Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-23 / 112. szám

4 NÓGRAD 1964 június 23. kedd «• ISKOLAKERILOK Felelősségünk a gyermekek jövőjéért Az immár elmúlt tanév egyik meglepetése me­gyénkben kétségkívül az a rendkívül örvendetes jelen­ség volt, hogy míg ország­szerte a mulasztások szá­ma tíz, megyénkben hat százalék volt. Ez nemesaK azt mutatja, hogy a Nógrád megyei gyermekek szeret­nek iskolába járni, hanem azt is, hogy a szülök és a társadalom szívügyének te­kinti a fiatalok fejlődését, részvételét az oktató-nevelő munkában. A jelenség természetesen nem jelenti azt, hogy e té­ren már mindent megtet­tünk, minden rendben van. Hisz e tanévben is talál­kozhattunk esetenként sza­bálytalanságokkal, igazolat­lan mulasztásokkal, fegye­lemsértéssel. Mindezekből a tanév végén feltétlenül le kell vonnunk a tanulsá­got, kicsit már a következő évre való készülődés je­gyében is. j ^ Notórius mulasztók Nézzük csupán egy járás községeit, illetve általános iskoláit. A balassagyarmati járási tanács igazgatási osztályának vezetője sze­rint különösebb aggoda­lomra nincsen ok, a járás iskoláiban a hiányzási át­lag szintén alacsony. Az el­múlt tanévben ennek elle­nére szomorú tapasztalatok is adódtak. Különösen Szügy községben. Itt két notórius mulasztót is szá­mon tart az igazgatási osz­tály. O. O. és ö. G. már több éve szerepel a sza­bálysértési ügyek közt. No­tórius mulasztók. Igaz, ö. G. idén keveset mulasztott, s ez feltétlenül eredmény, hisz az előző tanévben öt alkalommal volt igazolat­lan mulasztása. O. O. saj­nos ez évben is hét esetben hiányzott igazolatlanul. A felelőtlen apa Mármost: csupán a gyer­gyermek felelős-e mulasz­tásaiért, az iskolakerülé­sért. Természetesen ő is. De nemcsak ő! Sajnos, e kérdés kapcsán sokkal in­kább a szülőit, a társada­lom felelősségéről kell szót ejtenünk. Maradjunk az előző példánál. O. O. min­den esetben azért hiányzik az iskolából igazolatlanul, mert apjával megy dolgoz­ni. Ketten — apa és fia — így jobban keresnek, s ha a járási tanács ismételten megbírságolja őket a fiú mulasztásáért, az apa pon­tosan kifizeti a pár száz forintot. S egy következő alkalommal újra ismétlő­dik az eset. Az igazgatási osztály te­hát megtette a kötelessé­gét, többet nem tehet a rendelkezések szerint sem. De vajon az apa megtette-e a magáét azzal, hogy a bír­ságot pontosan befizette? Egyáltalán nemi S e szem­lélet példájára vajon a fiú szemlélete, a munkához való viszonya, a közösség­hez, a "társadalomhoz való tartozása hogyan alakul­hat? S vajon az esetleg ké­sőbb kialakuló ferde haj­lamokért —, mert ennek a valószínűsége is fennáll, ez esetben — ki lesz elsősor­ban a felelős? Nem az apa, aki most a több jövedelem reményében visszatartja tanköteles gyermekét az is­kolából? ­_ „ Vigyék javítóba" E káros szemlélettel saj­nos nemcsak itt találkoz­hatunk. Több esetet sorol­hatnánk. Ismerek egy nyolc gyermekes anyát, akinek egy negyedikes kis­fia már többször hiányzott az iskolából igazolatlanul. A nevelő figyelmeztetésére ez az anya így válaszolt: „Kíváncsi vagyok, akkor mit szólna a tanító néni, ha neki is nyolc gyereke lenne? Különben is, én el­küldtem. Ha nem tetszik, vigyék javítóba. Mást nem tehetek.” ne-e „mást” ez az anya? Dehogynem! Sokkal többet, ha a pedagógus figyelmez­tetésében is elsősorban a jóindulatot, a gyermek iránt érzett felelősséget lát­ná. S főleg, ha több felelős­séget érezne saját gyerme­ke jövőjéért. Mert nyilván­valóan erről van szó! Nem vészharang Az iskolakerülés, az iga­zolatlan mulasztások a me­gyében, s az igazgatási osz­tály vezetője szerint a ba­lassagyarmati járásban is ritka esetek. De ezek az elszórtan élő jelenségek ennek ellenére rendkívül veszélyesek. Sokkal in­kább, semhogy szó nélkül napirendre térhetnénk fe­lettük. S hogy szóvá tettük őket. az nem azért történt, hogy ezzel vészharangot kongas­sunk. Csupán azért, hogy még e szórványos esetek is mielőbb eltűnjenek éle­tünkből, s e szemlélet is mielőbb megváltozzék, amely bár nem általános, elszigeteltségében is káro­san hat, nemcsak a gyer­mek szemléletére, hanem az iskolák oktató-nevelő munkájára is. T. E. mek, illetve elsősorban a Vajon tényleg nem tehet­Kopiás Sándor: Vers a nyugalom ellen A földet és az időt a munka csak úgy termékenyíti meg, ha idegesítő, borzongató lidércévé válik mindenkinek. Nekem a munka: türelmetlenség, ajakremegtető izgalom, minden grammja szinte tonnányi ledobhatatlan súly a vállamon. Ne legyetek nyugodtak, emberek, a nyugalom: szik. felszántatlan parlag, a nyugalom kopár pusztaságain ránk gondolnák, ha kárognak a varjak. Életünk milliárd pillanata legyen megannyi forradalom, szivmet s elmémet én is naponta új harcra bíztatom. w ./tioifílijíjó írod a tani Hírt fuel Aldous Huxley gyakran csúfolódott azon, hogy an­gol honfitársai milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a hivatalos tisztségeknek és a sportteljesítmények­nek. Tőle származik ez az anekdóta: Egy napon meglátogatta barátait, akiknek megszü­letett az első gyermekük. Az ifjú apa állítólag a kö­vetkező kijelentést tette az ifjú mamának: „Nos, drá­gám, annyi bizonyos, hogy majd valakinek helyettesí­tenie kell fiúnkat az an­gol kormány élén, miköz­ben ő átussza a La Manc­he csatornát.” A hazatérő diák A debreceni Kossuth fiúval, de az anyagi gond ” Lajos Tudomány- mást is parancsolhatott egyetem diákszállójában volna. Kovácsné gürcölt ülünk egymással szem- szívósan — és taníttatott, ben. Oklevelet szerzett fia a Szelídarcú, magas fia- gyarmati képzőben s ak- talember Kovács Ferenc, kor úgy tűnt: a nehéz Beszédében már nyomát évek végére jutottak, sem érzem a palóc íznek, s minden tekintetben, pedig innen való a nyu- mert Kovácsné életének gáti Nógrádból: Patak is új, az előzőnél köny- község a szűkebb pátriá- nyebb szakasza kezdődött ja. öt debreceni észtén- e\: termelőszövetkezeti dő elmosta a táj nyelv sa- közösségbe csatlakozott, játos zöngéit, de a ragasz- .Kovács Feri tanítót kodás a kedves tájékhoz Szandára nevezték ki, de itt, a nagyváros vonzásá- a szandai iskola nevelői ban is változatlan maradt, székében már nem ült be. Izgalmas és kemény nap Megtudta, hogy társadal- után van:, az államvizs- mj ösztöndíjra pályázhat- ga idegfeszítő napja után na s megragadta a lehe- — s most már jóleső meg- tőséget. Sikerült, nyugvással. Megméretett _ Négy évig 500 forint öt év tanulmányi szór- voit az ösztöndíjam, galma s a tudós profesz- ötödiktől 950 forintot kap- szorok szerint kitűnőnek t^m. Nehogy kérkedésnek találtatott Földrajz-tör- tűnjön, de tudtam, mivel ténelem és népművelési tertozom azért, s tudom szakos oklevéllel hazafele a jövőben is. tekintget a 23 éves fiatal- _ Milyen feladatot kap ember. a megye művelődési éle­A vizsga eredménye téb€n? tükrözi, hogy Kovács Fe- _ ' a NépműveSődési renc megfelelt azok bi- Xanácsadóhoz kerülök zalmanak, akik küldtek, művészeti előadónak, mert akik ösztöndíjjal egyen- gz egyetemen a földrajz- gettek útját. Méltónak t8rténe]em mellett harma_ mutatkozott a bizalomra dik szakként a népműve- buszke lehet _ nagyfiara ^ vettem fel Ebb61 az anya, aki ozv gjy májusban vizsgáztam, most ba" ls. e!OSnPm foui ko- * földrajz-történelem szak küldeni, s nem fogta ko- í, fgS^ÄüS K^net -án így bői legtöbben tették vol- fol^t^yeteml éveimben Ezekről beszélgetünk. «ÄST son' E útjáról a pataki lofoldem ^ figvelmét, Son­háztól a debreceni tudó- doskodását. Nagyon hálás mányegyetem padjáig. erte ■ azon a- Apámat - sajnos - fronton szeretném meg- meg sem ismerhettem. A hálálni ahol leggyengéb- háború fosztott meg tő- be , m mindig a had­ié s tanított meg:' mit állásaink. Szeretem, hi- jelent családfő nélkül nő- vatasomnak vallom a nép- ni Negyvenegyben szü- művelést és úgy érzem, lettem, anyám akkor húsz hogy a szerzett tudásnak, éves volt, apám sorkatona e munkában torleszthe- s 41 októberében, eltűnt, tem leghasznosabban a Lett volna alkalma anyám- kamatait. — S mikor kezdi a „tör­lesztést..? — Most már tulajdon­'MüKároR ' ‘ Nyolcadik fejezet FOLYTATÓDIK A MUKI EGYETEM. KIBONTA­KOZNAK EGY HATALMAS BOSSZÚ-TERV KÖRVONALAI — Hiszen mondtam már, Vera, hogy négyszemközt beszélgettünk, és akkor ad­tam át a jegyzeteimet. Ta­núm sincsen rá. Még ha lenne, sem biztos, hogy uj­jat merne húzni Gálfival. Te nem tudod, milyen nagy fej ez nálunk! Kezében tartja a minisztérium egész műszálgazdálkodási elvi főosztályát. Gyere, szivecs­kém — nyújtotta a kezét —, lejár az ebédidőnk. Majd csak kitalálunk vala­mit. Hókai Felicián, nyugdí­jáé bérelszámoló hosszan nézett utánuk, amint a vil­lamosmegálló felé szalad­tak. Felöltője zsebéből kis noteszt, ceruzát vett elő. Hosszú szálkás betűkkel beírta: Gálfi, műszálgazd. elvi főoszt. Műanyagipari Min. Jövő hétre előjegyez­ve. Visszadugta a noteszt. Térdére fektette, kinyitot­ta kopott aktatáskáját és egy üveg Salvus-vizet, bá­dogbögrét vett elő. Töltött és lassú kortyokban, dühö­sen megivott vagy fél li­tert. Hiaba, ha felizgatja magát, nemcsak a vérnyo­mása szökik fel, kínozni kezdi a gyomorsava - is. Tarka kockás zsebkendőjé­vel felitatott a szája szélé­ről néhány kóbor vízcsep- pet. Mindent akkurátusán visszarakott a táskába. Az­tán füttyentett a tadskó- nak, és ráakasztotta nyak- sziját. II. — Sajnálom — döfte be­le a papírvágókést egy hosszúkás levélboríték véd­telen oldalába a szigorú titkárnő —, Gálfi elvtárs most nem érek rá. Értekez­letet tart. Választ helyett az öreg­úr selyempapírba burkolt lapos csomagot vett elő a hóna alatt szorongatott ak­tatáskájából. Óvatos-gyen­géden kibontotta. Egy könyv volt benne: „Dr. Gálfi Zoltán: A műszál­gyártás múltja, jelene és lenyűgöző távlatai Magyar- országon.” — Legkedvesebb olvas­mányom — mutatta fel a csodálatos kiállítású nyom­daipari terméket. — Csak dedikáltatni szeretném a szerzővel. Ezért villamo- soztam át Budáról. Ennyit biztosan megtesz egy