Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-30 / 118. szám
2 NŐGR A D 1964. június 30. kedd. Papandreu Párizsban, Inönü Londonban tárgyal Ciprusról Papandreu görög miniszterelnök befejezte tárgyalásait a ciprusi kérdésről amerikai és ENSZ-vezetők- kel és hétfőn hajnalban repülőgépen Párizsba indult. Inonü török miniszterelnök, aki , jelenleg Londonban tartózkodik, már vasárnap este találkozott Home miniszterelnökkel és Butler külügyminiszterrel. New York-ból történt elutazása előtt Papandreu nyilatkozat formájában közreadta azt a levelet, amelyet Makariosz ciprusi köztársasági elnökhöz intézett. Kormányunknak álláspontja — hangoztatta Ciprus feltétel nélküli függetlenségének kivívása, beleértve az önrendelkezési jogot és a török kisebbség jogainak szavatolását. Győzelem yagy mégsem? Ismeretes, hogy 1964. június 19-én, 83 napos vita után, az amerikai szenátus megszavazta a polgárjogi törvényjavaslatot. Az Egyesült Államok 18 millió néger polgárá „kezdetnek” tekinti ezt az eredményt, Beach strandján, tömegverekedést provokáltak a fajüldözők a színesbőrűek ellen. Kijelentették, hogy négereknek tilos a fürdés a tengerben. Eddig csak bizonyos éttermekből, iskolákból, nyilvános helyekről amely több már a semminél, de még távolról sem minden. Mindemellett Martin Luther King, a „fekete forradalom” egyik vezetője, örömmel üdvözli a lépést — előre. Örömének, kifejezéseié a „Victory”, győzelem V betűjét mutatás közlekedési . eszközökről tiltották el a négereket. A törvény megszavazása után még a tengert sem engedélyezik nekik... Ezüttal azonban a négerek oldalán olyan fehérek is harcoltak, akik hívei az egyenjogúsításnak. Számuk ja Ujjaival a törvényjavaslat megszavazása után. Ismételjük: ez június 19-én történt. Egy nappal később, iú- lius 20-án, amint az UPI írásban és képben jelentette, a fajüldözők sietősen megmutatták, mi a véleményük az éppen megszavazott polgárjogi törvény- javaslatról. A floridiai ten- perparion, st augustine — remélhetőleg — egyre nagyobb lesz. Azt nem lehet megállapítani, hogy a rendcsinálás céljából kivezényelt rohamrendőrök minek a hívei, ök, képünk tanulsága szerint — kivétel nélkül kiosztják a gumibotos, „igazságot” fehérnek és nem fehérnek egyaránt. De főleg a feketéknek. (k. a.) Papandreu hangsúlyozta, hogy a török kormány — az ENSZ alapokmányának megsértésével — invázióval fenyegetőzik. — Bizonyos, ú°gy az invázió háborút jelentene — írta a miniszterelnök, majd sík- raszállt a ciprusi ENSZ- erőkkel való együttműködés szükségessége mellett. Inönü török miniszterelnök Ciprusról folyó londoni megbeszéléseinek célja — itteni értesülések szerint — „inkább kölcsönös tájékoztatás és egymás álláspontjainak megismerése, mint konkrét megoldási tervek”. Ügy tudják, hogy az angol kormány a zürichi szerződéseket szavatoló, három hatalom, (Anglia, Görögország és Törökország) miniszterelnökeinek tanácskozását pártolja.! Inönü nyilván ki akarja használni a végsőkik Törökországnak, Törökországnak, mint a NATO-ban és CENTO- ban helyet foglaló kulcsfontosságú földközi-tengeri országnak teljes befolyását és egyelőre szívósan ragaszkodik Törökország ciprusi beavatkozási jogához a zürichi szerződésék alapján. A török miniszterelnök zord hangú sajtónyilatkozataiban kijelentette: „Nem tűrjük, hogy szövetségeseink megcsaljanak bennünket. Ha új javaslataik vannak, látni akarjuk írásban azok pontos szövegét. ft/f'cto ** NAGYVILÁGBÓL Anglia, Skócia és Észak- Irország számos városából érkeztek tüntetők hétfőn a skóciai Fasljce helyiség közelében épülő atomtengeralattjáró támaszponthoz. A mintegy ötszáz tüntető Glasgowból indult a támaszpont felé. Útközben egy kisvárosban a békemehet résztvevői gyűlést tartottak. A szónokok követelték, hogy Anglia mondjon le a nukleáris fegyverekre támaszkodó politikáról. HANOI: Hanoiban vasárnap megnyílt a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzet- gyűlésének új ülésszaka. A megnyitó ülésen Pham Van Dong miniszterelnök tartott politikai beszámolót. Kijelentette, ha az Egyesült Államok beváltaná fenyegetéseit és bombatámadást tetézne a köztársaság területe ellen, a támadásra adott válasz az Egyesült Államok szégyenteljes veresége lenne. SAIGON: A saigoni amerikai katonai parancsnokságtól származó értesülés szerint vasárnap heves összecsapásra került sor a dél-vietnami szabadságharcosok és a kormánycsapatok között a Saigontól észak-nyugati irányban negyven kilométerre fekvő Tracunál. Az eddig érkezett jelentések szerint a védekező kormánycsapatok 15 katonát vesztettek. U Thant Moszkvába látogat Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára a Szovjetunió kormányának meghívására július 28- tól 31-ig látogatást tesz Moszkvában. Áz Egyesült Államok nem nyerheti meg a dél-vietnami háborút Couve de Murville interjúja Couve de Murville francia külügyminiszter vasárnap televíziós táv-interjut adott 4000 kilométer távolságból amerikai újságírók egy csoportjának. A beszélgetést a Telstar közvetítette. A párizsi televíziós stúdióban ülő Couve de Murville és a New York-i stúdióban tartózkodó amerikai újságírók a képernyőn együtt szerepeltek. A NATO sorsával kapcsolatban feltett kérdésre Couve de Murville ismételten annak a véleményének adott hangot, hogy a szövetség jelenlegi katonai szervezete többé-kevés- pé elavult, s hogy Francia- ország többet akar ellenőrizni, saját erői közül, mint a múltban. Szerinte amerika érdekét is az szolgálná ,ha az európai tagállamok (legalábbis a legnagyobbak) — fűzte hozzá Couve de Murville — nagyobb felelősséget vállalnának védelmükért elsősorban békeidőben. Couve hangsúlyozta még, hogy a NATO megalapítása óta jelentősen megváltozott a helyzet, amelyet a szövetségnek figyelembe kell vennie. Ezzel kapcsolatban megemlítette az Egyesült Államok és Franciaország nézeteltéré- réseit. Ezek közül a legmélyebb az — mondotta —, hogy mindkét fél másként ítéli meg a világeseményeket, s a két táboron belül lezajlott fejlődési folyamatot. A francia külügyminiszter úgy vélekedett, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem nyerheti meg dél-vietnami háborúját. Kijelentette: ezt azért fogalmazta így. mert Dél-Viet- namban elsősorban „politikai és lélektani” háború folyik, s a problémát nem katonai, hanem politikai eszközökkel kell megoldani. BRÜSSZEL: Von Haysel nyugatnémet hadügyminiszter hétfőn délelőtt egynapos látogatásra Brüsszelbe érkezett. A nyugatnémet miniszter Paup-Willem Segens belga hadügyminiszterrel folytat tárgyalásokat a két ország közti katonai együttműködésről. Az új független államok és a nemzetközi osztályharc A második világhábo- rú utáni időszak történelmének legjelentősebb folyamata a szocialista világrend kialakulása és erősödése; a nemzetközi osztályharc legdöntőbb frontszakasza ennek megfelelően a szocialista tábor és az imperialista tábor között húzódik. De a nemzetközi osztályharc nem kizárólag két egymással szemben álló főerő harca. Minden harcban jelentős szerepet játszanak az egyes íderők szövetségesei, amelyek jelentősen módosíthatják az erőviszonyokat. A nemzetközi osztályharcban egymással szemben álló két főerő valamelyike mellé szövetségesként felsorakozhatnak a világnak mindazon államai, amelyek — nem imperialsta törekvésű országok — noha még kapitalista berendezé- sűek, mint a volt gyarmati államok. A volt gyarmatok egy része — több ázsiai ország és a latinamerikai Kuba — már szocializmust épít. Ezek tehát nem szövetségesei, hanem részesei, tagjai a szocialista tábornak. Ismét más országok vezető erői viszont, népeik érdekének elárulásával, vállalják az imperializmus kiszolgálását, a „szoros szövetséget,,. Bábkormányok ezek, mint amilyen Dél-Korea, Dél- Vietnam ellenforradalmi úton hatalomra került kormánya, vagy mint amilyen például az a kongói kormány, amely a szocialista országokkal való kapcsolatok szabotálása és példátlan provokációkkal való zavarása mellett korlátlan teret enged egyes imperialista hatalmak gazdasági, kizsákmányoló tevékenységének. De még ezekben, a továbbra is gyarmati sorban élő, jóllehet függetlenné vált országokban is történhetnek változások, s a függetlenség formai elemeinek kivívása, a hazai kormányok megalakulása, az idegen megszálló hadseregek — vagy azok egy részének — távozása stb. megkönnyíti a haladó erők tevékenységét. És hogy ezek az erők egyes esetekben valóban rendkívül számottevőek lehetnek, azt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az Amerikai Egyesült Államok dél-vietnami politikai és katonai csődje. nyilvánvaló, hogy a volt gyarmati országok antiim- perialista, felszabadító nemzeti harcban álló népei nem kevésbé szövetségesei a szabadság erőinek, támaszai a szocialista tábor célkitűzéseinek, mint a nyílt gyarmati uralommal szem- beszálló angolai, mocambi- quei vagy a faji megkülönböztetés rabszolgapolitikáját folytató kormánynyal harcban álló délafrikai tömegek. A volt gyarmati országok nagy része azonban nem vállalja a nyílt szövetséges szerepét sem a szocialista, sem az imperialista táborral. Jelszavuk az el- nem-kötelezettség és a semlegesség. Legtöbbjük azonban a „semlegességen,, csak az osztályellentétekből fakadó világnézeti harc kérdésében való állástnem- foglalást érti. Ezt azonban ugyanakkor többé vagy kevésbé határozott állásfoglalásuk kisérheti — a haladás álláspontja mellett — az imperialista és szocialista országok közötti több vitakérdésben. Ilyenek: a gyarmatosítás elleni harc; népek egyenjogúságáért vívott küzdelem; fellépés a világkereskedelemnek az elmaradt országok hátrányára való alakulása ellen; politikai hadjárat a békéért, a leszerelésért, az atomkisérletek ellen stb. Mivel azonban ezen országok jelentős része kapitalista berendezkedésű ország, maga az a tény, hogy döntő jelentőségű nemzetközi kérdésekben nem menetelnek együtt a kapitalista társadalom főerőivel, az imperialista hatalmakkal, hanem sok kérdésben szembekerülnek velük, semlegességüket már magában is haladóvá, antiimperialisává teszi. Ez gyakorlatilag ugyanis azt jelenti, hogy a nemzetközi osztályharc fő frontja még állami síkon sem a szocialista és a kapitalista országok között húzódik, hanem a szocialista és az imperialista országok között; ennek következtében nem kevés kapitalista állam egyes fontos nemzetközi kérdésekben szembekerül a vele világnézetileg egy oldalon — a kapitalizmus oldalán álló Imperialista országokkal és a szocialista országok álláspontjával ért egyet. Bizonyítja ezt számos ENSZ-beli szavazás is, így például a gyarmatrend felszámolása, vagy akár Kína ENSZ-tagsága kérdésében. Az „el-nem-kötele- zettség„-nek olyan értelmezése azonban amely egyenlőségjelet kíván tenni a két tábor közé, kerülve ezzel minden határozott állásfoglalást, gyengítve a felszabadult volt gyarmatok an- tiimperializmusát, éppen ellenkező előjelű, .valójában reakciós törekvés. Persze, az imperializmus fojtogató gyarmati rendjéből kiszabadult országok skálája széles. S itt nem is csak arra a két „végletre gondolunk amelyek egyikét a dél-vietnamihoz hasonló imeperialista bábkormányok képviselnek, másikat például a Vietnami Demokratikus Köztársaság vagy más szocialista volt gyarmati illetve félgyarmati ország. Széles a skála e két véglet között is; a jelentős nemzeti tőkés osztállyal, néha már kialaku-
