Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-14 / 157. szám

4 vógrad Í96Í. sefusrtos M. Lesz-e bányamúzeum? Nyilatkoznak az illetékesek A rendszeres bányamű­velés a salgótarjáni szén- medjemcében száz évvel ez­előtt kezdődött Az egyes széntelepek azonban már 1861 előtt ismertek voltak. Tudjuk például, hogy Mo- osbrugger Jeromos bécsi vállalkozó megbízásából Wéber Alajos mérnök már 1848-ban eredményes kuta­tásokat végzett Salgótarján környékén s Inászópuszta közelében a Mária-táróval hamarosan meg is kezdték a széntelep feltárását, ahol még ez évben 7 850 tonna szenet termeltek. Az ősi bányászkodás nyo­mai ma már csak régi tér­képekről ismeretesek, ezek­ből, s néhány Írásos fel­jegyzésből tudjuk azt i6, hogy az első bányák kis tőkés vállalkozások voltak, melyeket a helyi szükség- ségletek kielégítésére hoz­tak létre. Tanulságos számunkra a műszaki fejlődés történeté­nek tanulmányozása is. Ki­derül, hogy a szintes szál­lítóvágatokban például az 1900-as évek elejéig álta­lános volt a lószállítás még akkor is, amikor a gőzgép már megjelent a bányászatban. S a múlt század végén, a XX. szá­zad elején például a rob­banóanyagok kezelésében korántsem voltak olyan szi­gorú előírások, mát ma. A dinamitot fagyott álla­potban is kiadták haszná­latra. Ilyenkor a munkás a csizma szárába, vagy ép­pen a hóna alá dugva me­legítette azt fel. A vájár szerszámai közé csak az el­ső világháború után került a villamos fúrógép. A múlt században 50-60 éven át kéthegyű csákányt, csiga­fúrót, vaséiket. gyámrudat, bunkót, fűrészt, fejszét, drótikosarat. stb, használ­tak, s csákánnyal végezték a legnehezebb fizikai mun­kát, a réselést is. Az 1900- as években ezt a csákányt Angliából szerezték be. A munkahelyi világítást 1910- ig recpeolajjal töltött bá­nyamécs szolgáltatta, amely mellett csak vakos- kodni lehetett. A bányákat a medencében csupán a milleniumi évek után kezd­ték gépesíteni. Az 1900-as években történtek az első kísérletek a jövesztés gé­pesítésére. Ekkor próbáltak ki az etesi Amália-aknában egy angol gyártmányú Gar- forth-féle Diamand rend­szerű tárcsás réselőgépet. Jelenleg a salgótarjáni medence szénvagyona mű- velésileg öt körzetre oszt­ható fel, ahol a legkorsze­rűbb gépek állnak az em­ber szolgálatában. Az el­mondottakat ma már mind­össze régi térképekből, kü­lönböző feljegyzésekből, idős bányászok emlékezé­seiből. s természetesen a megmaradt tárgyi emlékek­ből tudjuk. Ezek az emlé­kek az idők folyamán ter­mészetesen kallódnak s felkutatásuk az évek so­rán mind nehezebb, körül­ményesebb lesz. Éppen ez­ért volt figyelemreméltó múlt év októberében a Nógrádi Szénbányászati Tröszt kezdeményezése, miszerint a megyeszékhe­lyen, Salgótarjánban bá- nyamúzeumot hoznak lét­re. Annál is inkább indo­kolt volt ez, hisz a me­gyébe látogató idegenek, il­letve a különböző turista- csoportok kívánságai közt gyakran szerepel az, hogy megismerkedjenek a bá­nyával, illetve a bányá­szat történetével. A napokban felkerestük a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki osztályának vezetőjét, Lassan Józsefet, aiki érdeklődésünkre — lesz-e bányamúzeurh? — a következőket mondotta: — A bányamúzeum lét­rehozásának terve napiren­dünkön szerepel. Az eddigi elgondolások szerint Salgó­tarjánban a jelenlegi me­gyei kórház melletti József lejtős aknában rendeznénk be. Ennek egy részében most a mentőállomás rész­lege székel, illetve végzi gyakorlatait. A közelmúlt­ban, éppen a múzeum lé­tesítésével kapcsolatosan az aknát új vágatokkal bőví­tettük. — Milyen elgondolások vannak a múzeum berende­zésére? — A vállalat megbízásá­ból előreláthatóan a jövő hónapban ellátogatunk Sopronba, az Országos Bá­nyászati Múzeumba, ahol dr. Faller Jenő professzor­ral, a földalatti térségek szerelmesével, a magyaror­szági bányászat történeté­nek egyik legalaposabb is­merőjével beszéljük meg a múzeum kialakításával, il­letve berendezésével kap­csolatos konkrét tennivaló­kat. Ez annál inkább szük­séges, mivel az országban jelenleg még nem működik hasonló, valóban a föld felszíne alatt berendezett bányászati múzeum, s az új létesítmény nyilván or­szágosan is érdeklődést vált ki. Aztán még az ősz, il­letve a tél folyamán kidol­gozzuk a múzeum részletes tervét, s megkezdjük az anyag begyűjtését is. A külszíni tereprendezést, il­letve a belső munkálatok tavasszal kezdődnek meg. — Mikorra tervezik a múzeum megnyitását? — A múzeum előrelátha­tóan jövő év őszén nyithat­ja meg kapuit. Hozzáve­tőlegesen mintegy másfél millió forintba kerül. Hogyan vélekedik a Nóg- rád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Szilágyi Endre a nógrádi bányá­szati múzeumról. — A múzeum létrehozá­sa, amint azt Lassan József is említette mindenekelőtt idegenforgalmi szempontból jelentős. Nógrád megye idegenforgalmilag minded­dig még egyáltalán nem ki­használt vonzereje a bá­nyászat. Az Országos Bá­nyászati Múzeumon kívül néhány helyen megtekint­hető ugyan kisebb-nagyobb gyűjtemény a bányászat történetéből, de hasonló környezetben tudomásunk szerint ez lesz az első bá­nyászati múzeum az or­szágban. A múzeum létre­hozását lehetőségeink sze­rint természetesen mi szin­tén támogatjuk. Tóth Elemér Napirenden A Madách centenárium előkészületei A Balassagyarmati Járási Tanács VB üléséről ÜLÉST TARTOTT a Ba­lassagyarmati Járási Ta­nács végrehajtó bizottsága s megtárgyalta többek kö­zött a Madách centenári­ummal kapcsolatos eddigi előkészületeket s a továb­bi teendőket. Mint a beszámolóból is kiderült, a járási tanács és a csesztvei községi ta­nács már hosszabb ideje tervszerűen folytatta a fel­készülést az író halálának százéves fordulójára. 1961- ben művelődési otthon építését kezdte meg s en­nek munkálata az elmúlt esztendőben befejezéshez érkezett. Később 1962-ben korszerű óvodát létesítet­tek a községben s már szintén akkor megkezdték a Madách kúria részleges tatarozását, ami most ér­kezett teljes befejezéshez. Mindez jelentősen szolgál­ta Csesztve kulturális szín­vonalának emelkedését s egyben a centenárium mél­tó előkészítését is. Községi tanácsi intézke­dés született a lakosság által elvégzendő község- rendezésre is, mint példá­ul a házak kicsinosítása, kerítések rendbehozatala, különböző egészségügyi rendszabályok megvalósí­tása, így a csesztveiek szin­tén aktív részesei az ün­nepi előkészületeknek. A tapasztalat azonban az, hogy a feladatokat eddig csak a község lakóinak egy része végezte el, s most már szükséges a munka meggyorsítása. SÜRGŐSEN meg kell kezdeni a művelődési ott­hon körüli park kialakítá­sát, az utak és a híd rend- behozatalát is. A község­be vezető utat a tervnek megfelelő ütemben készí­tik, így remélhető, hogy az határidőre elkészül. Mű­szaki alakulat segítségé­vel rendbehozták a kas­télyhoz vezető utat, a park sétányait, ez nagyban meg­gyorsítja a park tavábbi rendezésének ütemét. A megfelfelő földmunka után az Útfenntartó Vállalat biztosítja a kastélyhoz fel­vezető út lekövezését, a sé­tányok kialakításában, tisztításában pedig részt vettek a salgótarjáni, ba­lassagyarmati KISZ fiata­lok, diákok. A Madách kastély rend- behozatala során az ere­deti terv szerint két csa­ládot kellett volna kiköl­töztetni, de ez a probléma mind a mai napig nem ol­dódott meg. A szükséges tatarozást ettől függetlenül sikerült időben befejezni, A BESZÁMOLÓ megál­lapítja, hogy a centenári­umi ünnepségekkel kap­csolatos feladatok végzésé általában olyan ütemben halad, hogy biztosítva lát­szik azok maradéktalan megvalósítása. A járási ta­nács végrehajtó bizottsága utasította a községi tanács vb-elnökét, szerezzen ér­vényt a lakóházak, utcák; kertek rendbehozataláról szóló korábbi határozatnak, felkérte a járási-vb a köz­ség termelőszövetkezetét a Madách kúria melletti gaz­dasági épület tartozására, a járási művelődési állan­dó bizottságot pedig arra, hogy a még hátralévő idő­ben adjon meg minden se­gítséget a munka szervezé­sére és irányítására. (U^clIxIx pesti szhhfúlt Tovább szépül, csinosodik az ország fővárosa A Lánchidat a Népköz- ledik. A napokban véget társaság útjával összekötő értek a földalatti munkák, József Attila utca átépí- búcsút mondtak a kör- tése a befejezéshez köze- nyéknek a csatornázok, Mikes György: E U Szatirikus kisregény t. Zimányi Ottó, a Kémiai Kutató Intézet vezetője, a neves kutató-vegyész, győz­tes hadvezérként tért visz- sza a minisztériumból. A szivében harsonák szóltak, de amikor az intézet főbe­járata előtt kiszállt kocsi­jából, egy kis csalódást ér­zett: senki sem várta a csatából hazatérő harcost. A kutató hatvan eszten­dős volt. Hosszú, sovány alakján még a legjobb sza­bóknál készített ruhák is lötyögtek. A feje, testéhez képest, aránytalanul nagy­nak tűnt: magas homlok, bozontos összenőtt szemöl­dök, előrenyúló, hatalmas orr, előreugró áll. A haja már erősen ritkult, de még alig őszült. A vele egyidős kollégák azt mondták: nem akar megöregedni. Valóban nem látszott hatvan esz­tendősnek, és ha ezt meg­mondták neki, szemérme­sen, kisfiúsán mosolygott. Megérkezésének hírére pillanatok alatt összefutot­tak szobájában az intézet vezető munkatársai, és szoros gyűrűbe fogták az izgatottan toporgó vegyészt aki idestova tizenöt esz­tendeje állott az intézet élén. — Örömmel jelentem önöknek — mondotta ün­nepélyes hangon —, meg­van a százmillió! — Éljen! — kiáll tották kórusban a munkatársak. — A minisztérium meg­szavazta a póthitelt. Mit jelent ez, kedves kollégák? Ez azt jelenti, hogy a fe­lettes hatóságaink elége­dettek a munkánkkal. De csak ezt jelenti? Nem. Ez azt is jelenti, hogy újult erővel kell folytatnunk a munkánkat, amelyhez ál­lamunk, mint ez a száz­millió is bizonyítja, min­den segítséget megad... Beszéd közben körülhor­dozta tekintetét a megje­lenteken. Mintha keresett volna valakit. — A dolog természete­sen, nem ment könnyen. Százmillió, az mégiscsak százmillió!.. . Harcolnom kellett érte. . . Nagy csa­tát vívtam a miniszterrel, a helyettesével, a pénz­ügyiekkel. .. Újra körülnézett a szo­bában, és végre megtalál­ta azt, akit keresett. Egy fiatal nő állt a sarokban, félig elbújva a többiek háta mögé. Hédiké, a tit­kárnője. Húsz éves, karcsú, zöldszemű lány. Arca tes­tetlen. Vöröses árnyalatú barna haja teljesen sima és az arcához lapul. Hosz- szú, ívelt nyakán vékony aranylánc, amely eltűnik a fehér köpeny mély kivágá­sában. A köpeny bő, nincs rajta öv, de a melle mégis kirajzolódik rajta. Midőn Hédiké észrevette, hogy a főnöke figyeli, mosolyra húzta a száját és kacsin­tott egyet. A vegyész za­varba jött és dadogott: — Mo... mo... mondtam a miniszter elvtársnak.. . A lány élvezte a hatal­mát a nála negyven évvel idősebb, tekintélyes tudós felett, és amikor az is­mét feléje nézett, kiöltötte a nyelvét. — Mé... még... csa... csa... csak annyit... Hédiké ártatlan arcot vá­gott, s közben arra gon­dolt; ha a főnöke elválik a feleségétől, és belőle Zi- mányiné lesz, akkor meg­csinálta a szerencséjét. Igaz, hogy a férfi nem egy Marcello Mustreianni, és némi korkülönbség is van köztük, de mit számít mindez, ha szeretik egy­mást. Szeretik egymást? A lány biztos volt főnöke ér­zéseiben, és remélte, hogy idővel majd ő is beleszeret a férfiba. Ha ez mégsem sikerül, az se nagy baj. At­tól még boldogan élhetnek együtt... Zimányi már szerette volna befejezni a beszé­det, de belegabalyodott egy körmondatba, és az isten­nek se tudott kikeveredni belőle, pedig már egészen kiszáradt a szája és a sze­me kidülledt az erőlkötés- től. Kisvártatva ijedten vette észre, hogy Hédiké szamárfület mutat neki. „Megőrült ez a lány?” — kérdezte önmagától, az­tán egy mondat közepén megállt és így szólt: — A többit majd ké­sőbb. Most térjenek vissza a munkájukhoz... Az intézetben többirá­nyú munka folyt. Zimányi Ottó az eneloid vegyüle- tekkel foglalkozott, ponto­sabban az eneloid vegyü- letek különböző alakzatai­nak reagálásával tropikus éghajlat alatt, figyelembe véve a vegyületek organi­kus asszociációját. (folytatjuk) telefonszerelők, a mélység más dolgozói, hogy átad­ják helyüket a felsőbb szinten munkálkodóknak. Folyik már az úttest beto­nozása, burkolása, még­hozzá gőzerővel, hogy a ma még kacskaringós tere- lőutakra szorított jármű­vek minél előbb elfoglal­hassák megszokott útjukat. Lényegében újjászületik a József Attila utca au­gusztus végére, amikor a tervek szerint újból meg­nyitják. A Bajcsy Zsilinsz­ky útnál eltűnik a „halál­kanyar”, a József Attila utca rövid „huszárvágás­sal” közvetlen összekötte­tést kapott a Népköztársa­ság útjával. S egyúttal ki is szélesedett. Az egykori keskeny Fürdő utca most válik igazán a korszerű közlekedésnek megfelelő négysávos József Attila ut­cává. Nemcsak a jármű­vek. hanem a gyalogosok is „jól járhatnak” majd az árkádsor alatt, miként ez képünkön látható. Az újabb pesti színfol­tot, ezt a hangulatában egy kicsit valamennyiünk múltját, a falu levegőjét, húsét szép árkádsort öröm­mel üdvözöljük. (MTI Fotó, Bojár Sándor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom