Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-13 / 77. szám
NÖG R A D 1964. május 13, szerda VERSBARÁTOK Egy éve indult útjára a Versbarátok Köre elnevezésű mozgalom, azzal a céllal, hogy baráti társa- v gokba tömörítse a líra, és sősorban az élő magyar ra szerelmeseit. Sikert si- ■rre halmozott azóta ez kezdeményezés. Budapes- n jelenleg ezer tagja *n, s körülbelül ugyanennyi a vidéki tagok szá- 'na is. A siker azonban kötelez, lazánkban jelenleg 5-6 ezer példányban fogy el egy-egy verskötet, a klasz- szikusok művein felül. Az irodalmi színpadok növekvő száma szintén azt bizonyítja, hogy a szép vers híveinek száma sok tízezerre tehető. A Versbarátok Köre mozgalomnak tehát igen nagy a fejlődési lehetősége, ha az illetékesek részéről megfelelő ösztönzést kap. A mozgalom eddig a könyvesboltok köré tömörült. Ez a keret azonban ma már szűk. Ha a megyei és városi tanácsok művelődési osztályai együttműködve a könyvesboltokkal —' patronálnák ezt a mozgalmat, a fejlődés még nagyobb lenne. Ezt a szükségletet ismerték fel azok a középiskolai tanárok és az irodalmi körök vezetői, akik részt vállaltak a szervezésben. A Magvető Könyvkiadó szívesen közreműködik rendszeres költő-olvasó találkozók előmozdításában. A szép magyar beszédről, a nemes érzelmek terjesztéséről, szocialista kultúránk izmosodásáról van itt szó — megérdemel tehát az ügy minden támogatást. K. J. Magyarország a második világháborúban Ránhi György tanulmánya AZ ELMÚLT másfél év. tizedben több olyan emlékirat jelent meg emigrációban élő, levitézlett magyar politikusok tollából, amelyek csökkenteni kívánták a Horthy-rendszer háborús felelősségét. Most a Kossuth Könyvkiadó amely nemrégiben adta ki Horthy Miklós titkos iratainak izgalmas gyűjteményét és — többek között — Prónay Pál önleleplező naplóját is, a Horthy rendszert ismertető dokumentumok megjelentetése mellett fontosnak tartotta, hogy az olvasók elé tárjon egy új, a horthysta dokumentumokat marxista igénnyel' e’errtző tanulmányt is: Ránki György kötetét a második világháború magyar vonatkozásairól. Ránkinak alkalma volt az egykori „német birodalmi” külügyminisztérium Londonban található dokumentumait is áttanulmányozni, s ennek alapján igazítja helyre és leplezi le a modern Pilátusokként kezüket mosák hamisításait és fordításait. S a korigálás és vita segítségével eddig fel nem tárt, izgalmas összefüggésekre is rámutat: érdekesen gazdagítja azt a képet, amit a magyar történettudomány festett Horthyék külpolitikájáról, a hírhedt „háromhatalmi egyezmény”-ről stb. A szerző az adatok, a dokumentumok elemzésének segítségével árnyal és differenciál. Felidézi azokat a körülményeket, amelyek között a „kormányzó” elhagyja az országot. Pusztulás, szenvedés, bevetetlen szántóföldek, lerombolt gyárak, képezték Horthyék iszonyú „emlékművét”. A történelemnek fel kell jegyezni, hogy voltak állítólagos magyarok, akik még szolgálatkészebb kiszolgálói voltak Hitlernek, '"mint Horthy, s akik — a nácik kezére játszva — visszatartották őt olyan felismerések reálizálásától jutott el. MINDEZ nem csökkent- heti Horthy személyes felelőségét és azt a történelmi-társadalmi tényt, hogy Szálasi (és mindaz amit ez a név jelez) a negyedszázados Horthy ., országiás” természetes gyümölcse volt. A vérbe fogant rendszer különösen véres prológusa. — ag — ÉPÜL A VÁR... A budai vár kapuja sehol. A bejárattól csak a fűvel benőtt paloták romjait látja az ember. A portásfülke melletti régi várfal darabba tört oszlopokat, márványlépcsőket fog körül. Nehéz az építők helyzete Felépül-e a Vár 1970-re? — kérdezzük Burai Sándor főépítésvezetőtől egy piros ablakkeretes, kívülről késznek látszó épület előtt. A fiatal, energikus férfi gondterhelt. — Nehéz lesz, nagyon nehéz — mondja. — Kevés az ember. A kőfaragónek látszik, s az előttünk álló épületet is beüvegezték már. — A városkép szépítése ‘miatt a Pestre néző várfalakat, palotahomlokzatokat, a Rondellát és a lépcsőket valóban rendbehoztuk, a kupolát újjáépítettük — válaszolja. — A külső homlokzatok és különösen a volt Horthy reze- dencia még nagyon sok munkát igényel. Jobbra, mutat a lejtős úton. Egy hatalmas nyitott kapu mögött, a zárt téren nagy a mozgás. — Az az Oroszlános udvar — mondja. — Most minden erőt oda összpontosítunk. Ott az E-éfcület, Megjelent a Jelenkor májusi száma Űj lakótelepek Csehszlpvákiában még még ebben az évben hozzákezdenek 26 új lakótelep építéséhez, összesen 50.000 lakással. Már 1965-ben több mint 12.000 család költözhet be az új lakásba. Az új lakótelepek építésére elsősorban a észak- morvaországi kerületekben, az ostravai körzetben és Prágában kerül sor. Gazdag és változatos tartalommal jelent meg a Jelenkor című, Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat legújabb száma. A lap — többek között — Jékely Zoltán, Takács Imre, Csuka Zoltán. Jánossy István, és Pál József verseit közli. Érdekes és • olvasmányos elbeszélésekkel Bér tha Bulcsú, László Anna, Sükösd Mihály és Morvay Gyula jelentkezik. A Dokumentum rovatban Ottó Ferenc visszaemlékezéseit találjuk József Attiláról. Érdekes és választékos a folyóirat művészeti íWata, ahol ezúttal főként képző- művészeti témájú írásokat találunk. Szőnyi István, Bálint Endre, Czóbel Béla és Kondor Béla közelmúltban rendezett kiállításaival kapcsolatosan. Keresztúry Dezső Móra Ferencről irt emlékezést. Bárdosi Németh János pedig az irodalmi társaságok szerepét elemzi. A lap új számát több glossza és széljegyzet színesíti. Elemző kritikát Vas István könyvéről Rónay György írt, ezenkívül Tamási Áron valamint Sánta Ferenc közelmúltban megjelent köteteiről olvashatunk bírálatot. A lap új számát Szőnyi István, Bálint Endre és Czóbel Béla rajzai színesítik. kát és alvállalatokat nemszámítva, mi, 41-esek, kétszázan dolgozunk. Az évi feladat végrehajtásához még majdnem ugyanennyi munkásra lenne szükség ... Megjegyezzük, hogy Pestről a Vár szinte készamelyben Jövőre meg kell nyitni a Történelmi Múzeumot. Ez lesz először készen. Mellette a volt Horthy-palota, ahova azután az Országos Nemzeti Könyvtár költözik. Most már érthető az PlhJ7£P-<rzABC$ : • - s KÜLÖMÖS VADAMAT — A szentségit érmek a disznónak! — kiáltott fel a törzsőrmester. — Mint egy állat... — A lottón... A lottón nyertem a pénzt.. — nyögte a részeg ügynök, mihelyt vissza tudta folytam a hányingerét... A kopott íróasztalon a telefon megszólalt a telefon. A törzsőrmester felvette a kagylót. .. .Kicsodát?... Kivel beszélek? Nem adunk semmiféle felvilágosítást... Még akkor sem, ha a sógora. .. — mondta aztán lecsapta a kagylót. — Ez után a disznó után érdeklődtek... — Biztosan a hapsik — válaszolta az egyik rendőr. Ebben a pillanatban a szakaszvezető mintha eszméletre tért volna. — Ki volt az? — kérdezte tágra meredt szem68. mel. — Fogja be a száját! Semmi köze hozzá!... Vigyék le, amíg teljesen kijózanodik — utasította a két rendőrt a törzsőrmester, aztán vizsgálgatni kezdte a zsakaszvezető iratait. Hirtelen a nyomozó robbant be a szobába... — Mit csinálnak maguk szerencsétlenek? — ordította. — Mindent elrontottak! — Talán bemutatkozna! — válaszolva minden nyugalmát magára erőltetve a törzsőrmester. — Krajcsovics főhadnagy vagyok! — hökkent meg a nyomozó, s igazolványát odadobta a törzs- őrmester elé. A rendőr megnézte a könyvecskét, aztán felállt és vigyázba vágta magát. — Miről van szó főhadnagy elvtárs? — Erről a részeg szakaszvezetőről. .. Mi a fenének hozták be? — Főhadnagy elvtárs, nem hagyhatták, hogy tovább verekedjen... Szétverte az egész kocsmát... — mondta a törzsőrmester még mindig vigyázállás- ban. — Ott voltam! Láttam. — És mégsem avatkozott közbe? Kérem, ezt jelentenem kell... — Tessék csak. .. Mindent elrontottak! — De miért? — Arra legyen gondja, törzsőrmester elvtárs. hogy ha már behozta ide ezt az embert, akkor úgy vigyázzon rá. mint a két szemére! Négyen őrizzék az ajtót, és egy mindég az ablak alatt álljon! Megértette? Ha a szakaszvezető megszökik, mind a kettőnk-nek a fejét veszik! A törzsőrmester ugyan nem értette, hogy miért kell annyira őrizni ezt a részeget, de a kilátásba helyezett büntetéstől ő is megrettent. — Értettem! — válaszolta, de a főhadnagy ezt már nem is halottá, mert amilyen gyorsan jött. hiár ment is. Szinte hihetetlen, hogy épkézláb ért le a földszintre, mert néha hat lépcsőt is átugrott. Az utcán többen utána néztek, hová rohan ilyen esze veszettül ez a férfi? Krajcsovics főhadnagy lihegve' érkezett meg a különben elég közel lévő megyei főkapitányságra. Kazán századosnál, a kihelyezett részleg paprancs- nokánál éppen megbeszélést tartottak, amikor a főhadriagy rájuk törte az ajtót. — Százados elvtárs baj van! őrizetbe vették a szakaszvezetőt! — Micsoda9 Hogyhogy őrieztbe vették? Üljön le, fújja ki magát, és mondjon el mindent sorjában; A főhadnagy ivott néhány korty vizet. Ettől kissé lehiggadt. — Helyesen tette... Na J és nem figyelte magukat senki? — Úgy láttam, hogy most nem — válaszolta a főhadnagy. — Egészen biztos? — Azt hiszem... — Mert ha a múltkori pasashoz hasonlóan magán volt valaki, a drót már lement... )S — Tudja százados elv-? társ. hogy itt Miskolcon $ ilyenkor már nem igen i járnak az utcán... Ma % egyébként is televíziós nap van... — Halljuk tovább... — A kocsmában úgv helyezkedtem el, hogy ő ne vehessen észre. .. Először töményt ivott, aztán bort... Odaésalogatott né- hány vendéget, és együtt ) íttclk. HPö'K'h o"7£»r* 'PrvriTvt .: Több ezer forint , hevert előtte az asztalon >, minden üvegért egy szá- j zassal fizetett. / — Az istenit! — tört ki < az egvik rendőrtisztből. ‘i — Egyre inkább leré- j szegediek... Aztán vala- V min összeszólalkoztak, ha h jól értettem, valami) meccsen. (folytatjuk) 0 építés rendszere: azért látszik annyira elhagyottnak a bejárati rész, mert belülről kifelé haladnak az építők. Az oroszlános udvarban A főmérnök átvezetett az udvaron, s az E-épület mögött a hátsó zárt udvarban elégedetten mutatja ; mélyben a most feltár: évszázados várfalakat. Ar rébb, a még kívülről bep'j colatlan, de belül kész Ír vagterem, s közelről a rr gényes Buzogány-tornyot A szálló porban keskerr pallókén sűrűn forduló ta licskázókat nézzük. Hóna pokig csak a törmeléke* hordják innen kifelé. A főmérnök dicséri a munkásokat. A három szocialista brigádot. Az emlékezetes bravúrt: a pártkongresszus tiszeteletére a kupola héja- zatát három hónap alatt húzták fel. A nép kincse A beruházó vállalat irodája a bejáratnál egy romos épületben van. Komjáthy Oszkár irodavezető mérnök optimista is, meg nem is. — A Vár újjáépítésének költségére 1,2 milliárd forintot fórdít államunk — ismerteti a helyzetet. — A munka 25 százalékát végezték el eddig. A hátralevő hat év mindegyikére 150 millió jut még. — Meg lesz a Vár a határidőre — mondja Komjáthy Oszkár. — Meg lesz, kihajtjuk. Itt a Várban mindenki ezt akarja.. • Keze nyomán a nép kincsévé válik a királyok néptelen palotája. rC//// Leh ellel, erf ij cl p ú n i a Egykori, feledhetetlen filmművészünk, Kabos Gyula alakítása tette emlékezetünkben időtállóvá a címben foglalt öt szót. Kabos — szerepe szerint kis- hivatalnok — stemplizett. A párnafestékkel takarékoskodandó: minden második leütés előtt ráleheléssel pótolta a bélyegzőpárnára csapást. Aligha elevenítettük volna fel az idősebbek számára emlékezetes jelenetet, ha viharosütemű stempli- zésben nem gyönyörködhetünk a balassrgyarmati városi tanács vb. egyik csoportjánál. A bélyegezgető leányzó hihetetlen ügybuzgalommal verdesett nyomtatványokra „Térítvénnyel” és „Díjátalányozva” lenyomatat. Verdeste, noha az „NC 1403 L. O. — 2. r. sz. — 17 380—622 838 — Terv Nyomda" jelzésű nyomtatványon mindkét szó rajta szerepel. Erre felhívtuk figyelmét, s megkérdeztük, miért teszi. — Így kívánja tőlünk a posta, — felelte. — Ez nem is sok, csak százötven küldemény ... S folytatta híven: egy lehellet, egy a párna. Kérdésünk: kinek jó ez? — bor — » ' • *
