Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-03 / 95. szám

{ NÖGRÄD 1964. június 3. szerda Mxirtin Andersen Nexö: MENEKÜLÉS AZ ERDŐBŐL rr talál ennivalót, ha meg-1 jön. így visszafordult és letette a lepényt a ház kü­szöbére. Néhány " lépés után azonban arra gon­dolt, hátha róka talál jön­Tiz évvel ezelőtt, 1954 két és beszélt a faluban sokat panaszkodott, hogy ni és megeszi. Ezért újból június 2-án halt meg a szokásos vigalmakról. minden áldott szombaton visszament és feltette a Minden héten egyszer a kocsmában lődörög. A burgonyalepényt az ajtófél- az asszony megrakott, nagy fiú nem szerette az örök- fára, ahová a kulcsot szok- kosarával elindult a völgy- ké sötét, félelmet keltő er- ták tenni. Aztán 'elindult ben fekvő gyárvárosba, dőt: sehol egy ablak, az erdőbe. De nem a leszállítani a félig kész ba- amelyen át világosság szű- völgybe vezető úton, ha- Finsterberg környékén bákat. Három mérföldes rődne be. Gyűlölte ezt a nem felfelé. Lassan ka- főleg babákat állítanak elő. utat kellett megtennie és farengeteget. De ugyanúgy paszkodva haladt felfe'é. Igen nagy kézügyesség csak késő este ért haza. gyűlölte a babákat- és a Verőfényes dél volt, ami­kéi! hozzá, hogy ezzel a Heinz ilyenkor ébren vár- gyermekeket, akik játsza- kor kiért a legmagasabb munkával az ember meg- ta édesanyját, aki útjáról nak velük. pontra ahonnan gyönyörű A BRIGÁDBAI világhírű dán író, a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő alak­ja. keresse a mindennapi ke- mindig hozott neki valami nyerét. A férj a legkevés- csekély ajándékot. Ha nem bé fontos személy a ház- érkezett meg idejében, a ban. Helyette az asszony fiú tudta, hogy a baba­igen hirtelen természetű kilátás nyílt. ... . , Itt megkereste a lefelé vő“- A. lefegyszerubb dől- vivő utat> rádobta magá,t gok méregbe tudták hozni, és ez lett a veszte. Egy al­szánkójára és hasonfekve meg a gyerekek a fő csa- gyárban nem kapott újabb “ “ a ~ siklott le a völgybe, maga lárifpnn tartók Ezért, a né- munkát é« i<rv kénvtplpn amiKo is ei mögött ha&wa az ismerős ládfenntartók. Ezért a né­bfn errefelé val0' v"óHUbáknak készített leányfe ban áldás. tendukolm. Itt álarcokat jek láttán valóságos düh­A Gessert házaspárnak roham fogta el. Miért is csak egy gyermeke volt, Többször megtörtént, hogy az is későn született. Éve- szegény asszony csak más­munkát és így kénytelen Volt otthon a ba. volt a kővetkező városba bandukolni. Itt álarcokat nem került legalább egy­szer fiúfej ezekre a ba­mögött hagyva az ismerős tájat. Félelem nélkül su­hant bele a bizonytalan­ba. Nagyszerű dolog volt ez a szökés. Még sohasem kig úgy látszott, hogy a há- "aP de.le,lő1tt vet°dött haza. bákra? olyan ellenál-hatat- erezte magát llyen ^ó1' zastársak egyáltalán nem vég e lan vágyat érzett egy ilyen Boldog Balázs fordítása kapnak segítő kezet. De a mert nagy bugyor anyagot fiúfej késZítésére hogy ki. törpe Caryllis addig fog- hozott magával karácsony- zseb!^ésével azon nyombár. lalkozott a Gessert marná- fadíszek készítéséhez. Ezek- nekilátott puha tégla_ val, addig olvasott rá és bo az ezüstös kartonlapok- forma átalakítósához. Az itatta titkos gyógynove- bo es a sok fényes papír- eredménnyel iigen meg nyék levevel, míg végre botcsinálták azokat a csil- yolt elégedvej és amikor szült, amikor más asszo- logo, tarka-barka díszeket ősanyja hazatért, már nyok már nagymama kor- meg karácsonyfa hegyere tö£b tucat fiúfej volt szá- ban vannak. tuende csillagokat. radásra késze^ LegTla_ Gesserték a Leina-völgy Édesanyja sok érdekeset gyobb meglepetésére anyja felső szélén laktak, ott mesélt a távoli városok- nem örült ötletének, ha- ahol a Leina vize lezúdul ról, s a zárkózott fiú fe- nem keserves sírásra fa- a hegyekből. Kis házukat szült figyelemmel hallgat- kadt. Az öntőforma meg minden oldalról fenyőer- ta minden szavát. az anyag el volt rontva, dő övezte. Ha a kisfiú nap- Az asszony néha fiát is és bármilyen nehezére fényre vágyott, messze el magával vitte, amikor árut esett, mégis szólnia kellett kellett barangolnia a ház- szállított. De Heinz .legtöb- férjének. Az apa kegyetle- tól. így idejében meganul- szőr otthon maradt és nűl megverte fiát, úgy ta. hogy fáradságos út ve- egyedül még jobban kel- hogy Heinz majd egy hé-, zet el az örömhöz. lett igyekeznie a munká- tig nyomta az ágyat. Különben ritkán volt rá val. Ahogy így fájó derék­ideje, hogy kifusson a tisz- A magányos latosban kai feküdt, nagy elhatáro- tásra és megcsodálja a ve- gyermeki fantáziája láza- zásra jutott: El kell men- rőfényes világot, mert ko- san dolgozott és annyira nie, ki a nagyvilágba, oda, rán meg kellett dolgoz- megzavarta, hogy egészen ahol nem nő mogyoróvesz- nia a betevő falatért. Elő- mást rajzolt a babafejek- Sző_ ahol a gyermekeket szór a formából kivett ba- re vagy az álarcokra. Elő- nem kényszerítik arra, balesteket rakta ki a ház fordult, hogy elcsépelte a hogy babákat készítsenek tornácára, míg később már babák szemöldökét meg az és ráadásul még verést is maga préselte kis ujjaival álarcok szakállát és jól kapnak. Elvágyott ebből a a formákba az anyagot, mulatott a dolgon, de so- zord erdőből egy szebb vi- Édesanyja azután óvatosan hasem nevetett. Ezek kö- lágba, ahol öröm gyerek­kivette a babákat és lesi- zül az álarcok közül egye- nek lenni. Régen foglalkoz- mította a testük szélét, va- sek nagy sikert arattak az tatta ez a boldogító gon- lamint érd es ^ felületüket, álarcosbálon. Heinz min- dolat és most valóra akar- Ezt az eljárást még nem dig alulra dugta a tréfá- ta váltani, lehetett a gyermekre bízni, ból elrontott álarcokat. De Vasárnap reggel, amikor akit az egyhangú munka ha egyet kint felejtett, azt édesanyja kosaiéval a há- szotlanna es komolykodó- az édesanyja rakta el, tán elhagyta a házat, Heinz va tett- amíg ő aludt, nehogy meg- js felkelt. Apja már kint Ha az apa dolgozni ment lássa az apja. Különben járt az erdőben. Zsebre- az erdőbe és magukra ma- verés lenne a vége, ami az vágott egy burgonyalepényt radtak, az anya kissé fel- anyának fájt volna legjob- majd kis szánkóját elővé­engedett. Régi táncmelódi- ban- ve, futni kezdett, mintha ákat meg szerelmi dalokat Heinz az évek múlásával üldöznék. Már jó darabot énekelt fiának, vagy elme- egyre nehezebben kezelhe- ment, amikor eszébe ju- sélte a fonóban történte- tő kamasszá serdült. Apja tott, hogy édesanyja nem cAa ötle Its