Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-13 / 182. szám
I 1964 szept. IS. vasárnap NÖGRÄD tí VÁRNÁI ZSENI: Hang a fírben És altkor fönt a végtelen magányban, hol a földi szív nem dobbant soha meg, és akkor fönt az égi pusztaságban, ahol először szántott földi gép, Egyedül fönt az örök éjszakában, hová még ember nem hatolt soha, ott fönt a teljes süket némaságban szólni vágyott az egek vándora. Emberi szóra vágyott a magányban, de nem volt hang mely szólt volna neki, és akkor ő, az égi tér hajósa Puskin verseit kezdte mondani: Anyegin szólt a néma csillagokhoz, ennél föntebbre költemény nem repült.,. zengett a hang a néma űrhajóban, s közben a gép a föld körül repült. Repült a költő, , ki lovasbatáron járt, amíg élt, a térben szállt szava! A csillagok hallgatták költeményét s egyre fényesebb lett az éjszaka... Került, kerengett, köröket írt az égen a gép, majd mint egy óriás madár leszállt a földre, de a hang a térben tovább gyűrűzve még egyre száll! Re .vűl a szív ,és értelem csodája... a gép, a dal... ragyog a láthatár! LÁNYI SAROLTA: íXíoűnríis/Kj ötven-hatvan, vagy akár hetven év: mi az? Semmi. Az idők végtelenében egy pillanatnál is kevesebb. De milyen sok annak, aki tudja: mi mindent mulaszt a végtelen időnek ama pillanatában, amit legfeljebb a kisunokája ér meg. Sokáig élni maga nem szeretne. De kíváncsisága határtalan, hogy vajon mit rejt e bűvös szelence. mondjuk: a kétezerötvenedik év? Balázs Anna : KI LESZ AZ? Á z eset egész váratlanul történt. Gortner elvtársat, a főnökét egyik óráról a másikra kinevezték a minisztériumba, és ő, Kelemen Tivadar, teljes tanácstalanságban maradt. Mert ki jön helyette? Szinte összetöppedt azóta. Ha a folyosón találkozott valamelyik kollegával, behúzta a nyakát és túlságosan nagyot köszönt: mert hátha ő? Olyan váratlan dolgok történnek, hogy itt már senki sem ismerheti ki magát. Gondolatban végigsorjázta minden kollegáját. Volt nap, mikor azt találta legvalószínűbbnek, hogy Huber lesz az új főnök, Huber és senki más. Mert először is: Hubernek van egy gyerekkori barátja a főigazgatóságon. És ez nem, is dolog. No persze, persze, előfordulhat, hogy az a gyerekkori barát olyan, mint Havas Mihály, aki vele járt a negyedik bébe. És most? Ott ül a Nemzeti Bankban, és mikor ő azt hitte, hogy itt elbocsátják — mert mikor nem hitte ő azt — akkor á füle botját sem mozdította. „Sajnos” — mondta — ... „most éppen a legrosszabbkor ... de másban, bármiben szívesen állok rendelkezésedre.” És a szeme . . . hohó, az a szem nem úgy nézett rá, mint valamikor régen. Hidegen, borzasztó nyugalommal nézett rá, hát persze, miért fájt volna ő Havasnak, a Micunak, aki már gyerekkorában is önző fráter volt, mindig maga falta be a vajaskenyerét . . . Hát lehet, hogy ennek a Hubernek is ilyen gyerekkori barátja van a főigazgatóságon. De mire így látta a dolgot, Hubernek már vagy tízszer köszönt előre a folyosón és úgy, hogy a derekát kissé meghajtotta, elegánsan megmerevítve, a szája sarkát két oldalt felhúzta, és amikor egészen egymás mellé értek, gyorsan féloldalt fordult, hogy ■ helyet adjon neki. És különös, már úgy látta, hogy ez a Huber megváltozott, valahogy méltóságteljesebb lett. A gondolat, hogy ő lesz a főnök . . . hát igen, ez a gondolat bevonta valami szinte földöntúli tekintéllyel . . . mikor aztán az a gondolata