Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-20 / 110. szám
a NÖGRÁD VASÁRNAPI MELLÉKLETE AZT A JÁTÉKOT űztem minap barátommal — időkitöltő esti unalomból —, hogy megkértem őt, sorolja fel, mivel szórakoztatja nyári vendégségben érkező rokonait Belevágott a válaszba, de hamarosan végére is ért: — Először is... elviszem őket a Karancs étterembe. A tetőteraszra. Hadd lássák meg panorámában a várost. — Nem rossz gondolat, de fél óra múltán bizonyosan betelnek vele. És aztán? — Másnap túrát teszünk a salgói, a somosi romokhoz. .. — Na, tovább. — Elmegyünk a kertmoziba. — Valami múzeális filmet látni?... — jegyeztem meg gúnyosan. — Mindez jóakarattal is bárom nap, És mi lesz azután. Bedugult a tudomány és nem jutunk tovább. Az ördögbe. Hát ilyen szegényesek vagyunk?.. Ennyire igénytelenül élünk mi, tar- jániak? Naptár szerint is kiteljesült a nyár, szabadba vágyik az ember; évszakhoz illő passziókat keres. Szegeden ilyenkor ünnepi játékot tartanak a Dóm-téri csillagok alatt... Pécsett, Sopronban, Debrecenben idegenforgalmi mágnes a nyár... Miskolcon kísfilmek fesztiválja van... Egerben, Gyulán, Győrben, Kőszegen, csakúgy, mint Nyíregyházán színes programok tarkaságát öles plakátok hirdetik. De mihez kezdhet nyári vendégével — s mihez kezdhet önmagával a salgótarjáni ember? Kérdezgettem mostanában kulturális illetékesek is: mit tettek a város érdekében, nyári szórakozások ügyében, ám szinte úgy fogadták a kérdést, mintha most hallanának először ilyenféle igényről. Nemrégiben országos, televíziós vita témája volt a nyári szórakoztatás gondja. terve. Hallottunk a B- latonról, a Margitszigetről, Szegedről, országos készületekről, de minket szőkébb pátriánk nyara foglalkoztasson egy keveset, amelynek idegenforgalmi fellendítésén oly szívesen fáradozunk, s mostanában nem minden eredmény nélkül. A Madách centenárium kapcsán felénk fordult az ország figyelme; fokozott számban számítunk látogatókra. Űj szállónk elkészültével a nemzetközi igényesség előtt sem vallunk szégyent, pihenő és áteresztő helyén vagyunk az országhatárnak, de idegen- forgalmi szervünk, ha megfeszül sem képes többet nyújtani a tájék bemutatásánál. Ez pedig — állapítsuk meg csak tárgyilagosan — nem elegendő a vendég huzamosabb itt tartására, arra, hogy propagandistánkká váljék. NAGYBÄTONYBAN esztendőkkel ezelőtt, nagyTERVEZZÜK MEG NYARUNKAT egri, a Déryné Színház együtteseitől szeptemberben, októberben, novemberben, vagy decemberben, de minket egyelőre — azt hiszem valmennyiönket — jobban érdekelne, mivel tölthetjük ki hasznosan, szerű környezetben pom- nyárba s, ha alaposan pás szabadtéri szánpadot megkéstünk is —, nem késemeltek, nézőteret képez- tünk el véglegesen min- tartalmasán és főképp szótek lelkes társadalmi mun- denről. A színhazak, a rakoztatóan júliusi, auguszkások. A kis. Párezres műsorrendező szervek bi- tusi estjeinket. Csecsen, Madáchné, Fráter anyára tudnának segíteni, hátaik, •*» « nyírt SSás JLg.* »«tanúik őket. Mm dl- «ménye, „„rat lelte»- feltételeit megteremtsék, cséretes ugyan, hogy az szerúit, még akkor Balassagyarmaton két szín- gS2i évad műsorter- is’ ha a úuszonneház és az Országos Rende- ’ gyedik órában tesszük, ző Iroda is műsorával táp- ve mar Keszen Iái ja a most teljes-kész tudjuk, mit várhatunk az / Barna Tibor szabadtéri színpadot. De a megyeszékhelynek nincsen nyári programja. Még az a kevéske sem, ami előbbi esztendőkben legalább teremkörnyezetben volt. Elszokott, tőlünk a miskolci színház s inkább Hajdúszoboszlót keresi fel, most már elmaradt a nagyhírű debreceni színház évről évre meg ismételt, de hiábavaló kínál- kozása. el az egri színház nyári műsorajánlata s úgy tudom, egyetlen a cirkusz, amire eseményként számíthatni lehet. Nincs szabadtéri alkalmatosságunk — hallani a nem túlságosan meggyőző indokot De min múlik; hogy még mindig nincsen? Hisz nem jelent milliós befektetéseket. És bármily szűkösen vagyunk is hely dolgában, kötve hiszem, hogy ne lelhetnénk alkalmas szabad teret színpad teremtésére. S kínálkoznak a nyári nyugalmú sportpályák, kínálkozik hamarosan a Bartók Béla úti megüresedő kertmozi. Ideális helyet adna színpadnak, hangversenynek, zenés esztrádnak a régi KIOSZK kerthelyisége. Az anyagi ráfordítás nem vágna földhöz senkit; a minimális áldozattal együttesek fogadásának gazdag lehetőségét biztosíthatnánk. MOST léptünk még a TÖPRENGŐ A színész az „Almok álmodó ja”. Művészete olyan rövid, hogy ha örökre lelép a világot jelentő deszkákról és azt felcserélni a deszkafallal, az utána következő generáció „még” tud róla valamit, azután ... elfelejtik. „Egy porszem is több a koszorúdnál...” — mondja Ditrói Mór. Palóc-ország is adott nem egy kiváló színművészt a magyrr színészetnek, akik neve és arcképe a rohanó idő sodrában lassan elfakul. A düledezö fejfák közül, akit most felidézünk: Gábor József színművész, operaénekes és műfordító. Nógrád megye szülötte. Ezemyolcszázhetvenkilenc- ben Balassagyarmaton látta meg a napvilágot. Nem lexikális adatait akarjuk most közölni, de a megemlékezéshez szükséges tudEgy nógrádi színművész emlékezetére nivaló az, hogy színiskolti tanulmányai után, már 1899-ben, az akkor tespedt magyar színjátszásban új utat mutató Vígszínház tagja lett. Sok szép vígjátéki alakítása, sikere nem elégítette ki. Képezte és képeztette magát; így lett kiváló énekes. Nem sok idő múltán már a Népszínház ismert énekes színésze, Pálmay Ilka, a halhatatlan operett-primadonna partnere. 1900-ban az a megtiszteltetés érte, hogy képességei alapján Operaházunk szerződtette. Kisvártatva végigjárta Európát — mindenütt sikerrel énekelt. De nem felejtkezett el a hazai közönségről sem és állandóan tudósította a sajtót, mi történik az olasz, vagy a német művészeti életben. Persze énekelt is — sokat. Wagner operáinak lírai tenor szerepeit. Parsifáltól — a Nürnbergi mesterdalnokokig. „A rossz, mit ember tesz, túl éli őt. A jó gyakorta sírbaszáll vele ...” — mondja Sh. kespeare. így Gábor József cselekedete is. Amikor 1922-ben a politikai, gazdasági és egyéb csőd az Operaházat lejtőre juttatta olyannyira, hogy az ország első intézményét a becsukás fenyegette, nyakába vette a várost, kilincselt, megalázko(Czinke Ferenc rajza) KÖNVVEK Michael Harrington: Á másik Az Egyesült Államok úgy él sok ember tudatában, mint a bőség társadalma, az általános jólét országa. S nem utolsósorban így él önmaga — a hivatalos Amerika és az amerikai közvélemény — tudatábán. A mű szerzője célul tűzte ki, hogy megmutatja Amerikának a másik Amerikát, a szegények világát. Har- rinton polgári szociológus. Művét azért írta meg, hogy javítson a polgári társadalmon, kiküszöbölje ellentmondásait, „iróniáit” aho- gyen ő nevezi. Lehetetlenre vállalkozik tehát, s ezt olykor mintha maga is Amerika érezné, de könyve talán éppen ezért olyan szenvedélyes vádirat és mementó! Sorra veszi az amerikai szegények 40-50 millióra becsült társadalmának főbb csoportjait, külön fe-’ jezetet szentel a szegények világában különösen gyakori lelki betegség okainak a nyomornegyedek problémáinak és annak a kérdésnek, miért — „láthatatlanok” az Egyesült Államok szegényei. Meggyőző bizonyossága ez a mű annak, hogy az általános jóléthez, anyagi bőségen kívül, haladó társadalmi rend is szükséges. Absztrakt képzőművészet nesz napjaink egyik legtöbbet vitatott esztétikai problémájára válaszol. Feltárja a polgári dekadencia jelenségeit a képzőművéamely az elmúlt száz esztendő során a festészet, a szobrászat, a grafika, az iparművészet, az építészet történetében lezajlott. Lépésről, lépésre nyomon ki- ~4ri a bomlás, a széthullás egyes fázisait, a fordott, pénzt szerzett és megalkotta az „Operaház Barátainak Társaságát”, megakadályozta, hogy az Ope- raházat bezárják. Nem csak kultúrhősiesség volt ez, hanem megmentett egy sereg művészt is, akik nélküle kenyér nélkül kallódtak volna. Még csak annyit róla, hogy külhoni játékai közben tökéletesen megtanult olaszul és Itáliában Lengyel Menyhért: „Tájfun” című világhíres színművét az ő fordításában játszották. maiizmus egyes megnyilvánulásaiban kimutatia a kapitalizmus hanyatlását, az imperializmus korára jellemző tüneteket, de közbén jelzi a progresszív törekvéseket. Sokoldalúan és meggyőzően mutatja be, milyen társadalmi talajból fakad az absztrakt képzőművészet eszmei-esztétikai és társadalmi tartalma, de egyszersmind azt is megmutatja, hogy az absztrakt művészetben rejlő válóban értékes torelkvéseknék van gy nógrádi . színművész arcképéről szerettük volna letörölni a rárakódó port. Ama művészről, aki 1929- ben a megyében, llléspusz- tán fejezte be értéhes életét 50 esztendős korában, most 35 éve. Fehér Tibor létjogosultságuk bizonyos művészi területeken, elsősorban az iparművészet különböző ágaiban és formatervezésében. Aradi Nóra műve izgalmas, mindenki szamára tanulságos olvasmány.
