebb-nagyabb bosszúságok, hiányosságok persze min­dig akadnak. T. E, _________________________i T ervpályázat az állattenyésztési munkák gépesítésére A Földművelésügyi Mi­nisztérium Gépállomási és Gépesítési Főigazgatósága a munkafolyamatok gépe­sítésével kopcsolatos té­mára, országos, titkos terv- pályázatot hirdetett.Az első témára pályázóknak a 300 és annál több férőhelyes tehenészeti telep technoló­giai munkafolyamatainak komplex gépesítését kell megoldaniuk. A második téma a ISO, 300 és 450 kocalétszámú sertéstelep technológiai munkafolya­matainak komplex gépesí­tését, a harmadik pedig egyes sertés- és szarvas­marhatartási munkafolya­matok gépesítésének meg­oldását írja elő. Az első téma 1., 2. és 3. díja 15000, 10 000. illetve 5000 forint, a második témáé 10 000. 6000, illetve 4000 forint, a harmadiké 6008, 4000. il­letve 3000 forint. A pályá­zaton bárki, vagy bármely szakmai csoport több pá- lyotervvel i$ részt vehet, de minden egyes pályaterv változatot 1 önálló pályá­zatként kell benyújtani. A mezőgazdasági lanuló-képzésről A megyei tanulmányi felügyelő nyilatkozata Benépesültek a mezőgaz­dasági szakmunkásképző iskolák is, megkezdődött a tanítás. Munkatársunk be­szélgetést folytatott Sánor József elvtárssal, a mező- gazdasági szakmunkáskép­zés megyei tanulmányi fe­lügyelőjével arról, hogy ebben a tanulmányi évben hogyan sikerült megszer­vezni a mezőgazdasági szakmunkásképzést, meny­nyi a tanulók száma, emelkedett-e az érdeklődés a tanulás iránt, mennyire tudják a jelenlegi tanu­lókból a szakmunkásigé­nyeket kielégíteni. A tanulmányi-felügyelő a következőket mondotta: — Az előző évektől el­térően az 1964 65 tanév előkészítése már lényege­sen jobban sikerült. Javí­tottuk az általános iskolát végzett fiatalok, de a szülők körében is a felvi­lágosító munkát. Sok se­gítséget kaptunk ehhez elsősorban a pártalapszer- vezefektől, a KISZ alap­szervezetektől, a Hazafias Népfronttól, a Nőtanáes- tól. A jó felvilágosító mun­ka eredménye, hogy a szü­lők megértették a mező­gazdasági munka jelentő­ségét, szépségét, hason­lóan a fiatalok is, amely­nek az eredménye: amíg 1963 64-ben 78 fiatal szer­ződött mezőgazdasági ta­nulónak, addig 1964 65-re 183. Igaz, hogy ez a lét­szám még közel sem elégí­ti ki az igényeket, a felvi­lágosító munkát tovább kell folytatnunk, de ez már minden esetre előre­haladás. — Minden felvilágosító munkánál többet jelent, ha olyan tanulási körül­ményt teremtünk, amely tetszeni fog a fiataloknak. Ezért erre nagy gondot fordítunk. A megyében két szakmunkásképző is­kola működik. Balassa­gyarmaton és Szécsényben. Az előbbiben állattenyész­tési szakmunkásokat képe­zünk, az utóbbiban zöld­ség-, gyömölcs-. szántóföl­di növénytermelő, vala­mint gépész szakmunkáso­kat. Működik egy harmad­éveseket képző iskolánk Pétervásáron is, ahol szántóföldi növénytermelő gépész szakmunkásokat képezünk. Akik itt végez­nek azok teljes gépisme­retet kapnak a szántóföl­di gépekhez. — Ebben az esztendő­ben mindhárom iskolánk teljesen benépesült. Külön öröm számunkra, hogy többségben megyei fiata­lokkal. Tizenöt-húsz száza­lék érkezett csupán más megyéből. Gondoltunk azokra a fiatalokra is, akik olyan szakra jelenkeztek, amely tanítására egyen­lőre nincs lehetőségünk a megyében. Ilyenek az ön­tözéses növénytermesztő­gépész, növényvédő gé­pész, baromfitenyésztő, magtáros, dísznövényter­mesztő. Ezeket a fiatalokat az ország más területén működő Iskolákban he­lyeztük el és tanulmányi előmenetelüket rendszere­sen ellenőrizzük' Ez egyébként átmeneti meg­oldás, mert kb. 5-6 év múlva mezőgazdasági szak­munkásképző intézmé­nyeink annyira kibővül­nek. hogy a jelentkezők minden szakon a megyén belül sajátíthatják el a tudnivolókat. — Arf3 törekszünk, hogy a lehetőségekhez mérten bővítsük az iskolahálóza­tot, és megteremtsük a feltételét a jó gyakorlati munkának. Ma még lét­számban kevés az oktató­gárda is. Az agrártudomá­nyi egyetemtől ígéretet kaptunk, hogy az elkövet­kező években egyre több és jólképzett oktatókat irányítanak a megyébe. — A nehézségeink elle­nére sincs szégyenkezni valónk a szakmunkáskép­zésért. A fiatalok három hónapon át az iskolában elméleti és tantárgyi gya­korlatból kapnak oktatást. Aztán kerülnek valame­lyik tsz-hez, vagy állami gazdasághoz, ahol gya­korlati munkát végeznek neves agronómusok felü­gyelete mellett. Három esztendő múltán szakmun­kásvizsgát tesznek. — Az eddigi tapasztala­tok azt mutatják, hogy az iskolai képzés általában jó. A Balassagyarmaton működő szakmunkáskép­ző iskolának különösen na­gyok az érdemei. Minden előfeltételt biztosít. A tantárgyakat alaposan megtanítják a hallgatók- kál, kifogástalan a tanu­lók elhelyzése, jó az étke­zés a szórakozási lehető­ség. Hasonló eredménye­ket várunk a szécsényi iskolától is. amely teljesen új és ahol kiváló az okta­tó gárda­Az gyakorlati oktatáson kell még javítanunk­Ugyanis a tez-ekben mégj nincsenek meg azok a felételek, amelyek szüksé­gesek, hogy szakmunká­sokat is képezhessenek., Nincs mindenütt megfele-l ló oktató, a szükséges fel-' szerelések is hiányosak, j Az akadályokat azonban i úgy hidaljuk át, hogy ki-1 választjuk a legjobb fel-' tételekkel rendelkező me-' zőgazdasági üzemet. Ide összevonjuk a környező' községekből a szakmun-; kásképzésben résztvevő' fiatalokat és a legjobb ok-' tatók felügyelete mellett; végzik tanulmányaikat. Többek között ilyen az' érsekvadkerti, a palotasi, a szécsényi termelőszövet­kezet, a Pásztói Állami' Gazdaság. Bevonjuk azj oktatásba az általános is-j kólákban működő biológusi tanárokat is. A gyakorlati bevált, az oktatást jól vég­zik. Figyelemmel kísérjük, hogy ne ismétlődjön, ami az előző években gyakori volt, hogy egyes tsz-ekbeni a tanulókat nem a szak­munkájuknak megfelelően: foglalkoztatták. Ha a tanu­lók. a tsz vezetők és a ta­nárok Összefognak, ebben' az esztendőben újabb je­lentős lépést tehetünk elő­re a szakmunkásképzés­ben. B. Gy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom