Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-22 / 189. szám
1964. szeptember 22. kedd NÖGRAD 5 Sarkukban a bányatűz A bajbajutotton segít a másik Mire felébred a falu... Éjszakai haiárszexnléit vaskőn a bányatűz. A régi, csak részben lefejtett szénmezők rejtik a veszélyt. Egyik tűzet lokalizálják a másik jelentkezik. SZÉKVÖLGYÖN a 4-es ereszkei részen is állandóan lehet észlelni, a meleget, mérni a szénmonoxid gázt, amiből a tűzre következtetnek. Állandóan figyelik ezt a részt. A termelés folyik. A bányászok a telep lefejtésének a gyorsításával igyekeznek „menekülni” a tűz elől, de' ki tudja mikor éri utói őket? Az elmúlt hét közepén Királytárón megtalálták és kibontották a mintegy 8 méterre levő tűzfészket. Kikaparták és most homokos agyaggal igyekeznek eltömni ezt a helyet. A tűz elleni harc nem olcsó dolog. Ebben az évben a Zagyvái Bányaüzemnél összesen 33 fúrólyukat kellett lemélyíteni, csak a tűz miatt. Az iszapolásra 2 425 köbméter anyagoi használtak fel. A gátak építéséhez 40 négyzetméter deszkát és 1800 beton- idomkövet. A tűz elleni munkákra eddig már 3542 műszakot fordítottak. Bizony ha ezt szénterméles- re használhatják fel, sok tonna szenet küldtek volna a felszínre. A TŰZVESZÉLY ÁLLANDÓ és az ellene folyó harc is a Zagyvái Bányaüzemnél. Sok energiát leköt, mégis rendszeresen sikerül teljesíteniük a tervet. Ez elsősorban az ösz- szefogásnak köszönhető. Ha az egyik bánya bajbajutott, segít a másik. B. J. — A nagyüzemi mező- gazdaságban nincs . megállás — mondja Duda Miklós, a gépállomás fiatal brigádvezetője. Meséli, hogy amikor a gabonát lehordták a földről, azon nyomban megindultak szántani. Azóta is megállás nélkül dolgoznak a Pásztói Gépállomás traktorai. Most pedig, miután itt a vetés ideje, nappal és éjjel is. Nappal vetnek, éjjel pedig a másnapi vetésre készítik a talajt és a mélyszántással szorgalmaskodnak. Késlekedés nélkül Széles a brigád' határa és mind a gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezetek birtokából tevődik. Mátraszőllős, Tar, Hasznos. Egyedül az ecsegi, amely a jók közé tartozik. Ötezer egynéhány száz hold szántó, amelynek a megművelését 13 erőgéppel tizennyolc fiatal traktoros végzi. A termelőszövetkezetek is rendelkeznek már saját géppekkel, de egyelőre mégis úgy van, hogy a gépállomás lelkére bízták, hogv a gyengékből erősekké legyenek ezek a termelőszövetkezetek. Ezért van, hogy most minden figyelmet a munka minőségére fordítanak és nagyon ..hajtanak”, hogy késlekedés ne legyen. Az egyik éjszaka az igazgató és a brigádvezető meglátogatta az éjszaka dolgozó traktoristákat. Nem egyszerű látogatás ez, hanem ellenőrzés is. Saját szemükkel győződnek meg arról, hogy úgy megy-e minden ahogyan megegyeztek. Van a brigádvezetőnek egy kis magakészített térképe. Annak a segítségével ta nógatod zott gépkocsijuk reflektor-fénye az éiszakában. A brigádvezető fejből is tudja az utat, de így hivatalosabb. Meg a térkép már semmit sem jelent a Cserhát árnyékától még sötétebb éjszakában. Itt már ilyenkor csak az igazodik el, aki annyira ismeri a dűlőket, mint ezek a gépállomásiak. Pontosan ott álltak meg, ahol Batta László DT-jéved fordult egyet. Érdekes egy ilyen éjszakai „rajtaütés”. A traktorosok örülnek, mint a jószívvel várt vendégnek. Batta is fogja a mérőszalagját, benyomja a barázdába: —Ezt tessék megnézni, igazgató elvtárs! — a reflektor fényében is látszik arcán a büszkeség. — Harminc centi a föld tetejéig. Az igazgató felmarkol egy mélyről kifordított rögöt, nyomkodja. A brigádvezető megjegyzi: — Nehéz talaj. A traktoros is közbeszól: Reggelre kész... — Elhajlítja az ekevasa- mát. A kovács nem győzi egyenesíteni. De megbirkózom vele, reggelre kész lesz. Itt jövőre olyan termés lesz... A lelkesedés tartja ezeket a traktoristákat egész éjjel ébren. Mert ha valaki már próbálta mit jelent egész éjjel egyenletes zúgásban, egy fényszóró tisztította pontra szegezni a tekintetét az tudja micsoda kínokat kell kiállni az álmosságtól. Azt mondja Batta mikor már végkép nem bírja, torkaszakadtából énekelni kezd. Túlharsogja a motor zúgását. A múltkor a főút mellett szántott. Álmos volt és énekelt. Egyszer a fényben egy városias formájú embert pillantott meg. Integetett. Mikor megállt azt kérdezte tőle, hogy táskarádiója van-e és mondja meg, mennyi az idő. A főútra is ki hallatszott MS álmosságát űző éneke-. Vissza az iparból így élnek ők a szántóföldek ápolói. Ugyanebbe*» a körzetben dolgozott ezen az éjjelen a Nagyföld dőlőben Virág László, Szappan János, Balogh Károly fiatal traktorosok és a tapasztalt Pádár András. Pádár az iparból jött .haza dolgozni. Parasztéra-- bérből lett traktoros, azután elment az iparba szerencsét próbálni. De ha egyszer valaki belekóstol a traktoros életbe, már nem tud szabadulni. Rábíztak egy váltvaforgatós1 ekét. Azzal dolgozik és ügyel a fiatalabbakra. Nagyon jó itt éjszakánként az összefogás. Szappan Jánost is, ki a nyáron kombájnnal dolgozott most: vezették be az éjszakai: szántás titkaiba. Az indulásnál négyen is segítették! az ekéjét beállítani. Mert! erről a földről jövőre gaz-j dag termést kell betakarí-t tani. A bujáki dombokról fej messze hallatszik a trak-' torok zúgása. Az egyik1 DT-ben vékony ember dí-' rigálja a hatalmas gépet, j bugdáesolnak a szántáson,! de mögöttük apró morzsa-1 Iákos marad a föld, vetésre készen mint a puha ágy. Pindur Antal a traktoros. A járás legszorgalmasabb traktoristái közé tartozik. Nem kell neki váltótárs. Reggel megkezdi a munkát, délben pihen egy kicsit, aztán folytatja estig, akkor megint egy kis pihenés és dolgozik reggelig. Hogy bírja ez a vékony ember? Bujákon a termelőszövetkezetiek1 nagyon ragaszkodnak hozzá.) Azt mondják aranyat ér a| munkája. (Napi 164 forin-l tot keres!) —• Én amikor dolgozok két dologra gondolok, hogy én is jól keressek.; meg a termelőszövetkezet' ;s jól járjon! — mondja. Csak kifogástalan minőségű kondenzátort ad ki kezéből Szilágyi Rozália KISZ-fiatal, a Balassagyarmati Porcellángyárban, ahol immár második esztendeje dolgozik Zagyvarónától Baglyasaljáig Autóbuszon ÖRÖKKÉ OTT LAPPANG a bánya mélyén és ahogy csak lehetősége van, kitör. Ilyenkor a bányatűz az örökös ellenség. A Nógrádi szénmedencében elég gyakran okoz meglepetést. Még gyakrabban előadódna, ha nem ismernék, nem harcolnának ellene. Székvölgyön a tavasszal olyan erővel támadott, hogy alig tudtak ellene védekezni. A föld alól a légaknán keresztül a külszínre is kitört. Felvették vele a harcot. A légaknát berobbantották, tömedékeléssel elzárták a levegő útját. A tűz fészkét 28 fúrólyukkal körülhatárolták. Ezeken keresztül iszapot bocsátottak le. Tömedékel- ték a külszínről. A föld alatt először palánk gátakat, majd kétsoros beton- idomkő gátakat építettek ki. Vissza ’ szorították a veszélyt. Az egyikkel még nem is végeztek, augusztus elején jelentkezett a másik. Az úgynevezett bal alapközle 5-ös osztója környékén, azóta is folyik a harc ellene. Gátakat építettek, de azoknál ma is 6-14 százalékos szénsav-tartalmat és egy ezreléktől egy századig váltakozó szénmonoxid gázt mérnek. Ez bizonyítja, hogy ott szunnyad a tűz, nem tudták megfojtani. Ez az állapot másfél hónapja tart. Azóta három gátat építettek, a külszínről öt, egyenként 20-25 méteres fúrólyukat mélyítettek. Most készülődnek arra, hogy ezeken a fúrólyukakon keresztül lerobbantják a fedő kőzetet. Azt várják tőle, hogy elfojtsa a földalatti tüzet. Vasárnap délutánra tervezik ezt a műveletet. Egy-egy fúrólu- kon 25 kiló robbanóanyagot bocsájtanak le. Robbantás után következik majd az iszapolás. Sokat várnak ettől. A Zagyvái Bányaüzemnek elég sok gondot okoz főleg Székvölgyön és Szil—Én, elvtárs, ahogy mondani szokás, egyszerű gépkocsivezető vagyok. Azért szemem van nekem is. Nemcsak nézek, látok is. Ügy értem, észre tudom venni azt is, ami jó a mi munkánkban, azt is, ami nem jó. Hét éve szolgálok az AKÖV-nél, megtettem már vagy három- százezer kilométert. Nem hiányzik egy betétlapom sem — ez azt jelenti, hogy nem volt balesetem —, és büszke vagyok arra, hogy az utasaim dicsérik az én járatomat. Igyekszem is tőlem telhetőén. Megtartjuk a menetrendet, ha csak nem muszáj, nem hagyunk a megállóhelyen senkit, gorombáskodni az utasokkal nem szoktunk, sem én, sem a kalauzom. Mégis elégedetlen vagyok. Nem szokásom a levegőbe beszélni. Különben, maga is itt ül hajnal óta a vezetőfülkében. a saját szemével is ellenőrizheti, igazat beszélek. A gépkocsivezető naponta hajnali fél négykor kel. Az első fordulója négy óra tizenhat perckor indul a zagyvarónai tanácstól. A hajnali utasok még szinte alusznak, mikor fellépnek a kocsira, de a gépkocsivezetőnek frissnek kell lennie. A salgótarjáni vasútállomásig ekkor még nem sok az utas — rendszerint a vonathoz igyekeznek, s a salgótarjáni főtérről is jóformán csak az AKÓV dolgozóit szállítja munkahelyükre. De visszafelé — Baglyasaljárói — már alaposan megtelik a kocsi. A hatvan férőhelyre kilenc- venen is jutnak, mire a Patyolatot is maguk mögött hagyták. Pedig most már két kocsi yiszi a gyárba igyekvőket. Zagyváról megint sok embert hozunk befelé a városba. Főleg acélárugyáriakat. A főtértől száll föl a tűzhelygyáriak üveggyáriak zöme, a nyomda, a MÉK, a Patyolat, Tatarozó Vállalat, és a kenyérgyár dolgozói. A Patyolat után jóformán kiürül a kocsi, a végállomáson ketten szállnak ki. A gépkocsivezető megfordul, megállítja a motort. — Most leszállók, ha nem haragszik, ellenőrzőm a gumikat, nem szeretnék I. útközben defektet kapni, mint tegnap. Mert a legtöbb gondot a rossz autógumi okozza. Én természetesen a vállalat minden problémáját nem láthatom, de ezen a gumiellátáson változtatni kéne. Látja ebben a köpenyben, belül két mandzsetta is van már hogy a belső gumi ki ne bújjon. De nemcsak a gumi okoz gondot. Az én kocsim már öt éves. Ha nem robban le idő előtt, általában tíznaponként kerül a műhelybe. Addigra az ember összeírja azokat a hibákat, amelyeket sajátmaga napközben nem tud kijavítani. A lista néha elég hosszú. És örülök, ha a műhelyben a felét megcsinálják. Mert valamilyen alkatrész mindig hiányzik. Persze, amit lehet kijavítunk a kalauzommal, de sajnos a gépek meglehetősen igénybe vannak véve. Tartalékkocsi pedig nincs. Ha valamelyik járat kocsiját műszaki hiba miatt le kell állítani, vagy bevontatni a javító műhelybe, a központ gyakran nem tud másikat adni helyette. Az a járat kimarad. Ha a hibát nem lehet gyorsan kijavítani, több forduló bánja. Ráadásul, ha valamelyik munkásjáraton éri baj a kocsit, a helyi járati kocsikból pótolják. — Láttam, mikor elhagytuk a sorompót alaposan megtáncoltatta magát is ez a drága jó baglyasi út. Elkeserítően keskeny és akkora gödrök vannak rajta, hogy az ember alig győzi kerülgetni. A karom majd kiszakad néha, mire a végére érek. És nagyon kell vigyázni, hogy az ember a nyelvét el ne harapja egy-egy döccenőnél. A legtöbb törés, hiba itt szokott érni bennünket, ez az út nagyon lecsökkenti a kocsik élettartamát. De nem irigylem az utasokat sem. Hiába még sem viselik gondját. Azt ugye mondtam, hogy tegnap defektem volt. No, ezen az útszakaszon ért utói. De egyik kollégámnak ugyanezen a napon, ugyanitt két gumija fújta ki a szuszt. Csúcsforgalom idején. Az utasoknak le kellett száll- niok, gyalog folytatni az utat. Szidták az AKÖV-öt. A gépkocsivezető kit szidjon? Neki állt kijavította a defektet. — A zagyvarónái út — bár a szélei „kirojtosodtak” már — sokkal jobb. De itt is van egy veszélyes szakasz. Emlékszik, az Erőműnél, ahol különben is ösz- szeszflkül az út, kanyar is van benne, az út szélén fedetlen árok van. Ha jármű jön velem szemben, milliméterre kell kiszámítani, nehogy összecsóko- lódzunk, vagy az árokba csússzon a kerék. A zagyvái végállomáson látta a kocsifordulót is. No, mit szól hozzá? A patakmedret feltöltötték, de nem, hogy a vizét a föld alá, csatornába vezették volna. Most a vízen kell áthajtani Ilyenkor még istenes, bár a kocsi hátulja most is majd leér: ezen a parton, lejt a másikon' emelkedik. Hanem sáros időben, vagy télen, ha fagy: ’ itt akár a korcsolyapálya. Terepjáró — az talán igen, autóbusz itt át nem halad biztonsággal. (folytatjuk) Csizmadia Géza Mint,a karácsonyfa Egy másik, hirtelen hűl-1 lámokban fodrozó tábláJ ban négy Utos szorosan' egymás nyomában forgat-- ja a földet. Mint a karácsonyfa úgy csillognak azr éjszakában. Négy traktoros, négy jó barát. Elől Robotka Gábor a legfiatalabb. Mögötte Balogh Gyula, aztán Kovács Károly* majd a legidősebb Noskó József. Mór a vége felé járnak a munkának, ötven hold szántás párolog mögöttük. Mindannyian vattakabátban vannak, csak Kovács Karcsi overál- ban. Az igazgató pirongatja, hogy nem vigyáz magára. Ö az ország egyik legjobb traktorosa. A többiek tréfálnak vele, hogy majd jön' valaki, aki megmelegíti. — A Balogh Gyuszi örülne is annak! — élcelődiK az igazgató. S nevetnek jókedvvel. Az ilyen néhány perc feledteti az álmosságot és fáradságot. Zúgnak a gépek az éjszakában. Üj életre készítik a földeket a traktoristák, hogy mire felébred a falu népe, indulhassanak a vetőgépek. Bobál Gyula
