Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-10 / 101. szám

4 SŐGSAD 1964. június 16. szerda Á hasznos televíziózásról ANNAK a televíziós kon­ferenciának, amelynek né­hány hete Salgótarján adott otthont két napig, kultúnmunkások, népmű­velők számára rengeteg jól értékesíthető tanulsága volt. A televízió kétségtele­nül ma már mindennapos életünk egyik igen fontos tartozéka.' Műsorával ilyen, vagy olyan formában fel­kelti figyelmünket a világ iránt, hat az érzelmeinkre, tudatunkra, ízlésünkre, szolgálja ismereteink bő­vülését. A televízió tehát korunk eddig ismert leg­jelentősebb népművelési eszköze. Sok szó esett • a konfe­rencián arról: miben vál­hat a televízió az eddigi­nél is hasznosabb segítő­társunkká a népművelés nagy munkájában? S még több szó talán arról, mi­kép hasznosíthatnánk leg­eredményesebben azt a programot, amelyet a tele­vízió nyújt? Ezzel kapcso­latban- többen beszéltek a mindent megnézés káros voltáról, s a helyes válo­gatás szükségességéről. Persze, hogy ki mit néz meg készülékében, ízléstől, érdeklődési körtől függő. Kipek-kinek egyénileg kell eldöntenie, mennyi legyen, amit szabadidejéből a kép­ernyőnek áldoz, s mi az, amire a műsor folyamán áldozni kívánja. De az új­donság első hónapjai után mégiscsak rá kell jön­nünk,. hogy a televízió, ha nem vigyázunk, zsarno­kunkká válhat, elvon egyéb hasznos és szüksé­ges foglalatosságoktól, ke­vesebb időnk jut egy-egy jó könyvre, kirándulásra mozira, színházra. Pedig ezeket minden sokoldalú­sága mellett sem képes pótolni a televízió. Újból oda kanyarodunk hát vissza természetes kényszerűségből, hogy mű­velődésünk tudatossága ér­dekében szelektálnunk kell a műsoridő anyagát. Van miben válogatnunk ízlé­sünknek való műsortípusok szerint, s még így is tete­mes időt tölt ki, amit te­levízió előtt ülünk, így Is komoly szellemi igénybe­vételt jelent az audio-vi­zuális közlés befogadása és & eredményes rendszerezése, feldolgozása. NEM lehet itt receptet ajánlani: mit válasszunk — filmet, színházi közve­títést, nyelvleckét, doku­mentum összeállítást, sza­badegyetemet, ismeretter­jesztő tudományos műsort —, hisz a határok itt is, ott is gyakran összemosód­nak, a műsorok egymásra utalnak, esetleg kapcso­lódnak egymáshoz. Van, akinek érdeklődési skálája egyaránt reagál sportese- ményű műsorokra és szíh- házi közvetítésekre. De ugyanígy házasíthatnánk egyéb ellentétes, egymástól távoleső műfajokat. Ám mégis csak kell lennie va­laminek, amivel a szelektá­ló munkát elvégezhetjük. Ahogy például különbséget teszünk a más-más korosz- tályúáknak szóló filmek között, épp úgy körülhatá­rolhatjuk azt a műsorte­rületet, amelynek nézését gyermekeink számára hasznosnak, vagy szüksé­gesnek tarjuk. S ez az ő esetükben hatványozottan fontos is, hogy megtegyük a rendszertelen és szük­ségtelen szellemi beáram­lásoktól távoltartsuk s már idejekorán ' szelekcióra szoktassuk őket. Károsan megterhelő lehet például a szellemi fejlődésre, ha az iskolatelevizió keretében olyan tanulmányi anyag figyelemmel kisérésére ösz­tökéljük a gyereket, amelynek befogadására ta­lán évek múlva válik éret­té s amely csak évek múl­va lesz köteles tananyaga. így kell megkeresnünk a felnőtt műsorokban is azt a hasrizosat, szüksége­set, amelyek tudásunkat, műveltségünket előbbre vi­hetik, nem válnak ben­nünk kaotikussá. Lépésről- lépésre a politika, gazda­sági, tudományos, művé­szeti önfejlesztésben, ahogy a nyelvórákat sem kezdhetjük a haladók fo­kozatánál, ha az alapot nem sajátítottuk el. Különösen fontos ez a falusi életben, ahol — tud­juk —, nagy-nagy lemara­dást kell pótolni. A tu­datformáló munkában a te­levíziónak itt lehet legha­talmasabb szerepe. ha megfelelő kézben van a készülék kézelőgombja, ha a műsorok nem öncélú időtöltést szolgálnak. A salgótarjáni konferen­cia tapasztalata szerint ma már egyre többen vannak falusi népművelési vezetők, akik tudatos hasznosítói a tévé kínálta táruló lehető­ségeknek, a televízió isme­retterjesztő műsorát szer­vesen beépítik sajátos, he­lyi ismeretterjesztő munká­jukba, felhívják a figyel­met a különleges fontossá­gú adásokra s azok hatá­sát gyakran ankétokkal mélyítik tovább. Az ilyen módon használt televízió valóban kincse az egész közösségnek s ha­tása nagymérvű szellemi gyarapodásban mérhető. EBBEN a feladatban művelődési klubok és tár­sadalmi szervezetek is egyaránt sokat tehetnek. Barna Tibor Befogadási ünnepség a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házában A SZELESRETÄRT ab­lakokon már messziről be­szűrődött nótájuk a gon­dosan feldíszített terembe, ahol a hosszan rakott fe­hér asztalokon hűvös bam­bi és édes cukrászcsemege várta. a vendégeket. A ven­dégeket, a Sztahanov úti általános iskola nyolcadi­kosait. Néhány év óta rendszeres szokássá lett a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házában a mindenkori végző általá­nos iskolások ballagás utáni fogadása, s az idén sem feledkeztek meg róla. Befogadásnak is emlegetik ezt a művelődési házban, mert a felnőtté érlelődés első jelentős állomása a gyermekekben az általános iskolától való búcsú s első ünnepélyes alkalom, hogy az iskolán kívüli művelődés hajlékába úgy léphetnek, hogy annak különböző in­tézményeit magukénak érezzék. A BIRTOKBA adás és birtokba vétel öröme ez az alkalom minden esztendő­ben vendéglátóknak és vendégeknek. Ez volt most is. — Hamarosan elhagyjá­tok az iskolát — szólott vendégeihez Kovács József, a művelődési ház igazgató­ja —, azonban a szellemi fejlődést nemcsak az is­kola padjai között lehet biztosítani, hanem itt, mű­velődési házunk falai kö­zött is. Ez az intézmény mindent elkövet majd an­nak érdekében, hogy szel­lemi igényeiteket, kulturált szórakozásotokat ki tudja elégíteni. Művelődési há­zunk kapui mindig nyitva állnak előttetek, szívesen látott vendégeink lesztek. Tóth András, az acéláru­gyár nagyüzemi KISZ-bi­zottság titkára az üzem és az ifjúsági szervezet nevé­ben köszöntötte a vendé­geket. — Tizennégy évesek vagytok — mondotta —, abba a korba érkeztetek, amikor felnőttekkel kerül­tök munkakapcsolatba, s a jogok mellett külön­böző kötelességeket jelent. Jelenti többek között a felnőtteknek jéró tisztelet- adást. Életetek új szaka­szában segítőként oldala­tokon áll a KISZ, amely­nek tagjaivá lesztek. A TAGSÁGI könyvek kiosztását követően Szabó Istvánná tanárnő, úttörő csapatvezető köszönte meg a művelődési háznak a szíves vendéglátást, majd a fiatalok sorra járták a helyiségeket, s megismer­kedtek azokkal a szórako­zási és kulturálódási lehe­tőségekkel. amelyeket a művelődési ház tagjainak, — ezentúl nekik is rend­szeresen nyújt. DC&tiyjxekv&L — röviden A női ruhákra az idén ált alában a karcsúsítás a jel­lemző. Képünkön egy selyem shantung kétrészes modell. BÍRÓ IMRE: EGY KLINIKA NEM HALHAT MEG... Grósz Emilnek, a kiváló magyar szemész profesz- szomak, a magyar műtéti sebészet megteremtőjének állít emléket ez a könyv. A szerző olvasmányos, végig lebilincselő stílusban tárja elénk a Mária utcai szemklinika életének egy napját, és ezen keresztül hű képet nyerhetünk nem­csak a klinikáról, az orvo­sok problémáiról, hanem az akkori tudományos élet küzdelmeiről, eredményei­ről és kudarcairól is. Vé­gigkísérjük Grósz Emil életét a klinikán, megis­merjük bel- és külföldi tu­dományos sikereit, az or­vosképzésért vívott bátor harcait, és az egységes ma­gyar egészségügyért folyta­tott munkásságát. Nem életrajz ez a könyv, több ' , MOKSTOR (fásuiaS'zUf&os' Második fejezet A REJTÉLY TOVÁBB BONYOLÓDIK pet sem ideges. A társa­ság negyedik tagja elmé­lyül ten szemléli az ablak- függöny mintázatát. Se nem ideges, se nem kíván­csi. Látszólag. — Eleinte azt hittük, őrnagy elvtárs — folytatta tájékoztatóját a tévé osz­tály vezető jé —, hogy rossz tréfáról, gyerekes heccről van szó. Tévedtünk. A pa­nasztevők készségesen kö­rózsadombi Gyöngyharmat utca három épületét, a 37- es, a 39-es és a 41-es számú bérházakat foglal­ja magában. Másutt min­denütt szabályosan létt vége a filmnek. Néhány reklamálóval sikerült ma- délelőtt személyesen is beszélnünk. Fenntartják állításaikat. Meg kell je­gyeznem, hogy a mi egyik munkatársunk is ott lakik. Van, amikor a vendég ideges, van, amikor a ven­déglátó. A színházban többnyire a színészek ide­geskednek, és a nézők nyugodtak. Néha túlságo­san is. Pályaudvaron fő­ként az utasok idegesek, a vasutasok viszont meg­őrzik szobor-nyugalmukat. Más a helyzet a Közértek­ben, csúcsforgalom idején. Ideges a kedves vevő, mert kutyába se veszik, ideges az eladó is, mert állítólag mindenki előbb jött. A Népstadionban is mindenki izgul a bajnoki mérkőzéseken. Kivéve a pereceseket és a játékoso­kat. És a renőrségen? A Budapesti Kapitány­ság második emeletének modernül berendezett sa­rokszobájában négy férfi ül. Kettő közülük szem- melláthatóan nagyon ide­ges. Egyikük a Televízió lebonyolítási osztályának vezetője, a másik ugyan­ott — üzemmérnök. Az íróasztal mögött helyet- foglaló egyenruhás rend­őrtiszt arcán feszült figye­lem tükröződik, de csöp­zölték nevüket, lakcímű- a 41-es számú épület má­két. Furcsa módon, mind-' sodik emeletén. Az ő ta­nyáján egyetlen háztömb- pasztalatai tökéletesen bői valók. Ez a háztömb a megegyeznek a többieké­vel. Ez a helyzet. A renőrtiszt felállt Író­asztala mögül. Néhányszor végigsétált vendégei előtt. — Pontosan mit várnak tőlünk ezzel az üggyel kap­csolatban? — fordult vé­gül a panasz bejelentőjé­hez. — Természetesen, hogy a lehető leggyorsabban derít­sék ki, voltaképpen mi történt tegnap este? Ki és milyen céllal zavarta meg a műsort, sugározta saját felvételét? Felesleges ma­gyarázkodom, micsoda erkölcsi, politikai, pedagó­giai károk származhatnak abból, ha az ismeretlen) egyén a jövőben, esetleg már szélesebb nézőközön­ség előtt, .egyszerűen bele­vetít, belebeszél a hivata­los műsorba, vagy kénye- kedve szerint saját adásait sugározza helyette. A tele­víziót milliók nézik napon­ta. Az őrnagy figyelmesen hallgatta az érvelést. Esrv i barnára pácolt faládikából cigarettát halászott elő, odaütgette a kezefejéhez. Rágyújtott. annál. Koráinak hű rajza, egy bátor és okos ember és a szűklátókörű társadalom összecsapása, melynek az a csalódottság az eredménye, amely élete alkonyán kese­rűvé tette ezt a kiváló em­bert. KOVÁCS LAJOS: A NÖORVOSNÄL Az élet a nők munkájá­val és megbetegedéseivel kapcsolatosan mindennap újabb és újabb problémá­kat vet fel. A könyv célja választ adni ezekre a kér­désekre, további tájékozta­tást a laikust legjobban ér- . deklő nőgyógyászati meg­betegedésekről és azok megelőzéséről. DR VIKAR GYÖRGY: „CSAK IDEGES PANASZ” A kitűnően megírt kis könyv a neurózisokról szól. Mindvégig lebilincselő stí­lusban, számtalan orvos- történeti példával, élettani kísérletek leírásával színe­sítve tisztázza az ideges tünetek lényegét, az ideg- rendszeri és hormonális hátteret, a reilexek és a stress szerepét. Ezt köve­tően a hétköznapi életből vett példákon mutatja be a családi és a társadalmi konfliktusokat, az egyes neurotikus kórkép kialaku­lását és a gyógyulás lehe­tőségét. Különösen megka­pó és rendkívül tanulságos a társadalmi beilleszkedés hibáiból eredő konfliktusok ábrázolása. A mű külön érdeme, hogy az anyag szemlélteté­sét, a stílus élénkitését szolgáló esetek egyben megszívlelésre méltó élet­módi tanácsok is. Ezenkí­vül mély gyökereket eresz­tett tévhiteket oszlat szét pl. a hipohondria helyes meghatározásával. Világné­zetileg is fontos feladatot old meg azzal, hogy min­den erőltetettség nélküf, közvetve antiidealista platt- íormot alakít ki a lelki problémák helyének meg­határozásával

Next

/
Oldalképek
Tartalom