tisz­telőjének. — Tessék ideadni — nyúlt a könyv után a tit­kárnő. — Foglaljon helyet, beviszem. Emiatt talán nem haragszik meg. — És indult a szentélybe vezető párnázott ajtó felé. — Egy pillanatra — ál­lította meg ijedten a láto­gató. — Ha lehetne... ha Gálfi úr lenne szíves ez­zel a golyóstollal írni be a nevét... Püspöklila színű a tintája... Ez a kedvenc színem. A titkárnő vállat vont, átvette a tollat, és besietett főnökéhez. Milyen bogaras némelyik vénember — gon­dolta magában. A magárahagyott látoga­tó körülnézett a titkársá­gon. Figyelme a fali hirde­tő-tábla egyik plakátján akadt meg. „Mindazon kartársak, akik, Magyarország-Klein- dorf válogatott labdarúgó mérkőzés szerda délutáni televíziós közvetítését a nagy tanácsteremben meg akarják nézni, jelenkezze- nek a bizalmiaknál. A kie­ső másfél órát még aznap le kell csúsztatniuk. Szakszervezeti ■ Bizottság.” III. Hókai Felicián alig vár­ta, hogy végre hazatérjen. Nem reagált Muki szeretet­nak, hogy új apát hoz­zon, de nem tette. , Egyedül kínlódott a .. nincs cZorosan földdel, a háború utáni feéppe,n ,nipcs . X1 . _,^ r vett tanulmányi feladatom e let minden gondjavai a Debrecenben. A diploma­olyan konok szívóssággal ^ 27.én lesz, %ddig hogy a gyereket végül azanban bekapcsolódtam beíratta a balassagyarma- egyetemi jegyzet írá­ti tanítóképzőbe. esfba'T ZréSdS Kar lett volna nem ezt ábrázolásokkal kapcso. tenni a szorgalmas, joeszu latosan_ Tisztemej a me-' MAooAoocxMoaoettowo« gyei Népművelési Tanács­ig adónál augusztus 1-én teljes farkcsóválásaira, ha- fo*lalom. el„ Nag7;™?? nem ledobta magáról a ka- í vé*re hazamennem, bátot és izgatottan sietett \ Mind« uj gondért: hogy be a szobába. - Minden Xlakást _ken keresnem, hogy azon múlik —, mormogta { az hónapoknak önál­—, hogy nem érintett-e ^ lóság-kezdese nehezebb meg előbb az a női Cer-Jlesz- mint ösztöndíjas ed-, berus. Ha így történt, ak-Ydi^ diákéletem volt, -* kor hiába dobtam ki tizen- o ke.rnótol anyám boldog­hat forintot. ijs Ennyit kért ugyanis az X kJ %m mondja ki, de seJ antikvárus Gálfi eredeti-í gíteni: az a lényéé leg 120 forintos, enmrég Á húzódik meg az anya bol- megjelent remekművéért. í dogsága mosott, hogy fia Az öregúr egy csipesszel gazokat műveli most már, finoman kiemelt a golyós- \akiknek sokaságából több toll nyomórúdjának a végé- i tudást szerezni elindult, bői egy kúria, opálfényű A lamellát. Belehelyezte af Barna Tibor Mukátorba, és kapcsolt. X Hosszúállú, szemüveges' , . „ ÍJ2L' jSnyTrf Ä; Világszépé T btlyejen magyarázott valamit fejet-1 Carole Joan Crawford, lenül 1S nagy érdeklődést $ 19ft3_as esztendő fekete mutató hallgatóinak. —). . ... Nem csak az enyém _ lamaieai „Miss Umver- mondotta -, mindnyájunk 5 fum tisztetekre be­közös érdeke, hogy meg te- \ ly®gcket adott ki nemi eg a szított munkával sikerült 5 jamaicai posta. A belyege- végre elérnünk... / két és 3. szepségkirálynol — Príma! —" dörzsölte? nyilván a nagyobb siker ér össze kezét vidáman az' dekében külön sajtókonfe- öregúr, és a kapcsolót is- x rencián mutatták be, — mét a nulla-jelzéshez csa- j együtt. Korábabn Columbi? varta. — Lépvesszőn a jó^^sés Haiti is bélyegen „érté- madár! ő kesitette” már szépségld­(folytatjuk.) ® rálynőit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom