Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-03 / 121. szám
NOGE.AD rsns». jtrrrng. s. péntek Számvetés két oktatási év között Beszélgetés Herold László gimnáziumi igazgatóval A naptári évnek alig léptük át a közepét, az iskolák időszámítása szerint azonban ismét lepergett egy esztendő, befejeződött az 1963-64-es tanév. A tantermek üresek, a gyerekek a nyár örömeit élvezik, a pedagógus azonban még nem pihen, A múltat vizsgálja, értékeli az elért eredményeket, kutatja a hiányosságok okait, de már előre is tekint: mit kell tennie az új tanévben? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Herold Lászlótól, a Madách Gimnázium igazgatójától. — Milyen tapasztalatai vannak az elmúlt oktatási évről, és mit vár a szeptemberi nyitánytól? — A legfőbb gondunk a többműszakos oktatással kapcsolatos. A nappali tagozaton délelőtt és délután, a levelező tagozaton pedig este tanítottunk. Ez azt jelentette, hogy a nevelők többsége naponta három műszakot teljesített. Az átlagos heti óraszám negyven körül mozgott, amely majdnem kétszerese a kötelezőnek. A tanárok túlterhelésével kapcsolatos gondjaink kiinduló oka a nagymérvű tanteremhiány volt. Tizenöt tanteremben 25 nappali és 12 levelező tagozatos osztályt foglalkoztattunk. Sajnos, a megosztás a tanulóknak nem vált előnyükre, hiszen egyes osztályok egész évben vagy délelőtt, vagy délután tanultak. A kollégisták miatt nem tudtuk a hetenkénti váltást bevezetni. Ez az áldatlan állapot különösen a fegyelem terén éreztette hatását, hiszen a délután járók nagy többsége nélkülözte a szülői felelősségrevonást. — Hogyan akarnak változtatni ezen a jövőben? — Megszüntetjük a délelőtt-délutáni oktatást a nappali tagozaton, és kabinet-rendszerben csak délelőtt tanítunk. Ez azt jelenti, hogy az egyes tárgyaknak külön tantermeik lesznek és a tanulók az egyetemistákhoz hasonlóan óráról-órára változtatják helyüket a tantárgyaknak megfelelően. Ennek azonban két feltétele van: az egyik, hogy a megyei hatóságok engedélyezzék és felépíttessék az úi Ruhatárat, a másik pedig. hogy az épületünkben lévő könyvkötőműhelyt a a megyei könyvtár máshová helyezze el, hiszen ezzel egy termünk felszabadulna. Az idén a2 előző évektől eltérően csak négy első osztályt indítunk, mert a Sztahanov-úti iskolában megindyló új gimnázium, amely három osztállyal kezd, lényegesen tehermentesít minket. A jövő problémáit azonban minden valószínűség szerint csak a tervbevett, és az egy-két éven belül felépülő új gimnázium lesz képes megoldani. — Szeretnénk hallaja: nem kis sikerrel. Uj szakkörök indultak az idén, amelyek közül a Dr. Dohány Irén vezette biokémiai szakkör sikeres állatkórházi kísérleteit tartom jelentősnek. Szépen dolgozott helytörténeti szakkörünk is, amely Kovács János irányításával főként iskola történeti problémákkal foglalkozott. Bevezettük iskolánkban a népművelési tagozatot, ezen a tanulók elméleti és gyakorlati képzésben részesültek. Az elmélet keretében a különböző tudományok és művészetek történetével foglalkoztunk a Felsőfokú Tanítóképző népművelési tankönyve alapján. Gyakorlati foglalkozásainkat főként könyvtárakban és művelődési otthonokban tartottuk. Munkánk eredménye, hogy a húsz végzett népművelő tagozatosból négy tanuló jelentkezett az egyetem népművelő szakára. Közülük tizennégyen pedagógusok szeretnének lenni. Az elmúlt év történeté- héz tartozik, hogy első ízben gyakoroltak hálunk végzős hallgatók az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemről, és sikerült megvalósítani régi vágyunkat: klub-helyiség létrehozását. A klubb városi értelmiségi klubbá vált, ahol programszerű összejöveteleket tartottunk. Végezetül: 141 nappali tagozatost érettségiztettünk, akik közül sokan jelentkeztek egyetemre és főiskolára. Szeretnénk, ha minél többen nyernének felvételt és sikeresen megállnák a helyüket — fejezte be tájékoztatását Herold László. Csongrádi Béla Kisfaludi Stróbl Zsigmond Szeretettel ünnepli az ősz mester a szobrászművészet mindent értő fia nyolcvanadik születésnapját. Kisfaludi Stróbl azok közé a nagy alkotó művészeink közé tartozik, akik hírt és dicsőséget szereztek hazánknak.. Nevét világszerte ismerik, a Szovjetunióban éppen úgy számontartják és mebecsülik, mint az Egyesült Államokban, vagy nyugat bármelyik más országában. , Gazdag és gyönyörű életmű áll Kisfaludi Stróbl Zsigmond mögött. Kötetnyi könyv műveinek puszta katalógusa. Kormányunk két ízben tisztelte meg a Kossuth-díjjal és a Kiváló Művész címmel. Hosszú időn keresztül tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Alkotó műhelye valóságos múzeum. Amikor a járókelők elhaladnak zuglói háza előtt, s meglátják a szobrokkal benépesített lombos kertet, nem tudnak elszakadni az igézetes látványtól, öt világrész különböző múzeumaiban és magángyűjteményeiben találhatók meg Kisfaludi Stróbl alkotásai. A világhírű mester mindig szerette a monumentális művészi feladatokat ,s ezeket formatisztaságban, a mondanivaló maradéktalan érvényesítésével oldotta meg. Alkotásai közül a Gellért-hegyen lévő Szabadságszobrát már minden magyar és igen sok külföldi is ismeri. Soproni és kecskeméti hősi-emlékműve, a budapesti új Kossuth-szobor fő alakja beszédes dokumentuma alkotó zsenijének. Ezerkilencszázhatvanegyben a Szovjetunió Művészeti Akadémiája tiszteletbeli tagjává választotta. Születésnapja alkalmából a világ minden tájáról üdvőz- Xik a kiváló mestert és kívánnak neki sok alkotásban gazdag esztendőt. ni valamit az eredményékről, a sikerekről is. — Szivesen beszélek ezekről, hiszen az elmúlt tanévben sem szűkölködtünk eredményekben. Első helyen az országos tanulmányi versenyen elért szép helyezéseket említhetem. Hat tantárgyból, köztük első ízben latinból, írtak pályaműveket tanulóink. A sok dicsérő oklevél mutatMŰKŐTÖK TIZENÖTÖDIK FEJEZET VERÉB — MUNKÁBAN Félelmetes volt, amint koszos pufajkában, lopott szerszámosládájával ormótlan bakancsai között őt.t ült Veréb, az alkony sűrűsödő sötétjében, a játszótér egyik padján és szűk homlokát ráncolva, ismételgette magaban a leckéjét: — Felmegyek. Becsengetek. Várok, ö kérdi: Ki az? Mondom: Ház- kezelőségtől a vízvezetékszerelő. ő kérdi: Minek? Mondom: Alsó lakó meny- nyezete átázott, ő beenged, és akkor már szabad kezem lesz... Na. mégegy- szer... Felmegyek. Becsengetek. Várok. Kérdi: Ki az? Én erre azt mondom, hogy a vízvezetékszerelő. A házkezelőségtől.. . Rohadt meló, ahol ennyit kell az embernek pofázni... ö megkérdezi: Miért? Én mondom... Hirtelen abbahagyta a memorizálást, mert élénk beszélgetésbe merülten két Nincs holtszezon, nyáron is keresett az olvasmány a megyei könyvtárban A KÖLCSÖNZŐ csoport vezetője, Csizmadia Sán- dorné élénken cáfolja a felvetést, mintha az isko- lakapuk bezárultával, a kánikulai idő beálltával csökkent volna a megyei könyvtár forgalma. A mindenfajta kulturális munka visszatérő időszaka: az uborkaszezon, ezen a nyáron jóformán semmiben nem érezhető itt. — Legnagyobb havi forgalmunk — mondja — tizezer kötet volt ebben az esztendőben s most, az is- kolaszüneti, szabadságos időben is kilencezer könyvet kölcsönöztünk. Érdekes összevetésekkel is szolgál: férfi vágott át a pádon. Hopp az öregebbre pontosan ráillik az ügyvéd úrtól kapott személy leírás. Alacsony, sovány, kopott felöltője van, bottal jár, nem hord kalapot. Ha a Kokilla utcába fordulnak be, akkor biztosan ez lesz a páciens. Nehézkesen felkászálódott, átvetette a fején a szerszámos lada gurtniját és utánuk lódult. Akkor ért a sarokhoz, amikor azok ketten éppen beléptek az egyik épület kapuján. Veréb megtorpant, tanácstalanul meredt maga elé... Ketten vannak... Az ügyvéd úr azt mondta, a vén pacák egyedül lakik.... Most mit tegyen? Lerakta a földre a ládáját. Ráült. Innen szemmel tarthatja a ház bejáratát. Megvárja, amíg az a másik elmegy. Akkor majd ő következik... Lássuk csak mégegyszer: Felmegyek. Csengeteg. Várok. .. Ilyenkor, estefelé, a Kokilla utca kiválóan alkalmas elmélyült lecke-tanulásra. Átmenő közúti forgalma napközben nincsen. Pedig ez nem zsákutca. Csak budai specialitás. Enyhe emelkedésű utcának indul, aztán éles szögben balra kanyarodva — lépcsősorrá alakul át. A lépcső a Lánchíd utcába vezet le. Alig száz méternyire a fényesen kivilágított Lánchídtól, a nyüzsgő forgalmú Clark Ádám tér — Januárban például, az úgynevezett csúcsidőszak hétfői napján legnagyobb számú kölcsönzésünk 126 könyv volt, s most 110 kötetet vittek ki a legforgalmasabb hétfőn. Pedig kölcsönzésben hétfő a leggyengébb napjaink. Napi átlagunk most is 500 körül van. — Mi a magyarázata a ..szokatlan” nyári forgalomnak? — Részben és elsősorban a törzsközönség kialakítása. Most lényegesen több a beiratkozott olvasónk, mint az előző esztendők hasonló szakában. S az emberek lassanként rendszeres olvasókká válnak. Talán egy órája leselkedik, amikor köpcös fiatalember 'gurul ki a házból, és sietősen a busz-megálló irányába tart. Veréb kivárja, amíg eltűnik a sarok mögött, aztán kényelmesén felcihelődik. — Hókai, Hókai — böngészi a lakók névjegyzékét. — Megvan. Első emelet, kettő. Felkaptat a lépcsőn. Becsenget. Csoszogó léptek, kutyaugatás. — Tessék — néz végig kíváncsién az öregúr a szerelőruhás behemótan. — — Az ifjúság, vagy a felnőtt korosztály szorgalmasabb? — Nehéz lenne egyértelműen válaszolni, mert a kölcsönzők között mindkettő megtalálható. Azt a kiesést például, amit a vidéki tanulók szünidei távozása jelentett máskor, most pótolják a helybeliek a gyakoribb és nagyobb számú kölcsönzéssel. — Milyen művek a legkeresettebbek? — Nagyon érdekesen jelenleg is a kötelező olvasmányok. A diákok, úgy látszik, már előre ismerkedni akarnak az anyaggal. A szakkönyveket is nagyon szépen viszik, naponta 8—10 kötetet, társaszomszédságában, ez a furcsa utcácska most teljesen elhagyatott, néptelen. Csak Veréb ül a ládáján, és türelmesen vár. Szeme a kapun. Mit óhajt uraságod? — Alsó lakó — dadog Vereb, mert nem egészen passzol a szöveg — házke- zelőségi beázás... vízszerelő. .. mennyezet... — Értem — bólint Hókai. — Nálam a konyhában és a fürdőszobában vannak lefolyó- és nyomócsövek. Talán előbb a konyhait nézze meg. Muki ösztönös gyanakvással figyeli, amint az idegen a mosogató mellé helyezi a ládáját, és egy nagy blitzfogót. franciakulcsot, vésőt, kalapácsot, forrasztó lámpát, kócköte- get, fakalapácsot, apró szerszámokat rámol ki belőle. Aztán megereszti a csapot, meggyújt egy gyertyacsonkot, és nyögve a mosogató alá bújik. — Vizes — tápászkodik fel nemsokára. — A fal vizes. Totál megrohadt az ólomcső. Nézze meg, ha nem hiszi — nyújtj'a a gyertyát Hókainak. — Skandalum — jegyzi meg az öregúr és leguggol. A fakalapács lecsap és Hókai a földre rogy. De ebben a pillanatban már támad Muki is. Némán. Nem csahol, nem kér segítséget. Ez az ő harca. Eszeveszett düh lobog szemében. Mintha acélrugó lökné kis testét, oly magasra ugrik. Hegyes fogai belemélyednek a merénylő kezébe. Veréb felkiált, ,és a kutyát a kalapáccsal együtt a falhoz vágja. A rettenetes ütéstől az állat elkábul. Ott vonaglik eszméletlen gazdája mellett a konyha kockakövén. (folytatjuk.) dalomtudományi művekből pedig 26—28 kötetet adunk ki naponta. S nemcsak a diákoknak, a felnőtteknek is nagy az igényük ezekből, sokan készülnek különféle közép- és felsőis- kolai felvételi vizsgákra. Nincs tehát holtszezonunk. — Persze. nem csak ezek a keresett könyveink. Szívesen válogatják most a könnyebb, vidám, szórakoztató olvasmányokat. S érdemes megfigyelni: szinte semmit sem lanyhult az igényes irodalom iránti érdeklődés; A kalandregények mellett mind nagyobb megbecsülést kap a mai magyar irodalom. Keresik főleg az elbeszélőket. s számunkra is meglepő számban újabban a mai magyar költőket.; Az előző esztendőkben verseket jóformán alig olvastak az emberek, s most' jó értelemben véve „divattá” kezd nőni a versol- i vasás. Váci Mihály, Weöres Sándor, Juhász Ferenc költeményei olyan ritkák polcainkon, mint a legnépszerűbb regények, elbeszélések. A nyári forgalom növekedés az elmúlt öt esztendő számaiban igen világosan mérhető. 1959-ben a kölcsönzés átlaga ezekben a hónapokban három ezer kötet körül volt. Tavaly már hétezer kötetet kölcsönzött a megyei könyvtár s most kilencezer a havi átlag szépirodalmi, tudományos és szakmai művekből. NEM BESZÉL róla a könyvtáros, pedig az eredményekben az emberek H betű iránti fokozódó igénye mellett a kölcsönzők ajánló munkája, fáradhatatlan szorgalma is benne van. A budapesti és a megyei könyvtárak négy órán kölcsönöznek. A Nógrád megyei könyvtár kölcsönző ideje hét óra naponta, s ez nagyban magyarázatul szolgál a szép eredménynek. A megyei könyvtár dolgozói valóban az olvasók messzemenő szolgálatában végzik feladatukat, — pontosabb szóval: hivatásukat. (h&rna)