fL&KLÍlútéqUL „New York lakóit gondok emésztik, nagyon sietnek és roppant figyelmetle­nek az utcán” — állapítot­ta meg dr Jim Kelley, az amerikai pszihológusok kongresszusán. Hogy állí­tását bebizonyítsa, szokat­lan kísérlethez folyamodott: leült az egyik legforgalma­sabb útvonal sarkán, maga mellé tette kalapját, ahogy a koldusok szokták, és egy fél óra alatt jó sok pénz gyűlt össze a kalapjában. A kísérlet sikere annál meglepőbb, hiszen dr Kelly a kezében kartonlapot tar­tott a következő felirattal: „Vagyonos ember vagyok. Folyószámlám van a bank­ban, aki nem veszi észre ezeket a sorokat, tökélete­sen hülye”. A rohanó em­berek közül senki sem vette észre a vagyonos „koldus” önvallomását. (Czinke Ferenc rajza) Tánczenekari, táncdalénekes és társastánc megyei vetélkedő Salgótarjánban A Lovász József Kultu- gi, balassagyarmati és rális Szemle keretében pásztói járás részvétele, megrendezték Salgótarján- A vetélkedő ennek elle- ban az amatőrök megyei nére mindkét ágban elég tánczenekari táncdaléne- sz;nvonaiasan alakult, s a kés, és társastánc verse- zenekarok közül kettőnek: nyét. Szembeszökő észrevétel­ként lehet megállapítani, hogy a táncverseny iránt a Salgótarjáni Üveggyár és a Nagybátonyi Ritmus együttesnek sikerült az aranyérem megszerzése. az előző évihez képest igen Az értékelés szerint az komoly számszerű vissza­üveggyári tánczenekar ze­eses mutatkozott. Salgótar- igényesség, a tolmácso- ián Bevarmat és Szé- las szinessege.es hangula- csény a tavalyi három há- tossáf* szempontjából egy­rom párral szemben egy- franí W- A egy, illetve Szécsény két tudatosság, belső átélés párt állított versenybe s Jellemezte: a zenekar leg- teljesen hiányzott a rétsá- nagyobb erénye a mérték­tartás es fegyelmezettseg. Hibája, hogy a szólóhang­szert gyakran elnyomja a zenekar. A Nagybátonyi Ritmus együttes harmóniailag a a vetélkedő legkomponál- tabb tánczenekarának bi­zonyult. Mértéktartás, pre- cizség, a szóló-hangszerek, változatos variálása és zenei igényesség jellemez­te bemutatóját, de kevés a; tűz a zenekarban: a kéi aranyérmes együttes kü­lönbségét éppen ez adja. — Hogy őszinte legyek, lőtt benne a fájdalom. Mi- Q A táncdalénekes szólis- csak az utolsó pillanatban csoda kegyetlensége a í fák sorában Halmosi Fe- gyŐződtem meg elképzelé- sorsnak, hogy belekerült 0 renc arany-, Szentgyörgyi semről. De már gyanús ebbe a maffiába, amely X Mária, Vinc’ze Mária és volt, amikor beszélgettem egykor az apjától az életet, 0 Juhász Mária ezüst-, Ká­véié egy kiránduláson, és most pedig az ő szívét X csák Éva bronzérmet, Ver- felismert, mint soproni er- akarta elragadni. Egyes \ bói László pedig okleve- dészeti hallgatót. Pedig részletek, összefüggések esküszöm, hogy sohasem még csak sejtésként éltek , .., , , , , ........................... jártam az erdészeti főisko- benne, de annyit már tu­k ulfoldi ... a gyilkosságot, rendszerbe. Zárlatot idézett iára — mondta nevetve dott, hogy az ő élete álarcot, mert akaratlanul is nyo- elő... - Pálos. — A másik gyanús ugyanúgy ‘ veszélyben for­A telefon? mozzanat az volt, hogy gott, mint annak idején az — En vágtám el... ugyanúgy befelé taposta a édesapjáé ... ~ |*afan_t o- cipője sarkát, amint ezt — Tulajdonképpen csak Elhelyezkedtem Sípos sípos szobájában a polaris ennyit 'akartam Ferenczi Néprajzi kiállítás Etesen A hazánk felszabadulása vül bemutatják a község 20. évfordulójára történő mezőgazdaságának, társa- előkészületek jegyében jú- dalmi életének fejlődését, nius 14-től néprajzi kiállí- továbbá tí, esztendeie tást nyitnak, amelyen az tovaDDa a tlz esztendeje etesi népművészet és nép- létesített néprajzi szobát viselet hagyományain ki- és a tanszermúzeumot. PÍNT&i-SZABÓ : : y. KOLdUÖfVAhMIAT 86. let szerzett. A társastánc vetélkedő — Felvettem a öltönyét és az Ilyenkor mindenki azt hit- mot hagyok. Tudtam, hogy te, hogy a német vadász lesz jelmezbál, minden megy felfelé a lépcsőn, turnus szokp-tt tartani. Amikor úgy láttam, hogy Amikor a lepényevő ver­senkt sem tartózkodik a seny folyt, ott álltam a folyosón, kinyitottam a többiek között. Én fújtam szobát. el a gyertyát... — És ha jött volna va- — És a villany? laki? > —, Azzal a kis szerke- sál? — Bementem volna az zettel, amit már mutatott — Igen. egyik nyugatnémet szobá- az őrnagy úr... mögött, és lelőttem. — Vegyipisztollyal? — Nem. — Tehát hangtompító® kisszámú résztvevővel zaj­lott le. A versenypárok kö­zül kultúrált, ízléses és biztos tánctudásával Bállá Margit—Vereczki István a mezőny fölé nőtt. Máso­dik fokozatra Ozsvárt Ro­zália—Keller András tán­cát, harmadik fokozatra jába. — Olyan tökéletes biz­tonságot nyújtott a masz- kírozás? — Tovább! — Még egyszer mohdja odakinn? fény kimutatta. Csak meg- bácsitól — mondta Pálos, zavart a nyugatnémet. — Maga pedig Éva, mi­Még az utolsó pillanatban előbb gyógyuljon ki ebből l pedig öze* Katalin—Velen­is, ezzel az emberbőr- a szerencsétlen históriából.^ CZej Miklós kettősét érté maszkkal. Rémes, mire Tudom, hogy fáj, de elhi-í keite legméltóbbnak a nem képesek... Lenyúz- heti, hogy nem mi akar­~’ 1956-ban meddig volt zak emberek bőrét, hogy tunk fájdalmat okozni ma­— Két napig . ügynökeiknek álarcot esi náljanak belőle. De el, hogy is volt az. — Örával működik. Tudtam, hogy tizenkettő után öt perccel már egé­— Eszembe jutott, hogy szén biztosan eloltják a a Hámor-kohónál azért villanyt. Erre állítottam gyanította először, hogy — De. Az- nem hajthatom végre a pa- be, s a harmadik emeleti Járfás rejtőzik a B. 26-os Éva megsemmisülten rancsot... folyosón, a fordulónál be- fedőnév mögött? — kér- hallgatott. Nem sírt már, — A gyilkosságot! helyeztem a biztosíték dezte Bordás ezredes. de még mindig fel-felcsuk­gának. A leány nem válaszolt. A bemutató azt tükrözte, ' hogy a társastáncnak he­— Vigyék! — szólt Pálos _ Biztos halottakról — Ismét megeredtek a köny- lye_ van a tánczenekari a rendőrökhöz. szólt közbe az ezredes. Kikisérték. — Természetesen. — őrnagy elvtárs, mikor nem szörnyű így is? nyei... Ferenczi bácsi átölelte a ( leányát, aztán intett a fe-1 leségének és fiának. Együtt indult haza Bor- j sódba a Ferenczi-család. , (Vége J i műsorban, mert színesen szórakoztató és alkalmas arra is, hogy művészet' élményt nyújtson a ke zönségnek. Éppen ezér több gondoskodást érde mel a továbbiakban a rá» 'Betékesek részéről. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom