Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-17 / 185. szám

1984. szept. 17. csütörtök. NÖGRÁD 5 Gondosan tároljuk as össi termést ötlettel — Szükségmegoldások —- Takarmányraktározás A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével egyi- dőben sem a termelők, sem a felvásárló szervek nem építettek annyi korszerű magtárt, górét és egyéb tárolót, amely a közösen termelt áru teljes mennyi­ségét befogadhatná. Ezért a tsz-ekben még kevés a raktár, a jól megépített kukoricagóré és sok helyen hiányoznak az idén termő- rg forduló'nagyüzemi gyü­mölcsösök termését befo­gadó tárházak is. .Máról holnapra ugyan nem lehet elegendő korszerű raktá­rát, Jiűtőházat építeni, de a jó gazda gondosságával, előrelátással és ötletekkel sokat segíthetnek magukon a tárolási nehézségekkel küszködő mezőgazdasági üzemek. A kukorica megóvása Kezdjük a kukoricával, amelynek termeléséből az. elmúlt esztendőben is több ezer vagon telelt prizmá­ba rakva a szabad ég alatt. A termés előreláthatóan az idén nagyobb lesz mint ta­valy volt. Nő tehát a rak­Megkezdődött a tanítás, de a munka is a Rákóczi- telepi tanbányában. A jövő vájárai javában dolgoznak már. Az idén 34 harmad­éves készül a szakmunkás- vizsgára elméletben és gya­korlatban egyaránt. A má­sodévesek hetvenhárman vannak, míg az „újoncok”, az elsőévesek ötvenheten. J tározási gond is. Minden­ki tudjál, hogy a kukoricá­nak góréban, padláson a helye. Ahol kevés a táro­lóhely, a célnak megfelel frissen kitermelt fából (persze még jobb, ha erre a célra száraz faanyag áll rendelkezésre) és erős dróthálóból, házilag épített szükséggóré is. Nem kell ehhez külső segítség. Fú­ró-faragó ember minden tsz-ben akad és drótháló korlátlan mennyiségben vásárolható. Ezt a megol­dást választotta Győr me­gyében és az ország más vidékein is számos közös gazdaság. Jó megoldás az is, ha a termelőszövetkezetek kibé­relik a tágasabb háztáji padlásokat és a különböző középületek, iskolák pad­lástereit. amelyek megfe­lelő fertőtlenítés és takarí­tás után nemcsak a csöves­kukorica, hanem egyes konyhakerti növények, így például a hagymafélék, sőt gyümölcs tárolásra is al­kalmassá válnak. Évről-évre sok szálasta­karmány megy veszendőbe, mert a szeptemberben és októberben rendre vágott növények nem száradnak olyan gyorsan, mint nyár ságra való nevelés. Sújtó­légveszélyes a tanbánya is, mint annyi másik Nóg- nádban. Ezenkívül a biz­tosítási előírások pontos betartásán keresztül arra nevelődnek, hogy a bányá­ban nem lehet engedmé­nyeket tenni, mert az meg- bosszúlja magát — fejezi be Kuti elvtárs. idején. Ahogy mondani szokás: az őszi sarjú nem engedi messzire a kaszást. Vagyis: a sarjára vigyáz­ni kell, mert ha renden ázik, megfeketedik és ér­téktelenné válik. Sokat se­gít, ha a sarjút nem szé­nának, hanem silóként ta­karítják be a mezőgazda- sági üzemek. Az ároksiló­ba takarított sarjúnak több a tápértéke mirit ha szé­nának szárítják. Ráadásul a kazalozásra sincs gond. Az időjárás viszontagságai ellen A burgonyának és ré­pának sem használ, ha szedés után a szabad ég alatt hagyják takaratlanul. A burgonya prizmák gon­dosan átválogatva, száraz szalmaréteggel arasznyi vastagon takarva szeptem­berben nyugodtan a sza­badban hagyhatók. Ha az erősebb fagyok beköszön- tenek, már földelni kell a burgonyát. A szabadon tá­rolt répát a melegebb őszi napokon a fonnyadás fe­nyegeti. Ez nemcsak súly­veszteséget jelent, hanem a feldolgozást is nehezíti. Ezért helyes, ha a répa­prizmákat kukoricaszárra], vagy műanyag takaróval fedik be és védik az időjá­rás viszontagságaitól. Az agronómusok és bri­gádvezetők körültekintés­sel jelöliék ki a burgonya — és réoaprizmák helyét. A prizmákat — de még a takarmánvkazlakat is — érdemes árokkal körülven­ni. hogy a víz a termények alá ne folyhasson. Érdemes néhány szót ej­teni arról is, hogv a szálas- takarmánv. amelyet nvár végén és ősszel raknak ka­zalba rendszerint meeü- lepszik. Az is megeshet, hogy a kazal nyergessé vá­lik. Ezért a kazlak őszi felülvizsgálását nem sza­bad elmulasztani. S ha a beázás veszélye fenyeget, nem szabad ! húzni, halasz­tani a kazlak befedését. A legjobb kazal-fedőanyag a rozs-szalma, szelek ellen pedig biztos védelmet nyújt a kazal gerincén két méterenként keresztülve­zetett drót, a két végére kötött nehezékkel. Védjük munkánk gyümölcsét Az őszi munka dandár­jában üresek a gépszínek. Egyelőre ezekben a színek­ben is jól tárolhatók azok a mezőgazdasági termé­nyek, amelyeket folyama­tos felhasználásra szántak. A műanyagfólia is jó se­gítség. Átmenetileg véd az esőtől, a hótól és az erős napsütéstől is. A vászon­ponyvák viszont kevésbé alkalmasak gumós és gyö­kérnövények takarítására, mert a drága vászonpony­va hetek alatt tönkremegy, ha a földes növényekkel érintkezik. Sok tárolási gondtól mentesítheti a termelőszö­vetkezetek vezetőit az is, ha a termelőszövetkezeti tagoknak juttatott részt kukoricából — de egyéb terményekből is — a ter­mőhelyről egyenesen a tsz-tag portájára szállít­ják. Ezzel az eljárással hozzávetőlegesen három millió mázsa termény két­szeri mozgatásáról és át­meneti raktározásáról mentesülnek a közös gaz­daságok/ Minden tsz-ben ezer­nyi ötletes megoldás kínál­kozik arra, hogy gondos tárolással megóvjuk a ter­mést. Fontos és közös ér­dek, hogy a verejt.ékes munka gyümölcséből lehe­tőleg semmi se menjen veszendőbe. Danes József Az engedmények bosszút állnak Munkában a jövő Táj árai VETÉS ELŐTT (Koppány felvétele) Milyen munkát végez­nek most a vájártanulók? — kérdeztük Kuti Ká­rolyt, a tanbánya vezető­jét. — Részletes tematika alapján folyik a gyakorla­ti oktatás is a tanbányá­ban éppúgy, mint az el­méleti. A harmadévesek fejtésben dolgoznak. A má­sodévesek elővájást végez­nek és a különféle ácsolá- si módokat gyakorolják — magyarázza. — Az első évesek? — ők még nem voltak a bányában. A külszínen foglalkoztatjuk őket. A kü­lönféle ácsolatokkal ismer­kednek. Az első bányaláto­gatás a jövő héten lesz. Általában ez mindig nagy élmény a tanulók számára. — Mikor kezdik a mun­kát a föld alatt? — Ahhoz még idő kell. Először csak látogatnak, figyelik majd a többieket és csak november közepén kezdik, könnyebb ácsolá­sokkal. A célunk, hogy három év alatt minden csínját el­sajátítsák a bányász mes­terségnek. Természetes eb­ben a napi 11 vagonos tan­bányában nem , a szénter­melés az elsődleges, hanem a nevelő, oktató munka. Itt még ha valaki nem ért valamit, ott az oktató, ami viszont az életbe kikerült vájárok mögött már nem áll. Az oktató munka egy igen fontos része a bizton­VANNAK pillanatok, amelyeket az ember soha nem tud elfeledni. Ezek között tartom számon azt a tavaszi estét, amely Ke­szegen ért. Az irodában cserélgettük gondolatain­kat az elnökkel, agronó- mussal és a járási mező- gazdasági osztály vezetőjé­vel. Tomcsányi József, az ag- ronómus azon sajnálkozott, hogy a napközi látogatást elmulasztottuk: — Ugyanis akkor sze­mélyesen i győződhettek volna meg a falu szorgal­máról — mondta, majd az elnökhöz fordulva megje­gyezte: — Ez a mi Margitunk milyen jó hatással van rá­juk! És ekkor betoppant az irodába egy mosolygós, barna asszonyka. Az abla­kon besurranó napsugár mosolyog így. Szerénység áradt megjelenéséből. — Elvtársak kezdődik a taggyűlés — mondta. Halkan, kedvesen szólí­totta az embereket, akik felemelkedtek és elindul­tak a gyűlésterem felé. Ez az asszony az a bizo­nyos „mi Marink”, a falu párttitkára, névszerint Üjj Antalné. A taggyűlésen azután a másik oldalról mutatko­zott be. Egy kiküldött járt a faluban szerződést köt­ni a málnára. Jó málna­Egy asszony a faluban termő vidék ez. Keszegen is nagyon 'értenek hozzá. A szerződéskötést helyszí­ni szemlével egybekötve végzik. Ment is minden a maga rendjén mindaddig, amíg a megbízott rá nem bukkant egy húsz-harminc holdas fiatal telepítésre. Ami igaz az igaz, felvert benne a gaz. Amikor meg­látta, azonnal félretette a szerződési lapot és kije­lentette: — Erre nem kötök szer­ződést, ezen úgy sem fog teremni. EGY PILLANAT alatt vége szakadt a jó hangu­latnak. A keszegiek rosz- szallóan ráncolták homlo­kukat ekkora sértés halla­tán. Tanácstalanul topog­tak. Az elnök már köszö­rülte torkát, hogy valami cifrát mond ennek a jó­kedvet romboló ember­nek, amikor Üjjné oda perdült eléje: — Két napon belül meg­kapáljuk! Csak halvány mosoly volt a kiküldött válasza, amelyet az csiklandozott a szájára, hogy végigné­zett a széles táblán és be­lerúgott egy csonttá ke­ményedéit rögbe. Aztán beszélhettek neki. Azért mire a faluba értek, vala­mennyire megpuhították, mert búcsúzáskor azt mondta: — Ha két nap múlva megkapálják, megköthet­jük a szerződést! A taggyűlésen erről volt szó. Két napon belül rend­be tenni a fiatal málnást. A kiküldött magatartásá­ból sokan arra számítot­tak, hogy a sértésre meg­adják a választ. Nem ez történt, Üjjné megkérdez­te az elnököt: — Elnök elvtárs két na­pon belül a málnást rend­be kell hozni, mit tudunk itt tenni? Gyors számítást végzett Bebizonyította, ha a mál­násra nem kötnek szerző­dést 60-70 ezer forint biz­tos jövedelmet kockáztat­nak. Eladhatják ugyan, de akkor maguknak kell be­vinni Vácra, fizetni a szál­lítást és az árusító ember munkaegységét, nem is be­szélve a romlási kockázat­ról. Az érvek meggyőzőek voltak. Az elnök is úgy nyilatkozott: — Ezt Elvtársak meg kell tennünk! Rögtön a tervezéshez láttak. Embert és gépet mind számbavettek. Fele­lősöket jelöltek ki. A hiva­taloskodás ilyenkor már csak gátolná a munkát, el- hidegítené a szót, ezért már a beszélgetés is köz­vetlen mederben folyt: — Az asszonyokat Margit, te vállald! KÉT NAP múlva a fia­tal málnásra is megkötöt­ték a szerződést. Már megsárgult a fiatal málnás. A nyargaló őszi szél csörgeti száradt leve­lét. Friss mag kezdi új éle­tét a szántásban, múlik az esztendő. Csak az' az aka­rat, ami ebben az asszony­ban, Üjj Antalnéban van, az nem múlik. Azt mondja Gyetván Jó­zsef, a tanácselnök, hogy ha a faluról van szó. az emberekről, akkor Üjjné fáradhatatlan. Lelkesedése és szorgalma vezetőket, dolgozókat egyaránt ma­gával ragad.1 Nemrég azért kardoskodtak, hogy elké­szítsék a legelő itatókúí- ját, mert a szomjúságtól kiapadtak a marhák, az­tán azért, hogy az iskola tisztán fogadja a gyereke­ket, legutóbb pedig a tag­gyűlésen vitázott a tsz-el- nökkel, agronómussal, bri­gádvezetőkkel, mert a ter­vezett alatt maradt a tsz gabonatermése. — Margitnak abban van a nagy ereje, hogy szereti a faluját, az embereket. A boldogulásukat akarja -— mondja Gyetván József. A majorban már meg­kezdték az esti fejést. Üjj­né is űtt dolgozik, fejőnő. Fehér köppenyben ül a tehén alatt, karján megfe­szülnek az izomszalagok és muzsikálva friss tejjel telik a vödör. Fáradtabb az arca, mint tavasszal. — Várjanak rám, amíg végzek. Csak félóra . . . ■ Meghívom hozzánk az elv­társakat. Ránk néz, az egyetérté­sünket várja, de a keze nem áll meg. — Szép az otthona, pél­dás a családi élete — mondja menetközben a tanácselnök. Ez az asszony, aki sza­kadatlanul hadakozik a falu érdekeiért, vitában győz le férfiakat, asszony és anya is tud maradni. — Az embereknek a munkához a család adja az erőt. A fiaim a 21 éves Anti, a 18 éves Feri, a 10 éves Józsikám és leányom a 16 éves Margit. Ezekért a gyerekekért érdemes dol­gozni. EBBŐL NYERNÉ az erőt? Ebből és abból a nagyobb családból is, amely a falu és az ország közösségét alkotja. Ezért tudja legyűrni a magára, vállalt sok-sok fáradságot. Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom