Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)

1964-05-29 / 91. szám

\ NÖGRÄ D 1964. május 29. péntek Ahogy a tanár látja: A gyakorlati oktatás a műhelymunkában Pál Sándor tanár, a zagy- vapálfalvai központi álta­lános iskola nevelője: — Alig egy éve folyik a tanítás iskoláinkban az is­kolareform szellemében. Időszerű volt. Kellett, mert az élet túllépte az iskolát. A célja tehát ismert: kor­szerű művelődési anyagot a tan tervbe! Korszerű technikai ismeretek A reform kapcsán mos­tanában érthetően sok szó esik a gyakorlati foglalko­zásról, szerepéről. A Poli­technikai oktatás lényege: korszerű műveltség és is­meretanyag nyújtása kor­szerű módszerekkel. Emel­lett persze nem elhanyago­landó rész a gyakorlati fog­lalkozás, hisz a korszerű technikai és műszaki isme­retek nyújtásában több le­hetősége van, mint a ha­gyományos tárgyaknak. De valóban korszerű-e az az anyag, ami a gyakorlati foglalkozás tantervében szerepel? Nem mindenben az! Szellemében igen! Amennyiben helyesen tük­rözi az iskolareform szelle­mét. Anyagában azonban akad hiányosság, szaksze­rűtlenség, ami nem egyez­tethető össze a korszerű technikai és műsza'-: ^Te­retekkel. Pedig... S Kibe­széljünk mindjárt egy hi­ányosságról. Mire gondo­lok? A gyakorló pedagó­gusnak műveleteket kell megtanítani, sokféle szak­ma (fa-, fém-, papíripar, elektrotechnika stb.) alapve­tő gyakorlati és műszaki ismereteit kell nyújtani. Mindezt egy megtervezett munkadarabon. De milyen legven az a munkadarab? Például formájában! Ho­gyan lehet biztos a peda­gógus, aki nem formater­vező. abban, hogy a kor­szerű ismeretéket valóban korszerű munkadarabon adja-e? Ma az ipari forma- tervezés a közvéleményt is nap, mint naP foglalkoztat­ja. A tantervet nem. Hol­ott a fontosabb munkada­rabokat már csak azért is hivatásos formatervezővel kellene megterveztetni, hogy elősegítsük iskolá­inkban e tárgy tanításában a tartalom és forma egysé­gét. A tanterv szellemében S a szakszerűtlenségek! Laikus szakszerűtlenségről árulkodik például a furt- csap alkalmazásának, a hi­deg kovácsolásnak, az idomacél vésésének emle­getése. összetéveszti a tan­terv a csavarok jelképes ábrázolását a csavarok je­lölésével stb. A szakszerűt­lenség pedig már csak azért is hiba, mert eseten­ként a barkácsoláshoz ve­zethet. Persze, hogy napja­inkban az iskolákban ese­tenként még barkácsolnak, elsősorban nem a tanterv hibája. Sokkal inkább a tárgyat oktató nevelő szak­mai ismereteinek hiányossá­gaiból, a tanterv szellemé­nek meg nem értéséből kö­vetkezik. Mindezek után még egy kérdés: hogyan viszonyul a társadalom a politechnikai oktatáshoz? Egyetért. A szülők, az üzemek, vállala­tok jónak, helyesnek tart­ják. Ezenkívül nem sokat tesznek. Illetve... tesznek, csak... Köti őket a terv­teljesítés, az anyaggazdál­kodás. E mellett is még adhatnának. S főképpen: szívesebben adhatnának! Az anyagi alap... Maga az iskolareform, s a gyakorlati oktatás tan­terve is feltételez bizonyos anyagi alapot. S ez nemcsak pénzkérdés, hanem nyers­anyaggal, szerszámmal va­ló ellátottság kérdése, s a társadalomnak — elsősor­ban az üzemeknek — itt kellene fokozottabban segí­tenie az iskolát. T. E. A Kossuth Könyvkiadó müvei az Ünnepi Könyvhéten Az Ünnepi Könyvhét ki­adványlistáján ebben az esztendőben a Kossuth Könyvkiadó is számos ér­dekes és hasznos művel jelentkezett, amelyek jó segítséget nyújtanak nép­művelőinknek a politikai, gazdasági és művészeti ismeretek tisztázásában. Az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a kiadó Ne­mes Dezső: „A Bethlen kormány külpolitikája 1927—1931-ben című érde­kes művét, amely egy dicstelen kor jellemző sza­kaszát tárja fel. A kiváló marxista történettudós e tanulmányában az első vi­lágháború, illetve a Ta­nácsköztársaság megdönté­se utáni ellenforradalmi Szemléltetőeszközök kiállítása Salgótarjánban A Nógrád megye álta- A kiállítás május 30-ig lános, illetve középiskolai tekinthető meg. nevelői által készített szemléltetőeszközök kiállí­tása május 21-én nyílt meg Salgótarjánban, a Sztahanov úti általános is­kolában. A mintegy ezer kiállított tárgy és szemlél­tetés változatos formáival ismerteti meg a látogatót. A kiállítás tárgyai közül kiemelkedik az állatvilág törzsfáját bemutató bioló­giai sorozat, amely Kiste- renyén készült. A házilag elkészíthető elektromos baromfikeltetőgép Csőri. Miklós, a szécsényi Mik­száth általános iskola ne­velőjének munkája. De fi­gyelmet ' érdemelnek a sal­gótarjáni Madách gimná­zium elektromos mérőmű­szerei, a balassagyarmati Balassi gimnázium rádió­padja, s többi munkák is. Magyarország sötét világá­ba viszi el az olvasót. Varga Jenő neves marxis­ta közgazdászunk „A je­lenkori kapitalizmus és a gazdasági válságok” című művében a gazdasági túl­termelési válságok problé­májával foglalkozó leg­fontosabb i tanulmányait fogja egybe. Aradi Nóra: „Absztrakt képzőművészet” címmel ad nagyigényű, de népszerű formában írott vezérkönyvet a. nagykö­zönség kezébe a legtöbbet vitatott esztétikai problé­máról. Kézbe vehetjük Maxim Gorkij: „Valóság és irodalom” címmel ki­adott C'űjteményét is. A kötet írásainak egy része annakidején már napvilá­got látott, a mostani ki­adás azonban számos ed­dig nálunk nem ismert da­rabbal bővült. A kiadó t „Tanulmányok a mai fa­luról” című kötete több szerző munkáját egyesíti A kiállítás egy részlete PINTER - SZAB Ó J3 ' ‘,y KÜLKíM'ÖS X/AbASIAT Pálos tudta, hogy a B. 26-os pajzsnak akarja fel­használni a főhadnagy el­len, így akar elmenekülni az ő élete árán. Ügy tett, mintha megindulna feléje, de aztán párducmozdulat­tal előrevetette magát, s jobb vállával nekiesett a férfi sípcsontjának. A B. 26-os átbukott rajta. Az őrnagy félkarja bé­nán lógott a sebesüléstől, s tudta, hogyha pillanatok alatt nem történik valami rendkívüli, akkor ő elve­szett. Ezért bal kezével, minden erejét beleadva hátrakapott, és ujjait be­levájta az idegen torkába. Aztán nagy lendülettel egész testét rádobta, úgy hogy a hasaló férfi nem tudta kihúzni maga alól a kezét, amelyben a piszto­lyát szorongatta. Pálos a lábával próbálta kitapogat­ni pisztolyát. A B. 26-os azonban magához tért pil­lanatnyi bódultságából, s bal kezével erősen megrán­totta ellenfele sebesült karját. Az őrnagy felüvöl- tött fájdalmában. S csak 82. most jutott eszébe Lisz- kai... — Liszkai! . .. ordította teli torokból. A B. 26-os erre a kiál­tásra úgy feldobta magát, mintha tűz égette volna meg. — Csend! Még egy szó, és lövök. Álljon elém — parancsolta Pálosnak. Az őrnagy nem tehetett mást, bízott a jó szerencsé­ben és a külföldi elé állt. E pillanatban felbőgtek a hegyek. Visszhangzott min­den, Pálosnak eszébe ju­tott a helikopter. Megreme­gett az örömtől. Keresik. Erős poláris lámpáikkal könnyen fel is tudják fe­dezni őket... A B. 26-os rákiáltott Pá­losra, hogy induljon el előtte. Az őrnagy remélte, hogy mozgás közben köny- nyebben észreveszik őket, így hát azonnal teljesítette az ügynök kívánságát. Elindultak. A B. 26-os az őrnagy testével fedezte magát. Már át is értek a tisztá­son, benn jártak az erdő­ben. Az őrnagy úgy dön­tött, hogy lesz, ami lesz, ráveti magát a B. 26-os- ra ... Ekkor valaki egé­szen közelről hirtelen rá­juk kiáltott. — Dobja el a fegyverét! A B. 26-os érezte, hogy pisztoly csöve fúródik a hátába. Pálos azonnal megismer­te Liszkai hangját. Hirte­len hátrafordult, és bal ök­lével olyat csapott a B. 26-os kezére, hogy a fegy­ver messzire elrepült. — Vigyázzon rá, én jel­zést adok a helikopternek! — mondta Pálos a főhad­nagynak, és visszaszaladt a tisztásra. A helikopter már ott búgott, berregett fölöt­te, Pálos integetett... Liszkai főhadnagynak nem kellett sokáig várnia. Pálos irodájában közé­pen két szék állt üresen. Négyen ültek a szobában. Egy rendőrezredes, Pálos őrnagy, Liszkai és egy má­sik nyomozó tiszt, akit Pá­los maga mellé rendelt, hogy segítségére legyen a kihallgatásoknál, mivel a jobb karját nem tudta mozgatni. Az imént is tőle /kellett tüzet kérnie. Res­telite tehetetlenségét... Pálos őrnagy maga alá húzta lábait. Ezzel a me­rev tartással próbálta el­fojtani fájdalmát. Az em­ber néha nem is gondolja, hogy egy-egy ösztönös mozdulat milyen jó fájda­lomcsillapító. Valakiket vártak. Lisz­kai főhadnagy ki is ment a folyosóra ... Odakinn az egyik fal melletti széken Ferenczi Éva ült, mellette idegen emberek, akiket szintén tanúkihallgatásra hívtak be. A főhadnagy kissé ideges volt. Nemcsak azért, mert már húsz perce várakoztak Ferenczi századosra, de a kíváncsiság is fűtötte. Két napja már, hogy itthon vannak, Pálos őrnagy azon­ban még semmit ,?em volt hajlandó elmondani az utolsó órák történetéből. Pedig milyen izgalmas lenne megtudni, hogyan jött rá a B. 26-os személy- azonosságára. Igazán nem szép tőle, hogy hallgat, hi­szen ebben a munkában ő a jobbkeze volt, mindent ■ együtt csináltak, s neki, a fiatal nyomozónak igazán elmondhatná... Már az autóban is faggatta, de ak­kor leintette azzal, hogy inkább tartsa nyitva a sze­mét, s figyelje az előttük haladó rabszállító kocsikat. A B. 26-os elfogása után még napokig tartott, míg az egész hálózatát fel tud­ták göngyölíteni. Huszon­két embert még megláto­gatni is sok, hát még el­fogni. Az egyikért például Pestre kellett felutazni, meglepni éjjel a lakásán, letartóztatni, s visszavinni Miskolcra. Aztán persze ismét felszállították őket a fővárosba. Az a lényeg, hogy most már együtt van az egész társaság, a munka nagyja befejeződött... Igaz, most jönnek a nagy kihallgatások. Még csak ezután állítják össze a nyomozati jegyzőkönyve­ket, az egész vizsgálati anyagot... A folyosón feltűnt Fe­renczi százados alakja. Ci­vilben jött. Éva azonnal felugrott, és eléje sietett. A százados gyengéden át­ölelte a húgát, akinek ki­sírt szeméről, látszott, hogy tragikus napokat élt át. — Régóta Vártok? — Igen... — válaszolta Éva. — Téged már kihallgat­tak? — Azt mondták, hogy en­gem egyelőre nem hallgat­nak ki, de szeretnék, ha itt lennék kéznél — mond­ta Éva, és megcsuklott a hangja. (folytatjuk.) Megbecsülést \ Krúdyék emlékének Küldeményt kézbesített címemre a posta. Kíván­csisággal bontottam fel a csomagot, s a „Krúdy vi­lága” című, 730 oldalas, szép kiállítású könyvben gyönyörködhettem. Szer­zője a remek tollú Tóbiás Áron. A kötet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gondozásában, a könyvtár alapítása 60. esztendejének ünnepi számaként jelent meg. E lexikonnak is be!” 5 könyvet olvasgatva, előszűr is az író nógrádi vonat­kozásai ragadták meg a fi­gyelmemet. Az elszegénye­dett kisnemesek közé tar­tozó szécsénykovácsi Krú­dy család ősei megyénkből költöztek át Szabolcsba, hogy ott yármegyei egzisz­tenciát teremtsenek ma­guknak. A Krúdy-ősök említésre méltó szerepet töltöttek be 1848-49-es magyar szabad­ságharcban is. Az iró nagyapja, a legidősebb Krúdy Gyula huszárkapi­tányként küzdötte végig a szabadságharcot Klapka seregében,- védte Komárom várát, s élete végéig meg­maradt „rebellis” magyar­nak. .. Krúdy Kálmán ne­vét pedig legelsőnek és időtállóan megyénk nagy Írója: Mikszáth Kálmán ir­ta le. Legendás alakjáról „betyár-epizódjairól” sokan megemlékeztek már, de ke­vesen ismerik a 48-as sza­badságharc folytatójaként, aki adót vetett a gazda­gokra és istápolta a szegé­nyeket. .. Az iró Krúdy is büszke volt dédnagybáty- jára, többször meg is örö­kítette műveiben. Leghite­lesebben a „nagy palóc” halálakor vetette papírra nekrológként.. Maga az iró, ifjú korá­ban gyakran vissza-vissza tért déd- és nagyszülei sző­kébb pátriájába, ápolta nógrádi rokonságá.t, Szé- csényben (és Szécsényko- vácsiban), és Losoncon is többször megfordult, élmé­nyeket gyűjtött a rokoni látogatás mellett. Krúdyt, ma már minden irodalom- kedvelő ember ismeri szer- jte az országban. Művei > időtállóságát bizonyítja, } hogy a felszabadulás óta í eltelt 19 év alatt harminc- í nál több új Krúdy könyv íkerült olvasóközönségünk ) kezébe. Könyvei nem he- ! vernek eladatlanul a köny- vesboltok polcain, antik- jváriumokban is szinte le­hetetlen kapni. ( Tóbiás Áron vaskos kö- ; tétének olvasása közben j vetődött fel bennem a ■gondolat, hogy az alábbi szerény javaslatot illetéke­sekhez címezve megtegyem. ) Az iró emlékének méltó 'tisztelettel adózhatnánk, ha' ; megyénk valamelyik „név- ■ télén könyvtárát” (szécsé- ) nyi járási könyvtárat ja­vasolnám, esetleg több ’ más könyvtárat) Krúdy Gyuláról neveznék el. A Krúdy-család iránti tiszte­letből pedig javaslom, hogy (a Karancsberényi könyvtá- i rat (esetleg a rétsági [könyvtárat is) vagy egyéb imás intézményt falumúze- | umot, kultúrházat az egy­kori szabadságharcos ge­rilla-kapitány, Krúdy Kál­mán nevével jelölnék meg. Ezeken a helyeken a név­adók portréját vagy szob­rát is elhelyezhetnék. Sándor Rudolf

Next

/
Oldalképek
Tartalom