Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-01 / 146. szám

1864. augusztus 1. sjjambat M Ö G E A D „Magyar kakas világért sem látható..." Az országos mezőgazdasági kiállítások történetéből AUGUSZTUS 28-án nyit­ja meg kapuit a főváros­ban a 65. Országos Mező- gazdasági Kiállítás és Vá­sár. A kezdeményezés a kor nagy vezéregyéniségé- év múlva — 1833-ban — nek, Széchenyi Istvánnak a megrendezett angol mező­nevéhez fűződik. A már ko- gazdasági gépek és eszkö- rábban, s ugyancsak általa zök kiállítását is. A kez- alapított Lófuttató Társa- deményezés sikere nyílván- ság átszervezésével létre- való volt, ezért az ugyan­hozta az Állatbemutató csak Széchenyi István ál­Lueán régen túltettek Annak mindenki őrül, ha azt látják, hogy a vendég­látóipar is tesz valamit a kulturált vendéglátás meg­teremtéséért. Ez vagy ab­ban nyilvánul meg, hogy neveli dolgozóit, vagy ab­ban, hogy korszerűsíti üz­leteit, éttermeit, több kis­vendéglőt nyit a városban és falun egyaránt Ezzel a törekvéssel talán nem is lenne baj a Nógrád me­gyei Vendéglátóipari Vál­lalatnál. De annál több az­zal, hogy félmunkát vé­geznek, hol ide, hol oda kapkodnak, másszóval: mindég ott dolgoznak, ahol szorít a cipő, vagyis a ha­táridő. Zagyvapálfalván, első­sorban az üveggyárnak fo­gadták kedvezően azt a hírt, hogy a régi, úgyneve­zett 2-es számú italbolt he­lyén korszerűen berende­zett cukrászdát és kisven­déglő-típusú éttermet léte­sít a vállalat. Persze mind­járt a kezdet is rossz volt. Hosszú huzavona az épü­let átadásánál. Még több a tervek elkészítésénél. Az­tán nagy dírrel-durra! megkezdték a kivitelezést sőt, már arról beszélget­tek, hogy május elsején ünnepélyes avatásra is sor kerül. Fúrtak, faragtak, azonban a néha hatalmas porfelhő ellenére is „za­vartalan” volt a kiszolgá­lás. Volt ott kőműves, sze­relő, meg ki tudja még mi­lyen szakmunkás. Nem egy esetben az éjszakai és a vasárnapi túlmunkát is elrendelték! csak azért, hogy mielőbb átadják az új létesítményt. Hetek óta azonban megint semmi. Néhány szemétkupac, tég­latörmelék jelzi, hogy itt valamikor átépítési munká­kat folytattak. Szóval félig kész az étterem. össze­vissza vésték az italbolt, a jövő cukrászda falát. Víz- és villamoscsövek lógnak a falon, mi több, már ott az új söntés-pult is. De azon túl aztán semmi. Mindenki ismeri Lucá­nak azt a székét, amit egy meghatározott idő alatt kell elkészíteni. Fontos az, hogy lassan, de biztosan. Nos, valahogy a vendéglátóipari vállalat is így van ezzel az étteremmel és cukrászdá­val. Egy nagy település la­kói várják, már, hogy vég­re fagylalthoz, feketekávé­hoz, hűsítő és szeszesital­hoz jussanak kulturált kö­rülmények között Mégin- kább várjak, hogy végre meleg ételt is felszolgálja­nak. De meddig várjanak! Avagy a vendéglátóipari vállalat illetékesei Lucán is túl akarnak tenni? —So— Társaságot. Ez rendezte A kiállítás nagyon meg — 1829-ben — az első észrevehetően tükrözte a hazai országos jellegű ál- nagytermelékenységű álla- latkiállítást. Személyesen tok gyors térhódítását. A szervezte Széchenyi a négy korabeli cikkírók általában fölpanaszolták a hazai faj­ták háttérbeszorulását. „Alig egyharmad itt a ma­gyar fajta... a többség svájcer, holland és más fajtákból áll’ — olvashat­juk a szarvasmarha kiállí­tat alapított Országos Ma- tásról szóló egykorú tudó- gyar Gazdasági Egyesület sításban. Érdekes, hogy a 1837-től kezdve rendszere­sen és nagy sikerrel szer­vezett országos jellegű ál­lat-, gyapjú-, gép- és esz­közkiállításokat. Mindez azonban még csak előjá­ték volt. Az első mai érte­lemben vett országos me­zőgazdasági kiállítást, ak­kori nevén Gazdasági-, Termény-, Állat- és Gép- kiállítást 1857 június 6-12. között rendezték meg a „tyúkászatot” akkor még mint új szenvedélyt emle­gették, s kifogásolták, hogv „magyar kokas a világért sem volt látható”. Az egész kiállítás leg­színvonalasabb része a kö­rülbelül 500 különféle gé­pet bemutató „gép-tárlat” volt. Az ELSŐ vásárral is egybekötött tenyészállat­Köztelek utca az Üllői út kiállítás 1861 május 7—9 és Calvin tér által határolt, között volt Budapesten, a akkor még beépítetlen te- ferencvárosi marhavásárté- rületen. ren. / Ha mindenki egyet akar Helyes anyagi érdekeltség, — nagyobb termelékenység A helyes bérezési formák kialakítása és a munka­normák megalapozottsága azt a célt szolgálja, hogy növekedjék a termelékeny­ség, jobb legyen a termé­kek minősége, segítse a műszaki fejlesztést, az újí­tómozgalmat, de úgy, hogy közben erősödjön az üzemi demokrácia, érvényesüljön a szakszervezetek egyetér­tési joga. Egyéni bérezés Megyénk helyiipari válla­latai az idén 35 százalék­kal nagyobb termelési fel­adatot kell elvégezniük, mint az előző esztendőben. A növekedést elsősorban a termelékenység emelésével kell biztosítani. A különbö­ző szintű tárgyalások ered­ményeként megállapítot­tuk, hogy az ez évi terme­lési programot csak úgy tudják vállalataink teljesí­teni. ha fejlettebb techno­lógiával dolgoznák és eh­Technikusok a termelőszövetkezetekben ÉRDEKES névsort ol­vastam a napokban a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályán. A hófehér papír­lapra azoknak a termelő- szövetkezeteknek a nevét írták fel, amelyek mezőgaz­dasági technikusokat alkal­maznának. összesen tizen­gyelembe az intézkedései­ket. Az utóbbi egy-két év­ben azonban ez a helyzet is változott. A termelőszö­vetkezetekben mind jobban emelkedik az agrotechni­kai-műszaki színvonal. Az újabb gépek, vegyszerek az agrotechnika és zootechni­három közös gazdaság jelen- ka termelékenyebb módsze­tette be ilyen igényét. Egy­ben azt is vállalták, hogy a kötelező egyéves szakmai gyakorlat ideje alatt ha­vonta kilencszáz forintot fizetnek a technikusoknak. Mi ebben az érdekes kérdezhetné valaki. Hiszen manapság már nemcsak tecnhikusokat, hanem mér­nököket, tudományos mun­kásokat is keresnek. Hirde­tések sokasága kínál jobb­reinek alkalmazása feltét­lenül szakembert kíván. A PÉLDAKÉNT említett tizenhárom termelőszövet­kezet már a saját erejéből alkalmazza a technikuso­kat Tervezik, az egy év az valóban gyakorlati év ^ le­gyen, hiszen egy iskolából kikerült fiatalt előbb gya­koroltatni kell. Enélkü! nem lesz kiforrott szakem­ber. Hiábavaló és helytelen r^gyenletesen zúg -L-J xzamm&nedei hjit nál-jobb feltételekkel állást elképzelés az, hogy az is- a szakembereknek. Nos, eb- kólát végzett ember azon- ben mégis az az érdekes, nal nagy dolgokat produ- hogy a megye termelőszö­vetkezeteiben egyre általá- ( nosabbá válik: hogy kere­sik, igénylik a szakembe­rek munkáját. Néhány évvel ezelőtt igen kevés volt azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek technikust alalmaztak. Áz erősebb szö­vetkezetek, ahol korábbban felismerték a szakember szerepét a gazdálkodás szervezésében, irányításá­ban, nem sajnálták ezektől az emberektől a járandó­ságot. Sok tsz-ben azonban fáznak még a szakember alkalmazásának gondola­tától is. Néhány helyen azt az álláspontot képviselte a vezetőség, a tagság: meg­vagyunk mi szakember nél- i kül is. Előfordult az is, hogy még az állami támo­gatással kihelyezett agronó- musokat is bizalmatlanul fogadták a szövetkezetek, J nem még az újonnan vég- , zett fiatal szakembereket. Ezzel is magyarázható részben, hogy a mezőgaz­dasági technikumot végzett fiatalok nem is szívesen vállalanak munkát a tsz- ekben. Nem egy fiatal pa­naszkodott már, hogy nem értékelik munkáját, s az idősebbek nem veszik fi­kái. Sok fiatalember am­bícióját, becsvágyát, kedvét vették el a munkától, mert az erejét, gyakorlati felké­szültségét meghaladó fel­adatokkal bízták meg, amit értehetően nem a vá­rakozásnak megfelelően tu­dott végrehajtani. TALÁN MÉG valamit. Miért vártak az említett szövetkezetek mostanáig? Miért nem mennek a szö­vetkezeti vezetők az tech­nikumokba. hogy megbe­széljék a képesítés előtt ál­ló fiatalokkal az alkalma­zás fetételeit? Hiszen na­gyon valószínű ha ezt csi­nálnák több fiatalt tudná­nak megnyerni. Olyanokat is, akik most még mező- gazdasági technikumi vég­zettséggel más területen dolgoznak. P. A. hez szabják az anyagi ösz­tönzési rendszert is. Ezt követően a vállala­tok gazdasági vezetői a szakszervezeti bizottságok­kal karöltve felülvizsgálták a bérezési formákat és a munkanormákat. A tapasz­talatok birtokában a Nóg­rád megyei Vasipari Válla­lat, a Balassagyarmati Bú­torgyártó és a Nógrád me­gyei Vegyes- és Vasipari Vállalat Szécsény, gazda­ságvezetői úgy döntöttek, hogy a csoportbérezésről áttérnek a darabbérezésre, sőt egyes részlegeknél be­vezetik a minőség-szerinti díjazást is. Az intézkedések megva­lósítása előtt különféle vé­lemények csaptak össze. Voltak, akik azt mondták: nem jó a csoportbérezés, mert a lógósoknak is a jól dolgozók keresik meg a Dénzt. Mások így véleked­tek: csoportbérezésnél egy- egy munkás feladatát konkrétan nem lehet meg­határozni. De sokan azt hangoztatták: az egyéni bé­rezés jobban lehetővé te­szi a tartalékok feltárását, az operatív beavatkozást, jobban meg lehet állaníta- ni. ki miiven minőségű munkát végzett. Ezeknek az elképzeléseknek a birto­kában készítette elő me- -ív^h’zottsásunk a szakszer­vezeti alapszervezeteket, a bevezetőben vázolt felada­tok megoldására. Éppen ezért nem is okozott külö­nösebb gondot, nehézséget, az új bérezési forma meg­honosítása. Hatásaként növekedett a termelékenység, javult a munkafegyelem, jobban ér­vényesült a szocialista bé­rezés elve: ki mennyit dol­gozik, annyi bért kap. Serkentette a műszakiakat is A változások a munká­sokon kívül a műszakiakra is kedvezően hatottak. Na­gyobb követelményt állított eléjük a megnövekedett műszaki feltételek biztosí­tása, a haladó technológia bevezetése és a magasabb- szintű munkaszervezés. Az eltelt idő azt mutatja, hogy többségük jól megbirkó­zott az új feladattal. A to­vábbi fejlődést segítették azok a változások, amelye­ket a módosított bérsza­bályzat tükrözött. Ez tör­tént az Ingatlankezelő Vál­lalatnál, a Balassagyarmati Vasipari Vállalatnál. Ezek­nél az üzemeknél a szak- szervezeti bizottságok és az üzemi tanácsok egyetér­tésével hajtották végre a bérszabályzattal kapcsolatos újabb módosításokat, ame­lyeket termelési tanácsko­záson is megvitattak és el­fogadtattak a munkásoknál. Hasonló módszer alakult ki a normák megválasztá­sakor. illetve módosítása­kor. Mivel ez jóval nehe­zebb feladat, mint a bér- gazdálkodás, ezért egyik- másik vállalatnál szükség volt megyebizottságunk és a megyei tanács ipari osz­tályának fokozottabb segít­ségére. Indokolta ezt az is, hogy néhol eltértek a sza­bályoktól. A tennivalókat helyszínen beszéltük meg a gazdasági és szakszerve­zeti vezetőkkel. Ez sokáé segített abban, hogy a Ba­lassagyarmati Vasipari Vállalat is megtalálja a helyes utat a normák ki­alakításakor is. Jó módazer Megállapíthatjuk, hogy megyénkben az előbb vá­zolt két területen — bér és norma — egyre jobban ér­vényesül szakszervezeti bi­zottságaink egyetértési in­ga. Ez viszont összefügg azzal, hogy a gazdaság ve­zetők igénylik is ezt a se­gítséget, mert tapasztallak, hogy eredményesen csak akkor tudnak dolgozni, ha a fontos kérdéseket min­dig megtanácskozzak az üzemek dolgozóival. • • /. Dächer Béla a HVDSZ megyei .titkára a szarvasgedei határ­ban a cséplőgép. Körülöt­te fürgén, poros, verejték­kel átitatott ruhában se­rénykedő emberek. Az egyik a gép szájába erege­ti a kévéket, a másik fent, a kazal tetején fogadja és rakja a szalmát. Mások már a rosta körüli teendő­ket látják el, a fogatosok pedig rakják s viszik a te­le zsákokat. Élénken, vi­dáman, fáradtan, de mégis a kenyeret-teremtés friss örömével tesz-vesz ki-ki a maga posztján. Egyik embercsoporttól a másikig maga az elnök, az ötödik X-et túllépő Pintér Géza kalauzol. Szerte az egész határban egyetlen fiatal arc a gyakornok me­zőgazdászé. — Bizony, mi vagyunk az utolsó korosztály — áll meg egy pillanatra, és vá­laszol kesernyés mosollyal Fekete Sándomé. Az ujja- mon meg lehetne számlál­ni, mennyi az ötven éven aluli „fiatal”. Tizenöt férfi van a tsz-ben. Kocsisok, ál­latgondozók, de legtöbbje túl van a hatvanon is. —: Nekem ez volt a negy­venedik aratásom — szólal Szarvasgede határában meg Nagy Jánosné. — Az elnök odasúgja, hogy ő az egyik legrendesebb, és leg­szorgalmasabb asszonya a tsz-nek. — Van, mikor négykor kelek, van úgy, hogy hétkor. Ezt a határ szabja meg. De nem min­dig egyformán sürget. Most megvan a napi más­fél egység. S ha azt szá­mítom, hogy 36 forintot terveztünk egyre-egyre, nem is olyan rosszul ke­resünk. Nagy Jánosné egyébként az „öreg” brigád vezetője. Áldozatkész, vidámszavú asszony. Az előbb panasz­kodott a tsz-re, hogy ki­öregedett. Mikor gyerekei után érdeklődünk, azt fe­leli, szanaszét szóródtak, de egy se választotta a mezőgazdasági szakmát. Másikat, harmadikat, ne­gyediket faggatva is ha­sonló a helyzet. A fiatalok ipari szakmát tanulnak, a tsz-nek egyetlen gépész ta­nulója van csak, ösztöndíj­jal. A többinek hiába aján­lották fel a kedvezményes lehetőséget, nem. éltek ve­le. panaszkodik. Nem alapos, nem kielégítő a tevékeny­ségük. Nem rakott a pép sem — mutatnak szét A széles, zöld ponyva mellé tolat most a rakodó kocsi. A három asszon odasiet felsegíteni a zsá­kokat. A negyedik a gépet tartja szemmel. Naponta száz zsáknyit rostál, és tölt meg az „úri" brigád négy tagja. Az elnök pontosan maga sem tudja, miért szó­lítják így ezt a brigádot. Csak azt teszi hozzá még, távoztában, hogy minden tisztelet és megbecsülés kjiár a nyolcvan szarvas­gedei tsz-asszonynak. Va­lamennyi a tsz lelke és mo­torja. Trolnap már répa ka- pálosra szólítja őket a határ. Aztán az uborka szedés, majd sorban a többi teendő. Az ezerhol­das sima, dombokkal alig Nagynéról egyébként sok vonatkozásban lehet felső fokon beszélni. Például ö a legolvasottabb asszony a faluban. Esténként, bár­mennyire is fáradt, újságot vesz a kézbe, legalább a híreket, külföldi eseménye­ket átfutni. Aztán mikor> ágyba kerül, leemel egy könyvet a szekrényről. Jó­kait, Vernét, Dumast, a nagy romantikusokat ked­veli. — És a maiak? — A miénk lenne, ne­künk ír, falusiaknak Ve­res Péter. De valahogy a szárnyaló fantázia hiány­zik belőle. így mondja, „szárnyaló fantázia”. Aztán vissza ké­szülődik a géphez. Előbb lassú kortyokban vizet iszik. Vakációs iskolás gye- tarkított nagyüzem min- rek hordja körbe fürgén den napra ad munkát, el­ei friss vizet, napi 0,75 egy- foglaltságot tagjainak, ségért. Még néhány perc, Mindössze az a néhány és aztán Nagy Jánosné ko- marad ilyenkor is otthon, rát meghazudtoló fürgeség- akinek még nem szívügye gél serénykedik a gépnél ismét. Kéri Gáborné, Csorba Andrásné, meg Katona Lajosné. a gépállomásra az erősödő, gazdagodó kö­zösség. De a Nagynék és Katonánek már nem tud­nának nélküle élni. O. ML

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom