Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-20 / 110. szám
1984. Június 21. vasárnap NÖGSAD 11 ácz Jani reggel háromnegyed hétikor belép az öltözőbe. Leveszi sapkáját, és köszön, jóllehet még nem volt rá eset, hogy viszonozták volna a köszönését. Lehámozza. magáról a téli kabátját, és beakasztja a szekrénybe, aztán leveti a ruháját, és az is beakasztja. Munkaruhát ölt. Utoljára a felső' polcra helyezi a táskáját, fejére meg a vastag harisnyaszárból készült dinnyehéj-sapkát, ami nemcsak f éj fedőnek való, hanem arra is, hogy jelezze Jani esztergályos mivoltát. És cigarettára gyújt és megy a műhelybe. Harmadik hete, hogy így kezdi a napot. A kezdet elég jó. De már, ami utána következik, abban hiba van. Társai odamennek a gépükhöz: ellenben Jani csak ténfereg és leskelődik a nagy csarnokban. Mindenütt láb alatt érzi magát, ezért nincsen nyugta, folyvást csiszeg-csoszog, és nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy semmi dolga nem lévén ő csak lopja a napot: és kétségbeesett buzgalommal figyel, és mereszti a 6zemét, hátha mégiscsak int neki valaki, hátha mégis kap egy kis munkát. Ez a „munka” rendesen annyiból áll, hogy odanyújt egy darab acélt, egy szerszámot: vagy lohol a raktárba: vagy ebédet melegít, vagy pedig által ugrik a gyári büfébe cigarettáért. De még ez is valami. Jobb a semminél. Mert állni, várni, esengő pillantásokat küldeni a gépre hajló munkások hátaközepébe: és elcsoszogni a csarnok déli végében, onnan meg vissza az északiba, és közben remélni, hogy na, most történik valami, de végre is nem történik semmi: hát ez rettenetes! — ez egészen kiforgatja az embert, és lassacskán megutáltatja vele a helyet, ahová lép, és önmagát és mindent... Hogyisne! — munkáüan munkaidő: egy merő szerencsétlenség az egész. Dehát szerencsétlen volt az indulás is. A művezető lehozta ide a hetes műhelybe. Rácz Jani — darálta sebesen, mert a művezető mindig siet — falusi gyerek, a...a... a na hol is? — valamelyik technikumban végzett, nem látszik rossz gyereknek, csak kuka egy kicsit, na jó munkát elvtársak, majd visszajövök... És elment. Jani pedig ottmaradt. Félénken, izgatottan, kicsit valóban gyámoltalanul. — Szóval, falusi vagy? — szólt valaki. — Igen — felelte Jani. — Hát akkor — nevetett az a valaki —, tudsz hurkát esztergálni, mi? Meg páros kolbászt, mi? Mindenki nevetett. Jani megérezte az érdes tréfából előszűrendő barátságos szándékot, és ez jól is esett neki. Mégsem tudott felelni, és fölengedni sem tudott, csak állt az ajtóban, félszegen mosolyogva, sapkáját gyűrve. Tehet ő róla, hogy ilyen? Eleget csúfolták az iskolában is a lányos természete miatt... De ha egyszer ilyen! Sajnos. Elég az hozzá, hogy a műhelybeliek még kérdezték, ugratták, és próbálták szóra bírni: hanem ettől csak jobban izzadt, és mélységesebben hallgatott. Végre is egy köpcös ember (később tudta meg, hogy Ku- rucnak hívják, lemondóan legyintett: á, nem Jani ez... csak egy kis mafla...) Ez aztán rajtaragadt. Talán el is felejtették az igaza nevét! Kis mafla. „ ez ő. Nemcsak névszerint, valóságosan is. A műhely kis maflája. Semmire való, csak szalajtam lehet, de rábízni semmi komolyat, mert ez egy kis mafla... Ugorj, kis mafla! - ez az egész, ezért van itt, sen- mi másért. És ő ugrik. Fut a büfébe, és útközben fel- lázad. Kigondolja, hogy visszajövet megáll a műhely közepén, és azt mondja fennszóval: szaktársak! - nem vagyok én kis mafla, tudok én esztergályozni, adjanak a kezembe valamit! - hát ezért tanultam én, hát meddig leszek én a műhely küldönce? De amire odanyújt2ötí, de volt valami enyhe lyel délután orvoshoz viszi őszi zimata is. Szóval se- őket. A Vörösmarty téren hogyan sem illett az új im- leszálltam és befordultam priméruhámhoz. A spárga- a Váci utcába, valami ol- színű zsák-vászonruhám vasnivalót akartam venni, korainak bizonyult, a nyári tudod, hogy egy igazi hermelinbundám pedig me- öröm van csak, a jó könyv, legnek. Hosszú, izgalmas Ajánlták nekem azt az új tanakodás után kénytelen angol regényt Izétől és voltam a sötétkék gyapjú- azt az új magyar költőt zsorzsett-komplém mellett is. sokáig haboztam, me- dönteni, a sötétkék nyúl- lyiket vegyem meg, amikor szőrkalappal, a nyaknál a egy kirakatban szerencsé- fehér kaméliákkal, sötét- re megpillantottam egy kék antilopcipővel. isteni vieux-rose francia Felültem a 11-es autó- muszlin-zsebkendőt, kis buszra, a statisztika előtt zöld fokszikkal, hát azt átszálltam a 9-esre, a Lánc- gondoltam, mit tépelődjek hídnál fölszállt a Blanka tovább bementem, mgg- a nörsszel és a két három- tudakoltam az árát, egy éves ikerrel, rém édesek kicsit elájultam aztán voltak egyforma rózsaszín gyorsan megvettem. A lel- transzparent-ruhácskában kiismeretfurdalástól ret- ugyanolyan főkötővel és tenetesen kimerültem, rózsaszínű kis gyapjúka- megéheztem, bementem a hátban, fehér glasszé, fe- Zserbóhoz, ittam egy po- kete lakkbetétes cipőben, hár vermutot, ettem egy kezdődő lúdtalppal, amely- libamájpástétomot és egy Dobozy Imre: KIS MAFLA ja a cigarettát, és vállára ütnek, hogy jól van, kis mafla. .. oda a lázongás, elgyengül és csak mosolyog szé- gyellősen. Egyedül az öreg Kátolyi nem szólítja őt kis maflának. Azt mondja: te. És Jani még ezért is hálás. És százszor elhatározza, hogy megkéri Kátolyit: értse meg őt, segítsen rajta... és csak egyszer, egyetlenegyszer szólítsa szaktársnak... De ez a Kátolyi, ez olyan jó ember, csupa szív még a nézése is, hát ezt meg azért nem akarja háborgatni, mert olyan jó ember. Vagyis marad minden a régiben. »Egy nap azonban a művelettervező irodába hívják Kátolyit. (ö a legidősebb munkás a műhelyben, őt szokták hívni, ha valami nagy dologról van.szó.) Kátolyi féltengelyeket esztergál. Egy tengely éppen bent van a gépben. Az öreg elnyomja cigarettáját, zubbonya zsebébe süllyeszti a szemüvegét, és már nyúlna a kapcsolóhoz: de meggondolja magát, minek álljon a gép, visszajön ő mindjárt: és int a ténfergő Janinak, te, ügyelj a gépre! — egy perc, és én itt vagyok! Jani elbámult, üól hallotta? Jól kellett hallania, mert az öreg elmegy. Nincs más hátra, gyerünk a géphez. Ha csak egy percre is, mégis rábízták! — ha nem is nyúlhat hozzá, mégis ott van mellette. Nézi a vékonyan kunkorodó aoélforgácsot. Hallja a sustorgó duruzsoJást. Réteszi a kezét a befogófejre: nézi a gép gyenge remegését ányszor elgondolta, hogy majd itt áll, és most igazán itt áll. Neki forog a gép — jut estébe, és egy pillanatra felfénylik a szeme —, neki dolgozik, az övé.,. Azt csinálhatna vele, amit akar, kikapcsolhatná, bekapcsolhatná, gyorsíthatná, új darabot foghatna bele ... De, hogy is merészelné ő? A kis mafla? Pedig tudja, hogy mit kéne tenni. Kezében érzi a mozdulatot, a befogást, a kés beállítását, a kapcsoló halk kattanását... ó, de tudná, de nagyon tudná! - és nem hibázna el semmit,jól megmérné a kész tengelyt, kétszer is, nagyon pontosan, és aztán fogná az anyagot, és... De nem. Nem lehet. Ezt nem bízták rá. Vissza jő az öreg, és meglátja, hogy ő piszkálta a gépet, és jobb nem is gondolni rá, hogy akkor mi lenne. A tengely forog a gépen. Fele van hátra, vagy már annyi sem: és csak forog, a kés sima, fénylő csíkokat hánt le róla, kétperc múlva az anyag végére ér. Kátolyi nem jő. Mi legyen? Mi lenne. Végre is, nem olyan nagy baj. Egy kattanás, a gáp megáll. Megáll... Elhallgat... De miért álljon meg? Miért? Jani az ajtóra pislog. Onnan kellene jönni a Káto- lyínak, de nem jön. Hol marad? Hát nem tudja, hogy új tengelyt kell befogni a gépbe? Senki nem figyel oda, az emberek el vannak fog-. fogasos-szendvicset, t.a- értelme annak, hogy ne lálkoztam Bubival, nem aludjak el rögtön ... Ismeborzasztó, hogy egy ilyen red Józsit. Képzelheted, tehetséges fiú már délelőtt milyen ritkán iszok este a cukrászdában ül, mint feketét... hálójában a pók, és agyon- Feleségem angyali türe- beszéli a nőket, belém is lemmel hallg tja ezt a annyit beszélt, hogy elkés- csámcsogást. Engem meg- tem az ebédről. Józsi dü- száll az ihlet. Lábujihe- höngött, pedig jó ebédet pt/en kilopózok a szobából, főzettem neki, zöldborsó Klári észre sem veszi. Le- levest, spárgát és rántott ülök íróasztalomhoz, be- csirkét, a spárgához majo- mártom toliamat, a tintá- nézt, én keserűen csiná- ba. Az ebédlőből halk lom, sok olajjal, olaszo- zsongást hallok. Klári be- san... te hogyan csiná- szél. ágról ágra szökdécsel, lód? Különben ne is mint a mese tarka m-dara, mondd, én is titkolom a amely a megszédült ván- receptjeimet, ha már mu- dort mind beljebb csaló- száj valakinek átadnom, gatja maga után a renge- inkább kihagyok belőlük teg félelmetes mélyébe, valamit. Ezen vesztem ősz- Imi kezdem azt az izgal- sze Máriával. Ez a fekete más történetet, amelyet is milyen jó! Kérek még most hallottam Kláritól. A egy kicsit, délben szere- történet címe: tem, este olyankor iszok — Mi történt Helénké- csak. amikor van valami vei? lalva a munkájukkal. Még húsz-harminc fordulat... még tíz... Jani a kész tengelyhez nyúl, és beleszédül abba, amit gondol. Lehunyja a szemét Érzi, hogy a tenyere csupa verejték. Csak itt volna az apja! — vagy Mihalik elvtárs, az iskolai műhely vezetője! De egyik sincs itt. Csak ő van, itt, egyedül, a kis mafla... Kis mafla? anit elönti az indulat. Kis mafla! Úgy! Hát majd meglátjuk... És tölti magába, fújja, borzolja dühét, hogy el ne múljon: hogy egy csepp félelmet se érezzen, mert amit most csinál, még olyat nem látott a hetes műhely. Még nem! Kuruc odapillant, de csak úgy szokásból, már vissza is hajol a gcpe fölé. Nem vett észre semmit Jani sóhajt. Ha tudnád! — gondolja — ha sejtenéd! És kívánja most már, daccal, követelőzve, hogy sikerüljön, hogy mire a Kátolyi visszajő, már az ő tengelye forogjon a gépen. Az övé! Megméri a kész tengelyt. Nem remeg a keze. Hirtelen elmosolyodik: oly gyorsan, simán egyszerűen megy minden: leállítja a gépet, kiveszi a megmunkált tengelyt, befogja az új anyagot, kapcsol: és rágyújt, fújja a füstöt, és nézi a kunkorodó aoélforgácsot, mintha semmi sem történt volna. Pegig hát mi minden történt! Kiáltani tudna: emberek, idenézzetelk! De nem kiált. És nem is mozdul. Eszébe jut, hogy még semmit sem csinált, még hibás lehet az anyag, és elpattanhat a kés, és mindenféle szörnyűség történhet. Ettől beléje áll a félsz. Kezével, szemével, idegével, siettetné a gépet: forogj, rohanj, gyorsan, gyorsabban! És gondolatban könyörög neki: ne csinálj semmi bajt, drága aranyos masiám, gondold meg, ha itt. valami hiba lesz, én világgá megyek... De a gép nem rohan. Egyenletesen dolgozik. Mint az előbb. Jani izzad. Mászik - szidja a gépet -, rossz nézni. .. Elaludt, vagy mi van vele? Rettenetes ez a lassúság, ez mindjárt megáll... Persze, mert az ő munkája van benne, mert a szegényt az ág is huzza, most ráér a masina, csak ballag... mindjárt itt lesz az öreg, és ha észreveszi, hogy mi történik itt... —Na, te? - hallja maga mögött Kátolyi hangját. Jani nyel egyet. Most meg fogja mondani. Mindent megmond! Többé nem lesz kis mafla... Lendíti a karját, hogy a tengelyre mutasson, és már formálódik benne a szó, hogy az enyém! — de Kátolyi aki egy kicsit szórakozott (az esze még fönt időzik az irodában) elégedetten mormogja: — Na ügyi? Mondtam, hogy mindjárt jövök: még végére sem ért. ani tehát nem mer szólani, jókor van, még nem ért a végire... Azonban eközben mégis a végére ér. Kátolyi fölteszi a szemüvegét. vár egy pillanatig, aztán kikapcsolja a gépet, fogja a tengelyt,és odahelyezi a padra. És ekkor megmerevedik. Két tengely volt készen, most meg négy van, hát hogyan lehet a kettőből négy? Háromnak kéne lenni... vagy nem? Dehogynem, a teremtésit! — Hű, az anyád! — kap észbe hirtelen, és Janira mered. — Te! A fiú arca csupa tűz. Most kéne odacsapni a padra: igen, én voltam! - és ha rossz, üss agyon! De nem tud, nem mer, csak nézi izgatottan, hogy a öreg mint ragadja fel azt a negyedik tengelyt, és mint vizsgálja hol közelébb, hol távolabb tartva magától, és fogja a sub- lert és méricskél: és végigsimogatja, még tán meg is szagolja azt a fénylő acéldarabot. És akkor nagyot kiált: — Mit csináltál! Jani véli, hogy a csarnok teteje rogyni kezd lefelé. Mit csináltál! - ó, jóságos ég, ha így kezdi az öreg, hogy mit csináltál... akkor baj van, nagy baj. Vége a világnak. Elfuseráltam a tengelyt. Kész, nincs tovább.. Kátolyi meg, csak rázza a tengelyt az orra előtt, és kiabál: — Mit csináltál? Felelj már! Hát nem tudod? Egy tengelyt csináltál, szakikám! — a teremtésit, erre iszunk egyet hazafelé! Még az arca is kipirul az öregnek. Nahát, mi telt ettől a kis Szeplőstől! Homlokára tolja a szemüvegét, és nevet, és mutogatja a tengelyt az odasereglő embereknek: hű, az anyját, mit csinált! Kuruc is kézenfog- ja a tengelyt, meg is méri a sublerrel, és tapogatja, és ő is azt mondja: — Hű, az anyád! Na nézd csak, a kis mafla! De már erre elkomolyodik az öreg. — Micsoda? Mi beszéd ez. hogy kis mafla? Adok én nektek! És fogja a gyereket, és húzza az ajtó felé: — Gyere csak, megyünk a művezetőhöz. Gépet kapsz! Majd aztán megmutatjuk, szakikám, hogy mit tudunk! Jani ragyog. Homlokán és orrahegyén szinte világítanak a szeplők. ípked az öreg oldalán, és valami nagyot szeretne tenni, valami elmondhatatlan nagyot. De nem jut eszébe semmi. Be mégis! Zsebébe nyúl, cigarettát vesz elő, odakinálja Kátolyinak. Elfogadja-e — mert még soha nem fogadta el. Elfogadja! Kivesz egyet a csomagból, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és amikor Jani gyufáért kapkod, az öreg rászól: — Hadd csak. ne pazarold. Itt az én öngyújtóm. És ő szolgál tűzzel a fiúnak.
