Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-23 / 112. szám

1964 június 23. kedd NŐCS.4D 5 „Ha mindenki olyan szorgalmas volna!" Vallomások egy párttitkárról Jő exportcikk: a kovaföld Hamarjában annyi jót ritkán hall az ember, mint amennyit rövid idő alatt Pádár Istvánnéról, a Nagy- bátony és Maconka határ­részeit magában foglaló Búzavirág Tsz párttitkárá­ról mondtak el. Kerestük a bátonyi üzemegység­irodán, de Platty Miklós, az állattenyésztési agro- nómus csodálkozva tekin­tett ránk: „Ilyenkor az irodán? Pádárné növény- termesztési brigádvezető. Hajnaltól napestig a ha­tárt járja, hacsak valami hivatalos teendő máshova nem szólítja.” Valaki azt mondja, hogy a marharé­pát kapáló asszonyok közt könnyebben megtaláljuk. Sietünk a Nagyrétbe, de Kapás Jánosné. a legkö­zelebb útbakerülő tsz-tag elképed a keresésen: „Ide nem igen jön az, mert itt családra osztottuk a terü­letet. Ott keressék, ahol csapatban dolgoznak. Talán a kertészetben. Az ám a helyes, aranyos asszony. Hej, ha minden tsz-tag olyan szorgalmas volna!” A kertészetnél megint másfele irányítanak ben­nünket: „Járt itt kora »reg­gel Pádárné, de úgy mond­ta, hogy elmegy krumplit kapálni. Ott messze, azon a sárgálló hegyen aligha­nem megtalálják.. A nagy hegyen azután hosszas keresés után ráta­lálunk a krumplit kapáló asszony-csapatra. Akkora tábla krumpli terül el itt, hogy a hegytetőn és a hegyoldalakban mind a négy égtáj felé messzi el­nyúlik. Ekkora területen még az oly népes munka­csapat is elvész. — Pádár Istvánnét ke­ressük. Az asszonyok ott állnak a krumpliföld végén, ke­zükben kapa és munkájuk nyomán hersen a tövétől elválasztott gaz. Az asszo­nyoknak napszítta az ar­cuk. a földre mered tekin­tetük és a nagy melegtől átnedvesedett a ruhájuk. — Pádar Istvánná. a párttitkár nincsen itt? , Végre hosszas hallgatás után egy idősebb asszony megadja a választ. — Itt van bizony. Megismerkedünk Pá­dárnéval. A nagy hőségben még a szandálját is le­vetette s mosolyogva áll előttünk, könnyű nyári ruhában, mezítlábasán. A néhány megjegyzésből, amelyet az utána való ku­tatás során ejtettek el a Búzavirág Tsz tagjai, már képzeletben ki is rajzoló­dott portréja. Most mégis meglepetésként hat. korát meghazudtoló fiatalsága, könnyed derűje. Ez a fogai fehérjét villogtató asszony tudna erélyes is lenni? Mert nevét legelőször éppen erélyes, energikus magatartásával kapcsola­tosan hallottam emleget­ni, mégpedig messzi Nagy- bátonytól, a nógrádmarcali tsz-ben. Ügy mondták, hogy egy korábbi vitás ügyben hiába fordultak a tsz-ben máshoz, amíg Pá­dárné, a párttitkár kezébe nem vette az ügyet. A párttitkárnak volt annyi bátorsága, hogy elismerje a nógrádmarcaliak igazát és igyekezett maga jóvá tenni azt, amit közösen vétettek a társ-szövetkezet­tel szemben. Ügyes-bajos dolgaikkal a tsz valamennyi üzemágából felkeresik a tagok, hol ta­nácsát, hol támogatását ké­rik. Az ősszel a traktorosok szóltak, hogy nézze meg: a búzának kijelölt földön a nagy szárazság miatt nem lehet szakszerű munkát vé­gezni. Olyan a talaj, mint Pádár Istvánné, a tsz pártti fkára a beton. Pádárné ment és intézkedett. Máskor a ker­tészetben segített a munka­erő-problémát, és a gépja­vításban támadt nehézsé­geket megoldani. S még arra is jutott ideje, hogy Maconkán és Nagybátony- ban meglátogassa a beteg tsz-tagokat, s a szövetkezet nevében ajándékot, pénzt vigyen nekik. Megfejthetetlen, hogyan jut ideje és ereje rhinden- re. Hiszen otthon is helyt kell állnia. Férje bányász a Katalin-bányában, két gyermeke is van, az egyik tizenhárom, a másik tizen­hat éves. A nagyobbik, Er­zsiké a tsz kertészetében ta­nuló. — Jó otthon is a kollek­tíva — mondja. — össze­dolgozunk a családban és a tsz-ben is. A férjem el­látja a jószágot, a leányok segédkeznek a háztartás­ban ... A tsz pártszervezetében a harminc tag közül 14 csak a tsz-tag, a többséget a pártolótagok alkotják. “ Krumplit kapáló, népes munkacsapat asszonyai. Köztük végre rátaláltunk a® i' örökmozgó párttitkárra Kilátásban az új piac — Az igény szerint — Szállítmány Pécsre Szeretne változtatni az arányon és hét új tag fel­vételét pártfogolja. A jö­vendő hét új tagból négy a nő és három a férfi, azonkívül a jelöltek na­gyobbrészt fiatalok. — Ez erősítené a szövet­kezet pártszervezetét — mondja. S minthogy nem akarom sokáig feltartani torlódó munkájában, még egy bú­csú-kérdést teszek fel: — Nincs-e túlterhelve funkciókkal? — Egyáltalán. A járási pártbizottság tagja vagyok, meg helyben a nőtanács vezetőségi tagja. Meggyő­zöm. Talán egyetlen kéré­sem lehetne: nagyon ritkán keresnek fel á\ járástól, mint párttitkárt. Pedig a titkári értekezlet, bármi­lyen jó és hasznos, nem minden. Szükség van időn­ként a járási pártvezetők­kel egy kis helyszíni, köz­vetlen beszélgetésre... Lakos György Új világatlasz A politikai és gazdasági világatlasz új kiadását ké­szíti elő a Kartográfiai Vállalat. Ebben már csilla­gászati térképek is lesznek. Tizennégy oldalt foglalnak el a növény és állatföld­rajzi térképek. Egészen új kezdeményezés, hogy 96 oldalnyi fényképen mutat­ják be a különböző föld­rajzi tájak jellegzetessége­it . Előkészítik egy 12x19 centiméteres zsebatlasz ki­adását is. A Mátraaljában, Szur­dokpüspöki község hatá­rában nyújtózkodik az ÉM. Budai Tégla- és Cserépipa­ri Vállalat 11-es számú Gyáregysége. Hatalmas épülete már messziről szembeötlik. Bent az üzem­ben a forgódobokban ké­szül a kovaföld. Az őrlés és szállítás után a termelt mennyiség 85 százalékát Óbudára szállítják, tovább feldolgozásra, ahöl termolit téglákat készítenek belőle. Ezeket aztán az erőművek építkezéseihez szállítják. Egyébként az évi terme­lés 60 százalékát a hazai gyártás használja fel, hő- szigeteléshez. A fennmara­dó 40 százalékot külföldre: a Néniét Demokratikus Köztársaságba, Lengyelor­szágba, Ausztriába expor­tálják. A nemrég lezajlott Budapesti Nemzetközi Vá­sáron több olasz cég is ér­deklődött a gyár terméke iránt. Üzletkötés céliából a tárgyalások most folynak. Jó kereset — Nyáron két műszak­ban dolgozunk, télen pedig háromban. Nyáron, ugyan­is gyors a természetes szá­radás, ezért elég a két mű­szak — tájékoztat Szir- csák András telepvezető. Az üzemben asszonyok, lányok sokasága foglala­toskodik a szárítással. — Nagyrészük szerződé­ses, szeptember 30-ig lesz­nek itt. Megtalálják számí­tásukat. A múlt hónapban 1500 forintot vittek haza. E hónapban is meg lesz az 1300 forint. — folytatja az előbbit Mihalovics János szakszervezeti titkár. A nyersanyagot saját bá­nyájukból termelik ki, amely 3 és félkilométerre van az üzemtől, Gyöngyös­pata közelében. A kibá­nyászott nyersanyagot te­hervagonokkal vontatják be. — A terv naponta 670 mázsa kovaföld előállítását jelöli meg. Június 16-án 770 mázsát termeltünk. Igaz, ez a nap jól sike­rült. Júniusban 17 ezer tonna — Meg kell tennünk, mert az igényeknek meg­felelően termelünk — így az üzemi bizottság titkára. — A második negyedév­ben 50 e^er tonna kova­földet kell előállítani. Jú­niusra 17 ezer tonna esik. Mi, ezt még megtoldjuk 1500 tonnával, hogy kielé­gítsük a jelentkező szük­ségleteket, — mondja Szir- csák András. — Kapnak hozzá ele­gendő vasúti kocsit? A kért időre — Igen. Az apci vasút­állomás naponta 4-5 teher­vagont küld. De van ami­kor többet. Tegnap példá­ul 8-at kaptunk. Holnap csak háromra lesz szükség, de ha többet kérnénk, azt is megkapnánk — vála­szolja. Csörög a telefon, Pécs jelentkezik. Soronkívül egy szállítmányt kér. Szir- csák András röviden vála­szol: A kért időre ott lesz... V. K. r ^/fj tcwak az ország térképén Víznyerési lehetőségek a dombvidéken AKI SOKFELÉ jár az országban, nemegyszer meglepődik, mert ahol a néhány évvel ezelőtt ké­szült térkép, enyhe völ­gyeket, vagy szikes laposo­kat jelez, szélesen csillo­gó víztükör tárul szeme elé. Az új tavakat nem a ter­mészet, hanem az emberi alkotóerő hozta létre. Ele­inte csak az Alföld szikes, másra nem hasznosítható tájain létesítettek ilyen ta­vakat, főként haltenyész­tésre. Ma már a Hortobá­gyi Állami Halgazdaság az ország haltermelésének fon­tos bázisa, annál is inkább, mert élővizeinkből az ipa­rosodás hatására fokozato­san pusztul a halállomány. Miskolctól 50 kilométer­nyire, északra egy kies völgyben épített, karcsú gát mögött duzzadt fel az ország legnagyobb mester­séges tava, a Rakacai táro­ló-tó. Vize a tavaszi ára­dások során gyűlik össze. Nyáron aztán a Rakacán és a Bódván át helyi víz­művekhez vezetik a bor­sodi iparvidék „szórójá­nak” enyhítésére. A Dunántúlon az Átal-ér mentén is hasonló nagysá­gú, 5 millió köbméteres tó vizét fodrozza a szél, — az Oroszlányi Hőerőmű turbi­náinak hűtésére szolgál. Egy-egy ilyen mestersé­ges tó nemcsak egyféle vízgazdálkodási igényt ‘elé­gít ki, hatásuk „komplex”, azaz több szempontból is kedvező. Tavasszal vissza­tartják a gátak mögött a kárt okozó árvizeket. A nagyfelületű tavak mentén nágyszerű lehetőség kínál­kozik a táborozásra, vízi­sportolásra, üdülésre. Má­sutt a horgászok vetélked­nek egy-egy mesterséges tó menti helyért. A termelő- szövetkezetek, az állami gazdaságok haltenyésztés­re, öntözésre,' víziszámyas nevelésre rendezkednek be a mesterséges tavak part­jain. AZ ÉVENTE többszáz. millió forintos állami költ­séggel épülő nagy víztáro­lók mellett újabban — fő­ként a dombvidékek völ­gyeiben — mind több me­zőgazdasági üzem kap ked­vet kis víztárolók, mester­séges tavak építésére. Ilyen célra 40-50 milliót fordít évente az állam, mert a víztároló-lehetőség minden köbmétere után 3 forintos támogatást ad, azaz a költ­ségnek kereken a felét fe­dezi. 1963-ig 4 és fél millió köbméternyi kis tároló épült az országban. Az építési kedv azonban olyan nagy, hogy 1963-65 között 70 helyen már összesen 53 millió köbméter víz befo­gadására alkalmas, kis mesterséges tó épül az or­szág különböző részein. A következő ötéves terv (1966-70) időszakában to­vábbi 100-120 kis tároló-tó létesítését tervezik. De ez­zel még távolról sem ér­tünk a lehetőségeink végé­re. A felmérések szerint ugyanis mintegy 700 millió köbméternyi befogadóké­pességű kis tárolók építé­sére van országunkban gazdaságos lehetőség. A kis tároló-tavakat gondos helykijelölés után aránylag kis költséggel le­het megépíteni úgy, hogy a patakok völgyét kereszt­ben elgátalják. A gátak építéséhez a kő, vagy föld rendszerint kitermelhető a környező domboldalakból, így nem kerül sokba a szállítási költség. Termé­szetesen gondoskodni kell arról, hogy a gátak szi­lárdan állják az árvizek rohamát, s a rajtuk átbukó víz se okozhasson kárt a gát alatti területeken. A VÍZÜGYI szervek ta­náccsal, tervkészítéssel, tí­pusszerkezetek szállításával segítik a mezőgazdasági üzemeket, hogy a jövőben még több új mesterséges tó csillogjon a dombvidé­keken. Sz. 3. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom