Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-20 / 110. szám

10

nögrad

1964. június 21. vásárnál

Szentiványi Kálmán:

Csinos próbakisasszonyok

CSÓKA,

valamely meggondolatlanságát megakadályozza, ösz- a csutakbajszu, pirosképü szehúzta magán a válra- raktáros úgy dülleszkedett vetett barna felöltőt. Már a portásfülkénél, mintha futott érte egy klottköpe- térdben merev műlábával nyes titkárnő; a másik ka- támasztaná magát s félre- Pun megérkeztek a külföldi húzott szájú suttogással megrendelők. A gyár nem- dormögött: régen sikeresen szerepelt

— A twisztpulóvereket két nemzetközi vásáron, más nem lophatta el. Leg- fari igazgató úJv csevegett jobb volna a csiripelő kis- a lengyel és német üzletem- asszonyokat kitiltani a gyár- berekkel, mintha kizárólag bői. A művezetők örülné- az lenne a dolga, s közben nek... Dolgozni nem tud- egyre a diáklányokra és az nak, nem akarnak, csak elveszett pulóverekre gon- láb alatt vannak. Egyszer aztan éppen

Tan, a kötő-szövő gyár indulni akartak mar az u] igazgatója középtermetű, gyártmányokat bemutatni vállas férfiú, nem több meghallotta, hogy kint Csoka raktáros veri az asztalt, negyvennel de az a fajta, neki muszaj az igazgatóvai

akit fiatal ianyok onkente- beszélni6i parancsot kapott, lenül bácsinak szólítanak, Ki kellett mennie, nehogy az sovány arcan szigorúság - elkiabáljon valamit, rejti a mosolyt, ratelepedFÉLREHÜZTA

dám, széptollú madár.

Éppen átöltözni készültek a lányok, mikor odatoppant az igazgató. Egyikük sikkantott, s ösztönös női mozdulattal kaptak magukhoz.

— Mit csinálnak itt, kislányok?

Sudár fekete lány sírta el magát először:

— Mi semmit... csak... — S visszapillantott a közben bezárt lapos raktárablakra; azon bizony csak karcsú termettel lehet beférni.

EGY VÖRÖSHAJŰ

Az akadozó válaszokból ‘j kiderült, hogy még ha van ] is. a szülők nem engedik ] felvenni; a tizenhétéves!] hölgyek túlöltöztetése te-« hát másutt sem a szülők keresetétől, hanem szem- i léletüktől függ. Szigorko-j dott: *

— Ilyet többé ne pró-1

báljának lányok... No, ne j sírjanak... ígérem, hogy* nem tudják meg az iskolá-| ban. A raktárirodában át-1 öltözhetnek... '

De nem mozdulhattak a j lányok, mert bejöttek aj gyár megrendelői, a cso-i porthoz sétáltak. S az ősz,j műfogsorú angol ügynök, 1> csiptetőt váltott s elisme-j rőn mondta: *

ifi

— Igazgató úr... ön j

LUCIAN BLAGA KÉT VERSE:

tek s árnyékot tartanak tekintetén nemcsak elmúlt, hanem eljövendő évek. — az izgatott embert Ingerülten leintette a rak- — Igazgató elvtárs. Ii a tarost: madárkák lépen vannak.

Lestem én ... megint be— A gyárból nem lehet másztak öten, a raktárabkiszorítani a diákokat. Ezt lakon ... Becsuktam utá- a dolgot senkinek se említ- nuk, nem menekülhetnek, se ... Vigyázni kell a ... Az igazgató rosszkedvűgyár hírére. — Tulajdon- en bólogatott. Visszalépett képpen mást akart mon- egy pillanatra a vendégek- dani, a diáklányok hírére hez, ügyes fordulattal magondolt. rasztotta, majd otthagyta

őket a főkönyvelővel; azok

— Tessék nézni, jönnek! biztosra vették, hogy a beAmint fékezett a zöld mutatót készítik elő még

HÉV szerelvény - még égé- küldték is, várnak szívesen, szén meg sem állt - ugrál- Ment a ratárossal, nem tak le csivitelve a diáklá- hagyhatja bezárva a po- nyok. Kettesével, hármasa- litechnikás lányokat. A tevéi összekaroltak, vonultak tőablakos raktárba lábujjbe a gyárba. Feliratos sport- hegyen óvakodtak be. Kül- szatyrokat lógattak, néme- földi városnevek feketéllet- lyik drága táskát mutoga- tek a ládákon, dobozokon, tott, mint valami dáma. bálákBáft magasodott a sok- Fekete, piros, barna orkán féle kötött holmi, a festett kabát, szűk szoknya, fan- gyapjú s a műszálak kü- taszttikus szinű harEsinya; lönös szeszes szaga ülepe- akadt aranyos szandál, s dett, szomorkás őszi fény mennyi hegyes tűsarkú ci- szivárgott lefelé, pő... Fülbevalók, gyűrűk, Az öt lány sarokba hu- modem frizurák! Politech- TOdva kapkodott, hajlado- nikára nem kötelező az is- «f*- Az lgazgato zavartan

kólái viselet? Táskában allt ,®./akta.^os .,el°u hozzák a köpenyt. s. felöltőjét szétnyílott*,

— Valóságos divatbemu- mint valami szárnyát. Hatató kérem' — dohoaott a rom lany magara vett egy‘

, ,. ‘ " egy kosztümöt, ketten kombinéban hajlongtak. A moAz igazgató megrezzent: dern kosztüm a gyár legú- némelyik tizenhét éves íahb készítménye, kisasszony alaposan klfes- Egy fekete karcsú kistette magát s láthatóan ma- lány a haját igazgatta fámája elcsent holmijában sűvel, s. végigsimogatta pompázott. magát.

— Nem látom kérem, az — Milyen ^ gyönyörű ez elveszett twisztpulóvereket. a smaragdzöld.

— Egyre ezt hajtogatta a A másik sötéthajú lány raktáros. — A készletből sarSa színt illegetett maleírhatjuk, igazgató elvtárs igához.

utasítására, de ezzel nincs Dundi szőke kislány ka- élmtézve a dolog. rolt beléjük, sétálni huz— Igaza van kérem. .. u őket — ó tengerészkék ELXcti, hogy diáklányokat kosztümöt (Választott, látott kimászni a raktárból? A má®lk kettő habozott

— Ügy van! Mire odaér- ™eg’ valof tak a mintatem... elfutottak. kat’ 5Zin?ket/ Klbont° tak

három dobozt egymás után.

Az igazgató szórakozot- Az igazgató visszafordult, tan nézte, most mentek be- elküldte a raktárost, felé a kék köpenyesek, a- — Vigyázzon az ajtónál, kik úgy látszik önként el- Ne engedjen be senkit, maradtak, hogy ne homá- ^a.i^ én elintézem ezt a lyosítsák a bevonulást. Ok

inkább kamaszlánynak lát- ~ A Piros Pulóvereket szottak, mint hölgynek — is....hozzak vissza, úgy is viselkedtek, almát Szemmel intett csendet ettek, nagyokat nevettek. “‘W10’” raktáros _ ,, kifele settenkedett.

— Kerem Csóka kartars Felöltözött a másik két

figyeljen, de egyelőre ne kislány is; ezek különbö- szóljon senkinek. Ha vala- zö színű alsó- és felsőmit meglát, akkor nekem részt párosítottak magukjelentse. nak.

— Igenis! összekapaszkodtak mind

az öten, páváskodva lépAz igazgató ment mint- kedtek az árubálák közötti ha csak azért lett volna a utcán. Nevetésük úgy száll- kapunál, hogy a raktáros dosott, mint egy csapat vikislány szalmaszínű pilláin súlyos könnycseppek vergődtek:

— Nem csináltunk semmi rosszat... tessék kiengedni.

Az igazgató szigorkodott:

— Hányadszor vannak itt?

Hallgattak a lányok.

— Többször bemásztak?

Tétován bólintottak.

— Mit vittek el?

Szinte egyszerre feleltek:

— Semmit.

— Hát akkor mit keresnek itt? S a piros twiszt- pullóverek?

A legkisebb termetű lány a legbátrabb:

— Ö, mi csak felpróbáltuk. .. Mert tetszik tudni igazgató elvtárs... csúfoltak a többi lányok, nekünk nincs divatos holmink ... de igazán, most már tessék kiengedni. — Az ajtó felé pislogott.

Az igazgató támadott:

— Hová lett a hat twiszt- pulóver... azt mondják meg! S mehetnek!

— Mi nem vittük el.

A vöröshajú lány ugrott, mint aki csapdából szabadul.

— Tessék jönni, megmutatom, itt vannak, mind a hat. Múltkor bent volt egy másik kislány is, ő maradt utoljára... Én figyeltem. hogy jön a raktáros. . . Itt a sarokban a bálák alá dugta. Nagyon kellett sietnünk. Ne tessék haragudni ránk, igazgató elvtárs... Mi nem loptunk. .. elővette sorra, a gyűrés sem ártott a szép pulóvereknek. — Azt hittük, majd megtalálják. . . Tessék! Most már mehetünk?

Az igazgató mélyeket lélekzett; nézte a kamaszlánnyá visszaváltozott divathölgyeket, szemükben nem volt már riadalom.

— Magának mi az édesapja, kislány?

— Orvos.

Felelt a szepegő vöröshajú:

— S magának? — A kis feketére mutatott.

— Tanácselnök.

A következő is illedelmesen válaszolt, mint az iskolában:

— Gyári munkás.

A következő lány azt mondta:

— Szüleim elváltak, nagyszüleim nevelnek.

S végül egy dundiarcú:

— Tsz-tag az apám.

Az igazgató elmosolyodott. mert a legutolsó divat szerint öltözött lányok, fogták egymás kezét.

— Szóval maguknak nincs divatos holmijuk,

mint a többinek?

kitűnő üzletember...

Itt

lesz a bemutató? Remek!

Igazán nagyon próbakisasszonyok!

A GYÁR

csinost

l ♦ ♦

vezetői elképedtek, de azt igazgató feltalálta magát: '*

— Kérem... kislányok J egy kicsit sétáljanak, minti az imént... Először együtt,'j aztán külÖB... itt jó a vi-J lágítás. — 'intett a közre-1 működőknek. J

így kezdődött a „próba-j kisasszonyok” szereplése. |j

i

Az osztály közben dol-1 gozott a műhelyekben —-I páran napoztak a raktár | déli falánál, — s röppent i a hír, nem igaz, hogy az'J öt lány lopni akart a rak-l| tárban, az igazgató bízta'j meg őket, mivel próbakisasszonyokon akarták látni j a szép holmit a megrende- lők.

Déli szünetben — s ha- i zafelé a HÉV-en — meg- nézték &z öt lány twiszt- i pullóverjét; mert megáján- j dékozta őket a gyárigazgató, a jól sikerült üzlet- J kötés örömére. S hálás < volt az üzletért, a leg-' közelebbi bemutatóra hi- 1 vatásos próbakisasszonyo-! kát alkalmaz.

Furcsa következménye j lett a dolognak: az iskola igazgatója elrendelte, ezentúl politechnikára is kötelező az iskolai viselet, a kék köpeny. A „dámák” !j bizony mérgelődtek;!

amúgyis irigyelték az ajándékot, s azt sem értették, miért éppen ezt az öt lányt kérte meg a gyárigazgató, mikor egyszer sem mentek kiöltözve az üzembe.

Alkonyatomat várom

Csillagos égben fürdetem szemem, s tudom, hogy én is hordozok lelkemben sok, sok csillagot s tejutakat,

a sötétség s homály csodáit.

Ám ezeket nem láthatom» mert túlságosan sok bennem a nap, s ezért nem láthatom.

Várom, hogy esteledjék már napom s gyengülő fénye pillámat lezárja, várom alkonyatom s az éjt s a kínt, hogy elsötétedjék egész egem, s keljenek fel bennem a csillagok, csillagaim,

melyeket nem látott szemem eddig sosem.

£álí hmuj.

Küszöbről néz egy gond szeme. Ott hagyjam-e? Elűzzem-e?

Egy szó kísért, próbálgatom :

El jő, el jő az én napom!

Örök féregraj: szolgahad működik lent a föld alatt.

Majd énrám is vigyázni fog, s az elem-körbe így jutok. Küszöbről néz egy gond szeme. Ott hagyjam-e? Elüzzem-e?

Az arcom senki arca lesz, föld sem hasonlít semmihez. Egy szó kísért, próbálgatom:

El jő, el jő az én napom!

Vén csillagunkban porladok s éjjel vele világítok.

(Aprili Lajos fordításai)- ) *

VASVARI ISTVÁN:

Szembenézve

Három napig habzó fellegek rohantak a kék hegyek felett s völgyekben, mint bezárt paripák bújtak össze reszketve a fák.

Lompos vihar állt ugrásra kész, markában feszült a dördülés.

Egy villanás s lehullt az opál csúcsokra a fakó szemhatár; dördülés, majd újabb villanás — föllobbant egy zsenge tölgy és szál ifjú fa bújt még összébb. Sírás rázta testük, szörnyű gyász.

Fájt e hajló, riadt reszketés, könyörgés, mely ablakomra néz. várni, mikor csusszan le a bárd; a még élet — végső villanás. Szenvedtem már önkényt, mord erőt, börtönrács és drótsövény mögött: reszkettem, mint szélsújtotta fák, várva, hogy a hideg fény levág.:; Nem hulltam el, nem hallgathatok; nem várom, hogy értem szóljatok, én szólok halálig értetek fák, virágok, erdők, emberek.

Heltai Jenő:

Mi történt Helénkével ?

EBED után feketekávénál ülök feleségemmel. A feketekávé számomra az, ami másnak a hajnali kakasszó. Számomra ilyenkor kel föl a nap, ilyenkor kezdek magamra eszmélni és az életbe bekapcsolódni. Az éjszakai• munka után későn kelek, az az idő. amelyet a feketekávéig elpocsékolok, afféle semleges zóna a védekező magányosság és a támadó élet ellenséges területei között.

Odakint csönget valaki. A feleségem azt mondja:

— Ez Klári. Telefonozott. hogy ebéd után feliön. Helénkével történt valami, azt akarja elmondani.

— Ki az a Helénke?

— Nem tudom.

Klári fiatal asszony, harminc évvel fiatalabb az uránál, aki jó barátom. Bejön, megcsókolja a feleségemet, szervusz, szervusz, férfiasán megszorítja kezemet, leül, cigarettára gyújt, nagy élvezettel fújja a füstöt, mosolyog.

— Iszol feketét? — kérdezi a feleségem.

önt is már. Klári csücsöríti a száját, mert a fekete forró. Boldogan szür- csöli. Ragyog a szeme. Nagyon csinos. Űj tavaszi kalapja van, világért sem venné le platinaszőke fejéről. Megkérdezem:

— Mitől olyan csinos

ma?

Szemrehányóan néz rám:

— Mindig csinos vagyok. Talán azért tét szék ma jobban, mert szomorú vagyok.

— Ezzel a jókedvvel?

— Ez külsőség csak. Fegyelmezettség. Hallottátok, mi történt Helénkével? Rémes! Borzasztó!

Nem, nem hallottuk Tőle fogjuk hallani. Ügy tudom, ezért jött. Klári most csakugyan elszomorodik, lassan, meghatottan mondja:

— Kérlek, tegnap délben bent jártam a városban ... Amikor elmentem hazulról, rettenetes dilemmában voltam, hogy mii vegyek föl. Sütőn a nap. de nem meggyőződéssel, az ég felhős volt, az idő valami bizonytalan ingadozás volt tél, tavasz és nyár kö-