Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-02 / 147. szám

1964 augusztus 2. vasárnap sógead 5 Bulgáriába—Jugoszláviába küldik Borúra derű - tanulsággal Húsz nap alatt elkészült a szállítmány Néhány hónappal ezelőtt meglehetősen nyomott han­gulat uralkodott a Kőbá­nyai Porcelángyár balassa­gyarmati telepén. Ekkor még — rendeléshiány miatt — az üzem kapaci­tásának csupán csekély hányadát tudták kihasz­nálni, hiszen a hazai szük­ségletek annak körülbelül egy harmadát veszik igény­be. Azok a nagyobb ex­portrendelések pedig, amelyekre számítottak, el­maradtak. Sok szó esett erről a problémáról ebben az idő­ben: külkereskedelmi szer­veink , egyes kérdésekben elfoglalt merev álláspont­ja, de a vállalati kereske­delmi politika hiányossá­gai maitt is értékes piaco­kat vesztettünk. Eredményes tárgyalások Eléggé nehéz heteket, hónapokat élték át a telep vezetői, munkásai. Hogy a nehéz időket átvészeljék, rendelésekért kilincseltek vállalatról vállalatra. A munkásgárda egy része kénytelen volt, megfelelő kereset hiányában, meg­válni munkahelyétől. Ma egészen más a hely­zet. Azok a tárgyalások, amelyeket külföldi álla­mokban kezdeményeztek — eredménnyel jártak. A minap már eleget tettek egy bolgár megrendelés­nek, sőt, a negyedik ne­gyedévre ennél még na­gyobb jelentőségű szállít­mányra is kötöttek megál­lapodást a baráti szocia­lista állammal. Sikerrel végződtek azok a megbe­szélések is, amelyeket Ju­goszláviával folytattak: jelenleg egy öt és félmillió forintos megrendelés ki­elégítésén dolgoznak. Szá­vetkezet két brigádvezető­je Hídvégi Béla és Drajkó Ferenc jelentést készített és azt Vas József termelő­szövetkezeti elnök elé ter­jesztették. A jelentésben felsorolták, hogy milyen feladatokat végeztek el a nyáron. Befejezték az ara­tást, cséplést. A kombájn után maradt szalmát ka­zalba rakták, végeztek a nyári szántással, földben van a tervezett 15 hold másod vetés. Eladtak az ál­lamnak 23 vagon gabonát, a tervezettnél két és fél vagonnal többet. Az átlagtermés, a tava­szi árpa kivételével min­den gabonaféleségben ma­gasabb, mint ahogy számí­tottuk. A jelentés nemcsak a ga­bonabetakarítással foglal­kozik, hanem számot ad arról is: betakarították hiány nélkül a takarmány- féleségeket. A lucerna má­sodik kaszálását 250 holdon elvégezték. Ezzel egyidőben a fehérhere és más apró­mag féleségeket is betaka­rították. Tolmácson tehát a nyári mezőgazdasági munka minden területen befejeződött, A tolmácsiak ezzel a tel­jesítménnyel országosan is kimagasló eredményt értek eL mítani lehet arra, hogy ezt újabb megrendelések kö­vetik. A Jugoszláviával kö­tőit megállapodásnak kü­lönben az is eredménye, hogy a csőkondenzátorok után. egy új gyártmány is bevonul az üzem termékei közé, a tárcsa-kondenzátor. Ebből augusztus 1-től ha­vonta egymillió forint ér­tékű szállítmányra tart igényt déli szomszédunk. Időközben sikerült az üzemi munkáslétszámot is kiegészíteni, s így a mun­kaerőhiány sem akadálya már a folyamatos terme­lésnek. Francia vélemény E néhány hónap tanul­sága egyébként is nagyon hasznosnak bizonyult. Jel­lemző erre a bolgár meg- redelés. Szokatlanul rövid, húsznapos határidő alatt kellett annak eleget tenni. Ezt a határidőt például egy tekintélyes francia cég is teljesíthetetlennek tartotta. Gyarmat elvállal­ta — és helyt is állt! Ta­A hűvös éghajlatú Nóg- rád megye északi dombja­in gazdálkodnak a salgó­tarjáni járás termelőszö­vetkezetei. Ezeken a terü­leteken egy-két héttel min­dig későbben érik a gabo­na, mint a megye délebbi részein. Mégis a salgótar­jáni járás termelőszövetke­zetei az elsők között jelen­tették, hogy befejezték az aratást. Az aratásban ta­pasztalt tervszerűséggel, szervezettséggel dolgoznak a legtöbb termelőszövetke­A termelőszövetkezet el­nöke a jelentést továbbítot­ta a járáshoz azzal a meg­jegyzéssel, hogy vizsgálják meg: a tolmácsiak-e, vagy régi riválisuk, a diósjenői­ek végeztek-e jobb mun­kát? A tolmácsiaknak régi sérelme, hogy az illetéke­sek nem a reális helyzet­nek megfelelően értékelték eddig munkájukat. Az ősz­szel is elsőnek végeztek a vetéssel, mégis a diósjenői- eket hozták ki elsőnek. A tolmácsiak akikor megfo­gadták, hogy a nyári mun­kákat a dósjenőiek előtt fe­jezik be. Az aratással a jeneiek előbb végeztek ugyan, tehát a tolmácsiak­nak, ha a diósjenőiek elé akartak jutni, a többi mun­kát előbb kellett befejez­niük. A termelőszövetkezet ve­zetősége ennek megfelelően szervezte meg a munkát. Az aratást nyomban követte a hordás, a nyári szántás, a cséplés, sőt a takarmány­betakarítás is. Ezzel egy­időben már szarvasba gyűj­tötték a trágyát is a földek szélén. Az igazság tehát az, hogy a tolmácsiak győzel­met arattak a diósjenőiek felett. A győzelmet méltán ün­nepelhetik a tolmácsiak. nultak a jugoszlávöktől is, s jól megjegyezték, milyen fontossága van a külke­reskedelmi kapcsolatokban ennek a kérdésnek: tud-e szállítani a megkövetelt határidőre a gyártó válla­lat? Ha a válasz kedve­zőtlen a megrendelő szá­mára, az árat, mennyisé­get, minőséget már nem is firtatja. Megy ahhoz a céghez, amely a megren­delő minden igényét kielé­gíti. Nyugodt ütemben Nos, a balassagyarmati keramikus kondenzátor üzemben erre törekszenek. Jól tudják, hogy népgaz­dasági hasznán kívül, ez biztosítja saját nyugodt munkájukat s megfelelő keresetüket is. A műszaki vezetők pedig örömmel ve­szik tudomásul, hogy a fo­kozott követelmények, ese­tenként a többletmunka anyagi elismerésével sem fukarkodik a vállalat ve­zetősége. zet határában, hogy augusztus 20-ra befejezzék a gabonacséplést is. Minden cséplőgép dolgozik A járás munkaerőhely­zete egyre több termelőszö­vetkezetet késztetett arra, hogy gépesítsék a mező- gazdasági termelés munka- folyamatait. A domborzati adottságok viszont megle­hetősen korlátozzák a gé­pek munkáját. A kombáj­nok teljesítménye most ha­ladta meg a 40-50 holdat a termelőszövetkezetekben, aratógépek, kézi kaszások dolgoztak. Ezért igen je­lentős területről, még min­dig több ezer holdról kell behordani, elcsépelni a ka­lászosokat a járás közös gazdaságaiban. A héten megtartott vég­rehajtó és operatív bizott­sági ülésen egyaránt olyan határozat született, hogy a járás valamennyi termelő- szövetkezetében, a hordás­ra, a cséplésre, a talaj­munkákra mozgósítsanak minden erőt. Ezekben a napokban mintegy 40 cséplőgép dol­gozik a szövetkezetek ha­tárában. Cséplőcsapatok valamennyi géphez bizto­sítottak, s a termelőszövet­kezeti vezetők megfelelő intézkedéseket tesznek a gépek teljesítményének nö­velésére, Kettős műszak 40 traktoron A gabonahordást mint­egy 400 lófogat, gépkocsik, vontatók sora végzi a kö­zös gazdaságokban. Mátra- novákon, Karancskesziben. Mátraverebélyben a patro­náló vállalatok segítenek a hordásban, ahol arra szük­ség van igénybe veszik az AKÖV gépkocsijait is. Egyébként az ipari üzemek KISZ kongresszusi hónap kezdődött a salgótarjáni iparmedencéken Augusztus első munka­napján KISZ kongresszusi hónap kezdődött a salgó­tarjáni iparmedence gyá­raiban és bányaüzemeiben. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt KISZ Bizottsága és igazgatósága a szokásos kongresszusi munkaverse­nyen túl, bányász ifjúsági újítási hónapot hirdetett augusztus első napjától. A meghirdetett ifjúsági pá­lyázaton soron kívül bírál­ják el a bányász fiatalok benyújtott újítási javasla­tait, s a legjobbakat kü­lön is jutalmazzák 400, 500 és 500, 600 forinttal. A Salgótarjáni Öblös- üveggyárban a KISZ bri­gádok kongresszusi vetél­kedéséhez csatlakoztak a gyár idősebb munkásaiból álló szocialista címet vise­lő brigádjai is. A KISZ kongresszusi hónap első műszakján szombaton munkaidő utáni nagytaka­rításra is vállalkoztak az üveggyár fiataljai. dolgozói sokat segítenek a termelőszövetkezeteknek. Az elmúlt három vasárna­pon csaknem 10 ezer em­ber szorgoskodott a terme­lőszövetkezetek határában, s ezek jelentős része ipa­ri munkás, nyugdíjas volt. Azok az erőgépek, ame­lyekre a hordásnál, csép- lésnél nincs szükség, ta­lajmunkát végeznek. A nyári szántásból 8000 hol­dat rétegvonalasan szánta­nak a gépállomások és ter­melőszövetkezetek trakto­rai, 350 holdon pedig alta­lajlazítást végeznek. A munka meggyorsítása ér­dekében a gépállomások 25, a termelőszövetkezetek pe­dig Í5 erőgépre kettős mű­szakot szerveznek. A hi­ányzó traktorosokat az ipari üzemekből biztosít­ják. Jutalom a legjobbaknak Az élenjáró gazda­ságok között tartják szá­mon a salgótarjáni járás­ban a kazári, a szilaspogo- nyi, a ceredi, a mátravere- bélyi, a nádújfalu terme­lőszövetkezeteket. Lucfal- ván, Sámsonházán, Nagy- bárkányban viszont fokoz­ni kell a munkák ütemét, hogy időben végezzenek. Vasárnap a járási KISZ bizottság mintegy 150 fia­talt mozgósít, akik a luc- falvai völgyben gazdálko­dó termelőszövetkezetek­nek nyújtanak segítséget a gabonabetakarításban. A tapasztalatok azt bi­zonyítják: a tervszerűség, a szervezettség mellett igen jó hatással volt a munkák­ra az anyagi érdekeltség. Ezért a szakirányító szer­vek azt az öt tanácselnö­köt, akik a legtöbb embert mozgósítják a 'betakarí­tásra, s legkorábban befe­jezik a nyári munkát, meg­jutalmazzák. A legjobb elnök 1500 forint jutalom­ban részesül. Á tolmácsiak győzelme A tolmácsí termelőszö­„Teljes gőzzel" hordanak, csépelnek a salgótarjáni járásban —ír ■ I IS——«3——— III Ilii .IHIT r—TTT-m-TTT-s.­Aki időt nyer, csatát nyer HA CSAK A GYÁRA­INK által összeállított fél­éves tervteljesítés vég­összegét néznénk, azt mondhatnánk: nincs itt semmi hiba, állami ipa­runk az előzetes adatok szerint 1,7 százalékkal túl­teljesítette első féléves ter­vét, azaz 7,6 százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban, 100 szá­zalékos munkáslétszám felhasználással. Másszóval: nem értheti szó a ház ele­jét, mert megtettük a ma­gunkét. Kétségtelen, vannak gyá­raink, ahol a határozott és következetes gazdasági, párt- és szakszervezeti irányító munka meghozta a gyümölcsét. Az Acéláru­gyár 4,6, a Bányagépgyár 1,1, a Romhányi Cserép- kályhagyár 3,7, a Fémtö­megcikkipari Vállalat 6,3, a Nógrád megyei Vegyes­ipari és Javító Vállalat pedig 6,9 százalékkal ter­melt többet az előírtnál. Pedig ezekben az üze­mekben is jelentkeztek azok az objektív nehézsé­gek, amelyekkel most má­sutt — ahol nagy az adós­ság — oly szívesen és elő­szeretettel hozakodnak elő. Ha egyedüli érvként el­fogadnánk a valóban, meg­lévő objektív okokat, ak­kor önmagunkat csapnánk be. Lepleznénk a még meg­lévő előrelátás hiányát, menlevelet adnánk a ké­nyelmeskedéshez, elősegí­tenénk az egyébként igen elharapódzott „mindent megmagyarázunk” gondol­kodásmód térhódítását, fé­keznénk az önkritikus szemlélet kialakítását, el­hallgatnánk a munkások minduntalan visszatérő jo­gos kívánságát: jobb mun­ka- és üzemszervezést. Nem tehetjük, mert mindannyiunkat érintő kér­désekről van szó, akár a terv teljesítését nézzük, akár a minőséget vizsgál­juk, vagy a munka és üzemszervezést elemezzük. Hamar rájövünk: nem szű­kölködünk a tennivalók­ban. OLYAN JELENTŐS gyárunk, mint az öblös- üveggyár sem mennyisé­gi, sem nyugati exportter­vét nem teljesítette az első fél évben. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat az év első hat hó­napjában 54 létesítményéből csak 16-ot vettek át jegy­zőkönyvi dicsérettel. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 8 százalékkal ma­radt el a minőségi terv teljesítéstől. Ezáltal a ter­vezett bevétel tonnánként majdnem 1 forinttal csök­kent, ami 4 millió 300 ezer forint veszteséget jelent. Hogy nem istencsapás a minőségromlás: azt a zagy­vái bányaüzem példája igazolja, ahol az árbevételi tervet a jó szén termelésé­vel 3,3 millió forinttal túl­szárnyalták. A sok értekezlet, felszó­lalás, határozat, ígérgetés ellenére mind a mai napig alig változott a helyzet a munkafegyelemnél. Van olyan üzemünk, ahol dup­lájára emelkedett az igazo­latlan mulasztók száma, ugyankkor majdnem min­denütt ugrásszerűen meg­nőtt a táppénzesek népes tábora. Gyorsabb tempót diktál­hatnának gyárainkban a műszaki fejlesztésnél is. Az itt jelentkező lemara­dás késztet bennünket ar­ra, hogy nyomatékosan fel­hívjuk a figyelmet: a mű­szaki fejlesztés a jelen gondjainak gyors és célra­vezető megoldását szolgál­ja, ugyanakkor jó alapot teremt a kulturáltabb ter­meléshez, a holnap gond­jainak könnyebb megoldá­sához, a jobb munkakörül­mények kialakításához. De összefügg azzal is, hogy mi­lyen ütemben nő a terme­lékenység, be tudjuk-e tar­tani a kétharmad-egyhar- mad arányt és ennek kö­vetkezményeként milyen mértékben járulunk hozza a kapitalistákkal folytatott békés verseny sikeréhez. Mert ezt sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. És, hogy van mit tenni, azt az alábbiak is bizonyít­ják. A Nógrádi Szénbányá­szati Trösztnél a műszak­arány 97,3 az összüzemi arány 57,3, az összeüzemi teljesítmény a külfejtéssel együtt 99,9 százalék. A Nógrád megyei Kézműipari Vállalat 70,2 százalékos tervteljesítéséhez a mun­káslétszámot 83,9 százalék­kal használta fel. Az Öb­lösüveggyár 98,6 százalé­kos tervét 99,9 százalékos munkáslétszámmal, a Tűz­helygyár pedig 97 százalé­kos tervteljesítését 100,3 százalékos munkáslétszám­mal oldotta meg. Hasonló a helyzet az ÉM. Pestvidé­ki Kőbányánál és a Nóg­rád megyei Vasipari Vál­lalatnál is. Az építőipar­ban a jelenlegi helyzet/ jellemezésére nemrég dr.| Bartha Róbert, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, a mű­szaki fejlesztést érintve elmondta,. hogy az általuk készített és a felsőbb szer­vek által jóváhagyott in­tézkedési terv egyáltalán! nem tükrözi az építőipar-, ban kívánatos gyorsabb1 ütemű technológiai fej­lesztést. Ezek után nem, csodálkozhatunk azon, hogy nem sikerült megvalósítani a folyamatos termelésszer­vezést a Pécskő út északi lakótelep építkezésén. Bár még nincsenek pontos adataink, az előze­tes híradásokból kitűnik, hogy több gyárunk nem teljesítette gazdaságossági tervét, az előírtnál keve­sebb nyereséget ért el, ugyanakkor a tervezettnél drágábban állította elő egyes termékeit. Mindeb­ben közrejátszik a, még mindig divatos hó eleji pangás, és a hó végi hajrá, a túlórákban végzett olyan munka, amelyet normális körülmények között a mun­kaidőben el kellett és el is lehetett volna végezni. Amikor a termelés kü­lönböző mutatóit, jelensé­geit elemezzük, vannak, akik azzal nyugtatják .ma­gukat: az év végéig van elegendő idő, lehet pótolni az elmaradást. Megítélésünk szerint megnyugvásra nincs ok. Ugyanis a második félév feladatai jóval nagyobbak, mint az első hat hónapé voltak. Az adósság törlesz­tése sem megy máról hol­napra, egy esetleges szél­sőséges időjárás nagyban megzavarhatja az ütemes munkát. A MUNKAIDŐ MIN­DEN percének, órájának napjának jó hasznosítá­sáért nem az év utolsó hó­napjában, hanem már most kell küzdeni. Ha va­lamikor, akkor most iga­zán helytálló az a közke­letűvé vált szólás-mondás: aki időt nyer, az csatát nyer. Vesesz Karoly

Next

/
Oldalképek
Tartalom