támadt Havas Micuval, akkor egyszerre Huber megint olyan kis nyamvadt fráter lett, mint volt, a nevetséges lógó szemzacskóival, a lötyögős, kitérdelt nadrágjával . . Ekkor meg egyszerűen nem is köszönt neki, köszön a rossznyavalya. Bosszantotta, hogy eddig is így megtévedt és haragjában, megsemmisítő pillantást vetve rá mikor elment mellette, azt mondta magában: „fordulj fel a születésnapodon.” D e ezután csak nem tudott megnyugodni. A gyomra is állandóan égett, sok a sava, ha izgalom éri, rendetlenkedik . . . Márpedig senkinek sem lehet közömbös, hogy ki lesz a főnök. Akkor éppen a kapuban találkozott Medveczkivel. A forgóajtónál botlottak egymásba, és ő majdnem belépett előtte, de hirtelen felötlött benne a lehetőség: Medveczki a főnöki íróasztal mögött! Láz fogta el a gondolatra. Hirtelen fél- reugrott és előre engedte Medveczkit, az meg csak bámult rá azzal a nagy birkaszemével, mintha meg is rántotta volna a vállát, ami azt jelentette: ha te ilyen bolond Vagy, hogy engem engedsz előre, hát KIS KÖRÖKET rajzolga- tott maga elé a cukrászda négyszögletes asztalára. »Igen, húsz percet nem késik, az biztos. Ha nem zuhogna az eső, nyugodtan el is mehetnék, mire várnék még?” Kemény ajka apró, fanyarkás mosolyba rán- dult. Tulajdonképp semmi indulat nincsen benne. — egy kis csalódottság legföljebb. Valaha nehezen sikerült volna idegességét palástolnia, már kétszer is fölugrott volna asztalától, hogy a bejáratból végigkémlelje az utca hosszát, nem bukkan-e föl a jól ismert, sietős léptű nőalak. Még rémképeket rajzolt volna maga elé: idegen férfiarcok, ködlöttek volna föl előtte, utcai balosét, bámészkodó csoportosulás, rendőr.. . Mi minden érhette! Ma már tudja, hogy semmi. Semmi különös. Holnap délelőtt megcsendül majd újra a telefon és minden szépen kitisztázódik, mert a valóság egyszerűbb, mint a szabadjára eresztett képzelet. Igen, negyvenkétéves korára az ember már mérlegel és megért. Átmegy a barátaihoz, eltölt velük egy lazára fogott, gondatlan estét, együtt vacsoráznak. Tekintete a szomszédos asztalra tévedt. Kedves, összebújó fiatal pár. Ketten együtt lehetnek vele egyidősek. Eljátszogatott arcukkal, mozdulataikkal, tulajdon emlékeivel töltötte Vidor Miklós: 3Cei tandeüú ki a hézagokat. A fiú diák lehet, egyetemista. A lányT Tisztviselő, vagy elárusítónő? Milyen elmélyülten magyaráz neki a fiú! Még szentül hisz benne, hogy éppen ez a fitos, huncut szemű szőke az. aki legrejtettebb gondolatainak igazi értője! Hogy esik odakinn! Ez már az őszt Ígérő, kitartó eső, elmossa a nyarat. Ha valami bosszantotta, inkább ez. Várni kell. Nem a találkozóra többé, csak arra, hogy az eső elálljon. S mert jobbat úgysem tehet, hát oda-odapillant a szomszédos asztalhoz. Mondjuk, ez a fiú az 6 helyében már nem lenne ilyen megbocsátó, szenvedélyes fajtának látszik. Olyannak, aki elsírja magát, ha túlfeszítik az idegeit. És ahhoz talán nem is kell nagyon sok. A lány persze élvezi az ilyen jeleneteket, titokban meg is tervezi őket előre, — nem gonoszságból, csak, hogy aztán annál édesebb legyen a kibékülés. ELŐTTÜK még a kiürült kistányér. Egy-egy sütemény hártyapapirosa tekergőzik rajta üresen. kimúltan. És a két pohárban a félig kiivott ital. Most elkapta a fiú pillantását. Nem volt neki szánva, inkább oldalról érte csak, amint körülkapta a fejét és szemében megvillant valami. Gyanakvó tekintet volt, a pult felé irányult, ahol a kiszolgálónő várta, míg megrakják a tálcáját. A lány beszélt épp. Mellékesen, kötetlenül, a maga csevegő módján, ahogy köznapjaik morzsáját szórják egymás elé a fiatal szerelmesek, — hiszen minden érdekes, ami a másikkal történik. De a fiú mintha egyre fogyatkozó türelemmel hallgatná. Zavart körpillantásai sűrűbbé váltak. Mintha főbekólintotta volna egy orv gondolat, hogy egyszeriben belesápadt. Aztán kettejük közt tévelyeg tekintete a márványasztalon. A kistányéron fut át s megáll a poharakon. A fekete ruhás, fehér kötényes kisassony a szemközti sarokban számol el, s bocsánatkérő mosollyal közeledik a következőhöz. — Elnézést... váltásunk van... Inkább a mosolyából, mozdulataiból olvasta ki a megszokott szavakat. És sorra előkerülnek a tárcák, apró számlácskák zizegnek, aprópénz csőrren az asztalon. A fiú itt a szomszédban, idegesen a hajába túr, már nem is hallja, amit a lány mesél. Most, most rögtön megkérdi majd tőle a kis fitos: — Mi bajod van? — És ö az ősi, buta férfigög- gel feleli majd: — Ugyan, semmi, semmi... — s közben n. veríték üt ki a bőrén, viszketőn, csípőn és egyetlen árva mentőötlet után kutat hasztalanul. Mert most nem ötlet kellene, hanem. .. MÉG KÉT asztal van hátra, mindjárt odaér hozzájuk a fizető pincér, ó csak aztán kerül sorra. Szegény gyerek! Érzi, amint megcsapja a régi, hetyke nekilendülés. Ö, ez még onnan való, a maga húszéves korából. És azért annyira nem öreg még, hogy bosz- szút ne álljon a sorson a tulajdon félrecsúszott randevújáért. Legalább a másikét megmenti. Int is a fiúnak, aki maga sem érti mit. akarhat tőle az idegen, deres hálántékú férfi, de azért tétován fölkel, odalép hozzá. Hogy mit mondjon neki? A szavak annyira mellékesek. A fő a rejtetten odacsúsztatott pénz, meg a biztató mosolygás: — Mulassanak jól! Odakinn, az ablakon túl már el is állt az eső. éppen bemehetek. Ö udvariasan tipegett mögötte, és a liftben úgy állt a nagy kövér ember mellett, hogy arcát elöntötte valami kissé merev, buta vigyorgás. Hát persze, Medveczki lesz ... És mikor a lift felért, és az a pimasz Gombos Medveczki előtt lépett ki, ő majd felöklelte a szemével. Még megjegyzést is tett rá, igaz, nem biztos, hogy meghallotta: — Micsoda arrogáns alak! — így mondta és Medveczki- re nézett alázatos gyengédséggel. De az rácsodálkozott: — Gombos? Á, jó fiú az, apám, semmi baj. De azért, ő, Kelemen, érezte, hogy jólesett Med- veczkinek a kedveskedés. Ebédnél is igyekezett Medveczki mellé telepedni, csak az a hülye Szabó odaugrott, hogy az az ő helye, Na és, tán kibérelte? De Szabó mégis leült, ő kénytelen volt eggyel arrébb helyet foglalni. Ilyenek is vannak, ilyen stréberek. Ez biztosan már tudja, gondolta ő. De akkor Szabó nekiesett a le- vesestálnak és kihalászta a húsdarabokat. Nahát, van képe kienni az egész húst a levesből! . . . Persze, most Medveczki előttt csak nem köt bele Szabóba, mikor látnivaló, hogy közeli barátok ... Ki tudja, tán ebből a Szabóból is lesz valami, hajjaj, micsoda szerencsés ember, ez kifogta, hogy kivel barátkozzék ... És akkor egyszerre az a hülye Szabó kezdte ugratni Medveczkit, hogy eddig csak mohosodtól, híztál fiam, de ebből elég volt, most aztán megtanulod a munkát, majd a új góré gondoskodik róla .. . S ahogy akkor ránézett Medvecz- kire, úgy láttta, hogy valóban túlontúl zsíros a tokája, a nagy arca üres és — igen, — mintha ostoba volna. — Mikor kifelé mentek, már olyan dühös volt, hogy szinte félretaszította a liftajtóban, Medveczki még rá is szólt: — Nana, apafej, ne olyan tűzzel! Akkor ő rálépett Gombos lábára, mert ez meg mindig ott lábatlanko- dik, ez a savanyú, cingár alak, ezzel a beesett képével. És Gombos meg sem mukkant, még ő mondja, hogy bocsánat! Nemhogy kiabálna, akkor legalább ő is megmondhatná neki... ajaj, de keserves ez a vi- l^g, most ez a Medveczki dolog is ... hát nem elképzelte már, hogy ez a hájgombóc ül bele a főnöki székbe... nevetséges! És ez a tökfejű Gombos tudta, hogy Medveczki egy nimand, mert fütyült rá, előbb ment be a liftbe, és olyan savanyú arccal kő szönt, mintha citromot nyelt volna... — Nana, mit tolakszik apám? — mondta ő hirtelen Gombosnak és azért sem engedte előre, pedig az a féi vállát már odafurta Medveczki és ő közé. Mindig rohan a nyavajás, mintha a serit lótás-futásért külön prémiumot kapna. Sötét fickó. Igaz, mondják, van találmánya, de ki tudja, kitol lopta. Zökkent a lift, és ő jól j nekidőlt Gombosnak, nogy azért se mehessen előbb ki,, érezte a sovány könyökét, de ő jól beleeresztette a magáét a száraz bordái közé. Egész bizonytalan keserűségét belefojtotta a haragba, amivel hátrább taszította Gombost, és úgy látszott, Gombos megadta magát, mert bár a homlokát összeráncolta, utolsónak lépett ki a liftből. Pukkadj meg, gondolta Kelemen, és még a lábára is lépett, jól odanyomott egyet neki cipősarokkal, Gombos fel is szisszent, mire ő szinte kéjes elégtételt érzett Huberért és Medveczkiért egyszerre. ásnap reggel döbbent csak meg. A folyosón íróasztalt szállítottak, a főnök szobájába igyekeztek befordulni. Gombos éppen akkor lépett ki az ajtaján, kabátja a vállán, kalapja | a kezében. Mikor Szabó beérte és nagyot köszönt neki,; Kelemen agyában kétségbeejtő világosság gyulladt i fel: ... De nem, ez nem j lehet, nem lehet, hogy j Gombos lett a főnök, hi- J szén ő tegnap a lábára I lépett, és jaj! — Ezt soha nem fogja neki megbocsá- ; tani... És csak állt ott töp- pedten és szinte összezsugorodva, a feje mintha a j vállából nőne ki, alig tudott derékból mereven elő- 1 rehajolni, az arcára felraj- zolni azt a buta, kissé meg- •' kövült mosolyt, amelyből már annyit elpazarolt, míg, ez a pillanat elérkezett.! Gombos pedig nem köszönt; vissza! Éppen elakadtak az; íróasztallal és ő odaszólt az embereknek. Kelemen nem értette a szavakat, mert I minden figyelmét arra for-! dította, hogy a szemében; megjelenjék az a gyengéd és mégis csodáló kifejezés, amellyel oly meggyőzően: tudott mindenkori főnökére nézni M GONDOLA T-MORZSÁK A fiatalok jobban isme- Nehéz dolog annyira be- rik a szerelmet, mint a csülni valakit, amennyi rr szépséget. elvárja, hogy becsüljék. Az ész pirul azok miatt a hajlamok miatt, amelyeket nem helyesel. A tisztelet éppúgy elkopik, mint a szerelem. Nincs ridegebb ember annál, aki érdekből kedves. Kevésbé sértődünk meg az ostobák megvetésén, mint azon, hogy az elmés emberek csak mérsékelten becsülnek bennünket. A nagy emberek önmérséklete csak hibáikat korlátozza. A gyengék önmérséklete középszerűség. Táplálnunk kell testünk erejét, hogy megőrizzük szellemünkét. Nem igaz, hogy az emberek jobbak a szegénységben, mint a ban.
