Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-26 / 141. szám
1064. Júliáé 26. vasárnap NOG EA D 5 Hidegér - meleg otthonok Térítsék észhez őket! Honfoglalók a város peremén — Engedje meg, hogy té- »edését helyreigazítsam: iidegér és nem Idegér, — ■magyarázza Földi András, i lakáskarbantartó KTSZ építésvezetője, a Kővár sziklatörob közvetlen szomszédságában, ott, ahol a Táros! tanács elképzelései- aek megfelelően kertes hátak körvonalai bontakoznak ki — Miért Hidegé"? — firtattam az elnevezés okát. — Gyerek voltam, — mondja az őszhajú, meg- iettkorú szakember, — amikor apám és nagyapám ezt mesélte: Hidegér, azt jelenti, hogy huzatos a má utcánk, amely völgyben fekszik és a város felől nyitott. Figyeld meg te is: itt 5—6 fokkai mindig hűvösebb az idő, mint benn a városban. És valóban így van — erődíti meg az örökség®! hagyott magyarázatot Földi András. Ebben a tiszta levegőjű völgyben ütöttek tanyát, még 1963-ban a Lakáskarbantartó KTSZ építői, hogy felépítsék azt a 40 lakást, amelynek összegét a városi tanács és a vállalatok adták össze. Huszonnégybe már beköltöztek, a többit szeptember végén, ha lelet akkor a hónap deresén adják át Az építkezés előtt voltak akik azt mondták: ne építsünk ilyen kis alapterületű iakásokat. A város vezetői viszont így érveltek: nem Aid ja mindenki megfizetni a bérházi lakás árát. Rájuk is gondolni kell . . . Kinek lett igaza? Kérdez- súk meg a legilletékeseb- oektől, az új honfoglalóktól. Az egyik épület árnyékába húzódva, moeóteknő fölé hajol Boros Miklósáé. — Ahogy megkaptuk a lakáskiutalót, még aznap ide is jöttünk. Elég volt 9 évig az albérletből. Képzelje, 200-250 forintot fizettünk a vizes, istállóból átalakított szobáért. És ha valamelyik gyerek sírt, azonnal kopogtak a szomszédban: ez nincs a lakbérben, mondta a háziasszony. Elhiheti, hogy nagy örömmel jöttem ide. A lakás szép is, tiszta is, száraz is, s mindössze 40 forintot fizetünk érte, — mondja egyszuszra az asszony. Még jóformán be sem fejezte szavait, amikor Kiss József vette át a szót — Megváltás nekem ez az űj lakás. — Teljesen igaza van — kapcsolódik a beszédbe Take Amália. — Romos, száz éves földes lakásban laktam. Mindig attól féltem, hogy rámszakad. Nincs az a pénz, amiért elmennék innét. Vele együtt kapott még itt új lakást Kozma Antal, Kerek János, Zóea János, volt udvarszomszédja!. Rigó Sándomé, a ZIM Salgótarjáni Gyáregységé-j nek dolgozója ebédhez készülve borsót fejtett, amikor megkérdeztem: milyen érzés saját lakásban lakni? — Jó! Nem csodálkozom válaszán. Heten laktak vét szobában négy évig. A mun kas asszony két kis gyermek édesanyja. Az apróságok még nincsenek itt mert nem tudják megodal- ni óvodai elhelyezésüket. Az építők is .érzik és tudják, mit jelent ez a szó: otthon. Hogyne tudnák, amikor velük dolgozik az a Kiss Zoltán, akinek a szülei itt találtak meleg otthonra, nyugodtak meg a hosszú viszontagság után. — Apuka azt mondja: ha az egész Tarjánt nekem adnák, akkor sem mennék bérházba. És a levegő? Olyan tiszta, mint a fenyvesekben — meséli Kiss Zoltán. Ezt vallja minden új honfoglaló, így vélekednek az idekívánkozók is. Földi Jánosné az építkezés rak- támoka vágyakozással mondja: szeretnék én is idejönni. Talán sikerül... Mielőtt elbúcsúztam a kertes házak lakóitól arra kérték, hogy tolmácsoljam az illetékesekhez kérésüket: szeretnének egy közös mo- sőkonyhát. Csak anyagra van szükségük. A létesítményt társadalma munkával tető alá hoznák. El kelne még egy szeméttároló. De jó lenne egy élelmiszer üzlet is, hogy ne kelljen annyit gyalogolni. Szöveg: Venesz Károly Foto: Koppány György A múlt napokban a Nép-hagyni ezeket az otromba szabadság tette szóvá „Dolgozunk szakik ám” című cikkében, tegnapi lapunkban „Kollektív csendháborítók” cím alatt mi hívtuk fel a figyelmet a mások éjszakai nyugalmára fittyet hányó, udvariatlan és felelőtlen elemek magatartására. Szombaton reggel többen személyesen keresték fel szerkesztőségünket felháborodottságukban, mert előző éjszaka Salgótarjánban a Vöröshadsereg út és a Sztahanov út környékén lármázó, duhajkodó és verekedő részegektől éjfél utánig nem tudtak aludni a környéken lakó dolgozók. Panaszukat írásba foglalták és a két utca lakóinak aláírásával látták el. Elmondották még azt is, hogy az utóbbi időben ebben a városrészben éjszakáról éjszakára hasonló ramazurik történnek. Sőt némely rendbontók szemtelenségükben odáig mennek, hogy az éjszakai hőség miatt nyitva tartott ablakokon bekiabálnak, ci- garettavéeeket dobálnak be a lakásokba. Nem lehet szó nélkül jelenségeket. De a tapasztalatok szerint a figyelmeztető szó és újságcikk már nem használ. Azokat, akik tiszteletlenül mások pihenését zavarják, akik semmibe veszik a társadalmi együttélés legelemibb szabályait és hencegve szegik meg a csendháborítás- ról írott törvényeinket — éppen a törvény szigorával szükséges móresre tanítani. Felhívjuk ezért a rendőri szervek figyelmét, hogj’ szigorúbban ellenőrizzék a város külső részeit, s azokat a helyeket, ahol éjjel is munka folyik, s vonják felelősségre a remtenskedő- ket. Felhívjuk a KISZ figyelmét is, mert a panaszok főként fiatalabb kor ■ osztályú rendbontókra vonatkoznak s az említett városrész éjszaka! lárma - ját éppen az ott lévő Ifjúsági kerthelyiségbő! zárórakor szétszéledő vendégek szokták okozni. Remélhetőleg ebben az ügyben mégegyszer nem kel! a nyilvánosság előtt szólnunk. K, 3. Fiatalok a munkásszállókban Az üzemi munkásfiatalok közül az építőipar kivételével megyénkben jelenleg mintegy 270-en laknak munkásszállóban. Az itt lakó fiatalok nevelésében nagy szerepe van az üzemi KlSZ-bizottságok- nak. A kányási KlSZ-szer- vezet legaktívabb tagjai például éppen a szállóban lakó fiatalok. A Salgótarjáni Öblösüveggyár munkásszállójában is jól működik az ifjúsága szervezet. Több szállóban azonban még KlSZ-csoporlot sem hoztak Jetre, — mint például Nagybátonytoan. Keverik a maltert a kőműveseknek A másod vetést végzik A szécsényi járásban a után azonnal hozzálátták jó ütemben haladó gabo- a nyári szántáshoz, majd nabetakarítási munka mel- a másodvetéshez. Ságúiías v-»*». r.«oTöbb termelőszövetkezet- COT1 már több holdat elv« ben az aratás befejezése tettek. A kát «»voiác: gyerek: Panyi Jancsi és Kuezka Gyula, az ácsoknak segített, mielőtt a táborba mentek Megtorpan-e az újító mozgalom két salgótarjáni nagyüzemben Vannak jelek, amelyek mintha erre mutatnának. Az Öblösüveggyárban harminchattal, a Tűzhelygyárban száznéggyel kevesebb újítást nyújtottak be az idén félesztendő alatt a tavalyihoz képest. A címben feltett kérdésre egyértelmű választ mégsem adnak ezek az adatok. A java ezután jön. Így vélekedik Bollók Béla elvtárs, a ZIM Salgótarjáni Gyáregységének újítási felelőse. Derűlátását megalapozza, hogy már az asztalán van tizenkét új javaslat, amely elkezdte hivatalos útját a bejegyzéstől az elfogadásig — esetleg az elutasításig. Bizonyos abban is az újítási felelős, hogy az őszi hónapokban sokat változnak még azok a számok is, amelyek ma a tűzhelygyári újítómozgalom visszaeséséről beszélnek. Mert, hogy visszaesett, az tény. És ez nem csupán a benyújtott újítások számának csökkenésében — az elért anyagi megtakarításban talán még inkább érződik. Tavaly az év első felét az újítások egymillió-háromszázezer forintos gazdasági eredménye fémjelezte. Vele szemben az idei harmincötezer forint utókalkulált megtakarítás bizony elenyésző összeg. Segítség a munkásújítóknak A visszaesésnek persze a gyárban is keresik az okát. Többen úgy vélik, hogy tavaly nagyon sok pénzt hoztak a konyhára azok az újítások, amelyeknek a lényege egyes alkatrészek súlycsökkentése, s. ezzel együtt a gyártás- technológia megváltoztatása volt. De talán mégis elhamarkodott dolog — né- hány éves egyenletes fejlődés után — a tavalyi évet az újítómozgalom itteni csúcsévének tekinteni. Mert mintha ilyesféle szemlélet is hátráltatná a mozgalom ezidei kibontakozását. A Kohó- és Gépipari Minisztérium tucatnyi vállalata — köztük a ZIM — az idén versenyezni kezdett az újítómozgalomban az elsőségért. S ebben a mozgalomban a salgótarjáni gyáregység — néhány korábbi háziverseny győztese — nem maradhat el. Az újítási felelős — bár a verseny feltételeit az egész vállalatra szabták — saját onagának kiszámította már, hogy a gyáregység újítómozgalmán hol, trüben kell segítenie. Tudja például, hogy javítani kell a propagandán. Az újítási javaslatok számszerű növelése: ez az egyik legfőbb feladat. De ez egymagában mind kevés: még mindig nagy a különbség a benyújtott és az elfogadott javaslatok között. Tehát abban az időszakban — amely az ötlet megszületése és a benyújtása közt eltelik —, kell jobban megszervezni, különösen a munkás újítók műszaki megsegítését. Mikor jár jobban a népgazdaság? Az újítók ösztönzése és a mozgalom népszerűsítése szóba került az öblösüveggyár egy nemrégiben megtartott part-végrehajtóbi- zottsági ülésén is. Ami a vállalat újítóinak féléves eredményeit illeti, a benyújtott és elfogadott javaslatok számának csökkenése ellenére, örvendetes, hogy fél esztendő alatt az újításoktól származó megtakarítás összege meghaladta az 1903-as egész évi eredményeket. S hogv ezen az értekezleten még is sok kiváló szó hangzott el, annak oka talán éppen azokban a számokban keresendő, amelyek most nem kerülhettek be a statisztikába. Mert valószínűleg a mostaninál még örvendetesebb eredményekről is beszámolhatott volna az újítási felelős, ha a propagandához több segítséget kap a szakszervezettől. Ha az újítások kivitelezése nem lenne olyan vontatott, nehézkes a gyárban. S ha például az Üvegipari Országos Vállalathoz jóváhagyásra elküldött jelentős újítási javaslatok ügyintézése gyorsabb lenne, s ha Pesten nem ragaszkodnának ahhoz a régen megbukott szemlélethez, mely szerint minél kevesebb díjat kap az újító, annál jobban jár a népgazdaság. Csizmadia Géza
