Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-03 / 121. szám

1964. július 3. péntek NÖGEÄB 5 EPERSZÜRET A drégelypalánki Szondy György Termelőszövetke­zetben az idén jól fizet az eper. Képünkön: Pásztor Lászlóné. Tóth JóZsefné és Benedek Istvánná szedik a gazdag termést A szünidő alatt a szüleiknek segítenek a drégelypa­lánki gyerekek Elindul a földieper az átvevőhelyre (Koppány felvételei) Töretlenül tovább a megkezdett úton Megelőzték az időt Pálhegyen JOSOS A HARAG Viharfellegekben akad tán akkora feszültség, mint az érsekvadkerti Ma­gyar—Csehszlovák Barát­ság Tsz dohányfüsttől át­láthatatlan levegőjű iro­dájában. A villámokat egy-egy sistergős megjegy­zés jelképezi. Miért? Először azért, mivel a gépállomás még csak a felét végezte el a szerző­désben vállalt 420 holdnyi fűkaszálásnak. Hogyan ka­szálják majd le a hátralé­vő részt a rendelkezésre álló egyetlen szál géppel — rejtély. Rejtély az is, miért adott el a gépállo­más két fűkaszát akkor az őrhalmi termelőszövetke­zetnek, mikor azt a hasz­nálatára elsősorban jogo­sult érsekvadkerti is bol­dogan megvásárolta volna. Furcsa rend lehet a gép­állomáson, amelyen — mint az Kovács Károly fő­mezőgazdász említi — arra sem érdemesítették, hogy az eladásáról előzőleg tá­jékoztassák. Alig jelenti ki Tóth Ist­ván tsz-elnök, hogy köt­bérigényt érvényesít a gép­állomással szmben. máris befut az újabb bosszúság­ra okot adó hír: a gépállo­más által küldött aratógé­pek képtelenek, nem mű­ködik a rendrearató sem. Az érsekvadkertiek szo­rult helyzetén az ipolysza- kálasi Csehszlovák-Magyar Barátság Tsz elvtársi se­gítsége enyhített némileg. Barátaik két, máris üzem­képes kévekötő aratőgépet küldtek; a másik kettő a napokban állhat be a táb­lába. Ugyan mennyi lett volna a termelőszövetkezetet, a népgazdaságot sújtó kár. ha a csehszlovák termelő-: szövetkezeti gazdák nin­csenek abban a kedvező helyzetben, hogy magyar barátaik mellé állhassa­nak a bajban? A rmakidején, amikor a a postás Zuglóban átadta a katonai_ behívót Gombás Istvánnak, egy pil­lanatig sem gondolt arra; valamikor Nógrád megyé- | ben, egy kislány annyira ■ lefoglalta a szívét^ hogy nem kívánkozik vissza Bu­: dapestre, és egy életre el­kötelezi magát ezzel a szép vidékkel. ! Tényleges katonaidejét, ■ önként vállalt szolgálattal j hosszabbította meg. Altiszt­i ként szerepelt a határőr- ' ség zsoldjegyzékében, egé- j szén addig, amíg a pa- i rancsnoka azt nem mondta: ! az elvtársat áthelyezzük... ! . Felesége viszont így ér- \ veit: ne hánykolódjunk az j életben, maradjunk itt, ta- ] lálsz kedvedre való mun- '■ kát... Úgy is lett. Tavaly nyár óta a 14 ta­gú kubikus brigád veze­tője, az Északrnagyarorszá- gi Regionális Vízmű épít­kezésénél. Jól választottak társai, amikor rászavaztak. Ajánlólevélként két Kivá­ló dolgozó kitüntetést ho­zott magával, előző mun­kahelyéről, a 21-es számú Építőipari Vállalattól. Jelenleg a főnyomócsö lefektetésén fáradoznak. Munkaterületük Mihályger- gétöl Karancskesziig ter­jed. A múltheti esőzések A nógrádi , szénmedence sok bányája közül első­nek lenni nem könnyű dolog. A mizserfai Pál- hegy aknaüzem már az első negyedévben meg­nyerte a versenyt és vele a húszezer forinos célju­talmat. A féléves tervét is elsőnek teljesítette már június 13-án. Azóta tizen­két és félezer tonna sze­net adott az országnak terven felül Pálhegy I. és Pálhegy III. Mi van a számok mögött ? Ezzel a kérdéssel ke­restük fel az aknaüzem vezetőit. Ilyenkor ugyan­is különböző kimondott és ki nem mondott véle­ményekkel találkozik az ember. Könnyű volt ne­kik, kedvezőek náluk a feltételek... Nem volt vagonhiányuk ... Nem volt nyomás .. . Sokan a saját gyakorlatukban elő­fordult gondokat hason­lítják össze ilyenkor. Ért­hető is ez, de vajon any- ttyira egyszerű volt a pálhegyieknek ? — Nem mondhatnánk — válaszol Hajnal Ottó üzemvezető, és erre csak mosolyog Szabó Ferenc bányamester. Félévre visz- szapergetjük az időt. Ne kívánja senki, hogy min­den gondot, bajt, , aka­dályt, ami előfordul a bá­nyánál. most felelevenít­sünk. Ők sem emlékeznek úgy kapásból mindenre, csak nagyvonalakban. Gond Itt is akadt A külfejtésü bányával közösen, egy helyre szál­lítanak. Vizes szenet ter­meltek, ami természetes után, térdig érő vízben dol­goztak, bár a szivattyúk éjjel-nappal működtek és szívták az árokban össze­gyűli vízét, nehogy fel­ázzon, elvizesedjen a ta­laj, s ezáltal megbénuljon a munka, — Hiába volt minden erőfeszítésünk, eredeti el­képzelésünket nem tudtuk megvalósítani. A tervezett ezer méter eternitcső he­lyett háromszázat raktunk le. Ezenkívül 600 mé­ter acélcsövet helyez­tünk a ' kiásott árkok­ba — mondja a soványar­cú, szikár termetű, 26 éves brigádvezető. — Pedig a műszaki elő­készítéssel nincs baj. Sok építésvezetővel dolgoztam már együtt, de ilyen elő­készítéssel, mint amilyen itt van, még nem találkoz­tam. Ami nagy dolog — emeli fel hangját —, egy hónapra előre tudjuk mi a feladatunk. A kiadott mun­kák 80 százalékát egyösz- szegű munkautalványozás alapján végezzük el. S hogy nem rosszul, azl a statisztika beszédes szá­mai bizonyítják. Májusban 14 7 százalékot értek el, júniusban 115 százalék után kapták a fizetést, a júliusi eredményt még nem ismerik, de biztos, hogy az is egy külszíni üzemnél télen. A bunker állan­dóan befagyott, csak rob­bantással tudták üríteni. Pászti, Koplányi és Bodi robbantó vájárok heteken keresztül a bánya helyett a bunkernál voltak. A ra­kodáshoz ugyanis a Pál­hegy aknaüzemnek kellett embereket biztosítania és ami ebből következett, na­ponta 10—12 munkással kevesebbet telepíthettek a bányába. Sorozatosan szűkében voltak a vagonnak. Több esetben áramhiány aka­dályozta a munkát. Leg­utóbb náluk és a testvér­üzemben a külfejtésen is, egy műszakos kiesést oko­zott például, hogy a Nagybátonyból javításból visszakapott gumiszalag meghajtó motorjának a forgó része nem működött, saját műhelyünkben kel­lett szabályozni. A 20 méter homlpkü, hazafelé haladó pásztafej- tés összement. Ötnapos kiesés ezen a tömegter­melő munkahelyen úgy, hogy naponta 15 műszakot kellett fordítani az acél- tám mentésre, és a fenn­tartásra. Ismétlődött ez még vagy négy esetben, mivel a főte annyira szi­lárd, hogy nem omlik ren­desen, majd pedig egy­szerre nagy területen olyan nyomással, hogy mindent .összetör. Ütemes termelés Lehetne sorolni még a kisebb példákat, de talán felesleges, hisz' ezek is bizonyítják, a palßegyiek- nek is' volt mivel küsz­ködniük. Az elsőség tit­kát azonban másban kell keresni. Az aknaüzem januar­ís felül lesz a 100 száza­lékon. — Igyekezni kell ha az idén el akarjuk nyerni a szocialista címet — mond­ja a brigádvezető. Ennek érdekében a késő délutáni órákban, amikor leteszik a szerszámot, 20- 25 percet a másnapi mun- lcabeosztás megbeszélésére szánnaJc. Ennek eredmé­nyeképpen a kezdéskor a brigád minden tagja már tudja, mit kell neki az­nap elvégeznie. Utána szét­szélednek a szélrózsa min­den irányába. Gombás Ist­ván is hazaindul. Amíg a nap le nem nyugszik a láthatáron, ad­dig a tsz-ben segít. Aztán otthon kézbe veszi a Nép- szabadságot és a Nógrá- dot. Rövid szabadidejében szakít időt szépirodalmi könyvek olvasására is. Azt mondja, havonta négy-öt könyvet „fogyaszt el." * C1 iatal férfi közeledik * az úton. Kerékpárt tol maga mellett. Gombás István bemutatja; Divald Istvánt, barátját, brigádja egyik tagját,,. aztán helyet foglal kerékpárján. Haza indulnak. Távolodó alakjukat nem­sokára elnyeli a hegyvonu­lat. Venesz Károly ban is és azóta folyama­tosan minden hónapban túlteljesítette tervét. Volt munkahelyük, többet is tudtak telepíteni, viszony­lag kevesebb emberrel és így biztosították a na­gyobb termelékenység fel­tételeit. Szükség is Volt erre, hisz’ a Mizserfai Bá­nyaüzem vezetősége is sürgette őket: bennünk bíznak, mert másutt baj van, hajtsanak, ahogy csak leheti Az aknaüzem dolgozol fegyelmezett bányászok. Lelkesedni is tudnak. A vezetők energiáját nem kötötték le a különféle emberi gondokkal. Alig volt hiányzó Igaz, ma már 13 szocialista brigád juk van, és azok jó pél­dával jártak elől. Kiváló teljesítmények A két, illetve most mar három acéltámos pásita- fejtésben különösen meg­növekedett a teljesítmény. Pálhegy III. aknában Do­monkos István, Kossuth- díjas brigádjával U6. Tő- zsér József brigádja 115, Nádasdi Istvánná 103 má­zsás egy főre eső müszak- teljesitményt ért el a ter­vezett 81,2 mázsával szemben. Pálhegy 1. banyaban Telek Józsefek 68.7. Pin­tér Andrásék 63. Katona Istvánék 63 mázsas íejtel- jesítménye a tervezett 51.6 mázsával szembért, ugyancsak kiváló ered­mény. Így javultak hozzá ezek a szocialista brigá­dok az aknauzem elsősé­géhez. A terv-túlteljesítéshez hozzá tartozik természete­sen az is; milyen áron mennyi műszak felhasz­nálásával érték el? Erre is kedvező a vá iasz. A tervezett produk tfv műszakoknak C6al 93—94 százalékát hasz nálták fel, és nem. is a: improduktív növekedés* miatt, mert ott is ez a. arány. Végeredménybei mintegy ezer műszakka többet felhasználhatta! volna ehhez a termelés hez, de az még legalábl hétezer tonnával töbl szenet jelentett volna. Biztosított a jövő A félévet jól zárták, d gondoltak a jövőre i< Szépen halad a Pálheg III. föereszkei új bánya rész feltárása. Hárorr egyenként 10 méter hóm lokú pásztafejtés áll ren delkezésre, és az első fél évinél jobb körülményé között, most már telje kapacitással. Pálhegy bányában a sok vető é az erős talpduzzadás elit nére is biztosítottak a fe tételek a terv teljesítése hez. Az időt már sikerű Megelőzniük és most t< rés nélkül folytatják t< vább a második félévbe is a jó tpunkát­Sodó .Iá®®* — b. z, — c4 kubikus liri(iádue<ető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom