Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-23 / 112. szám
4 NÓGRAD 1964 június 23. kedd «• ISKOLAKERILOK Felelősségünk a gyermekek jövőjéért Az immár elmúlt tanév egyik meglepetése megyénkben kétségkívül az a rendkívül örvendetes jelenség volt, hogy míg országszerte a mulasztások száma tíz, megyénkben hat százalék volt. Ez nemesaK azt mutatja, hogy a Nógrád megyei gyermekek szeretnek iskolába járni, hanem azt is, hogy a szülök és a társadalom szívügyének tekinti a fiatalok fejlődését, részvételét az oktató-nevelő munkában. A jelenség természetesen nem jelenti azt, hogy e téren már mindent megtettünk, minden rendben van. Hisz e tanévben is találkozhattunk esetenként szabálytalanságokkal, igazolatlan mulasztásokkal, fegyelemsértéssel. Mindezekből a tanév végén feltétlenül le kell vonnunk a tanulságot, kicsit már a következő évre való készülődés jegyében is. j ^ Notórius mulasztók Nézzük csupán egy járás községeit, illetve általános iskoláit. A balassagyarmati járási tanács igazgatási osztályának vezetője szerint különösebb aggodalomra nincsen ok, a járás iskoláiban a hiányzási átlag szintén alacsony. Az elmúlt tanévben ennek ellenére szomorú tapasztalatok is adódtak. Különösen Szügy községben. Itt két notórius mulasztót is számon tart az igazgatási osztály. O. O. és ö. G. már több éve szerepel a szabálysértési ügyek közt. Notórius mulasztók. Igaz, ö. G. idén keveset mulasztott, s ez feltétlenül eredmény, hisz az előző tanévben öt alkalommal volt igazolatlan mulasztása. O. O. sajnos ez évben is hét esetben hiányzott igazolatlanul. A felelőtlen apa Mármost: csupán a gyergyermek felelős-e mulasztásaiért, az iskolakerülésért. Természetesen ő is. De nemcsak ő! Sajnos, e kérdés kapcsán sokkal inkább a szülőit, a társadalom felelősségéről kell szót ejtenünk. Maradjunk az előző példánál. O. O. minden esetben azért hiányzik az iskolából igazolatlanul, mert apjával megy dolgozni. Ketten — apa és fia — így jobban keresnek, s ha a járási tanács ismételten megbírságolja őket a fiú mulasztásáért, az apa pontosan kifizeti a pár száz forintot. S egy következő alkalommal újra ismétlődik az eset. Az igazgatási osztály tehát megtette a kötelességét, többet nem tehet a rendelkezések szerint sem. De vajon az apa megtette-e a magáét azzal, hogy a bírságot pontosan befizette? Egyáltalán nemi S e szemlélet példájára vajon a fiú szemlélete, a munkához való viszonya, a közösséghez, a "társadalomhoz való tartozása hogyan alakulhat? S vajon az esetleg később kialakuló ferde hajlamokért —, mert ennek a valószínűsége is fennáll, ez esetben — ki lesz elsősorban a felelős? Nem az apa, aki most a több jövedelem reményében visszatartja tanköteles gyermekét az iskolából? _ „ Vigyék javítóba" E káros szemlélettel sajnos nemcsak itt találkozhatunk. Több esetet sorolhatnánk. Ismerek egy nyolc gyermekes anyát, akinek egy negyedikes kisfia már többször hiányzott az iskolából igazolatlanul. A nevelő figyelmeztetésére ez az anya így válaszolt: „Kíváncsi vagyok, akkor mit szólna a tanító néni, ha neki is nyolc gyereke lenne? Különben is, én elküldtem. Ha nem tetszik, vigyék javítóba. Mást nem tehetek.” ne-e „mást” ez az anya? Dehogynem! Sokkal többet, ha a pedagógus figyelmeztetésében is elsősorban a jóindulatot, a gyermek iránt érzett felelősséget látná. S főleg, ha több felelősséget érezne saját gyermeke jövőjéért. Mert nyilvánvalóan erről van szó! Nem vészharang Az iskolakerülés, az igazolatlan mulasztások a megyében, s az igazgatási osztály vezetője szerint a balassagyarmati járásban is ritka esetek. De ezek az elszórtan élő jelenségek ennek ellenére rendkívül veszélyesek. Sokkal inkább, semhogy szó nélkül napirendre térhetnénk felettük. S hogy szóvá tettük őket. az nem azért történt, hogy ezzel vészharangot kongassunk. Csupán azért, hogy még e szórványos esetek is mielőbb eltűnjenek életünkből, s e szemlélet is mielőbb megváltozzék, amely bár nem általános, elszigeteltségében is károsan hat, nemcsak a gyermek szemléletére, hanem az iskolák oktató-nevelő munkájára is. T. E. mek, illetve elsősorban a Vajon tényleg nem tehetKopiás Sándor: Vers a nyugalom ellen A földet és az időt a munka csak úgy termékenyíti meg, ha idegesítő, borzongató lidércévé válik mindenkinek. Nekem a munka: türelmetlenség, ajakremegtető izgalom, minden grammja szinte tonnányi ledobhatatlan súly a vállamon. Ne legyetek nyugodtak, emberek, a nyugalom: szik. felszántatlan parlag, a nyugalom kopár pusztaságain ránk gondolnák, ha kárognak a varjak. Életünk milliárd pillanata legyen megannyi forradalom, szivmet s elmémet én is naponta új harcra bíztatom. w ./tioifílijíjó írod a tani Hírt fuel Aldous Huxley gyakran csúfolódott azon, hogy angol honfitársai milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a hivatalos tisztségeknek és a sportteljesítményeknek. Tőle származik ez az anekdóta: Egy napon meglátogatta barátait, akiknek megszületett az első gyermekük. Az ifjú apa állítólag a következő kijelentést tette az ifjú mamának: „Nos, drágám, annyi bizonyos, hogy majd valakinek helyettesítenie kell fiúnkat az angol kormány élén, miközben ő átussza a La Manche csatornát.” A hazatérő diák A debreceni Kossuth fiúval, de az anyagi gond ” Lajos Tudomány- mást is parancsolhatott egyetem diákszállójában volna. Kovácsné gürcölt ülünk egymással szem- szívósan — és taníttatott, ben. Oklevelet szerzett fia a Szelídarcú, magas fia- gyarmati képzőben s ak- talember Kovács Ferenc, kor úgy tűnt: a nehéz Beszédében már nyomát évek végére jutottak, sem érzem a palóc íznek, s minden tekintetben, pedig innen való a nyu- mert Kovácsné életének gáti Nógrádból: Patak is új, az előzőnél köny- község a szűkebb pátriá- nyebb szakasza kezdődött ja. öt debreceni észtén- e\: termelőszövetkezeti dő elmosta a táj nyelv sa- közösségbe csatlakozott, játos zöngéit, de a ragasz- .Kovács Feri tanítót kodás a kedves tájékhoz Szandára nevezték ki, de itt, a nagyváros vonzásá- a szandai iskola nevelői ban is változatlan maradt, székében már nem ült be. Izgalmas és kemény nap Megtudta, hogy társadal- után van:, az államvizs- mj ösztöndíjra pályázhat- ga idegfeszítő napja után na s megragadta a lehe- — s most már jóleső meg- tőséget. Sikerült, nyugvással. Megméretett _ Négy évig 500 forint öt év tanulmányi szór- voit az ösztöndíjam, galma s a tudós profesz- ötödiktől 950 forintot kap- szorok szerint kitűnőnek t^m. Nehogy kérkedésnek találtatott Földrajz-tör- tűnjön, de tudtam, mivel ténelem és népművelési tertozom azért, s tudom szakos oklevéllel hazafele a jövőben is. tekintget a 23 éves fiatal- _ Milyen feladatot kap ember. a megye művelődési éleA vizsga eredménye téb€n? tükrözi, hogy Kovács Fe- _ ' a NépműveSődési renc megfelelt azok bi- Xanácsadóhoz kerülök zalmanak, akik küldtek, művészeti előadónak, mert akik ösztöndíjjal egyen- gz egyetemen a földrajz- gettek útját. Méltónak t8rténe]em mellett harma_ mutatkozott a bizalomra dik szakként a népműve- buszke lehet _ nagyfiara ^ vettem fel Ebb61 az anya, aki ozv gjy májusban vizsgáztam, most ba" ls. e!OSnPm foui ko- * földrajz-történelem szak küldeni, s nem fogta ko- í, fgS^ÄüS K^net -án így bői legtöbben tették vol- fol^t^yeteml éveimben Ezekről beszélgetünk. «ÄST son' E útjáról a pataki lofoldem ^ figvelmét, Sonháztól a debreceni tudó- doskodását. Nagyon hálás mányegyetem padjáig. erte ■ azon a- Apámat - sajnos - fronton szeretném meg- meg sem ismerhettem. A hálálni ahol leggyengéb- háború fosztott meg tő- be , m mindig a hadié s tanított meg:' mit állásaink. Szeretem, hi- jelent családfő nélkül nő- vatasomnak vallom a nép- ni Negyvenegyben szü- művelést és úgy érzem, lettem, anyám akkor húsz hogy a szerzett tudásnak, éves volt, apám sorkatona e munkában torleszthe- s 41 októberében, eltűnt, tem leghasznosabban a Lett volna alkalma anyám- kamatait. — S mikor kezdi a „törlesztést..? — Most már tulajdon'MüKároR ' ‘ Nyolcadik fejezet FOLYTATÓDIK A MUKI EGYETEM. KIBONTAKOZNAK EGY HATALMAS BOSSZÚ-TERV KÖRVONALAI — Hiszen mondtam már, Vera, hogy négyszemközt beszélgettünk, és akkor adtam át a jegyzeteimet. Tanúm sincsen rá. Még ha lenne, sem biztos, hogy ujjat merne húzni Gálfival. Te nem tudod, milyen nagy fej ez nálunk! Kezében tartja a minisztérium egész műszálgazdálkodási elvi főosztályát. Gyere, szivecském — nyújtotta a kezét —, lejár az ebédidőnk. Majd csak kitalálunk valamit. Hókai Felicián, nyugdíjáé bérelszámoló hosszan nézett utánuk, amint a villamosmegálló felé szaladtak. Felöltője zsebéből kis noteszt, ceruzát vett elő. Hosszú szálkás betűkkel beírta: Gálfi, műszálgazd. elvi főoszt. Műanyagipari Min. Jövő hétre előjegyezve. Visszadugta a noteszt. Térdére fektette, kinyitotta kopott aktatáskáját és egy üveg Salvus-vizet, bádogbögrét vett elő. Töltött és lassú kortyokban, dühösen megivott vagy fél litert. Hiaba, ha felizgatja magát, nemcsak a vérnyomása szökik fel, kínozni kezdi a gyomorsava - is. Tarka kockás zsebkendőjével felitatott a szája széléről néhány kóbor vízcsep- pet. Mindent akkurátusán visszarakott a táskába. Aztán füttyentett a tadskó- nak, és ráakasztotta nyak- sziját. II. — Sajnálom — döfte bele a papírvágókést egy hosszúkás levélboríték védtelen oldalába a szigorú titkárnő —, Gálfi elvtárs most nem érek rá. Értekezletet tart. Választ helyett az öregúr selyempapírba burkolt lapos csomagot vett elő a hóna alatt szorongatott aktatáskájából. Óvatos-gyengéden kibontotta. Egy könyv volt benne: „Dr. Gálfi Zoltán: A műszálgyártás múltja, jelene és lenyűgöző távlatai Magyar- országon.” — Legkedvesebb olvasmányom — mutatta fel a csodálatos kiállítású nyomdaipari terméket. — Csak dedikáltatni szeretném a szerzővel. Ezért villamo- soztam át Budáról. Ennyit biztosan megtesz egy tisztelőjének. — Tessék ideadni — nyúlt a könyv után a titkárnő. — Foglaljon helyet, beviszem. Emiatt talán nem haragszik meg. — És indult a szentélybe vezető párnázott ajtó felé. — Egy pillanatra — állította meg ijedten a látogató. — Ha lehetne... ha Gálfi úr lenne szíves ezzel a golyóstollal írni be a nevét... Püspöklila színű a tintája... Ez a kedvenc színem. A titkárnő vállat vont, átvette a tollat, és besietett főnökéhez. Milyen bogaras némelyik vénember — gondolta magában. A magárahagyott látogató körülnézett a titkárságon. Figyelme a fali hirdető-tábla egyik plakátján akadt meg. „Mindazon kartársak, akik, Magyarország-Klein- dorf válogatott labdarúgó mérkőzés szerda délutáni televíziós közvetítését a nagy tanácsteremben meg akarják nézni, jelenkezze- nek a bizalmiaknál. A kieső másfél órát még aznap le kell csúsztatniuk. Szakszervezeti ■ Bizottság.” III. Hókai Felicián alig várta, hogy végre hazatérjen. Nem reagált Muki szeretetnak, hogy új apát hozzon, de nem tette. , Egyedül kínlódott a .. nincs cZorosan földdel, a háború utáni feéppe,n ,nipcs . X1 . _,^ r vett tanulmányi feladatom e let minden gondjavai a Debrecenben. A diplomaolyan konok szívóssággal ^ 27.én lesz, %ddig hogy a gyereket végül azanban bekapcsolódtam beíratta a balassagyarma- egyetemi jegyzet íráti tanítóképzőbe. esfba'T ZréSdS Kar lett volna nem ezt ábrázolásokkal kapcso. tenni a szorgalmas, joeszu latosan_ Tisztemej a me-' MAooAoocxMoaoettowo« gyei Népművelési Tanácsig adónál augusztus 1-én teljes farkcsóválásaira, ha- fo*lalom. el„ Nag7;™?? nem ledobta magáról a ka- í vé*re hazamennem, bátot és izgatottan sietett \ Mind« uj gondért: hogy be a szobába. - Minden Xlakást _ken keresnem, hogy azon múlik —, mormogta { az hónapoknak önál—, hogy nem érintett-e ^ lóság-kezdese nehezebb meg előbb az a női Cer-Jlesz- mint ösztöndíjas ed-, berus. Ha így történt, ak-Ydi^ diákéletem volt, -* kor hiába dobtam ki tizen- o ke.rnótol anyám boldoghat forintot. ijs Ennyit kért ugyanis az X kJ %m mondja ki, de seJ antikvárus Gálfi eredeti-í gíteni: az a lényéé leg 120 forintos, enmrég Á húzódik meg az anya bol- megjelent remekművéért. í dogsága mosott, hogy fia Az öregúr egy csipesszel gazokat műveli most már, finoman kiemelt a golyós- \akiknek sokaságából több toll nyomórúdjának a végé- i tudást szerezni elindult, bői egy kúria, opálfényű A lamellát. Belehelyezte af Barna Tibor Mukátorba, és kapcsolt. X Hosszúállú, szemüveges' , . „ ÍJ2L' jSnyTrf Ä; Világszépé T btlyejen magyarázott valamit fejet-1 Carole Joan Crawford, lenül 1S nagy érdeklődést $ 19ft3_as esztendő fekete mutató hallgatóinak. —). . ... Nem csak az enyém _ lamaieai „Miss Umver- mondotta -, mindnyájunk 5 fum tisztetekre beközös érdeke, hogy meg te- \ ly®gcket adott ki nemi eg a szított munkával sikerült 5 jamaicai posta. A belyege- végre elérnünk... / két és 3. szepségkirálynol — Príma! —" dörzsölte? nyilván a nagyobb siker ér össze kezét vidáman az' dekében külön sajtókonfe- öregúr, és a kapcsolót is- x rencián mutatták be, — mét a nulla-jelzéshez csa- j együtt. Korábabn Columbi? varta. — Lépvesszőn a jó^^sés Haiti is bélyegen „érté- madár! ő kesitette” már szépségld(folytatjuk.) ® rálynőit.
