Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-23 / 138. szám
4 nögrad 1964. július 23. csütörtök Öregek a parkban C" béd után két óra fe- lé jár az idő, ilyenkor van a legmelegebb. Az utcán csak az árnyékos oldalon látni embereket, min- ienki bújik a nap elöl. A fák alatt hűvösebb van, különösen a szökőkút körül. A frissen mázolt padokon ráérő emberek üldögélnek. Nyugdíjasok. — Meleg van — szól az egyik és botjával a nap felé mutat. — Igen, meleg van — hagyja helyben a szomszéd- ia. — Most van az ideje — kontrázik a harmadik. — Ez nektek meleg? 28-30 fok. Ez nem is nyár. Emlékszem, annak idején micsoda nyarak voltak. A huszas évek elején egymás után három júliusban is az izzadságcseppeket. miközben zsebkendőjével harminchat fokot mértünk árnyékban. Az volt az igazi, — kapcsolódik a beszélgetésbe egy szemüveges sűrűn törölgeti homlokáról Hosszú percekig hallgatnak ezután. Ketten cigarettára gyújtanak. Eles köhögés szakítja meg a csendet. — Nem szabadna dohányoznom — mondja a szemüveges. — dehát negyvenöt év után nem tudok 'eszokni róla. — Igazság szerint az én szivemnek is árt a dohány, de se enni, se inni. se aludni, se dohányozni. Ez azért már mégiscsak sok. Különben is a kezelő orvosomnak is beteg a szive, mégis fújja a füstöt. Nem attól függ az. Kinek mi van megírva. — vélekedik a legelső és botjával arrébb lök egy kavicsot. — Erről jut eszembe, hogy Tóth Tani is meghalt a múlt héten. Tegnap temették. Sokan voltak, a zenekar is kinn volt. Megváltás volt már szegény Janinak. A menye nem szerette, kinézte a házból, szociális otthonba meg nem ment, hiába ajánlották neki. — Majd megöregszik az a fiatal asszony is. Mi is voltunk fiatalok.., — De még mennyire — mondja a szemüveges és huncutul rámosolyog a többiekre. Emlékeztek a szombat éjszakai kiruccanásokra? Volt olyan éjszaka, hogy nyolc lánynak is adtunk szerenádot. Gusztinak majd el kopott a vonója úgy húzta. De értette a módját! Kutya gyerek volt! Szerelmespár sétál el előttük. Húsz év körüliek. A fiúnak hirtelen ötlete támad, odalép a szökökúthoz mutató újjával bafogja az egyik lyukat és igyekszik a kiszökő vizsugarat a lány felé irányítani. Sikerül. A lány kuncog, sikit, élvezi a hűs csöppeket. - Boldogok. A fiú észreveszi a pádon ülő öregeket és oda köszön: — Jó napot kívánok Bol- la bácsi! Jól esik a pihenés? — Üldögélünk Lacikám — feleli az. Mikor jöttél haza? — Már egy hete lesz szerdán. Kedden volt az utolsó vizsgám, öcsi mit csinál? — öcsi? Hát te nem tudod? Oroszországban van, már két hete. Éppen tegnap kaptuk tőle az első levelet. Látta Gagarint is abban a moszkvai várban. Tizen mentek a gyárból, jutalomból. — Nem is tudtam. Biztosan írni fog nekem is. Viszontlátásra! — Viszontlátásra! Magának is kedves. A lány csak most' veszi észre, hogy ez neki szólt és meglepődve motyog valamit az orra alatt. A tűsarkak zavartan billegnek a kavicson, amint tovahaladnak. Csongrády Béla Salgótarjáni Nógrád megyei építőtábor Földessi Tibor, a Nógrád megyei Építőipari Vállalat művezetője, aki felügyel a fiatalok munkájára, iránapokban indult a föld- munka. Cseppet sem köny- nyű. Bizony jól esik utána a pihenés. Az ismert népdal szerint: „Megrakják, a tüzet, mégis elaluszik . . .” S mit mond a táborparancsnok. Bózsár József? Ugyanezt, csak múlt időben. Tudnillik a salgótarjáni megyei ifjúsági építőtáborban is megrakták egyszer a tüzet, mégis elaludt. Ami persze nem a félszáz táborlakó hibájából „sikeredett” így, nem is azért, mert megeredt az eső, hanem azért, mert kis híján meggyulladt egy közeli sátor. — No, nem történt azért különösebb baj — mo60- lyodik el a tábor vezetője. Szőke, fiatal férfi, fiatal nevelő Bózsár József. Pest megyéből jött a nyárra a városba, segíteni a tábor szervezését, dolgozni, felügyelni a fiúkra. Szemében nyoma sincs a tanáros, „filozofikus nyugalomnak”, amikor a táborról, illetve, annak lakóiról beszél. Igaz, róluk nehéz is lenne filozofikus nyugalommal beszélni. A szécsényi gimnáziumból a berceli és a romhányi középiskolákból érkeztek a táborba, hogy két héten keresztül ők is résztvegyenek a város építésében. — Június 25-én volt a tábornyitó, másnap az első csoport már munkához is látott. Egy műszakban dolgozunk. regei héttől délután fél kettőig. A tábor sátrainak környéke tehát a napnak ebben a szakaszában csendes. Fent a dombon, a Hunyadi körút végén, az akácok között csend honol. Legfeljebb a lombok sur- rogása hallatszik. Az egyik tábori őr a másiknak az Ipoly partjáról beszél, ahol másfajta surrogást is hallani vél az ember, ö „pe- cás”. A munkahely viszont zajos. Dolgozik a négy brigád. Közel az úthoz a szécsényi Borda Béla kezében villog a lapát, salakot hány az útra. — Egyike a tábor legjobb munkásainak — újságolja 1 ’"jj nyitja az építés folyamatait. Aztán a munkáról beszél. Elmondja, hogy a tábor lakóinak feladata jelenleg felvonulási raktárak, öltözők, épületek kitűzése, felvonulási salakút építése. A A Borda-brigád — Meg az ebéd — szelj közbe a Borda brigádból valaki. Hangos derültség a váJ lasz. — Persze már megint ép4 pen a brigádvezető —* hangzik innen is, onnan ist — De a reggeli azért legJ többször tényleg nem elégi — Nem panaszképperj mondtam — mentegetőzik Borda Béla, s ezt el is hisz- szük neki izmos karjára* vállaira tekintve. Erőtől, fiatalságtól duz-i zadó testét a hegyen vidáman süti a nap. Tóth Elemér Földessi Tibor művezető. Mint mondja: megszerette a fiúkat, jól dolgoznak. A fiúk is kedvelik őt HORVÁTH LÁSZLÓ: FÉLTARlLNAK ÁZ AT0MíAG !irkAÍ 8. ÖT KILOMÉTERRE A FÖLDTOL ÉS MÉTERRE A VlZ ALATT EZER I De a kozmikus térségekből hozzánk érkező részecskék némelyike előtt úgyszólván nincs akadály. Ezt bizonyítják a másfél évtizeddel későbben végzett mérések is. Legelőször Erich Regener, a stuttgarti műegyetem professzora végzett ilyen méréseket a Bodeni-tó fenekén. Regener így gondolkodott: „minél mélyebbre süllyesztem a mérőkészüléket a vízbe, annál tisztábban kapom meg a sugárzás leg- áthatolóképesebb részét, mivel a kisebb energiájúnk már korábban elnyelődnek." 1929. nyarán a korának megfelelő legjobb felszereléssel 250 méterre a Bodeni-tó vizében méri a sugárzást. A világűrből érkező részecskék jelenléte még ilyen mélységben is pontosan kimutatható. Regener eredményei akkoriban meglepték a tudományé» közvéleményt, de pontosan ismerjük. később már semmiféle meglepetést ném okozott az a felfedezés, hogy a világűrből érkező és mindenütt jelenlévő elemi részecskék még az ezer méteres vízrétegek alatt is kimutathatók. Mindmáig izgalmas témája a tudományn k a kozmikus sugárzás rejtélyének pontos felderítése. Ma már tudjuk: van olyan részecske is, amelyiknek „élete” mindössze egybil- liomod másodpercnek is csak ezredrésze, de sebessége majdnem eléri a fény sebességét, s így létezésének ideje alatt mérhető utat tesz meg. Ezen a rövid úton tanúsított viselkedéséből ■ a tudomány fontos következtetéseket von le mindenekelőtt tömegére és töltésére vonatkozóan. Vagyis: elképzelhetetlenül rövid élettartama ellenére is viszonylag Földünk és lakói tehát állandóan ki vann~k téve a kozmikus részecskék becsapódásainak. Ma már megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos sugárzást. Elsődleges az, amelyik közvetlenül érkezik hozzánk a világűrből, másodlagosnak nevezzük azokat a részecskéket, amelyek útjuk közben ösz- szeütköznek a levegőmolekulák atommagjaival, s a magok sok darabokra szétesve tovább repülnek. A kozmikus sugárzás, amilyen mértékben a Föld felszínén jelentkezik, teljesen ártalmatlan az életre. Az ártalom a sugárzás erősségétől függ, és ez a kozmikus sugaraknál évmilliók óta nem változott számottevően. Azt is mondhatjuk: az élet kialakulásának feltételei között ott van, mint fontos tényező, a kozmikus sugárzás jelenléte is. Fz a sugárzás adja magyarázatát annak is, hogy miért indul meg a láncreakció „önmagától” a nyolc-tíz kilogrammos 235-ös uránban. A végtelen térségekből érkező részecskék becsapódnak, eltalálnak egy atommagot, s a láncreakció elve alapján a pillanat tört része alatt szabadul fel óriási energia. A természet csodálatos elrendeződése, hogy a 235-ös urán nagyobb mennyiségben tisztán sehol nem fordul elő, mert különben életünk bolygója, a Föld már régen óriási robbanással megsemmisült volna. KÖZEL A BOMBÁHOZ 1939 januárjának utolsó napjaiban a világ különböző laboratóriumaiban pontos kísérletek és mérések alapján a tudomány megerősíti a láncreakció lehetőségét. Azonos eredményre jutottak angol, szovjet, dán és amerikai tudósok. A berlini laboratóriumból azonban semmi hír nem szivárgott ki. Csupán annyit tudott meg a világ közleménye, hogy a Vilmos császár intézetben mintegy kétszáz tudós foglalkozik az uránmag hasításának problémájával. Ezt a hírt azok a tudósok adták tovább, akiknek a hitleri uralom elől mene- külniök kellett. Mindeddig az amerikai tudományos kutatás nem játszott valami nagy szerepet az atomfizikában. Ügy látszott, hogy a magkutatás leginkább csak Európára korlátozódik. De a hitleri fasizmus gyors előretörése teljesen megváltoztatta az európai politikai viszonyokat. Emiatt a harmincas évek végén nemcsak neves német tudósok érkeznek az Egyesült Államokba, hanem oda emigrál az olasz Enrico Fermi, az amerikaiak kiviszik Koppenhágából Niels Behrt, ott áll munkába több francia és magyar kutató. (A magyarok közül a leghíresebbek: Neumann János, Teller Ede, Lánczos Kornél, Szilárd Leó, Wigner Jenő.) Az Egyesült Államokban találjuk mindazokat, akik számára Anglia túl közel volt a fasiszta tűzfészekhez és a Szovjetunió tűi távol volt tőlük ideológiailag. Az együttműködés e nagyszámú kiváló fizikus és kémikus között az atomfizika történetének új fejezetét vezette be: az első atombomba történetét. (folytatjuk) Az Ünnepi Hetek idején Szegeden A július 24-től augusztus^ 20-ig tartó Szegedi Ünnepi hetek idején mintegy' nyolcvan kulturális ék sporteseményt, több tudományos tanácskozást, vala-i mint nemzetközi találkozót is rendeznek a város-i ban. Az augusztus 1—12j között sorrakerülő nyári1 egyetemre eddig 200 hazai, továbbá 50 lengyel, csehszlovák, svéd, NDK, valamint NSZK-beli pedagógus jelentkezett. Augusztus 12-15 közötti rendezik meg a higiénikus orvosok nemzetközi konferenciáját, amelyre eddigi 225 hazai és külföldi érdeklődő jelentette be részvételét. A tanácskozás napi-j rendjén a nagyvárosok te-' lepülés-egészségügyi kérdés sei, valamint a diákélelmezés problémái szerepelnek. ' A nemzetközi pedagógus eszperantó tábor augusztus 10-én nyitja meg kapuit. A] vendégeket a . Tisza-part? üdülőházakban helyezik el, ahol továbbképző előadásokat hallgatnak az eszpe-1 rántó nyelv oktatásának új • módszereiről. Augusztus 19-20-án rendezik meg a 4. Nemzetközi' Szegedi Autóstalálkozót, eddig 280 NSZK-beli es osztrák, számos csehszlovák és jugoszláv, valamint 200 magyar autótulajdonos! érkezését jelezték erre a rendezvényre. A kulturális és sportesemények iránti nagy érdeklődést mutatja, hogy' az Ünnepi Hetek idejére előzetesen már több mint 65 000 vendégnapra foglaltak le szállást, jóval többre, mint a múlt év hasonló időszakában.
