Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-15 / 79. szám
1964. május 15, péntek VÖGSAD 5 Nag'ylóci tervek NAGYLÓCON a múlt évi tapasztalatok arra intették a tagságot, hogy nagyobb gonddal, szorgalommal feell dolgozni, ha nem akarnak ebben az esztendőben is károsodni, Agronómus nélkül egy 1160 holdas birtokon nehezedjen megy a gazdálkodás, Mégis szeretnék ha ez az esztendő nem okozna olyan csalódásokat, mint az elmúlt évi. Fő jövedelmi forrásuk a burgonyatermesztés. Hatvan holdat ültettek eddig. De végeztek már minden vetéssel. Már készülnek, hogy a nagyobb termést elősegítő növényápolást is legalább olyan ütemben és minőségben végezzék el, mini: a vetést. A termelőszövetkezeti tagok elvállalták a területeket kapálásra, művelésre, betakarításra, A múlt évben ilyenkor ezzel még sel>>gy sem volta k. Ez évben különösen az asszonyok mutatnak példát a területvállalásban. A növénytermesztési brigádban a terület vállalásban is, de a munkában is, élenjárnak: özvegy Józsa Istvánná, Márton Istvánná, Szolcsik Jánosné. Az asz- szonyok őket követve már megkezdték a cukorrépa sarabokísát. Ügy tervezik, hogy a növényápolási munkát a legjobb minőségben végzik, hogy minél magasabb termelést tudjanak elérni. A vezetőség az aprómag termesztésre is premizálási rendszert dolgozott ki. A tervezett mennyiségen felül termelt aprómag jövedelmének öt százalékát kapják a tagok. , A növénytermesztés mellett az állattenyésztés is szép jövedelmet igér. ötven tehenek tartaríák. Javítani akarják a fejési átlagot. Igaz i még gondot okoz nekik, hogy nincs megfeleő férőhelyük, de a nyáron ezt - azzal oldják meg. hogy, a falutól négy kilóméterre lévő tanyájukra viszik a teheneket, ahol a legeltetési lehetőség is jobb. Az új major épületeiben, pedig a hizlalásra szánt marhákat helyezik el és a növendékeket. AJ, IDÉN majdnem egy millió forint jövedelmet terveztek, ezt meg is akar1 ják „termelni”. B. Gy. A KGST eredményei A KGST tagállamok eredményesen valósítják meg a szocialista iparosítás terveit. Együttes ipari termelésük 1963-ban közel 3,9-szerese volt az 1950. évinek. Ezen belül Bulgária 5.4-szeresre, Magyarország 3.4-szeresre, az NDK 3,5-szeresre, Mongólia 4,7-szeresre. Lengyelország 4,2-szeresére. Románia ötszörösére, a Szovjetunió négyszeresére, és Csehszlovákia 3,2-szeresre növelte termelését. Szedik a paprikát, paradicsomot, uborkát... A közelmúltban történt nagyarányú létesítmény, kent a megye többi terme - meg a műszaki átvétel a A máj- üzemelő hajtatóhá- lőszövetkezete és a háztá- szécsényi II Rákóczi Fe- zakban virágokat, a hol- ji gazdaságok részére, renc Termelőszövetkezet land ágyakban kel, papri- A korán elültetett pa- oalántai^evelő telepén. A ka, paradicsom, kalará- lánták máris meghozták rétmilló hatszázezer forint bé és káposzta, palántákat első termésüket: a primőr költséggel épült, közműve- nevelnek, nemcsak a sa- paprikát, paradicsomot, ített telep országosan is ját kertészetük, hanem fő- uborkát. A nyolcvan hollandágyas szécsényi kertészetben üvegtető védi a hidegtől a fiatal növényeket a korareggeli és az esti órákban (Foto: Kinka) P égóta figyelem őket, gyönyörködöm munkájukban. A három ember még nem váltott szót, pedig vagy húsz munkadarab elkészült ezalatt az idő alatt. Mozdulataik beideg- ződöttek. Dancsák Istvánnak az öreg kovácsnak annyi ideje sincs, hogy a homlokáról letörölje a verejtéket. Állandóan kapja az izzó acélt. Zuhognak a gépek, mintha földrengés lenne a kovácsoló csarnokban. A kemencék morognak, szaporán adják a nyersanyagot. Az egyik fogó elereszti, a másik szorítja és teszi a kalapács alá. Dancsák a lábával, az indító karral úgy vezeti, ahogy akarja, hol nagy ütéseket, hogy jobban nyúljon, hol szinte gyengén, hogy sima legyen. Ásókat gyártanak. — Mennyit készített már életében, Dancsák István? A kérdésre elneveti magát. — Ki számolta azt meg. Egy műszak alatt nyolc- százat verünk le, de van Munkásarcok Négy évtized a amikor többet is — válaszolja az Acélárugyár egyik legidősebb kovácsa. — Mikor kezdte? — Tizenöt éves voltam, amikor ide kerültem tanulónak. Azóta itt vagyok és az ősszel már nyugdíjba megyek — mondja. Elgondolkozom; ennyi idő alatt hány millió ásót adhatot már a keze alól. Nem lenne jó mindet kipróbálni, de ki is bírná?. ■. — Tudja úgy volt az, hogy öten voltuk testvérek, kenyérkereső meg nem volt. Nekem kellett gondoskodni az anyámról meg a családról is. így telt el, az élet — mondja és ezzel szinte az is tudtomra adja, hogy bizony az ő életrajza csak ilyen „szürke” és rövid. Jókedve azért ma Is kalapács mellett megvan, pedig már nem fiatal, és akárhogy veszi az ember, a gép, a kalapács csak megrázza az izmokat, sőt a csontokat is. Az izzó acél megsüti a bőrt,. olvasztja még a zsírt is. Arca barna, mintha már nyárután lenne, pedig csak a verejtéktől és a hőségtől cserzett. Ezért a kozmetikáért pedig meg kell szenvedni. Mint általában ilyenkor nyugdíj előtt, öt is az foglalkoztatja, mennyit kap majd. Megél-e belőle?. Mit csinál ha majd nem kell műszakra járni? Ahogy erről beszélgetünk, újra csak nevet. — Meg kellene várni a negyvenéves jubileumot, mert azzal pénz is jár és nem is sok hiányzik belőle. Év végére letellik — Ipari fórum i \ Váll, váll mellett... Zárszó SOKÁIG úgy látszott, hogy — görcsös ragaszkodásukkal saját álláspontjukhoz — a vitázó felek meddőségre kárhoztatják azt a sajtó nyilvánossága előtt lefolytatott szóváltást, amelynek Riba Pál főmérnök március 17-én közölt „Munkánk legfőbb gátja” című cikke volt a nyitánya. Aki figyelemmel kísérte lapunk Ipari fórum című rovatát, s tanulmányozta a főmérnök cikkével kapcsolatban Szilágyi Ferencnek, a FERUNION vezérigazgatójának, ßzecsödi Mártonnak, a METRIMPEX igazgatójának, valamint Pál Gyulának, az Üvegipari Országos Vállalat vezér- igazgatójának sajtónkban kifejtett érveit, könnyen észrevehette, hogy a vita fontossága túlnőtt a Salgótarjáni Öblösüveggyár keretein, érdekein, problémáin. ' A tervezés és a termelés programozása közti ellentmondás okait elemezve, valamennyien eljutottak az ország gazdasági, pénzügyi egyensúlyának alapvető tényezőjéhez: javítani kell ipari export tevékenységünk színvonalán. A vitában az volt a meglepő — ■ és nyugtalanító, hogy bár a felszólalók közt nem akadt senki, aki ne hivatkozott volna a népgazdaság érdekeire, az intézkedéseket, amelyeket a népgazdaság érdekében követeltek, sürgettek, egymásnak nemcsak ellentmondóaknak bizonyultak, de ezeket az intézkedéseket lényegében mindegyik a másiktól várta. A MÚLT HÉT folyamán aztán alkalom nyílott arra is, hogy a már említett vállalatok képviselői, a városi export-bizottság által ösz- szeHívott export-tanácskozáson élőszóban is kifejthessék nézeteiket. Nos, ha dűlőre ezúttal sem jutottak egymással, a vita mindenesetre kimozdult a holtpontról. Nagyon fontos, hogy világosan kirajzolódott az a két, egymással ellentétes mondja, aztán eldobja a cigarettát és csak bólint egyet. Orbán Tibor ebből is ért. Szónélkül nyúl a kemencébe. Az öreg kovács pedig leül, kezébe veszi a fogót, lábát a pedálra helyezi, de már ott is az izzó acéldarab. A kalapács csattogni kezd. nyúlik alatta mint a vaj. Ismét nem lesz megállás műszak végéig. • rjancsák Istvánról lát- szólag nem sokat tudtunk meg. Vígkedvű ember, de magáról nem sokat beszél. Arra sem emlékszik pontosan, hány emberrel dolgozott már együtt, egy tűzből itt az Acélárugyárban. Sokan voltak. Negyven év alatt nem csökkent a munkakedve, mert a munkalapján ebben az évben is mindig száz százalék feletti teljesítményt jegyeznek. Bodő János ify hasznos szemlélet, amely egyik oldalról az export vállalatok, másik oldalról az Öblös- üveggyár, valamint az Üvegipari Országos Vállalat vezetőinek állásfbrgla- lását meghatározta Még fontosabb, hogy a termelő üzem és sok tekintetben az Üvegipari Országos Vállalat által képviselt korszerűtlen elképzelés: „Ml termelünk, a kereskedők pedig adják el” — vereséget szenvedett. Nem kétséges, hogy ilyen — már nem is téves, de naiv — nézeteket követni céltalan. Gyárthatunk mi, szabadjára engedve helyesnek vélt elképzeléseinket, „gazdaságosan nagy sorozatokban”, olyan termékeket, amelyek előálh'tásához berendezéseink ma legalkalmasabbak. munkásaink leginkább begyakorlottak, — de minek, ha a nemzetközi piacon eladhatatlan, vagy ha esetleg el is adható, minden forintra ötöthatot ráfizetünk A piacon válik el: g~zdaságos-a Jgy bizonyos árufajta gyártása, vagy sem. Az export piac dönti el, ki szolgálja a népgazdaság érdekeit, ki nem. Ebből máris levonhatjuk a tanácskozás egy másik nagy tanulságát:! a kevésnél is kevesebb csak hangoztatni, hogy „a népgazdaság érdekeit szolgáljuk”. Elismételhetjük ezt akárhányszor — ezerszer értékesebb ennél egyetlen, a dolgokat helyes irányba terelő cselekedet. Ezeket a cselekedeteket várjuk a Salgótarjáni öblösüveggyár gazdasági és műszaki vezetőitől. De nemcsak tőlük. NAGYOBB és hatékonyabb támogatást kell ehhez nyújtania az Üvegipari Országos Vállalatnak is. Idő- és munkaerőpocséklás például, hogy az Öblös- üveggyár gazdasági és műszaki vezetőit az év elején hetekig foglalkoztatta a csomagolási probléma, holott a hullámpapír dobozok gyártását már régen meg kellett volna központi intézkedéssel oldani. Azt az energiát, amely ilymódon elveszett, a vezetők sokkal értékesebb tevékenységre is fordíthatták volna. Példának okáért — gyártmányfejlesztésre. Méghozzá búcsút mondva végre annak a szemléletnek, amely jelenleg ránehezedik a vállalat vezetőgárdájára. Kétségtelen, hogy az Öblösüveggyár sok hasznot hajtott a népgazdaságnak. Nem véletlen, hogy egymás után kétszer is elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. De ma már nem lehet megélni a régi sikerek nimbuszából. Aki meg akarja tartani a helyét a versenyben, nyomába kell ekaszkodnia az újnak, a korszerűnek. Ez a verseny nincs tekintettel semmiféle vándorzászlóra, hanem csak arra, ha olyan árukat termelünk, amelyek kielégítik az igényeket. Ebből lesz a kemény deviza, s nem abból, ha átkozzuk az exportvállalatokat, ha szidalmazzuk azokat, akik a gyár tevékenységét bírálják, ha nagyobb követelményeket állítanak a gyár elé ma, mint aminek vitáhez tegnap megfelelt. És ennek a szemléletnek a megváltoztatásában, az új szemlélet kialakításában az Üvegipari Országos Vállalat vezetőinek is más szerepet kell vállalniok, mint amt lyet most töltenek be. Sőt,, alighanem, először önmaguknak kell előbb leszá- molniok a régi szemlélettel: hiszen annak ismérvei — árnyalati különbségektől eltekintve — éppen úgy felfedezhetők az ő felszólalásaikban, mint az öblös- üveggyár vezetőinek megnyilatkozásaiban. A sorompó a vállala* újabb sikereinek útja fele nincs lezárva. De hogy elindulhasson ezen az úton. keresnie kell a szoros együttműködés formáit a külkereskedelmi vállalatokkal. Igaz, hogy a külkereskedelmi vállalatok munkájában sem minden tökéletes. Nem hiszem, hogv bárki is tetszéssel fogadta ezen r.z értekezleten Arányi Sándor vezérigazgatóhelyettes. egyébként rendkívül érdekes és tanulságos felszólalásában az olyan kitételeket, mint „kedvenc” vállalat, „nem kedvenc” vállalat. Nem tetszett, mert az ilyen jelzők nem spontán születnek — mögöttük magatartás feszül, s ezt a magatartást sem egészen feddhetetlen szemlélet táplálja. ÜGY TŰNT. mintha a FERUNION vezetői kissé páholyból szemlélnék az Öblösüveggyár „vergődését”, mintha sikertelenségében „előre megmond tam” véleményük beigaro lódását üdvözölnék. De er sovány vigasz a FERUNION számára is. Épper ezért volt jóval rokonszer vesebb a METRIMPE7 igazgatójának konstruktivi- tásra való törekvéseü Beje lentette, hogy hamarosar összehívják a vállalatok igazgatóit. Megbeszélik az egymás tevékenységének jobb összehangolásához szükséges lépéseket. „Meg kell találnunk anvnk a módját — mondotta —. miben tudunk segíteni mi a gyárnak, hogy ne veszít sük el sem szocialista or szagok, sem tőkés országok piacait.,, Beszélt azokról a pénzügyi lehetőségekről amelyekkel az export vállalat hozzájárulhat a gyár műszaki fejlesztéséhez. Ugyanilyen szellemben nyilatkozott Tordai Jenő, a Külkereskedelmi Minisztérium kohó- és gépipari főosztályvezetője is. ÉS EZ A SZELLEM jelzi a kivizető utat a mostani zsákutcából. Mert hiába van igaza a FERUNION- nak a maga szempontjából, hiába van igaza saját szempontjából az Üveggyári Országos' Vállalatnak, akár az öblösüveggyárnak, a legfontosabb — a népgazdaság igaza. Ez mindnyájunk, az egész nép igaza. S csakis akkor mondhatjuk, hogy szolgáljuk, ha a termelő üzem és a külkereskedelmi szerv váll. váll mellett, együttes erőfeszítéssel munkálkodik, hogy győzelemre vigye. Csizmadia Géza
