Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-11 / 102. szám
4 WÓG1ÁP 1964. június 11. esütörtSk A holnap tanárai között Egerben Történetek Somlay Arth úrról EGERBEN a több évszázados tanárképző főiskola falai között járunk. A hűvös folyosón itt is, ott is ünneplőbe öltözött diákok. Most vannak az év végi vizsgák — magyarázza Németh László, a főiskola KISZ-titkára. Egy ajtó előtt álló diákcsoportríál megállunk. — Miből vizsgáznak? — érdeklődöm egy kislánytól. — Dialektikus történelmi materializmus. — És izgulnak? | — Nagyon. — Ugyan mit izgulsz — lenik meg a népszerű kis füzet, amelynek mondanivalója és célja, hogy az olvasó megismerje a rák lényegét, tulajdonságait és keletkezésében szereplő okokat és megmutatja a A szerző eddigi munkássága során bebizonyította, hogy a szívbetegségeknek kiváló ismerője. Üj műve a laikusoknak készült, azoknak, akik szívbetegek vagy ügy érzik, hogy azok. A könyv mindenki számára érthető, közvetlen stílusban tárgyalja a szív felépítését, működését és mindazokat a rendellenességeket, amelyek vele kapcsolatban előfordulhatnak Megmutatja a szívbetegségek sokrétűségét és azt hogy megnyilvánulásaikban és gyógymódjaikban mennyire eltérnek egymástól. A mű kellemes stílusa' logikus felépítése és bő szakismereteket1 rejtő tartalma mellett még egy fölöttébb hasznos tulajdonsággal is rendelkezik: közvetlenül segíteni akar a nyugtatja egy társa. — Marika jeles tanuló, társadalmi ösztöndíjas — magyarázza tovább — nógrádi kislány. — Mindjárt be is mutatja Gáspár Máriát. Ivitz Lászlóval az emeleten találkozunk. — Negyedéves főiskolai hallgató — mondja a KISZ-titkár. Már nem sok választja el attól, hogy megkapja a tanári diplomát. Ha végez, hazamegy a megyébe. A FŐISKOLA előtti parkban találkozunk Faragó Borbálával. Jánosakná- rói jött Egerbe, hogy mint végzett matematika-fizika rák elleni védekezés hatásos módjait. A könyvecske őszinte hangja tükrözi a szerző szándékát — nem elkendőzi az igázságot — egyben azt is megismerteti, hogy az igazság nem is olyan riasztó. szívbetegségben szenvedőkön, hasznos tanácsokat ad számukra, hogy miként alakítsák ki életüket. szakos tanárnő menjen vissza a megyébe. Borbála is a jeles tanulók listáján szerepel. Délutánra elpihentek a vizsga-izgalmak, a barátságosan berendezett KISZ- klubban beszélgetünk jövendő tanárainkkal. Bárány Julianna varsányi kislány, ha végez a szé- csényi járásban szeretne elhelyezkedni. Lugosi Ilona a szénbányászati tröszt társadalmi ösztöndíjasa. Gápár Ilona, Nemes Péter, Miklós Bertalan és még többen —» mind otthon, Nógrádban akarják kamatoztatni, amit itt tanultak. A TANULÁS és tanulmányi előmenetel után érdeklődöm. A jelenlévők szinte egyszerre mondják: Szikszai Mária — aztán gyorsan magyarázzák —, ő is nógrádi kislány, cseszt- vei, de most nincs jelen. Ő a főiskola egyedüli kitűnő tanulója, a Népköztársaság ösztöndíjasa, ami ezer forintot jelent havonta. Búcsúzunk. Viszontlátásra Nógrád megyében az iskolák katedráin. Szenográdi Ferenc FAISKOLA-TABLÓ (Szegő Gizi rajza) Üj könyvek Rodé Iván: Őszinte szavak a rákról Harmadik kiadásban jeGábor György: Szívbetegségekről — szívbetegeknek jVemrégiben összegyűli 11 Somlay Arthúr, „szakmai” nevén, „Argyel” több híve, évtizedekig bizalmas barátja. Egy régi, színházi emlékekkel zsúfolt, kedves szobában a nagy színész emlékét idézték. A forgalomban levő, s a könyvekbe is bekerült Somlay anekdoták szerint Argyel szenvedélyes, robbanó temperamentumú ember volt, akinek gyakran voltak pénzgondjai. Ez a tulajdonság és ez az állapot valóban jellemezte őt, de tudni kell azt is, hogy Somlay nemzedékéből nem volt talán egyetlen magyar színész sem, akiben annyi szív, annyi igazságszeretet lett- volna, mint éppen benne. Mindig a meghurcoltak, az ártatlanul hajszoltak oldalán állt, s kevesen tudják róla — egy régi rendezője elevenítette fel a „Som- lay-esté”-n —, hogy amikor 1944 nyarán üldözötteket tereltek át az utca egyik oldaláról a másikra, Argyel magából kikelve rohant utánuk, mindenét odaajándékozta a szerencsétleneknek és üvöltve szidta a fasisztákat. Különös véletlen, hogy nem hurcolták el őt magát is. A kitűnő zeneszerző még arról beszélt, hogy Somlay — nem sokkal halála előtt — egy csomó pénzt adott fel szűkölködő ismerőseinek. Gondosan kitöltötte a cédulákat, ráírta: „Feladó: Somlay Arthúr”, aztán barátjával együtt elhagyta a postaépületet. És kinn az utcán így szólt a komponistához: — Most pedig, kérlek szépen, szerződtess nekem egy húszast... ^ zerződtess ne- ^ kém...” Kedvelt kifejezése volt ez, baráti kölcsönök kérésekor. Egyszer azonban — még a felszabadulás előtt — valóban szerződéskötésre várt egy nyári délután, a dunaparti kávéház teraszán. Viszonylag nagy pénzt kellett kapnia és „ MHOfTifi Második fejezet Á REJTÉLY TOVÁBB BONYOLÓDIK — Érdekes eset — mondói. ta tűnődön. — Televíziós műsor leradírozása, és maszek műsorral való helyettesítése még nem fordult elő a prakszisunk- blan. Műszakilag miként vihető ez keresztül? Erre a kérdésre a másik látogató* a Televízió mérnöke felelt. — Kérem — igazította meg aranykeretes szemüvegét — engem is nagyon meglepett. Bevallom, ilyesmiről én sem hallottam, erre alkalmas híradástechnikai berendezést nem ismerek. Elméletileg elképzelhető, hogy azonoß frekvenciájú, de ellentétes potenciállal rendelkező sú- gárhatásra neutralizálódik, eltűnik a katódsugárcsőben a központi műsor, és helyette más képanyag jelenik meg. Sőt, amint a tegnapi eset bizonyítja, ez már nem is csak elméletileg lehetséges. Túlzottnak tartom azonban azt az aggályt, hogy a .tettes nagyobb területre is ki tudná terjeszteni működését. Ebben az esetben már olyan teljesítményekkel és berendezésekkel kellene operálnia, amik a rejtőzést lehetetlenné teszik. — Ez némileg megnyugtató — jelezte felállással a beszélgetés befejezését az őrnagy. — A nyomozást természetesen haladéktalanul megkezdjük. A fejleményekről értesítem majd az elvtársakat. A látogatók is felemelkedtek helyükről, búcsúz- kodtak. — Egy pillanatra! — szólalt meg ekkor a köpcös emberke, aki mindez- ideig némán, szinte észre sem vehetően kuksolt az egyik bőrkarosszék mély ölében. Ügy olvadt fel benne, miként a kaméleon veszi fel a környezete sziliét, és válik láthatatlanná. Jellegtelen, pufók arc, naiv pillantást porcelánkék szemek. A két televíziós meglepetten nézett össze. Teljesen megfeledkeztek arról, hogy már kezdettől itt ült és a rendőrtiszt be is mutatta nekik. — Két kérdésem lenne. Amint az önök előadásából kiderült, a szemtanúk egybehangzó állítása szerint, a műsoron kívüli adásban az a kövér férfi egy láthatatlan nővel enyelgett. Mire alapozták a nézők, hogy a férfin kívül egyáltalán tartózkodott még valaki a szobában? És miből következtettek arra, hogy a láthatatlan partner nő? — Ez nagyon érdekes momentum — reagált élénken a mérnök. — Különleges felvételi trükk lehetett. Látták a nőnek minden ruhadarabját, melyeket a test formái kitöltöttek. Tű- sarkú cipőit, nyakláncát, még a fülbevalóit is látták, de az arcából, testéből — semmit. Énnek ellenére teljes illúziót keltőén mozgott, cigarettázott, ivott, csókolózott. — Beszélt is? — Ö nem, csak a férfi. — Mit mondott? — Becéző szavakat gügyögött. Aranybogár, csillagvirág, misimókus, imádlak stb. A kis köpcös szorgalmasan jegyzett pepitafedelt gyűrött noteszébe. Most felnézett. — A második kérdésem: felismerte valaki a kövér férfit a lakók közül? — Meglehetősen sötét volt a kép — tájékoztatta készségesen az osztályvezető. — És mind azt hitték, hogy valami új magyar filmből vagy filmszaa társaságában levő zeneszerző nyugtatta: nem kell izgulni, a producer biztosan jön, nincs még négy óra. Ám pontosan négy órakor — a producer helyett — egy nyári viharzápor érkezett meg. Argyel nagyon nem szerette a záport — a mennydörgés meg különösen felborzolta. De mert a kávéház fedett része zsúfolásig tele volt, Argyel és barátja az ajtóban várta, hogy vé- geszakadjon az égzengésnek. A zeneszerző csodálkozására a színész csak akkor robbant ki, amikor az egyik mennydörgés — késett. Argyel felkészítette idegzetét a félelmetes hangokra, de ha már áznia, s szorongania kellett, (és a vihar miatt a pénzes ember is késett) legalább a mennydörgés ne késsen. És éppen ezért egy pillanatnyi vihar-szünetben futott ki a terasz vízben ázó asztalaihoz, felborított vagy hármat és így kiabált: — A fene egye meg Edison Alva Tamást! — Hiszen — ugye — ha Edison nem találja fel a filmet, ő most nem várna itt a filmesre. és nem kellene áznia és idegeskednie. • Egyszer előadás után meghívott magához egy csomó embert. Maga ment a konyhába pörköltet főzni, igenám, de nem volt otthon liszt a galuskához. Az ötödik emeleten lakó Argyel — éjiéi fél tizenkettő volt — leküldte feleségét az első emleten lakó színész-kollegájához: kérjen kölcsön lisztet. A készséges lakótárs — szintén kitűnő művész — felüzente: mindent átkutatott, de nincs liszt a házban. Argyel elsápadt. — Ez mar mégis csak sok! — morogta, kilépett az erkélyre és ezt süvöltötte bele a nyitottablakos, nyári éjszakába: — X. Y! Hát micsoda példátlan, hanyag színész- virtcsaft van nálad? Még liszted sincs?... • C zínháztörténelmi tény, hogy Csortos Gyulát nem nagyon szerette, Hegedűs Gyulát viszont úgy tisztelte, hogy —v haláláig — kalaplevéve köszönt a Vígszínház előtt álló — mellszobornak. Beregi Oszkárt is becsülte, de azért — egyszer régen — megvert egy embert, aki ragyogó képpel lépett oda hozzá és hogy kifejezze hódolatát az akkor még fiatal színésznek, ezt mondta: „Maga egy második Beregi...” Tény- való az is, hogy Rátkay Mártonnal évtizedekig haragban volt, amíg... Amíg egy darabban — nem sokkal mindkettőjük halála előtt — össze nem kerültek. Rátkay, hogy megnevettesse haragosát, ösz- sze-vissza fintorgott. Argyel — mint később megfogalmazta — hősiesen tartotta magát. „Csak nem fogok röhögni a stepszli miatt!” Aztán figyelmesen nézte régi kollégája arcát és úgy tapasztalta — ahogyan azt szintén, később ki is fejtette — hogy a festék és a fintorok rétegei mögött a betegség, a bánat és egy kicsit már a halál ül azon az arcon. Megrendült és — a jelenethez egyáltalán nem illően — odalépett a „stepsz- li”-hez és megcsókolta. Az ügyelő rögtön felírta, Argyelt száz forintra büntették. Szó nélkül kifizette. Június második felében nyit a balassagyarmati szabadtéri színpad Balassagyarmat nyári kulturális életében nagy segítőnek Ígérkezik már az tagra vett színdarabból vágtunk be véletlenül egy szokásos hálószoba jelenetet. De így is nagyon megoszlottak a vélemények. Volt, aki Kazalra esküdött, mások Szendrő Józsefet, vagy Tompa Pufit ismerték fel benne. Csak abban egyeztek meg, hogy az ál- lán kis sebtapasz volt. — Ez a lényeg — bólogatott szaporán a civilruhás nyomozó. — Mert az illetőnek szerintem. oly kevés köze lehet a színművészeihez, mint itt bármelyikünknek. Köszönöm felvilágosításaikat. A látogatók eltávoztak. — Géza — szólalt meg az őrnagy, miután becsukódott mögöttük az ajtó —. úgy látom, ez az ügy felkeltette érdeklődésedet. Éppen neked való mazsola. Semmi nyom. semmi támpont, láthatatlan hő, miegymás. Nem volna kedved hozzá? A köpcös elmosolyodott és kicsit megvonta a vállát. — Értem — váltott át hivatalos hangra az őrnagy. (folytatjuk.) idén a szabadtéri színpad. A létesítmény ugyan nem egészen új, de használatára csak most kerülhet sor, mert a végső befejező munkálatokhoz ebben az esztendőben sikerült fedezetet biztosítani. A Palóc Múzeum szomszédságában levő, pompás fekvésű szabadtéri színpadot és nézőteret körülkerítették s hamarosan a világítási felszerelés is elkészül, így a rendszeres program június második felében megindulhat. Elsőként — június 25-én — az Állami Déryné Színház szerepel a szabadtéri színpadon. Az előadási együttes Kálmán Imre nagyoperettjét, a Csárdáskirálynőt .mutatja be Július 8-án a 'Pestmegyei Petőfi Színpad tart szabadtéri előadást a Nem mindennapi vőlegény című darabbal, majd július 22-én az ŐRI műsoraként Goldoni zenés vígjátéka a Törö! y köt fogtam, ezt követően augusztus 19-én ugyancsak az Országos Rendező Iroda produkciójában a Nevetővendég szolgálat kerül közönség elé. Augusztus 1 26-án a Pestmegyei Petőfi Színpad látogat el ismét a balassagyarmati szabadtérire, amikor Schubert látványos, kedves dalművét, a Három a kislányt mutatja be.
