Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-05 / 123. szám

a ÜÓGRÁD VASÁRNAPI MELLÉKLETE *♦*-*£* «JmJmJmJs ♦*♦ **♦ ♦*♦ «$♦ *** +** ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦«$» *♦* ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦ ♦*♦ *»* ♦** Egy város hétköznapjai és ünnepei ÚJABBAN kevesebbet beszélünk arról, hogy hol, mit, mennyit épí­tünk: Ugyan*' miért? Kez­dünk rákapni arra, hogy a külföldi látogatók fedezze- \ rtek fel számunkra egyet- 7 mást abból, amit magunk­nak kellene felfedeznünk. Néha olyasféle érzése tá­mad az embernek — a cso­korba szedett sajtókritikák olvastakor —, hogy több itt a baj, mint a vaj. Nem építkezünk talán a régi lendülettel? Elapadtak a beruházásaink? Pihenünk a babérainkon? Nos. min­dennek az ellenkezője az igaz, csak észre kell ven­ni. / Erre kellett gondolnom, amikor legutóbb Salgótar­jánban jártam. Már régen nem láttam ezt a kedves várost. Pedig a Salgó büszke csúcsa, a „csecse mő„ Zagyva és a „szökel- lő„ Narancs feledhetetlen látvány. És amiképpen há- . rear, oldalról hegy ölelgeti a csodálatos „művet,, a tarjám stadiont, azonkép- pen hegyek védelmezik magát a várost is: a Kál­vária, a Meszes, a Pipis, a Kővár,' a Pécskő. Senki a világon nem szá­molhat be egy város igazi természetrajzáról évekig tartó megfigyelések nélkül. Benne kellene élni az adott élet forgatagában. Tarján —mindenki tudja ezt róla —legendás régi harcok. színhelye: s ezeket a har­cokat nem máshonnan jött hősök vívták, hanem ők maguk. De a „tarjáni ember” — mondják olyanok akikre érdemes hallgatni — régebben csupán a munkaJ helyének, vagy megszokott • és megkedvelt otthonának tartotta ezt a várost. Eln­kük, igen őszintén, ilye­neket mondott: — Nem volt szép ez a város valamikor. És ami nem szép, az nehezen vonz­za az embert. Még a szii- kebb pátriánkkal szemben sem vagyunk elfogultak. Mindig oda vágyódig az ember, ahol szebb a kör­nyezet. vonzóbb a minden­napi élet és megtalálja a szem is a magának valót. Meg aztan — menekülünk néha az unalom elől is. Az unalmas város meg­savanyítja a kedélyt... Tarján — ha az volt, vagy annak látszott vala­mikor — semmiképpen sem unalmas város többé. Min­denekelőtt a völgyek és a hegyek városa. Amfiteát­rum szerint épült mostaná­ban, tudatosabban és szeb­ben, mint valamikor. Csak Itáliában és Spanyolország­ban láttam ájihez hason­lót. A háztetők rengetege egymás fölé emelkedik Atágaskodnak egymáson az épületek, valóságos „bakug­rást” játszanak s mindez otthonosságot lehetően lát­ványos. Eltűnnek az ódon, stílustalan, vizes épületek Nincs kultúrtörténeti je­lentősegük. Nem értek az „ódonságuk,,. Egy türelmet­len fukar kapitalista világ pénzszomjúsága dobálta őket egymás mellé. Ked­vetlenül, idegesen nem bíz­husszusagaról lesz neveze­tes. „Lesz? Volt idő, amikor a „lesz., propaganda már saját holnapjaiban. nem hatott ránk. De Sem külső csín, sem bel­ső kényelem. Tömény „pa- tinátlanság,,. Lejárt az ide­jük, kiteszik őket még a sírjukból is . .. — Most rengeteget épí­tünk, — mondja a „tarjáni mai Tarjánban a ..lesz,. — tulajdonképpen „márvan”-t jelent. Ezt bizonyítja az Acélgyár remek új hengér- riéie. A kornyéken virító pompás új családi-házak nagy tömege. Az egész „amfiteátrum,, szakadatlan ember,„ — íme, itt az új színesedése. Ez az igazság, szállónk, a Karancs. Mö- még akkor is, ha egyesek götte, a hegyen, mesés netán sokallnák a Karanés- gimnázium épül majd. Ké- szálló „európai pompáját,,, szül az üj sajtóház,\ lesz Az idegen látogatók már központosított irodaházunk. És lakás, lakás sok új la­kás. Valamikor olyan le­gendákat terjesztettek Tárj inról, hogy magas épü­letek ide nem építhetők, mert rém bírja a talaj. Azóta kiderült, hogy bírja. Moszkvai mintára építünk. A régi házak mögött fel­húzzuk az újakat, a nagyo­kat, a hatalmasakat, — értékelik mindezt — ez pedig bevételt jelent a vá­rosnak. Az „európai pom­pa,, viszont megilleti a helybelieket is — csak hoz­zá kell szokni. Es nem is drága. , Ez a néhány sor senkit nem akar meggyőzni sem­miről. Tévedéseiért és fe­lületességeiért' pedig már (Pravoslav Kötik festménye) liV) izpn ní* aztán lebontjuk előttük az *'*ve elnézést kér írója ódont. Szélesedik a főut­cánk, új terek keletkeznek. Csodadolgok mennek itt végbe, ha jól meggondolja az ember ... kus felvételt láttam amerikai Bostonról. Meg­Emlékművek Messziről látható felkiál- ellenfelét. Ezek az emlék- A tudósít® ezután- arról tójelként magasodik az művek a meggyilkoltak elmélkedik, hogy mily mér- NDK-ban az Erfurtból és a gyilkosok, a. fasizmus tékben érvényesül az sa­Egy azonban elvitathatat­lan — az átalakuló „tar­jám ember,, mind jobban megszereti a városát. Vég­leg a birtokába veszi. Hir- detőoszlopam komóly ,att- A minap sztereoszkopi- rakciók,, kínálkoznak. Lap­az ja. a Nógrád... minden \yejmar felé közeledő utas gyűlöletére neveltek, nevén lékmű stílusában a barőkk reggel frissen köszönt be az ettersbergi Mahn- nevezik az áldozatokat és avagyv Rodin, Moore stílu­sa. Picasso (a Guernicára hivatkozik’) hatása Pedig sokkal jobb lenne, ha ar­lepett, hogy a városkép, hozzá. Folyóirata, a Palóc- maf a domb túlsó oldalán megnevezik a bűnösöket. mint látomás, mennyire föld,, bár még szülési fáj­azonos a tarjáníval. Csak a méretek mások. De régi­nek és az újnak egymás­a volt buchemvaldi kon- S lám, most arról olva- centrációs • tábor sok- sok sunk híradást a Die Zeit ezernyi áldozatának em- című hamburgi lapban, ról elmélkedne: ho^a jut­dalmakkal kínlódik egyszer bizonyára irodalmi fóru­ma. lesz a megyének Ké- mellettisége — a lapos fő- szül a bányamúzeum. Pá­lé szökellő magas — lénye- lócfaluúé fejlesztik a Pa- Mauthausenbe gében azonos. Aki a Ka- lócház 200 éves épületét. rancs-szálló legmagasabb További ezreket és ezreket rázó hatású szoborcsopor- Wünsche-Mitterecker al- kin^az ablakon, ^csábít majd a hollókői re- tozata, hogy az ott lelépő- kotásáról, amely Eichstätt­lő emlékművek sorában nél. a hesseni völgy fölött lékműve. Mostanában in- hogy Nyugat-Németország dúlt útnak az ausztriai ban is emlékművet állita- hazánkból nak. Egész szoborcsoporto- Makrisz Agamemnon meg- zatról van szó, ízelítőt kap ebből az újfaj- 'zervátum. ta életérzésből. Tüzes ka­maszkorában lépett egy if­jú város* és mesébe illő gyorsasággal növekszik, több idegent vonzott ujab­tatta egy feledni vágyó tár­sadalom a művészt, ha az alkotás felett homályos ér- Alois zelmeket hivatott kiváltani, ha a mű nem ad fel kér­déseket arról: megfcékél­TIZEZERNEL het-e a gyilkos és áldozata hirdesse a világnak a meg emelkedik majd. Mintegy egy sírhalomban. áílitha- maradtak és az utódok és száz stilizált öntvenyfigu- tó-e egy emlékmű a később valamennyi antifasiszta ne- rábol áll a kompozíció, az meghalt1 , vében: nem felejtettük el, alakok nagysága 2 és fél — Mar kévés az üzlet: meg- ban a kies Nograd e szép mjjyen vadállatian puszti- 5 és fö méter között vál- - - utánpótlást, ékköve. Es csodálatuk ej a nacj fasizmus takozik' A m,ű neve — SS-legényeknc-k és a széttaposott csecse­mőnek , a múló idő elmos­hatja-e a hitet különbséget. cL szenvedés igény. Lesz új mainstreet- vébe: „Növekszik és gaz- dozatát, pacifistákat és Hogy mi lesz |faz alkotás különböző értelmét, azono?- je, amely jobban bírja a úagodik egy „új,, — régi kornmUmStákat, zsidókat és mondanivalója, azt így ha- sá teheti-e a védekező ha­------------• éretünk, szá/ v isszatérünk tervezték az utánpótlást, ékköve. Es csodálatuk __ Színházat akar: jogos az beírta a város emlékköny- sokezernyi és milliónyi ál* egyszerűen csak Emlékmű. városi és környéki autó­buszforgalmat, és amely nemcsak több kilometer városunk. Szeretünk, szá-- keresztényeket hadifoglyo- tározza meg a kuratórium zaszereletet es a más nepek montartunk, hozzád ... Földes Mihály kát, katonákat és civileket, az új barbárság megannyi emlékeztet — tekintet nél­kül nemzetiségükre, fajuk­ra, vallásukra. A túlélők számára azt kell sugalmaz­nia, hogy magasabb érte elnöksége: „Az emlékmű kiirtására induló fanatikus az utolsó háború halottaira őrületet? Mondjuk meg kereken: Nem leheti Az áldozatok tiltakoz­nak, a meggyilkoltak és az elhurcoltak, az üldözi ttek lemben véve az ismeretlen és a szenvedők nem akar­hatott sem halt meg hiá­ba, bármiféle hitért szen­vedett. Keltse ez az em­jak, hogy ii.ártiriumuk em­lékezete jissze fonódjék a különböző harctereken el­lékmű a szemlélőben, a pusztult, gyPázatban ella- megbékítő alázat érzetét! posott fasiszták emlékeze­Ébben az értelemben vál­hat nemzetek-feletti emlé­keztetővé!,. tővel. — 11 — GONDOLAT-MORZSÁK Minden lehetőt elköve- Azt hiszem, hogy az író- tek arra. hogy száraz le- naJí csalínem ugyanakkora gyek. EH akarom hallgattat- , . ni a szívemet, amely azt •»tarsagra van szükségé hiszi, hogy sok a monda- mint a harcosnak: az egyik- triivalója. Mindig rettegek nek époúgy nem szabad a: attól, hogy csak sóhajt ír- UJ írókra gondolnia, min( tam olyankor, amikor igaz- ■ ' (Czinke Ferenc rajza) ^ságot véltem feljegyezni. a másiknak a kórházra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom