Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-08 / 125. szám

1964. július 8. szerda nógrAd Sok gyártmány külön gondokkal Tapasztalatok a Balassagyarmati Fémtömegcikkipari Vállalatnál Az udvar zsúfolt. A hely- kihasználásra az élet kény­szerítette a Balassagyar­mati Fémtömegcikkipari Vállalatot. Túlnőtte a ke­retet, ami szorítja minden oldalról. Nem csoda, hisz pár milliós vállalatként kezdte, ma pedig már az éves terve csaknem hatvan- millió forint. Gond, baj akad itt bőven és egy bi­zonyosfokú bizalmatlanság is a jövőt illetően. Vajon mi lesz a sorsa ennek a vállalatnak? Mit fog gyár­tani később? Lesz-e fejlesz­tés, lehet-e a plafont emel­ni? Ezekre még pontos vá­laszt nem tudnak adni, bár sürgetnek ezek a kérdé­sek. Tatabányától Izsákig Sokféle terméket állíta­nak elő. Az igényeknek megfelelően mindig foglal­koztak új dolgokkal. Épí­tőrészlegük a falu és ter­melőszövetkezet villamosí­tásán dolgozik. Ez a húsz fős részleg az idén mint­egy 5 milliós beruházást valósít meg. Dolgoznak ők Tatabányán, Budaörsön, Izsákon és megyénkben, összesen hetven helyen. A baromfietetőket és ha­tókat itt kezdték gyártani a mezőgazdasági nagyüze­mek számára. Ma már a Mosonmagyaróvári Gép­gyáré ez a profil. A pro- filgazda pedig a Szentgot- hárdi Gyáregység lett. A harmadik negyedévben azonban még Balassagyar­maton is gyártanak, azu­tán végleg elbúcsúznak et­től a profiltól. — Lesz he­lyette más — mondják. Nem első eset, hogy egy nálunk kikisérletezett, nul- szériában legyártott új ter­méket másnak kell átadni­uk. Olyan ez, mint az a bizonyos gesztenye, amit más kapar ki. Az ízléses, praktikus ká­véfőző forma terve is ott van például hónapok óta. Kidolgozták, de hogy ki­gyártja majd sorozatban azt nem tudják. Ügy vé­lik valami társ vállalattal közösen készíthetik majd. A kilenc profilgazda A petrofor-család is megvan már. A Vulkán és Colibri nagy tetszést ara­tott a legútóbbi Budapesti Nemzetközi Vásáron is. En­nek viszont a ZIM a pro­filgazdája. Egyébként gyártmányaink után kilenc profilgazdával van kapcso­latunk, ami egy ilyen, lé­nyegében mégiscsak kis vállalatnál nagyon sok. Az idén készül el a pet- róleumfőzők nulszériája. A sorozatgyártás megvalósítá­sához automatizálásra len­ne szükség. Ehhez azonban jó lenne tudni, hogy itt marad-e ez a profil és menyi lesz a bel- és kül­kereskedelem igénye? Rossz tapasztalataik ugyan­is vannak már. A hidraulikus tengely- kapcsoló ügye például több évre nyúlik vissza. Lénye­ge, hogy a motorok indí­tásához nagyobb energiára van szükség, mint az egyenletes üzemeltetéshez. A hidraulikus tengelykap­Víz 8000 holdra Az a nagyszabású építő­program .amelyet pártunk kezdeményezésére a kor­mány folyamatosan végre­hajt, új mérföldkővel gya­rapodik. Szentes határá­ban 8000 holdas öntöző­rendszer épül, azaz 8000 holdnyi „örökké szomjas” termőföld ezután rendsze­resen megkapja az éltető vizet. Ha pedig megkapja, akkor az áldott éghajlat és a televény együtt — csodatermésekkel lepi meg mezőgazdaságunkat. Tény az, hogy a 60 mil­liós beruházás első szaka­sza már a nyáron elké­szül. Ez azt jelenti, hogy a Pankotai Állami Gazda­ságban hamarosan 900 hol­dat öntözéssel serkentenek nagyobb terméshozamokra, az öntözőebrendezés a kö­vetkező években épül meg teljesen. Képünk a már kész szivattyútelepet áb­rázolja. Az, ami a pankotai föl­deken most végbemegy — az általános perspektíva. Nem kell hozzá különösebb „látnoki szem”, hogy a krónikás feljegyezhesse: „Tervszerű hadjárat folyik nálunk a vissza-visszatérő örök veszedelem ,a száraz­ság ellen. Ebben a hadjá­ratban mindenegyes győ­zelem — új honfoglalás. A magyar föld és vele együtt a magyar nép gazdagítá­sa.” Megtörténhetett volna ez a régi parcellás világban? Ilyen mértékben — soha! —pt— csoló segítségével jelentős energia-megtakarítás válik lehetővé. Eddig mégsem jutottak el — éppen az ér­dektelenség miatt — a gyártáshoz. Az idén — bár csak remélik, még talán le­hetőségük lesz a nulszéria legyártására. Uj gyártmányok, régi gondok Egy sor új terméket ál­lítottak elő. Ilyen a me­zőgazdaság részére készített zsalus szellőző berendezés, a villamos sorozatkapcsoló. Az öntödei termékek közül a kábelsarku, huzalorsó, kö- télszív. Itt készült a kombi­nált levélbedobó és még egy sor termék. Üj gyártmányok és régi gondok vetélkednek ennél a vállalatnál. Elsősorban az anyagellátás okoz sok bosszúságot. Az első fél­évben például szervezetten az anyagszükségletnek csak negyven százalékát tudták kielégíteni. Hogy mégis volt anyag? Az el­sősei wn a leleményesség következménye. Felhajtot­ták különböző helyeken, kapcsolatok és ismeretség révén. így sikerült túltel­jesíteniük a féléves tervet, de bármennyire is elisme- résreméltó ez, mégsem megnyugtató. A második félévnek sem indultak nagyobb remé­nyekkel. Igaz a folyamatos munka feltételei biztosítot­tak, de nem ártana az il­letékes felügyeleti szerved­nek, a megyei tanács ipari osztályának és a szákmi­nisztériumnak közösen tisztázni, szükséges-e, hogy ennyi profillal foglalkoz­zon ez a vállalat? Keve­sebb gyártmánnyal, jobb üzemszervezéssel, termelé­kenyebben és gazdaságo­sabban termelhetnének. Ez az igazi népgazdasági ér­dek. B. J. ARATOK (Fotó: MTI. Bereth Ferenc) Száz hold a madaraké? Endrefalván az elsők kö­zött kezdték meg az ara­tást. Az Aranykalász Tsz őszi árpáját az utasok és a falusiak szeme láttára vágta a tsz aratógépe, a falu fölötti hegydús kévé­ket kötözött a gép és a szorgalmas kezek hamaro­san keresztekbe is rakták. Ottjártunkor ebben az árpatáblában már az utol­só fordulót tette meg a géppel Serfőző István, a Szuper-Zetor vezetője. Az­tán megállt hirtelen, le­szállt a traktor fülkéjéből és megigazította a kötöző szerkezetet az Agrosztoj- tipusú kévekötő-aratógé­pen. — Nem a zsinórral van baj, hanem a géppel — magyarázta. A közelében ott állt és érdeklődéssel figyelt a fia­tal Serfőző Imre, a trakto­ros névrokona és az arató­gép kezelője. — Alacsony a gabona — mondta — A kalász alá kötöz a gép . . . Az idősebb traktoros, ki az alapító tagokkal egy időben lépett a tsz-be még négy évvel ezelőtt helye­selt a legénynek. Azután felénk fordult, úgy magya­rázta: — Az Agráregyetemre kéri felvételét a gyerek — és barátságos tekintete kö­rülsimogatta a legényt, aki most végzett a balassagyar­mati Szántó-Kovács János Gimnáziumban. — Apám sertésgondozó — Ö, de örülök, hogy látom. — kiáltott fel Li­liké, amikor a Kókusz­bárba belépett egy bizo­nyos Savanyuházi. Savanyuházi meghajolt. — Éppen magára gondol­tam — csicsergett tovább Liliké. — Arról álmodoz­tam, hogy hátha összeta­lálkozunk. Savanyuházi ismét meg- í hajolt, a hölgy pedig ma- j gyarázólag fordult hoz- (zánk: — Ennek a kartársnak | rendkívül értékes összeköt- I tetései vannak. — Roppant széles az is- ! meretségi köröm — mond- I ta szerényen Savanyuházi. — Igazán*? — érdeklő- i dött társaságunk több tag­ija. — Mindent el tud intéz­ni, — kiáltott Liliké. — Megan: — Osszekötíetések Egyetlen telefonjába kerül bármi. — öt percembe — sze­rénykedett Savanyuházi. — Nagyon adnak a sza­vamra. Egy darabig elbeszélget­tünk arról, hogy milyen hasznot hoz Savanyuházi a társadalomnak, aztán a tárgyra tértünk. — Szombaton utazunk és hálókocsijegyre lenne szükségünk — mondta Lili­ké. — Ha lenne olyan szi­ves latbavetni a befolyá­sát. Az utazási irodában egész éjjel sorban állnak a szombati hálókocsijegye­kért. — Boldogan — ragyogott fel Savanyuházi. — Hol­et tsz-ben — mondta a fiú. — Bizony örülne, ha fel­vennének. Remélem sike­rülni fog . . . Amióta megindult a gaz­dasági erősödés folyamata szövetkezeteinkben, meg­nőtt a tsz-ek tekintélye a fiatalok szemében. Mind többen választják életpá­lyájuknak a mezőgazdasá­gi munkát. Ki tanulónak áll be, ki szakiskolára, technikumra,. egyetemre, főiskolára iratkozik. Ser­főző Imrére is szükség lesz S úgy mutatja magát, hogy ügyes fiú: hibátlanul ke­zeli az aratógép-asztalt. — Két aratógépe van a tsz-nek — mondta a trak­toros. — A másik még nem dolgozik. Hogy miért nem, az elnök tudná megmon­dani. — És a kéziaratók? — Még azok is várakozó állásponton vannak. A válasz után a két Ser- föző elfoglalta helyét a gépen s elindult, hogy arassa az őszi árpát, amely szépnek ígérkezik, sok sze­met mutat, nem ú§y mint a tavaszi árpa. Mi is elindultunk, hogy Deák Lajostól, a tsz-elnök- től kérjünk magyarázatot: hogyan állnak a kéziaratók­kal. Szőrmentén közelítettük meg a témát. Egyelőre csak a gépekről beszélgettünk, meg a várható termésről. Azt is elmondta az elnök, hogy a szállítás nem okoz gondot a tsz-nek, mert jól nap majd felhívom XY barátomat. — Ó, — kiáltott Liliké, — mindjárt a fejnél kez­di? — Miért ne? — Sava­nyuházi hanyagul hátradőlt. — Holnap délben már ho­zom is a jegyeket. Félóra múlva Savanyu­házi elment, megígérte, hogy nem feledkezik el rólunk. Kellemes utazási tervekkel töltöttük az es­tét. Amikor késő éjjel haza­értünk a Kókusz-bárból, az utazási iroda előtt már hosszú sor állt. Hideg szél fújt. Savanyuházi ötödik volt a sorban. — Csak meg ne unja reggelig — mondta Lili­ké. — Nem unja meg — nyugtattuk meg. — Nagyon ad a hírnévre. Ford: Murányi Beatrix el vannak latva univerzá­lis traktorokkal, és 18-20 lovasfogat közreműködésé­re is számíthatnak. Végre csak nem kerülhettük ki a kényesebb kérdést: Biztosítva vannak-e a szükséges számú aratópá­rok? — Háromszáz holdat a két aratógép vág le — se-olta az elnök. — Száz­ötven holdra kombájnt szerződtettünk. — De mennyi a kézzel aratandó terület? Nehezen mondta ki: — Száznegyven hold. — És mekkora területre van meg a vállalás? — Harminchat holdra kilenc aralópár jelentke­zett. — És a fennmaradó száz hold? — kérdezem. Nehezen születik meg a válasz. — Vannak másfele is aratógépek. Fölösleges is akad. Szécsényfelfalun is van szabad gép. — Beszéltek már velük? — Még nem. Az elnök igyekszik meg­győzni: — Nem lesz itt baj, ta­valy is learattunk. De egyre csak odalyuka­dunk ki, hogy a száz hold­ra, amelyet kézikaszával kellene aratni, egyelőre még nincsen elegendő em­ber. Pedig már a gabona mindenütt viaszérésben volt. Ezt a száz holdat aligha- 7 nem a madaraknak hagy­ják. Talán korábban kezdhet­ték volna a kéziaratók szervezését. Mert ahogyan még idejében Rimócról és Gyöngyöstarjánból szer­ződtettek férfiakat a két cséplőcsapatba, ugyanúgy szerződtethettek volna ara­tót is idegenből. S akkor nem nehezítené a bizony­talanság a tsz helyzetét. — Mit szol ehhez a me­zőgazdász? — érdeklődtem a tanácsházán, ahol jól is­merik a szövetkezet nehéz­ségeit. — Mit szólna? — hang­zott a válasz —- Semmit. Mert aratásra főagronómus nélkül maradt a szövetke­zet. Tehát mezőgazdász is kellene. És még sokkal előbb, mint az Agráregye­temre beiratkozott Serfőző Imre végez. Lakos György

Next

/
Oldalképek
Tartalom